Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)

1911-05-24 / 21. szám

r „HETI SZEMLE“ Szatmár, 1911. május 24. Valódi amerikai panama kalapok! A legújabb divatos forma : Panama, fiórentin és manilla zsirardi olasz kalapok, azok javítása és tisztítása. Újdonságok divatmellé­nyek, színes ingek, sport övék, sótabot, keztyü, nyakkendő, selyemzsebkendő, harisnya és más férfidivat különlegességekből Ragályinál, Szatmár, Deák-tél* 8, (Gillyén-ház). Telefon 296. sz. Ezuttal főkép a hitelszövetkezet köny­velése volt szóban. Alapos, szakszerű be­szédben s két iskolai táblán szemléltetve tálalta elénk Molnár István a pénztárkönyv, napló és főkönyv vezetésének mesterségét; minden hallgató előtt három rovalos iv volt az abrosz, melyekre a jóizü tanítástól kiki mohón merített magának, megrögzitve jegy­zetekben azonnal a hallottakat. A négy hosszú órán át tartó, kiválóan szellemes, tréfákkal fűszerezett előadásnak főkép az a része tett mély hatást, melyben a falusi egyszerű nép jellemét, az üzleti szellem lekicsinylő, ellen­szenves fölfogását, a hitel- és fogyasztási szövetkezetek összekopácsolását, a szövetke­zeti élet diadalait s a főkönyv feltalálójában is a kath. egyház érdemét festette meg. Nem az a lebilincselt figyelem, nem azok a lázasan futkosó ceruzák, nem a há­lás üdvrivalgás, hanem az a kitörésre, Isten áldására váró bőséges mag a tudós előadó legszebb jutalma, mely a jóságos szavaival felszántott ifjú szivekben gazdag talajra lelt, hogy lelkesedésnél drágább tevékenységet teremjen. Befejezésül kedves epizódot említek még föl. Az első délutánnak érdekes leczkéi után a hatalmas termet betöltő ifjúság le­küzdhetetlen vággyal, élénk zajjal kérte a jelen volt Huszár Károly orszgy. képviselőt, hogy ö is szóljon néhány szives szót hoz- zájok. Az nem is kérette magát. Odaállt a terem emelvényén a komoly orgona elé s kedves emlékektől kigyult arcczal, a dicső­ség utján ünnepelt erős ember ifjú szépsé­gében beszélni kezdett. „Ez épen az a hely, ahonnan először szólottám a nyilvánosság előtt, mint a szat­mári tanítóképző növendéke s önképző köré­nek elnöke. Jól esik nekem, hogy most ismét innen szólhatok s épen annak az intézetnek növendékeihez, amelyhez a szeretet és hála csatol...“ Majd testvérien tegező megszólítással kérte, buzdította az oltár leendő szolgáit s a népnevelő-jelölteket, hogy szeressék a népet, melynek véréből, húsából származtak mind­nyájan ; hivatásuk ne zárkózzék a templom és iskola köteles munkájába, hanem leikök kincseit vigyék, osszák ki az istenadta nép boldogitására; foglalkozzanak a nép gazda­sági életével, a keresztény magyarság anyagi sorsával is. Az önbizalom élesztősére elme­sélte saját tanítói — sajnálatára igen rövid ideig tartó — működését, mikor jószivii ér­deklődéssel, jóakaró tanáccsal, tettel nemcsak községének szeretetét, hanem a szomszéd falvak bizalmát is megnyerte. Érzésének közvetettlensége, üde őszin­tesége, valláserkölcstől fehnagasztosult esz­méinek heve, zuhatagként ömlő s mégis szó- nokilag fegyelmezett beszéde, készséges hang­jának zenéje — hogy úgy mondjam : fana­tizálta az elbájolt fiatal népet, amely előtt vonzó példaképpé nőtt e pár perez alatt. Aztán a tomboló tapsviharban szerény­kedő mosollyal áthaladt a termen s igényte­len egyszerűséggel távozott. A katholikus tüntetés után. Zsidó támad, zsidó bánja. A közömbös Budapesten, ahol az emberek nem szívesen exponálják magukat felekezeti kérdésben, váratlanul olyan tüntetés volt a katholikusok jogai mellett, amilyent már évtizedek óta nem láttunk. Azaz nem volt váratlan, mert a zsidók arro- gantiája oly nagy, a Vázsonyi Vilmosok, Bihari Mórok és Jászi Oszkárok modora és fellépése oly szemérmetlen és erőszakos, hogy a legtürelmesebb ember vérét is felkorbá­csolja és önvédelemre kényszeríti. „A reak- czionáriusok“, „a Polónyi-banda“ nem hir­detett antiszemitizmust és felekezeti türel­metlenséget, ezt az ő táborukban kell keresni, mert az ő erényük. Nem támadták meg a zsidókat sem politikai, sem polgári, sem vallási, sem egyéni, sem vagyoni, sem lelki- ismereti, sem cselekvési szabadságukban és jogaiban, mint ahogy minket oly vakmerőén és igaztalanul támadnak; nem ejtettek ki egyetlen gyűlölködő vagy izgató szót sem, csak védték a katholikusok jogát az iskolá­hoz, a plébános választáshoz, az autonómiá­hoz ; védekeztek a titkos, a sötétben, aljas és nemtelen czélokkal dolgozó társulatok ellen. És mégis a budapestiektől le a szat­mári zsidó újságokig a tintakazárok tüzet okádnak, a féktelen felekezeti izgatás és gyűlölködés hangján Írnak a katholikusok önvédelméről. De zsidó támad, zsidó bánja ! Es ez jó tanács is akar nekik lenni. Az ő arroganeziájuk olyan nagy, oly sértő és meg­alázó, hogy nem antiszemitizmusra kell tü­zelni, Budapesten is inkább fékezni kellett a közönségnek elkeseredett kifakadásait. Ha Magyarországon valamikor lesz is antisze­mitizmus, ezt csak egyedül és kizárólag a zsidók fogják megérlelni. Kikből kerülnek ki az egyház és vallás ellen törő szabadkő­művesek, a haza ellen támadó nemzetköziek, ha nem a zsidókból ? És ismét kikből ke­rülnek ki a történelmi osztályok elpusztítá­sát hirdető reformerek, a história dicsőségét és magyar hagyományt kigunyoló szabad­gondolkodók, ha nem a zsidókból ? Azért ma­gukra vessenek, ha a reakezió meg fog szü­letni. voltukat még oly nagyra becsülte, hogy mint ember akart velők érintkezni, hogy megmu­tassa nekik jóságát. Oh mennyire siettek mostan, hogy kimutassák tiszteletüket és őt kiszolgálják. A legjobb párnát adták neki, nemes borral arany serleget nyújtottak neki, a leg- válogatottabb ételeket tették eléje. Elhomá­lyosult szemökből szelíd világiás áradt, mi­kor látták, hogy Jézus elfogadta az ő vacso­rájukat és a bűnösökkel evett, mintha iga­zak lettek volna. A leányok is előmerészkedtek mostan, miután előbb a festéket lemosták arczukról, mert szégyenkeztek a rikitó festék miatt. Virágkoszoruikat levették fejőkről és válluk­ról s az Ur helye köré rakták. Azután le­ültek lába elé a földre és nagy, kegyelmet éhező szemekkel néztek fel az Üdvözítőre. Az Emberfia pedig úgy beszélt a bű­nösökhöz, mint anya gyermekeihez. Csoda­szép történetet mondott nekik egy atyáról, a kinek két fia volt. Az egyik jó volt, de a másik eltávozott hazulról és rossz életre adta magát, ezért keservesen szenvedett és megbünhődőtt, mig megtette azt, ami egye­dül szükséges: fölkelt és elment atyjához, hogy kiesdje bocsánatát... Mennyire figyeltek a bűnösök, hogy egyetlen szót se veszítsenek el. Mennyire megértették a tékozló fiú fájdalmait és az aggodalomtól mennyire vert szivük, hogy az atya ugyan mit fog csinálni a bűnbánóval! Sírva mondották szavait utána és inellöket verték hozzá: —- Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened ! Már nem vagyok méltó, hogy fiad­nak neveztessem ! Jézus pedig az ő Üdvözítő-szemével szelíden tekintett a szegényekre és szava lágyan hangzott, mint a gerliczék hívása az erdőben, a mikor tovább elbeszélte, miként fogadta az atya szivére az újra megtalált fiút és mennyire örült, hogy nála lehet, és meny­nyire örvendezett vele az egész ház — épen úgy, a mint a mennyei Atya és angyalai örvendeznek, ha egy bűnös bünbánatot tart. Ekkor a hallgatók bánatos orczái mind fölragyogtak, a keménység, alávalóság és álnokság utolsó maradványa is eltűnt, mind jóknak és ártatlanoknak látszottak, mint annak idején, a mikor még anyjok ölében játszottak. A gyermekek módjára föltartották kezüket és megható bizalommal esdekeltek: — Urunk, taníts meg minket arra, a mit cselekednünk kell, hogy bejussunk Isten országába. Jézus pedig látta bánatukat és jóaka­ratukat és ezért megbocsátott nekik. Fejők felé emelte kezét és feloldotta őket bűneik­től úgy, hogy ezek Isten színe előtt eltöröl­tettek. Azután tanította őket az élet útjára és az egész éjszakán át beszólt velők, mig pirkadáskor elbúcsúzott tőlük, hogy más lelkeken teljesítse kegyelme müvét. Messze kikisérték a városból. Azután bucsuzáskor megáldotta őket. Ők letérdeltek és mindaddig néztek utána, mig fényleni látták fehér ruháját. Ezután pedig elmentek és jogtalanul szerzett vagyonukat odaadták a szegények­nek, kenyerüket ettől fogva becsületes mun­kával szerezték meg, gyakran voltak együtt imádkozva és ájtatoskodva, és igazakhoz ha­sonlóan bűnbánó szívvel éltek minden jó- cselekedetben. Mikor a farizeusok és Írástudók errről hallottak, boszankodtak miatta és gúnyo­lódtak fölötte: — Ez a Jézus a bűnösöket elfogadja és velők eszik! Ez az Urnák fülébe jutott és mon­dotta : — Bizony mondom nektek, hogy a bűnbánó vámosok és rossz személyek előbb jutnak be a mennyek országába, mint akik magokat Isten gyermekeinek hívják. Fordította: H. előnyös a FÓGEL-féle Tl/T pörkölt kávé llAP használata? liAvl nem füstöli lakását; nem vesződik a pörköléssel; minden perezben friss pör­kölést vehet. Mindamellett 25%-ot megtakarít­hatnak mindazon vevők, kik pör­költ kávét vesznek mert annyi bepörkölödik a házi pörkölésnél. Kérem nrókvéíelét. melyből memőződhet. 1 18

Next

/
Thumbnails
Contents