Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)
1911-05-24 / 21. szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — 6 K — f. Negyedévre — 1 K 50 f. Félévre — 3 „ — „ Egyes szára ára 10 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 2 dollár. Socialis alkotások. (.A. könyvelési tanfolyam.) II. Szövetkezzünk! Ez lett a jelszó. Egyetlen egy hibánk van s ebből fakad gyöngeségiink, gyávaságunk Szent István országában: nem tartunk össze! Egy anyától vagyunk és nem ismerjük egymást; egy érdekünk van és nem támogatjuk egymást ; mindenki ellenségünk és mégsem szeretjük egymást. Minden téren vissza vagyunk szorítva, minden téren diadalmasan nyomul előre a kisebbség szervezett tábora. „Csak szervezett hadsereggel lehet szervezett ellenséggel szemben diadalt aratni,“ — irta püspökünk a mozgalom vezéreinek. Szövetségbe kell vonni azokat, kiknél a vallás nem csak czégér, hanem lelkiismeret, hogy „Mária országában a gazdasági, társadalmi és politikai élet minden vonatkozásában a keresztény világnézet jogos uralma biztosittassék. az egész magyar haza javára“. A sóhajtozó, „a szónokló katholicismus ideje lejárt, a tettek katholieismusa következik.“ S 1908. január 26-án az ország szivében tízezer ember üdvrivalgása mellett megFelelős szerkesztő : \LY BJAS ENDRE. Laptulajdonos A SZATMÁR - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. alakult a Katholikus Népszövetség. Már az első évben több mint 400 gyűlést tartott az ország különböző vidékein ; eszméi megihlették a lelkeket, híveinek száma meghaladja a 300-ezert. Innen számíthatjuk a keresztény Magyarország népének, sajtójának hiterkölcsi, társadalmi, gazdasági újjászületését. A lélektermékenyitő mozgalom mindenekelőtt szövetkezetek alakításában serénykedik, 2500 hitelszövetkezet virul ma már Magyarország keresztény talaján, pedig ez még csak a kezdet kezdeté. E szövetkezetek társadalmi jelentősége nemcsak számukban domborodik ki, hanem áldásos eredményeikben. A nép anyagi és erkölcsi függetlensége izmosodik ; az egy területen lakók közt bizonyos rokoni kapocs, az érdekközösség tudata fejlik ki, mely em- berszeretetben, egymás támogatásában, közjótékonyságban is nyilvánul; a kölcsönös erkölcsi ellenőrzés nyomán önfegyelmezés, a becsület szempillája áb-s r1 önkénytelenül nemcsak a gazdasági életben, hanem a szórakozásokban is, mi az erkölcsi méltóság hajnalhasadása; versenyző szellem kezd lobogni a falu eddig széttagolt, magára hagyott népében a szorgalom, az okos beosztás, az értelem utjain, az elhanyagolt népet izgatja a tanulás vágya, az önművelés szomjúsága ; feltámad az ősi hazaszeretet, mind A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a Pázmány-sajtó czimére (Szatmár, Iskola-köz 3. sz.) küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri közlése 5 korona*----------------- Nyilttér sora 40 fillér. ----------------A lst|> megjelenik minden szerdán. többen óhajtanak és képesek részt venni a megbecsült közterhek mellett a polgári jogokban is. Oh be édes örömmel tekinthet el munkáján a Népszövetség érezve, hogy emberi méltóságának, erejének öntudatára ébreszt egy széplelkii, nemes jellemű nemzetet, melynek életerejét szívják a lelketlen, élelmes önzés vámpírjai. A szövetkezetek élete és sorsa a vezetők kezébe van letéve. A falu becsületes népének vezetője mindenkor a pap és tanító volt. Aki megírja majd a szövetkezetek történetét, e két rend társadalmi működésének hírét fogja megörökíteni, azt a legtisztább, önzetlen, fáradhatatlan, eszményi lelkesedést, mely szervezi, irányítja, vezeti, viszi diadalra a keresztény Magyarországot. Nem ötletszerű, hanem szükségkép való kötelesség tehát, hogy a felszentelés olaját kérő levitákat, az oklevelet rózsás reményekkel váró tanitójelölteket, a szövetkezetek leendő apostolait, eme elhivatásukra is előkészítsék, kiképezzék. A legtöbb hittudományi főiskola s néhány tanítóképző már helyet adott a társadalomtudományi tanszéknek. Amit pedig e hó 9. és 10. napján a Népszövetség érdemes vezetőférfiai városunkban munkáltak, az gyakorlati útmutatás volt gyakorlati ember ajkáról a gyakorlati életre. TÁRCZA A bűnösök lakomája. — KRANE ANNA brnő. — Egy este a vámosok lakomát rendeztek és leültek, hogy ezt élvezzék. Mivel a tisztességes asszonyok tudni sem akartak róluk, a roszhirü korcsmákból meghívták a leányokat. Ezek legszebb cziczomájukban jelentek meg, nevetve és vihogva, hogy a harmadik utczáig lehetett hallani. A vámosok a leányokkal ugyancsak ki akarták magokat mulatni. De hogyan, hogyan nem, a mikor egy darabig együtt voltak, a hangos vigadozás nem ment tovább, mert hiszen csak színlelt volt s nem talált visszhangra a társaságbeliek szivében. Ekkor nagyon is komoran és szomorúan folyt a dolog. Valami benső hang azt mondotta a férfiaknak:-— Mi hasznotok van nektek pénzetekből, vagyonotokból és jólétetekből ? Malomkőként nyom benneteket és telketeket a pokolra huzza, mert özvegyek és árvák, hajléktalan férfiak és segítség nélkül maradt aggok átka van rajta. S a leányokhoz szólt a szív hangja és ekként beszélt: — Mit használ, hogy fiatalok és szépek vagytok ? Jobb volna, ha csak félszemetek volna és ragyások volnátok, semhogy a bűn utján járjatok, mindig messzebbre és mindig mélyebbre a bűn fertőjébe, a borzasztó végig. Jaj nektek ! Mikoron a hang igy beszélt és nem lehetett elhallgattatni, sem tulkiabálni, a vámosok és bűnös leányok nagyon megszomorodtak, nem ettek és nem ittak, hanem úgy ültek ottan, mint halotti tornál, reszkettek Isten haragjától s nem tudtak magukon segíteni. Mert bűneiket nem tudták többé meg nem történtekké tenni, ha mindjárt jobb kezeket, sőt arczukból szemöket is odaadták volna. Olyan csönd támadt a teremben, hogy az égő lámpák serczegését hallani lehetett. Kívülről behallatszott a kutak csobogása s az éjszakai szélben a magas fasudarak suhogása. Az egyik leány hirtelen megborzongott és föl kiáltott: — Ki jön az utczán lefelé és tart e háznak ? Kinek a járása ez ? Mindnyájan figyeltek, mert e járás hangját ismerték, jóllehet ma először hallották. Úgy hangzott, mint a tavaszi szellő fuval- lása, a mely elől a tél menekül... — így csak egy lépked — suttogták a hallgatózók elhalványult ajkkal, és ijedten néztek egymásra. — A názárethi Jézus jön hozzánk ! A biró már az ajtó előtt állott és kárhoztató elítélésüket ki fogja mondani ! így gondolták a bűnösök. Néhányan fölugráltak, hogy elmeneküljenek; ámde lábuk mintha gyökeret vert volna, nem tudtak távozni; mások visszadőltek fekvőhelyük párnái közé és ott iparkodtak elrejtőzni. A leányok pedig reszketve összebújtak és kezüket festett orczájok elé tartották. A lépések mind közelebb hallatszottak és ime, a küszöbön belépett az, a kinek tekintete csupa jóság és irgalom volt, a ki kezét valamennyi felé nyújtotta mint testvér, a ki testvéreihez jön. S szelíd mosolygásu ajka e köszöntést mondotta: — Békesség veletek! Egy pillanatra mindnyájan szinte megmerevedtek, azután az igézet mély föllélek- zésben megszűnt. A házigazda elő mert lépni, hogy a csodás vendéget üdvözölje : — Honnan van az, hogy hozzánk jösz, oh Uram! — hebegte zavarodottan és el- fogódva. — Hiszen meghívtatok! — felelte az emberfia. — Mi ? ... Mikor mertünk volna mi tégedet meghívni, Uram? — kérdezték valamennyien össze-vissza nagy csodálkozással. — A ti bűneiteken való bán kódástok hivott meg engemet! És mostan nálatok vagyok, hogy a vacsorát veletek elköltsem. Lassankint megértették a szegény lelkek, hogy az Ur az ő beszennyezett emberi Lapunk mai száma ÍO oldal.
