Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)
1911-01-04 / 1. szám
Szatmár, 1911. január 4. HETI SZEMLE o kai alap kellene ahhoz, hogy érvényesüljön a köznek, vagy az egyénnek kívánsága. Ez — szépen kiezirkalmazva — meg is van a papíron. De a gyakorlat — még a vasúti bakter is beszélhet erről — minden vonalon megtiporja ezt a józan, természetes igazságot. Hisz a legszemérmetlenebb módon dolgozik a befolyás, rokoni s egyéb összeköttetés. Értéktelen emberek elnyomják az érdemeseket és ebben a szennyes tülekedésben önző érdekek érvényesülnek annyira, hogy szinte elijesztő az az elsekélyedés, ami ennek következtében a társadalom minden rétegén megmutatkozik. — Szinte örülni kell, hogy e bűzös genyre oly élesen rámutatott Hie- ronymi miniszter viselkedése a halmi —bik- szádi vasút ügyében nála történt küldöttségjáráskor. Két vármegye vezető embereivel szemben az ismeretes brennusi viselkedés természetes következménye is a protekczió- járványnak. így lehet, sőt igy is kell tenni akkor, ha nem a jog és a közérdek, meg az igazság a döntő, hanem az intézőknek pro- tekczióval kinyert kedvezése. Már igazán itt az ideje, hogy ez a rákfene kiégettessék testünkből. S ha a törvény szelleme szerint a jogos igazság lesz az egyetlen protekczió, az ilyen eikapatott ökölütések is lehetetlenekké válnak. A jövő reménye. Irta: PILCZ EDE. A mult a jövő előkészítője. Jaj annak, aki a múlton nem okult, a jövőben nem remél! . . . Az eddig hiába élt, jelene az élőhalotté ! A katholiczizmus múltja a jövő reménye. Eszméi mind szélesebb körben terjednek. Lassan felkeresik a lelkek elzárt kapuit; zörgetnek, zaklatják a szív minden zegét- zugát. Visszaidézik a rég múltat. Nem mindenütt talál nagyon szives fogadtatásra. Még mindig nagy a közömbösség, sok a bizalmatlanság. Nehéz levetni a régi embert. Az újjászületés nagy gondolata, a nemes érzések ere, a lelkesedés tüze még mindig csak kevesek lelkében él. De az időt megállítani nem lehet. A szárnyaira kapott — omnia renovare in Christo — ellenállhatlanul kényszerit a meghódolásra. Egyengeti az utat az olasz sza- badkőmivesek fanatikus ellenagitácziója, a francziák egyház üldözése, a portugállok rablópolitikája; másrészről a német katholikusok büszke öntudata, hitök oroszlánbátorsága és az óriási készség, mellyel a német fajt jellemző szilárd akarattal tart ki kicsiny és nagy a katholiczizmus nagy érdekei mellett. Megmozdult a nagy szigetország Anglia s mélyreható megfontoltság, az igazság keresése s a meggyőződés nyílt megvallása gyarapítja a katholikusok ma már ott is jelentékeny számát. Irland sem feledte el a „szentek szigetiének czimét. Egyik oldalon az üldözés, másikon a diadalmas előnyomulás. Mindkettő a jobb jövő reményét kelti. A diadalmas előnyomulás növeli a bátorságot; az üldözés lassan eloszlatja a bizalmatlanságot, színvallásra kényszerit, acélozza a jobbak erejét és csatasorba állítja mindazokat, kik a modern pogányság, a hitetlenség fanyar gyümölcseinél többre becsülik a hitből fakadó nemes indulatok, tiszta érzelmek alkotásait. Nem is lehet máskép. Lehetetlenség, hogy az emberiség meg ne undorodjék attól a sok ferdeség, vadság, gőg, vér és szeny- től, mely ma hatalmában tartja a felületes tudás, az érzelmek eldurvulása és a vad ösztönök mindent behálózó szálaitól lenyűgözött társadalmat. A katholiczizmus világot átalakító nagy igaz tiszta erkölcsi törvényei, elementáris erővel bontakoznak ki a korszellemből s a kiáradó erő tiszta,- mint a napfény, melyre mindenkinek szüksége van, mindent éltet, elzárkózni előle csak ideig-óráig lehet. A magyar katholiczizmus tudatára ébredt múltjának s biztosítani akarja a jövőt. Megmozdult, de ereje lassan bontakozik ki. Szinte kívánatos — mintegy a Gond viselés munkája — a szabadkőmivesek, a Szende Bélák, Fáber Oszkárok fanatikus dühe és támadása. Sub pondere ereseit palma. A történelem szerint a katholiczizmus viharokban nőtt, megszokta. Erejét, hatalmát nehéz küzdelmekben ragyogtatta. Minél erősebb a támadás, annál biztosabb a jövő. Harcz tü- zében támadnak a hősök. A nyugalom tétlenséget szül. Ezért is haladtunk lassan. Pedig tehetség, erő nagyon rendelkezésünkre áll. Csak az akarat volt gyenge. Kevesen értik meg még mindig a megváltozott időviszonyokat. Akik megértik, azok kis emberek. A vezetés pedig a tekintélyes, nagy emberek kötelessége. És ők vagy kishitiien félreállnak, vagy jólnevelt katholikus szerénységből, gyarló emberi tekintetekből csak félénken mernek kifejezést adni azon érzelmeknek, melyek pedig kell, hogy szivüket eltöltséL Alig a protestantizmus és zsidóság a saját érdekében, a legkisebb falutól a fővárosig minden nevezetesebb, előkelőbb helyet elfoglaló fiát tettre készen találja és azok sem anyagi, sem erkölcsi támogatást nem sajnálnak; addig a. katholiczizmus hivatott fórfiai közül, megindult mozgalmainknak nemcsak vezetésétől, de még támogatásától is sokan félnek. Pedig ha a tehetősek és nagyok mind úgy éreznének és cselekednének, mint ahogy a kisemberek tesznek és éreznek, hatalmas vasgyárit övezné a magyar katholiczizmust, melynek szorításától összeroppanna az a gerinctelen tömegnépség, melynek hangos lármáját a katholikusok gyávasága táplálja. amely szent József fejét is övezi egyik képen az iskolában. A legkülönösebb érzéseket azonban a templom keltette bennem. A fényárban úszó oltár, a fehérfátyolos Mária-leá- nyok s az orgonaszó mellett fölhangzó ájta- tos ének Boldogasszony anyánk, Régi nagy patronánk, Nagy Ínségben lévén. — —- Otthon a templomunkban nem volt orgona, még a katholikus templomban sem, ahova elmentem egyszer a cselédünkkel. Hogy ott voltam, mindig vágytam még egyszer elmenni abba a szép képes templomba és ime most mindennap eljöhetek ebbe, amely még az otthoninál is sokkal szebb, sokkal fényesebb. De mik a látottak a hallottakhoz hasonlítva. Az iskolában Filomena soror sok szép énekre és imádságra tanított bennünket. Filomena sorornak olyan hangja volt épen mint a csengő csilingelőse. Sohasem untam volna bele a hallgatásába. Milyen más hang volt ez, mint otthon az öreg tanító bácsié, aki reggelenként recsegő torokkal kezdte rá az iskolában : Ez uj reggel arra serkent. S a plébános bácsi olyan szépen beszélt a hittani órákon. A jó Istenről, hogy mindnyájunk édes Atyja, akitől minden jót nyerünk, aki szeret bennünket. Jézusról, aki annyit szenvedett értünk a földön. Szűz Máriáról, hogy ő legjobb anyánk, imádkozik értünk az egekben. Beszélt arról, hogy milyen rut bűn Isten nevének hiábavaló emlegetése, meg a hazugság, fösvénység és hogy nemcsak Istent, hanem embertársainkat is kell szeretnünk, segítenünk rajtunk, lám Krisztus urunk még életét sem sajnálta értünk feláldozni. Alig vártam, hogy kijöjjünk az iskolából, még aznap elajándékoztam a lapdámat, amit legjobban kedveltem összes játékszereim között. Ránk, növendékekre egy soror ügyelt fel állandóan, Klotild testvér. Nem volt már fiatal, de azért örülni épen úgy tudott, akárcsak mi, gyermekek. Látszött, hogy szívesen van közöttünk. Ugyanaz a szeretetteljes kifejezés ült ilyenkor arczán, ami Jézus Krisztusét is oly jóságossá tette a nappali s^oba falán levő képen, azon, amelyiken gyermekek veszik körül. Nagyon szerettem Klotild testvért. Mily szépen is tudott beszélni! Talán még a plébános bácsinál is szebben. Elmondta, hogy a kis Jézuska, mikor szépen játszunk, ott van közöttünk, velünk játszik, csak nem láthatjuk. Nem is kiabáltam volna ám játszás közben semmiért, mint a többiek tették. Hátha épen ott áll mellettem Jézuska és meg talál haragudni érte. Csodáltam, hogy a leányok olyan keveset törődnek evvel. Beszélt szűz Máriáról, aki olyan szomorú, valahányszor rosszak vagyunk és úgy sir, hogyha hazudunk. Beszélt az őrangyalkáról, hogy mindenikünknek van egy, aki virraszt fölöttünk, amikor alszunk és kézen fogva vezet, mikor szaladgálunk, hogy el ne essünk. Nem győztem eléggé csodálkozni, hogy a leányokat még ez sem hatotta meg. Talán nem is hallottak semmit a beszédből. Azon nevetgéltek, hogy amikor Klotild soror beszél, rozsdásnak látszik a foga s mikor nevet, csak egyik felől képződik árok az arczán. A leányok közül Szalay Rizát s Szántay Jolánt szerettem legjobban.Mindketten nagyobbak voltak nálam. Riza negyedikbe,Jolán már ötödik osztályba járt, ón csak a harmadikba. Ebéd után a két óráig tartó regratióban együtt sétálgattunk a kertben, ha elfáradtunk, a szűz Mária szobor alatti pádon beszélgettünk. Riza sokat emlegette szép ruháit, melyeket ismét hordani fog a nyáron, amikorra elviszik a zárdából, Jolán is egyre számit- gatta, mikor jön érte a mamája, hogy hazavigye Pozsonyba. Addig még szívesen marad Pártoljuk a hazai ipart! KEPES SÁNDOR Minden magyar ember szent kötelessége a hazai ipar pártolása. Első Majjar Anteil Sirtípárátan SZ1NKRVÁRALJÁN csakis hazai termékeket dolgoznak fel. A iegkifogástalanabb kivitelben készíti a legkülönbözőbb alakú Pyramisokat, Obeliszekct, kereszteket, emléktáblákat, sirfedeleket, mezei kereszteket, kápolnákat, mauzóleumokat stb. MODERN BERENDEZÉSŰ GÉPTEREM A CSISZOLÁS RÉSZÉRE. Fiók-Üzlet: Szatmár, Attila-u. 4..
