Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)
1911-01-04 / 1. szám
4 HETI SZEMLE Szatmár, 1911. január 4. Ez igy van. De hiszem, hogy a tettek emberei mind megérkeznek. Az elszánt, bátor, de kicsiny tábor hatalmassá lesz, ezzel biztat a jövő reménye. A trónörökös nálunk. Jelentőségében nagyon sokat nyer a delegácziónak a trónörököstől való megnyitása. Első ilyen szereplése ez a trón várományosának — és ez első szereplés nem Bécsben, de nálunk történt, holott talán elidegenithette volna leendő uralkodónkat a magyar sajtónak már évek óta folyó tervrszerü mesterkedése. Most meghallotta a trónörökös a magyar delegáczió elnökétől, hogy ennek a nemzetnek jelszava a hazáért s a királyért! Ezzel irta meg évezredes történetét is. Adja Isten, hogy ez a történelmi igazság elevenül éljen az ő szivében, akkor bizonyára a közös, a katonai szükségek hangoztatásán kívül a magyar érdekek is ép annyira szivén fognak feküdni. Legalább ezt sejtteti velünk ez a jelentőséges közeledés. Tisza István lapot indít az uj esztendővel. Ha a munkapártból eddig csak Her- czeg Ferencz és Kenedi Gézá állottak is nyíltan a lapvezér mellé, tudnivaló, hogy Tisza mögött és mellett a párt jelentékeny része csoportosul és pedig nemcsak a napimádók, a kik előre megérzik az uj hajnalodást, de komoly és értékes elemek. Mindenesetre jelent valamit, ha Tisza, aki sokat lecsiszolt a maga önkénykedő, makacsul megálló természetéből és minden nyíltsága mellett tanult már valamit Machiavellitől, most elérkezettnek látja, hogy fölvonultassa haderejét. Az ellentétes elemű munkapártnak ezzel — ha más nem is történik — okvetet]énül megindítja kiforrását. Uj politikai, és pártalakulások indulnak meg Tisza István e föllépésével. SZÍNHÁZ. Jelentős szerepet játszik egy város életében a színház, mert a kultúrát van hivatva szolgálni. A mi városunk, a nagy anyagi és erkölcsi áldozatok daczára nem kapja meg az ellenértéket, mert a klasszikus előadások itt a szűz Máriáért. Hallgattam. Nem mertem nekik megmondani, hogy én mindig a zárdában szeretnék maradni, féltem, hogy kinevetnének. Mikor senkisem látott, rendesen felmentem a kertből a nappaliba, hogy lehozzam, amit ott felejtettem, térdre borultam szűz Mária szobra előtt és összekulcsolt kezekkel kértem: — Ne engedd szűz Mária, hogy haza vigyen édes apa innen, én csak itt szeretek lenni a zárdában. Bocsáss meg, hogy eddig semmit sem tudtam rólad, nem imádkoztam hozzád, ezután sokat akarok imádkozni, szeress engem is szűz Mária! Aztán elmerülve néztem sokáig arczát, ha megmozdulna, ha elmosolyodnék, vagy csak a szemét rebben- tené meg, csak egyszer legalább. Édes apámnak gyakran akadt dolga Ta- polezán és ha ott volt, mindig felkeresett a zárdában. A kedves testvér, aki szintén jelen volt a fogadószobában, egyre biztatgatott: — Beszélj kis mókus a papához, kérdezősködjél testvérkéidről, üzenj valamit a mamának. (Folytatása következik.) teljes elmellőzését sohasem pótolhatja egy- egy silány, az embernek erkölcsi érzését mélyen sértő operettnek előadása. Hasonló panaszra ad okot a színház személyzetének hiányos szervezése. S a mosakodásnak aligha lehet alkalmas módja az, amivel Heves Béla pályázati kérvényében előhozakodik. Konstatálnunk kell, hogy Heves Béla jogelődei, tekintve, hogy a színházi jegyek árai olcsóbbak voltak, tekintve, hogy a színházlátogató közönség a város népességénél fogva a múltban sokkal kisebb volt, mint most, mégis erősebb társulattal, tehát nagyobb anyagi áldozattal járultak a közönség igényeinek, ha nem is kielégítéséhez, de legalább annak megközelítéséhez. Annál inkább kell csodálnunk, hogy Heves Béla ezen előlegezett bizalomra se- hogysem akar rászolgálni. Bocsánatot kérünk, de azt az indolencziát mivel sem tudjuk megmagyarázni, hogy egy baritonistát még most, a színi évadnak a közepén sem szerződtetett Heves Béla. Jól mondja Heves Béla pályázati kérvényében, hogy ez elemi csapás. Csakhogy nem őrá, hanem miránk, mert ő megtartja a baritonista fizetését, mi ellenben megfizetjük. Tegnap, azaz f. hó 3-án délután 3 órakor tartotta gyűlését a szinügyi bizottság és a beérkezett pályázati kérvények s a pályázók felől beszerzett informácziók gondos mérlegelése után úgy döntött, hogy a szerződést Bállá Kálmán pozsonyi színigazgatóval köti meg s erről szóló határozatát jóváhagyás végett a közgyűlésnek beterjeszti. Mi megnyugvással és igen nagy örömmel fogadjuk a szinügyi bizottság döntését s szívből óhajtjuk hogy a közgyűlésnek se legyen oka rá, hogy e határozatot magáévá ne tegye. Mi, bár a pályázókat sem közvetve, sem közvetlenül nem ismerjük, Heves Bélát kivéve, mégis elfogadjuk a szinügyi bizottság döntését, mert a bizottság tagjai, dr. Vajay Károly, dr. Ke- resztszeghy Lajos, dr. Fecbtel János, dr. Ta- nódy Márton, Barthá Kálmán, dr. Vajay Imre, dr. Weisz Sándor, dr. Kölcsey Ferencz, dr. Papolczy Gyula, Tankóczi Gyula, dr. Papp Zoltán, Novak Lajos, Ferencz Ágoston, Uray Géza, dr. Lengyel Alajos, Jeney György, dr. Nagy Barna, Kőrösmezey Antal, valamint a nagykárolyi kiküldöttek Debreczeni István, nemestótbi Szabó Antal, Nonn Gyula és Pé- chy László teljes garancziát nyújtanak arra, hogy határozatukat sine ira et studio hozták. Az elmúlt színházi hétről beszámolónk a következő: Szerdán, deczember 28 án és csütörtökön, deczember 29 én Rátkag Márton, a budapesti Király-szinház művésze folytatta (a „Luxemburg grófjáéban megkezdett) nagysikerű vendégszereplését. Szerdán a „Doktor ur“-ban, csütörtökön a „Balkáni herczegnő“- ben lépett fel és leleményes, ügyes játéka mindkét estén zajos elismerést érdemelt ki. A „Balkáni herczeguő“-ben még egy vendégfellépés vott, Görög Olga, a nagybányai színház primadonnája játszotta a czimszerepet. Rokonszenves, meleg fogadtatásra talált a szép hangú énekesnő. Pénteken a „Gül Baba“ volt műsoron nagyon gyenge előadásban. Szombaton délután érdekesen összeállított müsoru gyermekkabarét mutattak be a színtársulat tagjai. Vasárnap és hétfőn végre a rég Ígért baritonista, Szende Ferencz is bemutatkozott. A most szerződött színművészről, aki először a „Rip van \Vinklé“-ben, másodszor a „Kor- nevillei harangokéban lépett fel, első benyomásunk kedvező. Jó megjelenésű, kellemes és nagy terjedelmű hangú énekes, játéka kissé hideg ugyan, de azért nem szögeletes. Vasárnap délután a „Drótostót“ került színre félhelyárakkal. IIIREK. .A- három szent királyok. (+) Egy csillag fényeskedék az éjszakában. És a Naptámadat emberei, őszszakálluak, de meg nem fáradott sziviiek, elhagyák az ő régi útjaikat és ménének az újon, a mit a fényeskedő csillag mutatott nékik. És elértek vala a nagy titoknak végére. Mert a „Király titkát,, hallották meg, letérdelvén ama jászol előtt, a hol gyermek képében Isten vára reájok. És Napkelet vénei hallották a dalt. Az ég énekelte, kherubok zengő hárfája kisérle. És akkor megtelének világossággal és megérték ők, a három szent királyok, hogy azoknak a sziveknek lészen békesség, a kik Istennek megadják vala a glóriát, dicsőséget. ... És az ő szivükben békesség lön. * Tudva vagy öntudatlanul mindnyájan a három királyok vándorúját járjuk és járta is mindig az emberiség. Ezeresztendők fáradtak ki a gigászi munkában : megtudni az élet titkát. Prometheusok vérez- tek e nagy myslerium szivet mar- czangoló kínjától. Milyen vívódásai a legnagyobb értelmeknek — és hiába! az igazság nem derült föl. Platon ép úgy vergődik, mint Epi- kuros. A Kaukázus sássá ott kóvályog az örülni akarók serege fölött is, mert a tobzódó érzékek sem találnak kielégülést. Nincs boldogság! Az ész is. az érzékek is kietlen pusztaságba visznek, a hol el kell veszni az igazság és boldogság után való gyötrelme» szomjúságban. Az „élő vízre“, amely eloltja az örök szomjúságot, a három királyok találtak rá. Oh, mily könnyen is fölpattan a nagy titok zára : — Boldogok akartok lenni? A békét, a sóvárgott békét esengitek? — Szolgáljatok Istennek, hulljatok le térdre őelőtte a három királyokkal és tiétek a boldogság, tiétek a béke! Aki igazán finom, kényelmes, elegáns és tartós honi gyártmányú lábbelit akap vásárolni, az forduljon bizalommal Yuja János*? Szatmár, Deák-tér ■ (Keresztes András-féle ház), m aki dúsan felszerelt czipö-rakt rában esakis valódi finom bőrből a már is világhírű hazai gyárakban készült czipő- ket és csizmákat nagyon is verseny- képes árakban hozza forgalomba és üzletéből minden olcsóbbrendü készítményt, a szokásos bőr- és talputánzatokat teljesen kiküszöbölte, s akinek árui csinosság dolgában is párját ritkítják. Kívánatra mérték után bármilyen kivitelű ezipök és csizmák is készülnék.
