Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)

1911-01-18 / 3. szám

4 Szatmár, 1911. jiinuárius 18. 1897-ben baromfikereskedő, élelmiszerkeres­kedő, tojáskereskedő, tej- és vajkereskedő volt összesen 157. Ez a szám 1907-ben 558-ra emelkedett. Tiz óv alatt a baromfikereskedők száma 281, az élelmiszerkereskedőké 144, a tojáskereskedőké 283 5, a tej- és vajkereske­dőké 845°/o-kal emelkedett. Ehhez nem kell kommentár. Amiből félannyi ember élhetne csak, abból busás százalékra dolgozva kétszer- annyi élősködik. Napnál világosabban kitű­nik, hogy olyan elemek, akik nem akarnak dolgozni, nem akarnak komoly, reális foglal­kozást űzni, a megélhetésnek ezt a könnyű és lelkiismeretlen módját választva fölösleges módon drágítják a fogyasztási cikkeket. — Korlátok közé kell szorítani a közvetítő ke­reskedelmet. Amint az ügyvédi és tanítónői pályán tulprodukczió van, úgy itt is, azért itt is be kell hozni a numerus clausust. A drágaság megszüntetésének vagy leg­alább korlátozásának más módjai lennének, amint ezt sokszor olvassuk, a fogyasztási adók eltörlése vagy legalább csökkentése, a szeszadó felemelése, a luxus adó behozatala, hatósági mészárszékek felállítása stb. Városunkat a drágasági viszonyok eny­hítésére czólzó törekvésben már megelőzte az a részvénytársaság, amely városunkban ke­nyérgyárat akar felállítani. De ha már ebben megelőzték, állítson fel — amikor szükséges­nek látja — hatósági mészárszéket. Szatmár külsőleg rohamosan fejlődik és emelkedik, de a polgárok jóléte és vágyó nosodása nem áll arányban ezzel az emelke­déssel. A városi pótadó ez évben is emelke­dett, pedig a város fejlődése érdekében még számtalan befektetésre van szükség, amelyek uj terheket fognak róni a város adózó pol­gárságára. Egy városi takarékpénztár felálli- lása által jelentékenyen emelné az Ő bevé­teleit. Debreezenben és Nagybányán ez az intézmény igen hasznosnak bizonyult. A hely­beli takarékpénztárak ellenzésén ez az ügy nem fog hajótörést szenvedni, mert úgyis gomba módra keletkeznek uj pénzintézetek, másrészt ez ma már országos óhaj. (kp.) Protestáns türelmessé^. Ha ritka, szórványos, vagy épen uj dolog volna pro­testáns „testvéreink“ részéről az olyszerü kirohanás, a mit mostanában cselekedett meg a katholikusok ellen Antal Gábor, a komá­romi superintendens: volna okunk csodál­kozni a íürelmesség, meg a felekezeti béke fiú testvéreim ki fognak nevetni érte, talán még Margit is. Titokban kell tartanom min­dent, még imádkozni sem lehet majd előt­tük. Sokat sírtam az utolsó napok alatt. Klotild soror nem győzött eléggé vigasztalni. — Hiszen eljöhetsz hozzánk kicsikém ezután is, itt laktok közel, a papa sokszor bejön Tapolczára, mindig elhoz majd magá­val téged is. De én csak sírtam vigasztalhatatlanul. Az utolsó délelőtt még egyszer bemen­tem a hálóterembe, az iskolába és nagyte­rembe. Megálltam a szobrok, képek előtt s miközben végig folydogált a köny arezo- mon‘, magamban mondogattam : — Én nem akarok elmenni innen, de elvisznek, bocsáss meg Jézuskám, ne haragudj érte szűz Mária. Otthon is imádkozom majd sokat és elfogok még jönni ide is. — Aztán aggodalommal vizsgáltam arezukat, nem lett-e haragosabb, mint előbb volt? Még az ajtóból is vissza­fordultam. A kocsiba Klotild testvér segített föl. Azt súgta halkan a fülembe: — El ne felejtsd ám szűz Máriát. Most már ne sírj tovább, elszomorítanád a papát. Isten oltalmazzon gyermekem. ilyen módon való felfogásán. Ám csak han­gos szavak, sokszor agyonismételt frázisok, a melyekkel protestáns részről a türelmes- séget ápolják, valójában úgy gondolkoznak, a hogyan a komáromi superintendens, a ki nem győz eléggé panaszkodni: miért, hogy a fdviláqosodott nemzetek, az olasz, a franczia, utóbb a portugált harezot i ditottak a klerika- lizmus ellen, mig nálunk a koaliezió csak erő­sítette e fejét felütő szörnyállatot. ízlés kell ilyeneknek templomi szószéken való elmon­dásához, még több ízlés kell a folytatáshoz, a melyben a superintendens az egyedül üd­vözítő munkapártnak énekel hymnust — mi sem nem csodálkozunk, sem meg nem bot- ránkozunk az ilyen tüneteken, a melyek a protestáns részen ellenünk meglevő, tagad­hatatlan fanatikus gyűlöletet, izzó szenvedel- mességet, ráfogásokkal, történelmi hazugsá­gokkal dolgozó, vad kíméletlenséget árulnak el. A inig az iskolában használt vallási tan­könyveikben ilyen kérdések és feleletek for­dulnak elő: „Miért áldoznak a katholikusok egy szin alatt? — Mert a bort a papok isz- szák meg“, a mig prédikátoraik az ellenünk való elfogultságban felnőtt híveiket a szó­székről hétről-hétre ráfogásokkal, valótlansá­gokkal tüzelik a katholicismus ellen — ad­dig valóban nem lesz e szerencsétlen hazában Íürelmesség és felekezeti béke. — Mondott-e valaha a protestánsoktól annyira gyűlölt jezsuiták közül itt Szatmáron, vagy bárhol csak egy is, kifakadó, gyűlölködő, hazug va­lótlanságot a protestantismus ellen ? Fölhang- zik-e a katholikus templomok szószékén az elfogultságot, türelmetlenséget elhintő prédi- káczió? Volt-e csak egy is a mi főpapjaink közül, aki szenvedelmes támadással rontott a protestánsokra ? Vagy. a katholikus világi akban megnyilatkozik-e valahol a türelmet­lenség a protestantismus ellen ? Neveljük-e valahol ilyenekre a kath. gyermekeket ? — És az elámított közvélemény mégis azt har­sogja, hogy a katholikusok türelmetlenek, mindenütt megbontják a békét és felekezeti harezot provokálnak! Mikor foszlik szét e hazug rágalom és mikor látunk már tisztán ? Marostor da. A munkapárt most is tapsol Khuennek, hogy Erősdyt, a kiskirályt, a becsület-rend nagy lovagját etesapta a fő- ispáni székből. De tapsolt annak idején is, mert nem csapta el. Azt csak megértjük, hogy Khuen helyesen cselekedett, mikor Erősdyt menesztette, de leszegezzük azt a tényt, hogy az okos, tapintatos" államférfin csak nyolez _ = „HETI SZEMLE“ Visszanéztem Klotild testvérre, amig láthattam, ügy maradt meg emlékezetemben is, amint ott áll a kapu előtt s mosolyogva, biztatóan integet utánam. * * * Tizenhét év múlt el, hogy nem láttam Klotild testvért. A zárdában sem voltam azóta. De eljfogok még menni Klotild soror- hoz, vágyom még egyszer oda, a zárda ko­moly, ünnepélyes hangulatú falai közzé. Ki­megyek majd a kertbe is és megpihenek szűz Mária szobra előtt a kis pádon. Elme­gyek a templomba is, talán belopódzik szi­vembe újra az a békességes nyugalom, amely­ben úgy elringott hajdan a lelkem, mikor az orgona bugása mellett fölhangzott a ked­ves testvérek ajkáról: Boldog asszony anyánk, Régi nagy pátrónánk, Nagy Ínségben lévén, így szólít meg hazánk .. . Vájjon ott találom-e még Klotild so- rort? s a nyugalmat? Mindakettőt megtalálom, vagy egyiket sem ? (Vége) hónapi gondolkodás után jött arra reá, hogy kellett volna neki nyolez hónappal ezelőtt cselekednie. Ha Erősdyt ki nem neveztette volna, a büszke vármegye hüvelyben hever- tette volna kardját, nem fújta volna meg a harczi riadót, nem került volna a marostor- dai képviselőválasztás egy millió koronába a kormánynak, a két kerületből nem választot­tak volna négy függetlenségi képviselőt, a tavaszi és őszi közgyűlés közül legalább az egyik megtartható lett volna, nem függesz­tették volna fel a vármegye alispánját, fő­jegyzőjét, aljegyzőjét, a vármegye tekintélyét, jobb kezét, nem húzták volna karóba Erős­dyt a becsiiletbirák, nem érte volna a kor­mányt olyan sok indokolt támadás, hogy a darabont világnak egyik élni vágyó alakját halottaiból feltámasztotta s annak törvényte­lenkedéseivel magát azonosította. Elmaradt volna a román és szász elem szövetkezése Erősdyvel a magyarság ellen. Elkerülhette volna a kormány azt a szégyent, hogy van olyan főispán, akinek számára a kaszinó kapui nem nyílnak meg. Nem zavarta volna fel egy város és vármegye nyugalmát. Ha a nagy munkapárt egy kicsit gondolkoznék, akkor nem tapsolt volna Khuennek Erősdy kineve­zésekor s igy biztosan elmaradt volna a mos­tani taps, elmaradt volna a vármegyei tiszt­viselők, s vele a vármegye közönségének kálváriája s akkor mi tapsoltunk volna. És méltán. HÍREK. Előfizetőinket tisztelettel kérjük, hogy elő- és utófizetéseiket szíveskedje­nek mielőbb rendezni a múlt számunk- hoz csatolt postautalványok fólhaszálá- sríval. — A kik januárius végéig hát­ralékaikat nem rendezik, azoknak feb- ruáriusban megküldjük tartozásaik ki­mutatását. Előfizetőinket, különösen a papsá­got és tanítóságot kérjük, hogy az eset­leges magán-, iskolai- vagy községi hir­detésekkel alkalomadtán lápunkat szí­veskedjenek felkeresni. Emléket Kaas Ivor bárónak ! A keresztény eszmék diadalmas harczában Lehel kűrije volt ez a nagy publicista. A vulkánok lavi­nája ömlött tüzes tolla alól, amely a legszentebb eszmék szolgálatában állott mindig. Lelkének klasszikus puritánsága, nagy elméjének esz­ményi világa, rajongó szivének láza hóditó varázszsal dobogtatott meg ezerszer. Emléket neki! Hozzuk, adjuk össze filléreinket! Ha ő meg­nőni érdemli, akkor senki! Az e czélra szánt adományokat szerkesz­tőségünk cziinére kérjük. A megindított gyűjtéshez hozzájárultak : Wolkenberg Alajos dr., Kovács Gyula dr. 5—5 koronát, N. N., N. N., Lovász Győző 2—2 koronát, eddigi gyűjtésünk 10 korona, összesen 26 korona. Egyházmegyei hírek. Főpásztorunk Forgách János prépost halálával megüresedett beregi főesperességre Szalag Sándor bereg­szászi esperes-plébánost nevezte ki. Az ezzel megürült esperességre Veszprémy Sándor munkácsi plébánost, és ugocsai esperessé Di- mand Lajos turterebesi alesperes-plébánost nevezte ki. Melegen köszöntjük az uj egy- i házi méltóságokra jutott sok érdemű fér­fiakat és kívánjuk, hogy szélesebb működé­sűk terén ismert buzgóságuk jelentős sike­rekkel és eredményekkel dolgozzék a ke­resztény renaissance érdekében. Kávét legjobbat és legolcsóbban beszerezhetünk kávékereskedőnél Szatmár, Kazinczi-utcza 16. „ MOKKA “ keverék ezégem különlegessége. 1 klgr. 4-40 korona. Villany erővel pörkölve. i

Next

/
Thumbnails
Contents