Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)
1911-04-12 / 15. szám
12 HETI SZEMLE" Szatmár, 1911. április 12 dicsérnünk a nemes várost. Hiszen koloszálisan sikerült kis becsapást rendezett a Vallásalappal. A kath. főgymnásium építéséről van szó. Szépen (azaz hát . . . , no, de . . .) sikerült eljutni már a földmunkák megkezdéséig, mikor a nemes város észbe kap. — Hohó, keskeny lesz ott az utcza! Nem lehet igy engedélyezni az építést! Az az utcza széles legyen, nagyon széles legyen, tízszer, százszor, ezerszer szélesebb legyen, olyan széles legyen, hogy még a Kálvária templom is utcza legyen, a jezsuiták házából se maradjon kő kövön, az is utcza legyen! Ott tér legyen ! Ott levegő legyen! Ott park legyen, ott a világ legeslegszélesebb utczája legyen ! No aztán, mikor a terveket átjavitották, olyan széles utczát csináltak, hogy a legszélesebb jókedv is eljuthat azon minden akadály nélkül haza — erre aztán a Vallásalap kérte a várostól annak az utczául követelt területnek az árát. Hej, de széles kedve kerekedett erre a nemes városnak. — No, még mit nem ? Hát kell nekünk az a széles utcza? — Kell a kutyának, azaz, pardon, a katholikus gymnasiumnak, de nem nekünk|! Hát, kérem szívesen, ha ezt egy furfangos székely góbé teszi — jóizüt nevetünk rajta, Épenségesen ezt kell most is tennünk. Nevessünk kaczagjunk. — Hahaha! . . . Ravasz kis városka ez a Szatmár ! Jól csinálta, az áldóját! Nem hiába annyi már a zsidaja! Sokat tanult tőlük ! Hahaha . . . Hehehe! .. . Hihihi! . . . TsTem azért . . . Hát mi nagyon értjük, ha fehérruhás lá- tiyok, fáklyás zene, lampionos menet, illumina- nó, diadalkapu, diszbeszédek, szoborállitás, stb. nem dukál ki az eszmegyárosnak, a ki olyan genialis eszméket szállít a rendőrségnek, mint példának okáért: a szemétkihordás is. De nem ám azért, mintha inkább szagos, mint illatos volna ez az ügy ; vagy mert nem épen alkalmatos a lyrai lant fölajzására, hogy hymnus zengje, óda harsogja e poétikus eszme gyönyörűséges voltát. Nem ! Hanem csak azért nem tartjuk szükségesnek, hogy mindjárt érczbe véssük a fönséges ideát, mert akkor kisülne, hogy a mit hosszú századok bölcs tapasztalata igazságként leszűrt : — az egyszerűen hazugság. Ilyen dehonestálás lehetetlen. Meginog az igazságba vetett hitünk. Már pedig semmit olyan erős, megdönthetetlen igazságnak nem vallunk, mint a — közmondásokat. Tetszenek talán ismerni ezt a közmondást: — Ki-ki söpörjön csak a háza előtt! B IRODALOM Ilii A Magyar Figyelő legújabb füzetében Tisza István gróf Szabadgondolkodás czimü czik- kében lándzsát tor a véleményszabadság mellett, melynek veszedelmes ellenségeit éppen olyan emberek sorában látja, akik szabadgondolkodóknak szeretik magukat nevezni. Kozma Andor A nemzeti egység tényezői czim alatt, Yolland Arthur Magyarország angol ellenségei-xőA értekezik, legifj. Szász Károly Egy honvéd naplójegyzetei czim alatt megkezdi Szász Károly fiatalkori naplójának közlését. Herczeg Ferencz Békák a kutban czimü elbeszélést irt. A gazdag tartalmú füzetben találjuk továbbá Kenedi Géza A pornográfia üldözése czimü dolgozatát, Alexander Bernát az újabban sokat vitatott kérdésről ir, hogy Kik födözték föl igazán a természetet? Ambrus Zoltán a Nemzeti Színház utolsó két újdonságát ismerteti. — A Magyar Figyelő előfizetési dija egész évre 24 korona. Kiadóhivatal Budapest, VI. kerület, Andrássy-ut 10. szám, Az Élet 15. száma gazdag és változatos tartalommal jelent meg. Kiemeljük belőle a Vasárnapi levelet, Legionernek „Az utolsó frank“ czimü novelláját és Gyáli Bella „Zsuron“ czimü elbeszélését. Verset Sík Éndre forditásában Paul Verlaintól talál az olvasó. Kanizsay Ferencz a Képzőművészeti társulat jubileumáról irt cikket. Kiemeljük még Szecső Vilmosnak „Tavasz a temetőn“ czimü elbeszélését és Janeirónak szellemes és ötletes krokiáit. A többi rovat is tartalmas, eleven és gazdag, az illusztrácziók tömege pedig művészi és elsőrangú. Olvasóinknak és munkatársainknak a legbensöbb köszöntéssel kivánunk boldog1 alléi úját. Templomban. Az „irodalmi illem“ persze megkívánná, ha valamelyik újság ollóval dolgozik, nevezné is meg a forrást. A mi illustris munkatársunknak, Ilarsányi Kálmánnak „Templomban“ ez. verse nem a „Szamos“ számára íródott, az már majdnem 10 esztendeje meg is jelent. Egyáltalán nem Ír a „Szamos nak : legalább is megtévesztés és ildomtalanság igy feltűntetni. K. K. — Nagyon szívesen vesszük b. munkásságát. M. B. — Az idézés csakugyan a mi lapunkból történt; P, püspök ur onnan vette Ilarsányi Kálmán mólyenjáró megjegyzéseit. — Nagyon és gratulátióval köszönjük. U. I. — Csak beküldött könyvet ismertetünk. N. E. dr. — Nagyon sajnáljuk, hogy az oly kedves alkalmat elszalasztottuk. De lesz még részünk ilyenben ? D. N. — Közöljük. Köszönjük. Kéziratok megőrzésére és visszaküldésére nem vállalkozunk. Belső munkatársak: HARASZTHY BÉLA dr., KERTÉSZ PÁL, és MERKER MÁRTON dr. Nyomatott a Pázinány-sajtóban Szatmáron, Iskola-köz 3. sz. mi REELil TiSUt a KARDOS-féle DIV1TUDV1RB1I SZATMÁR, KAZINCZY-UTCA 9. Fegyházban kötött férfi, női és gyermek harisnyák még eddig nem létezett olcsó árban. dTagy nyaüüendőoccasio az előcsarnokban. Ezen reklám vásár csak folyó hó 16-ig tart, miért ajánlom a n. é. vevőközönségnek ezen ritka alkalmat kihasználni. Kiváló tisztelettel KARDOS GYŐZŐ. íi (Sí ® ® ® ® ® ® ® 1 ! KW Rar« l
