Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)
1911-04-12 / 15. szám
Szatmár, 1911. április 12. HETI SZEMLE 11 mérgelődik, sőt igen sokszor tettlegességre is ragadtatja magát. Nézzétek a vállaimat, még biztosan látszik egy-két kék folt; de láttátok a szegény Hattyút (házőrző eb)? Azt, akinek tegnapelőtt kifolyt a jobb szeme? Azt, azt. Amint mondják, a görény marta ki a szemét. — Csudát! az én uram csipte ki mérgében, amiért egyszer hozzáért a sáros farkával. Szegény jó Hattyú nem ezt érdemelte tőle. Hányszor megmentett bennünket a görénytől. Meg is bánta, meg is siratta, hogy így elcsúfította. De hát eső után kö- penyeg.-— Te Borosa! nem szereti urad az italt? Faggatja tovább a nagynéni. Meginni megissza. Talán azt hiszitek, hogy attól olyan mérges? Itta régebben is és még sem volt semmi baja. — Jaj drágám, hát persze, hogy attól biz’ a. Na ez ellen tenni kell, ha nem akarod elveszteni, szoktasd le az italról. Addig is mig ez sikerül, hígítsd felényire vízzel, mikor hozod a Mózsitól. Úgy bizony! — Jaj, jaj, — törtek most átokba a nagynénivel mindannyian, — csak robbanna fel a világ minden szeszes hordója, üvegje, nem dúlná fel annyi család boldogságát és nem hervasztana annyi virágzó életet a korai sirba. Gyenge a ti átkotok, pulykák arra a nagy dologra, hisz’ a mienk sem fog 48 óta. De megtanulhatjuk attól a szinevesztett beteg pulykakakastól, hogy a méreg árt az egészségnek. Tudjuk és mégis mily nagy százaléka mérgelődik az embereknek szemben azon kevesekkel, akik ily állapotban is megtartják józan belátásukat. 6. .A. munka az élet méze, halálkor telve a kas. Verébország fővárosában, Csiripváron minden házon fekete lobogót lenget szél. A királyi palota egészen be van huzva fekete posztóval. Az egész fővárosban mindenütt csak gyász, néptelenek az utezák, csendesek a kávéházak s kaszinók, bánatosak a lakosok. Hogyne. Meghalt a király ! Akiért annyi veréb szív dobogott, akiért annyi hadfi honszerelme égett, akinek oly nagy birodalma volt. III. Csirip nincs többé. Temetésére nagyban készültek. A trónörökösnek, a jövendő IV. Csiripnek volt gondja rá, hogy az udvarokhoz szárnyas staféta menjen, megvivén a szomorú hirt, azokat a temetésre tisztelettel meghivja. A régóta bezárt ódon sírbolt kitataroztatása, az egész temetési ceremónia megállapítása, a hadsereg elrendezése mind-mind kisebb gondot hozott a trónörökösnek amiatt, hogy honnan keressen a temetésre ünnepi szónokot. Mert atyja szegény nem igen ékeskedett erényekkel; egy erénye volt csak, az is negativ : a restség. NB. A veréb királyok temetésén a kimagasló pont mindig a gyászbeszéd volt, amelyben a szónok elsorolva az elhunyt király érdemeit, elbucsuztatta azt családjától és népétől. E beszédet minden újság, amely csak megjelent a birodalom határain belül, vezércikkben közölni tartozott. Végre sok vajúdás után választása a fülemüle-szerzet tartományi főnökére esett. Anyja és testvérei örömmel fogadták választását. Kitűnő, mondották, úgy aligha tud valaki prédikálni és hozzá még olyan csuhában járnak a fülemilék, mint a civil verebek. Még azt hiszik a külföldi királyok és udvarok képviselői, hogy valamely veréb miniszter-féle. Csak attól féltek, hogy ez szent ember és megtalálja mondani az igazságot. A temetés napja megjött, az órája is ütött. A temetés a felvonult katonaság sor- tüzével kezdődött és szépen folyt tovább. Következett a gyászbeszéd. Az óriási közönség — ott volt szinte az egész ország, a szine-java biztosan — nagy várakozással csiigött a szónokon. Várakozása nem csalta meg. A fülemile mondott olyan beszédet, a- milyet veréb fül még nem hallott. A halálról beszélt megrázó hangon. Refrain-je mindig ez volt: A halál csak akkor siralmas, ha tartalmatlan élet szállt a sirba. Sírjatok ! ez a halál siralmas. Zokogott mindenki, s a sírással megnyíltak a szivek. A fülemile pedig becsepegtette azokba a megnyílt szivekbe az igazságot: A halál csak akkor siralmas, ha tartalmatlan élet szállt a sirba. Ne resteskedjetek, mert a restség minden bűnnek szűlőanyja, hanem dolgozzatok ! így éltetek tartalmas, halálotok örvendetes lesz. Mikor IV. Csirip nemsokára trónra jutott, legelső dolga volt a fülemile-szerzetet kiűzni az országából. De a népe leikébe csepegtetett igazság ott maradt. A veréb nép munkás, okos nemzetté fejlődött. A fülemile szerzetesek azóta minden országot bejártak. Zárszó : Vájjon nálunk Magyarországon itt hagyták-e a nyomukat ? E kérdés az egész országhoz volt intézve. És feláll egy a középosztályból s szive szerint szól: mint a gyermekkocsi kereke az aszfalton. Lőrincz István. KÖZGAZDASÁG. A Triesti Általános Biztosító Társulat (Assicurazioni Generali) f. évi márczius hó 18-án tartott 79 ik közgyűlésén terjesztettek be az 1910. évi mérlegek. Az előttünk fekvő jelentésből látjuk, hogy az 1910. december 31-én érvényben volt életbiztosítási tőkeösszegek 1.106.056,556 korona és 66 fillért tettek ki és az év folyamán bevett dijak 48.345,893 korona és 37 fillérre rúgtak. Az életbiztositási oszlály dijtartaléka 23.140,354 korona 72 fillérrel 327.285,232 korona 15 fillérre, emelkedett. Az életbiztositottak osztalékalapja 6.348,761 korona 59 fillért tesz ki. A tüzbiztositási ágban, beleértve a tükörüveg biztosítást, a díjbevétel 17.126.548,785 korona biztosítási összeg után 29.343,814 korona 26 fillér volt, miből 10.304,691 korona 19 fillér viszontbiztosításra fordittatott, úgy, hogy a tiszta díjbevétel 18.939,123 korona 07 fillérre rúgott és ez összegből 13.669,865 korona 05 fillér mint díjtartalék minden tehertől menten jövő évre vitetett át. A jövő években esedékessé váló dij kötelezvények összege 137.113.154 korona 31 fillér. A be- törésbiztositási ágban a díjbevétel 1.331,117 korona 55 fillérre rúgott, miből levonván a viszontbiztosítást, a tiszta díjbevétel 713,530 korona 19 fillért tett ki. A szállítmánybiztosítási ágban a díjbevétel kitett 4.562,716 korona 13 fillért, mely a viszontbiztosítások levonása után 2.124,936 korona 18 fillérre rúgott. Károkért a társaság 1910-ben 40.729,844 korona 11 fillért és alapítása óta 1,018,074,811 kor. 43 fillért fizetett ki. E kártérítési ösz- szegből hazánkra 201.616.256 kor. 21 fillér esik. A nyereség tartalékok közül, melyek összesen 36.304,585 korona 84 fillérre rúgnak, különösen kiemelendők : az alapszabályszerinti nyeresógtartalék, mely 6.300,000 koronát tesz ki, az értékpapírok árfolyamingadozására alakított tartalék, mely az idei átutalással együtt 17.977,207 kor. 12 fillérre rúg, továbbá felemlítendő a 160,000 koronára rugó, kétes követelések tartaléka és az ingatlan tartalék, mely az idei átutalással 1.867,378 korona 72 fillért tesz ki Részvényenként 700 arany frank osztalék kerül kifizetésre. A társaság összes tartalékjai és alapjai, melyek első rangú értékekben vannak elhelyezve, az idei átutalások folytán 366.829,741 korona 68 fillérről 392.746,965 korona 47 fillérre emelkedtek, melyek következőképen vannak elhelyezve : 1. Ingatlanok és jelzálog követelések 84.633,138 korona 94 fillér. 2., Életbiztosítási kötvényekre adott kölcsönök 32.702,122 korona 48 fillér. 3. Letéteményezett értékpapírokra adott kölcsönök 4.350,786 korona 18 fillér. 4. Értékpapírok 255.330,660 korona 59 fillér. 5. Követelések államoknál és tartományoknál 9.318,772 korona 15 fillér. 6. Tárcza váltók 601.700 korona 78 fillér. 7. Készpénz és az intézet követelései a hitelezők követeléseinek levonásával 5.809,784 korona 35 fillér Összesen 392.746,965 korona 47 fillér. Ezen értékekből 80 millió korona magyar értékekre esik. Ezen alkalommal arra utalunk, hogy az Assicurazioni Generali legújabb leányintézete, a „Minerva“ általános biztositó részvénytársaság Budapesten a kezességi és óvadék-, valamint az eltulajdonítás, lopás, hűtlen kezelés és sikkasztás elleni biztosítást, nemkülönben a versenylovak, telivérek és más értékesebb tenyészállatok biztosítását vezette be mint uj ágazatokat hazánkban. Az Első Leánykiházasitó Egyesület mint szövetkezet gyermek- és életbiztositó- intézet márczius tizenkettedikén tartotta Wittmann Mór dr. alelnök vezetése mellett 48-ik rendes közgyűlését. Az 1910-iki üzletév emelkedő eredményt hozott, amennyiben 2.708,750 korona összegű biztosítással többet kötöttek az elmúlt évhen; a biztosítás állománya a kifizetett esedékességek és törlések levonása után 74.371,321 koronára emelkedett, mely állomány az 1,440,463 korona 78 fillér összeggel növelt 17.555,478 korona 72 fillér öészegü díjtartalék által fedezetet nyer. A biztosítási alap változatlanul 200.000 korona, az árfolyamkülönbözeti tartalék 43.808 korona összegben van feltüntetve. A hivatalnoki nyugdíjalap 339,646 korona 49 fillér összegről 389.604 korona 26 fillér összegre emelkedett. A közgyűlés a hivatalnoki kar hü és buzgó működésének elismeréseid az idén is 6000 koronát szavazott meg. Beállott esedékességek címén a múlt évben 1.538,706 K 02 fillér, az 1909. évnél 57.545 K 12 f. összeggel több fizet- tettet ki. A dij- és illetékbevétel 3.529,288 K 65 fillérről 3.834,286 korona 32 fillér összegre emelkedett, tehát 304.397 korona 67 fillér összeggel növekedett, a kamat és házbérjödedelem pedig 733.896 korona 85 fillérről 797.705 korona 01 fillérre szaporodott. Az intézett vagyona 19.212,100 korona 86 fillért tesz ki, melyből 11,094,885 korona 66 fillér elsőrangú értékpapírokban, 8,117,215 korona 20 fillér pedig bank- és takarék- betétekben, 3 négyemeletes sarokbérházban stb. fedezetét leli. A mérleget és az igazgatósági jelentést egyhangúan megelégedéssel elfogadták és a íelmentvényt megadták. A jelentés megemlékezik korán elhunyt érdemdús főorvosáról, Somogyi Lajos dr.-ról, majd rámutat az alapszabályok néhány pontjának szükségessé vált módosítására, melyek közül az intézet címének helyesbítése a legfontosabb. A hosszú, elavult és az intézet működési körének meg nem felelő címre jogosan mutat rá a jelentés és javasolja az Unió élet- és gyermekbiztositó intézet mint szövetkezet eim fölvételét. A közgyűlés az intézet cimhelyesbitésére, valamint az egyéb alapszabálymódositásokra vonatkozó igazgatósági javaslatokat egyhangúan elfogadja. Si duó faciunt idem . . . Már erről (lem tehetünk. Pokoli igazságtalanság biz’ ez, de minden fölháborodás nélkül nyugszunk belé, Hát járja ez ? Miért nem mérünk egyforma mértékkel ? Úgy magunk közt bevallhatjuk, hogy személyi cultust üzünk. Soh’se a tettet nézzük, az eredményt, hanem, hogy ki tette. No, aztán ezért is sülnek ki olyan fejtetőre állított következtetések, hogy amiért az egyik embert hősnek kiáltjuk ki, ugyanazért a tettért a másikat egy kicsit a másvilágra küldjük. • Persze hogy igy van ! — Micsoda hűhót csapunk, ha egy haragos czivil-bácsi kiröpiti a lelket valakiből. Mindjárt gyilkosnak kereszteljük. De bezzeg kaszabolhat, lődözhet kedvére, kárt tehet embertársaiban egy nem czivil — minél több vért öntött, annál több ordót kap. — Milyen természetesnek tartjuk, ha Nagy Pál uram a fiának Árpád nevet ad, de tegye ezt meg Samu, a Kohn. — Kutyába se vesszük, ha másfél órás beszédet vág ki magyarul Rákóczi Jakab elvtárs, de odavagyunk a mámoros örömtől, ha pár magyar szót moad Eugen-Alfonz-Mária fő- herczeg. Hát mérjünk egyformán ! ne nézzük : ki tette, hanem : mit tett. Ezen a szemüvegen át nézve meg kell
