Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)

1911-04-26 / 17. szám

I

4

mert Szatmár-Némeli sz. kir. város tanácsa s legutóbb képviselőtestülete is jónak látja 41 négyszögölnyi terület földért, melyet ut- czának kihasított a telekből, huzakodni s igy még ma sem állapítható meg véglegesen a gimnázium telkének területe s igy nem is kebelezhető be.

De álljon itt a huzakodás idő szerinti sorrendben.

Á vallás- és közoktatásügyi minisztérium 1910. aug. 24 én engedélyt kér a becsatolt tervek alapján a gimnázium építésére.

A városi tanács 1910. évi szeptember

17-én tartott ülésében megadja az engedélyt. Az engedély utolsó előtti pontja azonban szószerint igy hangzik :

„Megjegyeztetik, hogy a Szirmai és Vár~ domb-utcza s ezen két utczát összekötő köz utcza vonala rendeztetett s az építkezés csupán a megállapított uj utczavonalban eszközölhető."

Ugyanezen tanácsülés intézkedik a kir. alapítványi ügyigazgatóság beadványa felett is. A beadvány a telek-megosztást kérelmezi.

íme a határozat ismét szó szerint :

„Tekintettel arra a körülményre, hogy a Szirmai s Várdomb-uteza ezen része ahol a megosztás után létrejövő uj telek homlokzattal bir, — valamint az ezen két utczát összekötő köz jelenlegi útvonala az utcza eszmebeli rendezési vonalától eltér, — városi tanács már ez alkalommal felhívja az építkező s telekvásárló magyar tanulmányi alap kezelősége figyelmét arra, hogy a nevezett utczák vonala mérnöki hivatalunk által készített tervrajzon veres vonallal jelzett vonalban állapittatik meg. Ilyenformán az utczatérhez a telek Várdomb-utezai s a két utczát ösz- szekötő közbeeső részből 54 négyszögöl csa- toltatik, amit miriiszterileg jóváhagyott szabályrendeletünk 58 §-a értelmében telekfel- osztók kötelesek díjtalanul a város tulajdonába átengedni annyival is inkább, mert annak megtörténtéig fennt kiadott engedély hatálylyal nem bir."

„Megj egyeztetik, hogy építkezési engedély csupán az utcza uj rendezési vonalába adatik ki.''

Ez a rendelkezés megint megakasztotta az építkezés megkezdését néhány héttel, * *

lém a környék befolyásos urai. Egy negyed részt nekem is Ítélt a törvény az uraméból. A szilvást, meg a Szamosmenti diófást, ezt a kertet kijárta nekem a nagyságos asszony. O tudta csak, jutalmazza meg őt a jó Isten, hogy milyen kedvesek e fácskák nekem. A Szamosközben ritka a gyümölcsös ; ezeket én neveltem nagy szeretettel, hisz úgy emlékeztettek mindig az otthonomra, a hegyaljai sok kedves fácskánkra. A mikor a környék legnagyobb asszonyát sírba tettük, minden földit elvett tőlem a jó Isten, csak a fácskái- mat, virágaimat hagyta meg. Mennyi öröm, mennyi vigasztalás ez is nekem. Nekem, aki a templomba sem mehetek vigasztalásért.

— Oh Juszti néni, hogyne mehetne, — mondtam én meghatottan, — hiszen a jó Istenhez menne oda!

— Igen, igen. Hozzá, aki a kezemnél fogva vezetett mindig, egész életemen.

És én mégse mehetek hálaadásra, segedelemkérésre az 0 házába. De majd elmegyek már úgyis nem sokára. És ő lesz az én birám.

*

Meghatott, gondolkozóba ejtett már akkor is Juszti néni története. Éreztem, hogy nincs abban minden jól, de nem tudtam, hogy a hibát hol keressem.

Most, hogy megint olyan elevenül áll előttem a virágokkal beszélgető, most már igazán a sir szélén álló Juszti néni képe, szeretném neki elmondani, hogy én úgy gondolom, „számíthat ő a legfelsőbb biró kegyelmére. 0 mindenkinél jobban látja Juszti néni szivének sok szeretetét. És azt is tudja Ő; hogy az olyan igen is szükkörü kis világban nem nőhet elég erőssé, magasan hordozóvá, a fölfelé vágyakozó lélek szárnya.

„HETI SZEMLE“

mert eltekintve attól, hogy ezen határozat ellen 15 napon belül fellebbezni, tehát jogorvoslatot lehetett keresni, azon semmiféle törvényben vagy szabályrendeletben nem gyökerező rendelkezéssel, hogy „kötelesek díjtalanul a város tulajdonába átengedni any- nyival is inkább, mert annak megtörténtéig fennt kiadott engedély hatálylyal nem bir", lehetetlenné tették az építkezés megkezdését.

Mivel a területnek díjtalan átengedését úgy a vevő, mint az eladó jogtalannak találta, megfellebbezte mind a két fél.

A fellebbezés hatása alatt a fellebbezés elintézése nélkül hamarosan kiadták a rendelkezést, hogy mégis csak lehet építkezni az utcza részére eső terület átengedési kérdésének eldőlte előtt is.

Végre 1910. évi november 2-án odáig jutott a dolog, hogy a mérnöki hivatal az állami építészeti hivatal főmérnöke, s a tervező és építő építészek jelenlétében kitűzte az utczavonalakat.

Megindult a munka és aludt az elvett terület kérdése, az az nem aludt. A városi tanács kérte a minisztériumot, hogy engedje át a gimnázium területéből díjtalanul az ut- czának kihasított részét.

A minisztérium nem sieteD a válaszadással. A tanács unta a várakozást. Unalmában gondolt nagyot. Hopp ! megvan ! A gimnázium alapozási munkálata már csaknem teljesen kész, egyik melléképületnek állanak már a falai is. Most már vissza nem térhetnek a régi vonalakra. Üljünk tanácsba s határozzunk.

Összeültek s azok, kik 1910. szeptember 17-én két határozatban kimondták, hogy

„Megjegyeztetik, hogy a Szirmai s Várdomb-uteza s ezen két utczát összekötő köz utcza vonala rendeztetett s az építkezés .csupán a megállapított uj utcza vonalban eszközölhető" és hogy „Megjegyeztetik, hogy építkezési engedély csupán az idcza uj rendezési vonalába adatik ki", a komoly tanácsnak komoly férfiai nem restelkednek 1911. évi márczius 14-én ezt a határozatot hozni:

„A mennyiben a kir. kath. főgimnázium részére vásárolt telekből a felosztok nem hajlandók az utczaszabályozáshoz szükséges területet díjtalanul a város tulajdonába átengedni, városi tanács értesíti a T. Cimet, hogy ezen telektömb mellett elvonuló utcák vonalának rendezése nem közszükségletböl, hanem csupán az uj főgimnázium érdekében történik. Épen ezért, a mennyiben ezen rendezésből kifolyólag a város közönségétől kárpótlás követeltetik, — értesíti tanács az érdekelteket, hogy ezen kárpótlási igény fenntartása esetén tanács hajlandó a régi rendezési vonal fenntartására és nem fognár kifogásolni, hogy az uj épület a régi vonalban építtessék fel, — s ez esetben semmi differenczia nem merül fel a városi hatóság és az építkező intézet, — illetve a telekfelosztó rendház között.“

Talán csak elnézés forog itt fenn ? Dehogy kérem. Ez a határozat szükségből jött létre, szükség volt erre azért, hogy az

1910. évi szeptember hóban leadott fellebbezés felett 1911. évi ápr. 10 én határozó közgyűlésnek a határozat meghozatalánál támogatásul szolgáljon.

Az 1911. évi április 10-én ülésező közgyűlés elé kerültek az 1910. évi szept. 17-én hozott tanácsi határozat ellen beadott fellebbezések. A közgyűlés határozott a tanács szája ize szerint.

íme a határozat:

„Bizottsági közgyűlés a kir. kath. főgimnázium részére vásárolt ingatlan megosztása tárgyában 10772—1910. sz. tanácsi alaphatározatot egyrészt a benne foglalt, másrészt az alább felsorolandó indokoknál fogva helybenhagyja és az ellene beadott fellebbezéseket elutasítja.

Szatmár-Németi szab. kir. város építkezési szabályrendeleteinek III. rész 57. § a kimondja ugyan, hogy az utcza szabályozásához átengedett terület értékét a város köteles a tulajdonosnak készpénzben megfizetni, azonban az uj kir. kath. főgimnázium telke | körül levő utczák szabályozása nem köz- 1 szükségletből, hanem kizárólag az uj főgimSzatmár, 1911. április 26.

názium épülete érvényesülésének érdekében lett elrendelve, és pedig akkor, mikor ezen hatalmas telektömb megosztására városi tanács az engedélyt kiadta. — Ennek az utcza rendezésnek a kötelessége tehát semmi körülmények közölt sem terhelheti a város közönségét, hanem mindenesetre telekfelosztó' kát, kik szerződésük értelmében a Magyar Tanulmányi alapnak az eladott terület nagyságáért szavatossággal tartoznak.

A Jézus-társasági atyák által felosztott terület oly nagy, hogy a felosztás után létrejövő aránytalanul kisebbik rész 2.600 négyszögöl terület nagysággal bir. — Az építkezési szabályrendelet 58. §-a világosan mondja, hogy : „nagyobb területek felosztása csak azon esetben engedélyeztetik, ha a tervezett utczákra eső területek kártérítés nélkül átengedtetnek a város közönségének." — Az itt felosztott terület elég nagy ahhoz, — minthogy a belső városrész területén ezt megközelítő nagy kiterjedésű ingatlan nincs is, — hogy azon „nagyobb területek" közé soroztassék, amelynek felosztása csak a fent irt feltétellel engedélyeztetik.

De jóváhagyja bizottsági közgyűlés a megfellebbezett tanácsi alaphatározatot különösen azért is, mert úgy véli, hogy a város közönségét annyival kevésbbé terhelheti a szóban forgó területrész megfizetése, mert a városi tanács egy utólag hozott és az érdekeltekkel közölt határozatával előzékenyen kimondotta, hogy immáron lemond a szépészeti érdekek érvényesítéséről, nem kívánja az utcza rendezését és az ulcza vonal kie- gyenesitését, — kiadja az engedélyt arra, hegy az uj főgimnáziumot építse a telek- vásárló a régi utcza vonalba. — Hogy az építkezés az uj utcza vonalban történt, ez csupán az uj főgimnáziumra bir előnnyel, a város közönségére azonban jogi hatással nincs.“

Igazságnak vak istenasszonya nyisd ki a szemedet s olvasd, hogy egy szabadkirályi város tisztán látó tanácsa és képviselő testíilete miképen pofozza az igazságot.

Mert ime nézd a saját szabályrendeletét vagy nem olvasta el, mikor reá hivatkozott, vagy nem értette meg, vagy mit legkevésbé akarok neki tulajdonítani, rósz hi- szemüleg értelmezte. Mert a kérdéses szabályrendelet hivatolt 58. §-ának ide vonatkozó része szó szerint ezt mondja:

„Valamely teleknek több házhelyre való felosztása csakis hatósági engedély mellett történhetik“ stb.

„Nagyobb területek felosztása csak azon esetben engedélyeztetik, ha a tervezett utczákra eső területek kártérítés nélkül átengedtetnek s a város birtokába utcza területül telekkönyvileg bejegyeztetnek és ha a telek- tulajdonosok a netaláni utcza feltöltési kéltségeit viselik“.

Ez eléggé világos; azonban egy kis hiba van a kréta körül. Ez a pont „tervezett utazókról" s nem „utczaszabályozásról" beszél. És „utcza szabályozásról“ beszél a márcz. 14-i határozat is s ime, hogy senki tévedésbe ne jöhessen, ugyanezen §. alábbi pontja kioktatja az olvasót, mondván a következőket :

„Ha a telek-felosztás alkalmával egyszersmind szabályozási változás fordulna elő, akkor az e részbeni kártérítés az 57. §. határozatai szerint megállapítandó."

S mit mond ez az 57. §. ? Ezt:

„Ha a szabályozási vonalak megtartása által a tidajdonos telkének egy részét az utcza vagy tér szabályozására átengedni kényszerülne, az igy átengedett terület utczarendezés czi- mén "községi vagyonná válik, s a város köteles annak valódi és teljes becsértékét készpénzben megfizetni"

Összegezzük a főbb pontokat.

1. 1910. szeptember 17 én két határozatban is kimondja a városi tanács, hogy építeni csak a rendezési vonalba lehet, mert azon utczák, melyek a gimnázium telke mellett elvonulnak, rendeztettek.

2. Kimondja ugyanezen tanácsülésben, hogy ingyen köteles átengedni a gimnázium az 54 négyszögöl területet (valójában csak 41 négyszögölet, mivel az utcza-rendezés következtében 13 négyszögöl az utczából a gimnázium telkéhez csatolódik).