Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)
1911-04-26 / 17. szám
Szatmár 1911. április 26. „HETI SZEMLE“ 3 Utazási különlegességek bőröndök casettákból. Halászati czikkek : valódi angol horgok és selyem spárgák. Teljes tennis felszerelés. Rakettek, azok javítása és teljes hurozása, labdák, prések, szél és középhálók. Tavaszi gyermekját-kok, kerti bútor, hinták, függő ágyak. Vivő felszerelések, stb. stb. Ragályinál, Szatmár, Deák-tér 8, (Gillyén-ház). Telefon-sz. 296. kán feledik el teljesen. A rosszat, melyet egyeseknek, vagy testületnek vagy a köznek tettek, nem akarja senki magára venni, a felelősségtől húzódozik kiki. Az utókor rendszerint hézagos okmányokból állítja össze egyik másik nagyobb alkotásnak, nagyobb jelentőségű küzdelemnek a történetét. A legmegbízhatóbbak azon adatok, melyek a szereplők életében, a szereplőknek nem tömjénezve állapítják meg egy vagy más jelentősebb alkotásnak a történetét. Ilyen igaz, részrehajlatlan, senkit nem kímélő s senkit érdemén túl nem magasztaló följegyzést akarok megörökíteni a jelen sorokkal. Teszem ezt azért is, hogy ne feledjük el a tapasztalt jóindulatot, segédkéz- nyújtást, vagy megmondom nyíltan: a kicsinyes gáncsoskodást, egy nagy kultur város vezetőségéhez méltatlan eljárást, melyet a kir. kath. főgimnázium építése körül Szatmár-Németi szabad kir. város tanácsa, képviselő testületé a mai napig kifejtett. Előre bocsátom azt, hogy a város vezetősége egyetlen fillérrel sem volt hajlandó az uj gimnázium építéséhez hozzájárulni, de döntő befolyást követelt magának arra, hogy hol épüljön a gimnázium. Előbb a háttérben folyt a küzdelem. A polgármester ur Falussy Árpád főispánnal egyetértőleg azért küzdöttek, hogy a gimnázium építésével kapcsolatosan átvághassák a zárda kertjét s a gimnázium a zárda kertjéből eleső s a vele szomszédos telkeken csaknem szembe a férfi tanitó-képző intézettel épüljön fel. Mikor meggyőződtek ezen tervük kivihetetlenségéről, a németi részen más telektömböt Jelöltek ki, s a főispán a közgyűlésen, nyilvánosan biztosította a képviselő testületet, hogy a gimnázium uj épülete a németi részen lesz. Ki is jelölték a szükséges telkeket. A szatmári székeskáptalan tudomást jönni, hogy nem tudja megbocsátani, a mit tettem. Kedves, vigasztaló, marasztaló szavak kíséretében adta ezt tudtomra a nagyságos asszony. Hogy egy időre maradjak nála, hogy milyen szüksége is volna a mostani magányosságában reám, a gyerekek hogy örülnének. Aztán majd csak kiengesztelődik az édes apám. — A jó Isten küldte ide hozzánk édes Jusztikám, — mondta. Én is éreztem ezt, de kettős nagy bánatom mellett ott volt most már az a gond is, hogyan hálálhassak meg ennyi jóságot. Hiszen rettenetes szomorúságomban csak terhére vagyok,mindenkinek. Mégis meg kellett próbálnom. És csodálatos erőt ad a jó Isten az embernek 1 Még nem voltam 20 esztendős és már eltemettem ifjúságom minden örömét, reményét és elvesztettem a szüleim szerete- tét, az otthonomat, amelyhez annyi emlék fűzött. És mégis élnem kellett tovább és hasznossá tennem magamat azoknak, akiknek annyi hálával tartozom máris. Minden erőmből igyekeztem. Még egyszer irtunk haza a a nagyságos asszony is, én is, válasz nem jött ezekre. Ebben is meg nyugodtam. De nem is volt sok idő a kesergésre. Pedig azután még több, nagyobb szomorúság is jött. Amiért én is olyan sokat adtam áldozatul, az is elveszett. Jöttek a világosi, az aradi napok. És aztán egyik bujdosó a másiknak adta a kilincset a kastélyban. Boldog a bujvéve az ügyek állásáról, kötelességszerüen tiltakozott az ellen, hogy egy csaknem 300 éves kath. intézet azért, mert a németi részen még középület nincs, kath. jellegű más intézetektől oly nagy távolságban helyeztessék el. Ezen tiltakozás eredménye az lett, hogy a minisztérium a gimnázium igazgatóját megbízta, hogy szemeljen ki alkalmas telek- tömböt, kössön ideiglenes adás-vételi szerződést s terjessze azt fel megerősítés végett. Az igazgató nem ütötte dobra megbízatását, elvégezte a rábizottakat s 1909. évi februárban megkötötte az ideiglenes adásvételi szerződést. A szerződés vétele után a minisztérium leküldött egy építészeti tanácsot, hogy vizsgálja meg a választott telket s tegyen jelentést a telek alkalmas vagy alkalmatlan volta felől. A vizsgáló a telket alkalmasnak találta s jelentése alapján megbizatott az igazgató a végleges szerződés megkötésével s megbizatott egy építész mérnök az uj épület terveinek elkészítésével. A végleges szerződés 1909. junius 20-án köttetett meg. A minisztérium nem csinált titkot a kérdésből s minden érdeklődőnek megmondták ott azt, hogy hol lesz a gimnázium uj épülete. Meg tudta végül a város is. S ekkor az a tanács, az a képviselő testület, mely nem volt hajlandó a 300 éves múltú intézetért egyetlen fillér áldozására sem, megbot- ránkozott azon, hogy egy kath. intézet mer az ő tudta, az ő beleegyezése nélkül helyet választani magának. Közgyűlésen tárgyalták a kérdést s megállapították, hogy a várost sérelem érte, melynek orvolására küldöttséget vagy küldöttet menesztettek-e a miniszterhez, nem tudom. De azt tudom, hogy dr. Kelemen Samu közbe lépett s hogy eljárásának eredményéről a közgyűlésnek jelentést tett s dosó, aki abban az öreg házban megvonhatta magát, jól el volt ott zárva a kémkedő szemek, a zsandárok elől. S élvezhette azt a messze földön páratlannak tudott vendégszeretetet. Hát jöttek, és sok dolgunk volt az ellátásukkal. Az öreg ebédlő nagy diófa-asztala mellett, ahol a „Falu végén kurta korcsma“ megszületett előbb, most a bujdosók szomorú nótái hangzottak. „Elitélhet, felakaszthat, bitófára felag- gathat Ő erősebb, tegye meg! De az érzelem honában szivem tiszta templomában Én urat nem ismerek“ Nyolcz év telt el igy Igazi otthonommá lett a kastély, a nagyságos asszony az ő kis jobbkezének nevezett, én pedig napról-napra jobban tiszteltem, szerettem őt. De mégsem tarthatott ez mindig igy. S amikor Tarczay Gáspár uram, a három kis fia anyjául kért, elfogadtam az ajánlatát. — Oh Juszti néni, de nagyon nagy dolog lehetett ez, — szakítottam félbe őt most először. — Hogy mibe került, arról ne beszéljünk. A nagyságos asszony igy találta jónak s én az Isten akaratának gondoltam a kívánságukat és belegyeztem. Ezt a lépésemet a szüleim is helyben hagyták, a nagyságos asz- szony levelére eljöttek az esküvőmre. Most negyvenhárom esztendje annak. Harmincz közölte a miniszter azon Ígéretét, hogy az adás-vevési szerződést stornirozni fogja. Meg volt a nagy öröm ! A miniszter azonban a magához rendelt ügyiratokból meggyőződött, hogy azt a végleges szerződést, mely az ő rendeletére köttetett, nem semmisítheti meg azok kedvéért, kiknek jogilag az egész ügyhöz semmi közük sem volt. S igy a kötött szerződés mégis érvényben maradt. A városi tanács és képviselő testület ezen jóakaró gondoskodásának azonban mégis súlyos következményei voltak a gimnázium ügyére, mert a miniszter a storniro- zásra tett Ígéretével egyidejűleg visszavonta a tervező építész megbízását is. Hónapokba került, inig az ügy újra a rendes mederbe került, ügy de a tervezés néhány hónappal elkésett s azt eredményezte, hogy az 1909. évi november helyett csak 1910. évi februárban lehetett pályázatot hirdetni, s a helyett hogy 1910. évi márcziusban hozzá foghattak volna a munkához, csak 1910. szeptemberben kezdhették a bontást s igy az épület 1911. évi junius helyett csak 1912. évi júniusra lesz készen. E gyöngéd gondoskodás tehát azt eredményezte, hogy a 700 ifjú egy egész évvel tovább van hordóba zárt heringek módjára összepréselve. * * * Na de már építik a gimnáziumot, hát feledjük az előzményeket, mondhatná valaki. Magam is ezen állásponton voltam, de a városi tanács s vele a közgyűlés még folyton érezteti jóindulatát. Nehéz elhinni is, hogy az a telek, melynek megvásárlását Ő felsége, mint a kath. alapok fő kegyura még 1909. évi de- czember hóban jóváhagyta s melynek teljes vételára régen ki van fizetve, még ma sincs a tanulmányi alapra kebelezve. Nincs pedig nem azért, mert az intézéssel megbízottak hanyagok, hanem azért, éven át voltam hűséges gondozója Tarczay Gáspár uramnak. Az utolsó nyolcz esztendőben valóságos élőhalott volt szegény öreg. A szél a nyelvét is érte. Senki sem értette meg dadogó beszédét, csak én, senki nem tudta őt etetni öltöztetni, vezetni, csak én. Nagyon sok fáradság volt ez, de a mikor néha olyan hálásan nézett rám a könybebo- rult szemével, nagy jutalma volt már ez is az én fáradságomnak. A meddig beérte, követte minden lépésemet a tekintetével. Úgy elnézegette a tornáczon ülve, amint a kertben dolgozgattam. S hogy örült, a mikor a fácskák virágba borultak és az egész kert szép virágossá lett. Egy szép tavaszi napon aludt el aztán csöndesen. Itt hagyott engem a virágokkal. Ami nyíló virág volt akkor, mind leszakítottam, azok elkísérték szegény megboldogult öreget a sírba. Engem aztán a fiuk, akiket annyi szeretettel gonddal neveltem, perbe fogtak, hogy az apjuk vagyonát egy cseppig visszavegyék tőlem. Azt, a ki a három közül legtöbb szeretettel, ragaszkodással volt hozzám, szegény Bertit elvette a jó Isten. Még sokkal előbb elvette már azi a két piczi leánykát is, akiket nekem adott. A szüléimét szegényeket, meg a bátyáimat régen eltemettük már akkor ott, abban a kedves árnyas tállyai temetőben. Minden pártfogás nélkül, semmit- lenül maradtam volna öregségemre, ha a nagyságos asszony szavára nem állanak melKávét legjobbat és legolcsóbban beszerezhetünk Benkő Sándor kávékereskedőnél Szatmár, Kazinczi-utcza 16. „ MOKKA “ keverék czégem különlegessége. 1 klgr. 4-40 korona. Villany erővel pörkölve. ii
