Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)
1911-05-24 / 21. szám
r „HETI SZEMLE“ Szatmár, 1911. május 24. Valódi amerikai panama kalapok! A legújabb divatos forma : Panama, fiórentin és manilla zsirardi olasz kalapok, azok javítása és tisztítása. Újdonságok divatmellények, színes ingek, sport övék, sótabot, keztyü, nyakkendő, selyemzsebkendő, harisnya és más férfidivat különlegességekből Ragályinál, Szatmár, Deák-tél* 8, (Gillyén-ház). Telefon 296. sz. Ezuttal főkép a hitelszövetkezet könyvelése volt szóban. Alapos, szakszerű beszédben s két iskolai táblán szemléltetve tálalta elénk Molnár István a pénztárkönyv, napló és főkönyv vezetésének mesterségét; minden hallgató előtt három rovalos iv volt az abrosz, melyekre a jóizü tanítástól kiki mohón merített magának, megrögzitve jegyzetekben azonnal a hallottakat. A négy hosszú órán át tartó, kiválóan szellemes, tréfákkal fűszerezett előadásnak főkép az a része tett mély hatást, melyben a falusi egyszerű nép jellemét, az üzleti szellem lekicsinylő, ellenszenves fölfogását, a hitel- és fogyasztási szövetkezetek összekopácsolását, a szövetkezeti élet diadalait s a főkönyv feltalálójában is a kath. egyház érdemét festette meg. Nem az a lebilincselt figyelem, nem azok a lázasan futkosó ceruzák, nem a hálás üdvrivalgás, hanem az a kitörésre, Isten áldására váró bőséges mag a tudós előadó legszebb jutalma, mely a jóságos szavaival felszántott ifjú szivekben gazdag talajra lelt, hogy lelkesedésnél drágább tevékenységet teremjen. Befejezésül kedves epizódot említek még föl. Az első délutánnak érdekes leczkéi után a hatalmas termet betöltő ifjúság leküzdhetetlen vággyal, élénk zajjal kérte a jelen volt Huszár Károly orszgy. képviselőt, hogy ö is szóljon néhány szives szót hoz- zájok. Az nem is kérette magát. Odaállt a terem emelvényén a komoly orgona elé s kedves emlékektől kigyult arcczal, a dicsőség utján ünnepelt erős ember ifjú szépségében beszélni kezdett. „Ez épen az a hely, ahonnan először szólottám a nyilvánosság előtt, mint a szatmári tanítóképző növendéke s önképző körének elnöke. Jól esik nekem, hogy most ismét innen szólhatok s épen annak az intézetnek növendékeihez, amelyhez a szeretet és hála csatol...“ Majd testvérien tegező megszólítással kérte, buzdította az oltár leendő szolgáit s a népnevelő-jelölteket, hogy szeressék a népet, melynek véréből, húsából származtak mindnyájan ; hivatásuk ne zárkózzék a templom és iskola köteles munkájába, hanem leikök kincseit vigyék, osszák ki az istenadta nép boldogitására; foglalkozzanak a nép gazdasági életével, a keresztény magyarság anyagi sorsával is. Az önbizalom élesztősére elmesélte saját tanítói — sajnálatára igen rövid ideig tartó — működését, mikor jószivii érdeklődéssel, jóakaró tanáccsal, tettel nemcsak községének szeretetét, hanem a szomszéd falvak bizalmát is megnyerte. Érzésének közvetettlensége, üde őszintesége, valláserkölcstől fehnagasztosult eszméinek heve, zuhatagként ömlő s mégis szó- nokilag fegyelmezett beszéde, készséges hangjának zenéje — hogy úgy mondjam : fanatizálta az elbájolt fiatal népet, amely előtt vonzó példaképpé nőtt e pár perez alatt. Aztán a tomboló tapsviharban szerénykedő mosollyal áthaladt a termen s igénytelen egyszerűséggel távozott. A katholikus tüntetés után. Zsidó támad, zsidó bánja. A közömbös Budapesten, ahol az emberek nem szívesen exponálják magukat felekezeti kérdésben, váratlanul olyan tüntetés volt a katholikusok jogai mellett, amilyent már évtizedek óta nem láttunk. Azaz nem volt váratlan, mert a zsidók arro- gantiája oly nagy, a Vázsonyi Vilmosok, Bihari Mórok és Jászi Oszkárok modora és fellépése oly szemérmetlen és erőszakos, hogy a legtürelmesebb ember vérét is felkorbácsolja és önvédelemre kényszeríti. „A reak- czionáriusok“, „a Polónyi-banda“ nem hirdetett antiszemitizmust és felekezeti türelmetlenséget, ezt az ő táborukban kell keresni, mert az ő erényük. Nem támadták meg a zsidókat sem politikai, sem polgári, sem vallási, sem egyéni, sem vagyoni, sem lelki- ismereti, sem cselekvési szabadságukban és jogaiban, mint ahogy minket oly vakmerőén és igaztalanul támadnak; nem ejtettek ki egyetlen gyűlölködő vagy izgató szót sem, csak védték a katholikusok jogát az iskolához, a plébános választáshoz, az autonómiához ; védekeztek a titkos, a sötétben, aljas és nemtelen czélokkal dolgozó társulatok ellen. És mégis a budapestiektől le a szatmári zsidó újságokig a tintakazárok tüzet okádnak, a féktelen felekezeti izgatás és gyűlölködés hangján Írnak a katholikusok önvédelméről. De zsidó támad, zsidó bánja ! Es ez jó tanács is akar nekik lenni. Az ő arroganeziájuk olyan nagy, oly sértő és megalázó, hogy nem antiszemitizmusra kell tüzelni, Budapesten is inkább fékezni kellett a közönségnek elkeseredett kifakadásait. Ha Magyarországon valamikor lesz is antiszemitizmus, ezt csak egyedül és kizárólag a zsidók fogják megérlelni. Kikből kerülnek ki az egyház és vallás ellen törő szabadkőművesek, a haza ellen támadó nemzetköziek, ha nem a zsidókból ? És ismét kikből kerülnek ki a történelmi osztályok elpusztítását hirdető reformerek, a história dicsőségét és magyar hagyományt kigunyoló szabadgondolkodók, ha nem a zsidókból ? Azért magukra vessenek, ha a reakezió meg fog születni. voltukat még oly nagyra becsülte, hogy mint ember akart velők érintkezni, hogy megmutassa nekik jóságát. Oh mennyire siettek mostan, hogy kimutassák tiszteletüket és őt kiszolgálják. A legjobb párnát adták neki, nemes borral arany serleget nyújtottak neki, a leg- válogatottabb ételeket tették eléje. Elhomályosult szemökből szelíd világiás áradt, mikor látták, hogy Jézus elfogadta az ő vacsorájukat és a bűnösökkel evett, mintha igazak lettek volna. A leányok is előmerészkedtek mostan, miután előbb a festéket lemosták arczukról, mert szégyenkeztek a rikitó festék miatt. Virágkoszoruikat levették fejőkről és vállukról s az Ur helye köré rakták. Azután leültek lába elé a földre és nagy, kegyelmet éhező szemekkel néztek fel az Üdvözítőre. Az Emberfia pedig úgy beszélt a bűnösökhöz, mint anya gyermekeihez. Csodaszép történetet mondott nekik egy atyáról, a kinek két fia volt. Az egyik jó volt, de a másik eltávozott hazulról és rossz életre adta magát, ezért keservesen szenvedett és megbünhődőtt, mig megtette azt, ami egyedül szükséges: fölkelt és elment atyjához, hogy kiesdje bocsánatát... Mennyire figyeltek a bűnösök, hogy egyetlen szót se veszítsenek el. Mennyire megértették a tékozló fiú fájdalmait és az aggodalomtól mennyire vert szivük, hogy az atya ugyan mit fog csinálni a bűnbánóval! Sírva mondották szavait utána és inellöket verték hozzá: —- Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened ! Már nem vagyok méltó, hogy fiadnak neveztessem ! Jézus pedig az ő Üdvözítő-szemével szelíden tekintett a szegényekre és szava lágyan hangzott, mint a gerliczék hívása az erdőben, a mikor tovább elbeszélte, miként fogadta az atya szivére az újra megtalált fiút és mennyire örült, hogy nála lehet, és menynyire örvendezett vele az egész ház — épen úgy, a mint a mennyei Atya és angyalai örvendeznek, ha egy bűnös bünbánatot tart. Ekkor a hallgatók bánatos orczái mind fölragyogtak, a keménység, alávalóság és álnokság utolsó maradványa is eltűnt, mind jóknak és ártatlanoknak látszottak, mint annak idején, a mikor még anyjok ölében játszottak. A gyermekek módjára föltartották kezüket és megható bizalommal esdekeltek: — Urunk, taníts meg minket arra, a mit cselekednünk kell, hogy bejussunk Isten országába. Jézus pedig látta bánatukat és jóakaratukat és ezért megbocsátott nekik. Fejők felé emelte kezét és feloldotta őket bűneiktől úgy, hogy ezek Isten színe előtt eltöröltettek. Azután tanította őket az élet útjára és az egész éjszakán át beszólt velők, mig pirkadáskor elbúcsúzott tőlük, hogy más lelkeken teljesítse kegyelme müvét. Messze kikisérték a városból. Azután bucsuzáskor megáldotta őket. Ők letérdeltek és mindaddig néztek utána, mig fényleni látták fehér ruháját. Ezután pedig elmentek és jogtalanul szerzett vagyonukat odaadták a szegényeknek, kenyerüket ettől fogva becsületes munkával szerezték meg, gyakran voltak együtt imádkozva és ájtatoskodva, és igazakhoz hasonlóan bűnbánó szívvel éltek minden jó- cselekedetben. Mikor a farizeusok és Írástudók errről hallottak, boszankodtak miatta és gúnyolódtak fölötte: — Ez a Jézus a bűnösöket elfogadja és velők eszik! Ez az Urnák fülébe jutott és mondotta : — Bizony mondom nektek, hogy a bűnbánó vámosok és rossz személyek előbb jutnak be a mennyek országába, mint akik magokat Isten gyermekeinek hívják. Fordította: H. előnyös a FÓGEL-féle Tl/T pörkölt kávé llAP használata? liAvl nem füstöli lakását; nem vesződik a pörköléssel; minden perezben friss pörkölést vehet. Mindamellett 25%-ot megtakaríthatnak mindazon vevők, kik pörkölt kávét vesznek mert annyi bepörkölödik a házi pörkölésnél. Kérem nrókvéíelét. melyből memőződhet. 1 18
