Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)
1911-04-12 / 15. szám
Szatmár, 1911. április 12. HETI SZEMLE“ 0 Föltámadott! ff öltámadott! fői, énedeljeted ! Imádattal zengjétek egedig Alleluja ! harsogjátok vígan ‘(Oi gyermeked! diáítsa mindegyid: Az jfr megda((á sádajund szavát; Szolgáiról a fíédót levette, jKitárta a mennyország dapnját, A szolgálót trónjádoz emelte; fegy gyérmédét tart a száz dedele: Alleluja! föltámadott 1 alleluja ! ffö(támadott! föl, énedeljeted! Imádattal zengjéted egedig Jffleluja ! diáltsátod vígan fői virágod! darsogja mindegyid: Jfivirágzotí Siondan a tavasz, Jenádnak rózsája fényien ég, jfeágyan zugnak Jfidanon cedrusi, Tllatdan ált a saroni vidék; fjfáuid törzsének nyugszik árnyékán jf döf edér liliom, áldozatdárány: Alleluja! föltámadott! alleluja! jf öltámadott! föl, énedeljeted ! Imádattal zengjéted egedig Alleluja / harsogjátok vígan Fői csillagod! kiáltsa mindegyik: A dalál eltűnt, éj eltávozott, ftidorral festi de magát delet, A fényes csodacsillag megjelent JSosszu idődre a fejünk felett; Szépen mosolyg a földi ég de le Az őröd napnak égi delleme: Alleluja ! feltámadott! alleluja ! ff öltámadott! föl, énedeljeted! Tmádattal zengjéted egedig Alleluja ! diáltsátod vígan öi fájdalmad! darsogja mindegyid: Itt a vigasztaló, vigaszt hozott, A Dfiegváltót, ki orvostod lett, 3ji a mérges csípést nem rettegte, fes szivünkről a kígyót levette, fennek fejét le porda tapodá, Sédünkre dalzsamot hintvén alá: Alleluja! föltámadott! alleluja! Jöltámadott ! föl, énekeljetek ! Imádattal zengjétek egedig Alleluja ! harsogjátok vígan fői örömek', kiáltsa mindegyik: Ddíannát darmatozott nekünk az ég — A mátkát meglátta a vőlegény; Az angyalod győzelmet zengened, A győztes győzött (folgotda hegyén. Jjosantia harsog ... a kész ünnepen Az üdvözültek zengik szüntelen : Alleluja ! föltámadott! alleluja ! Merker Márton dr. AM ISKOLA m Pályázati hirdetések egyszeri közlésének dija S K A keresztény szoczialista tanítói mozgalom. A tanítóság körében, különösen az utóbbi időben — nagy az elégedetlenség. A kultúra alapozó munkásainak ideális lelküle- tét éles karmokkal marczangolja az anyagi szükség. A legszentebb, a legideálisabb pályát a gyomorkérdés uralja. Érről ugyan a tanítóság nem tehet. A kor, a fejlődés stb. rajta kívül álló körülmények olyan állapotot teremtettek számára, amely már-már elviselhetetlen. A szegény embert az éhség gyötri, kínozza. Hiába nyúl zsébébe: üres. Egy éhségcsilapitó garassa sincs. Szeme a nélkülözésektől káprázik, gyermekei kétségbeesett jajongással kérik a kenyeret. S éppen a szükség e legváltságosabb pillanatában előáll a jószivü uzsorás és aranyat kínál, — ad a megszorultrtak. Az kétkózzel kapaszkodik utána. A bajban vergődő ember még a borotvát is megmarkolja. Leköti erejét, teste, lelke függetlenségét — sőt az még hálálkodva csókolja meg az uzsorás-kezet. E hasonlatbeli szegény ember sorsához hasonlítható a magyar tanítóság sorsa. Egykét megelégedettet leszámítva a testet, lelket ölő szegénység nehéz gondja nyomja ez intelligens társadalmi osztály vállát. S ez elégedetlenség, a lelkek forrongása közepette jön a mosolygó arczu uzsorás : a szabadkőmives szoeziáldemokráczia, mézes madzagot húz a tanítóság szája elé, fényes, boldog jövőt igér neki. Amikor az éhes gyomornak hizeleg; ugyanakkor durva kezével a lélek virágos kertjében kotorász és egymásután dőteti le a legnagyobb virágokat és tele marokkal szórja helyébe a gyommagvakat. A magyar tanítóság épen a jelen időben van a legnagyobb kisértéseknek kitéve az egyház és haza ellenségei részéről. A judaizmussal telitett szabadkőmives szellem Janus arcczal fordul feléje. Kezet nyújt a segítség után nyúló kéznek, mennybéli boldogságot igér már itt a földön — csak egyet kíván a tanítóságtól, azt, hogy azzal a gyöngéd kézzel, melylyel nemzedékek lelkét finommá, vallásossá, erkölcsössé- gyúrta, ugyanazzal baltát ragadjon és a lelkekben formált művészies szobrot darabokra törje a felforgató szellem gyönyörűségére. Az a harcz, amely földönfutóvá tette a magyart, amely kihúzta lába alul a talajt, amely zsidókézben igyekszik összpontosítani a pénzt, a földet — most a hitvallásos iskolák ajtait döngeti. Most talán még kevés sikerrel, de ki lát a jövőbe? Egy évtized múlva már ott is ők lehetnek az urak — ha mi a hitvallásos iskolák tanítói csak alszunk és közömbösséggel nézzük, hogy az általunk kezelt báiánykákat a bestiák vérszomjas dühvei ragadozzák el. Nem, ennek nem szabad megtörténni. A magyar keresztény tanítóság egy része, látva és érezve a lesújtó társadalmi igazságtalanságokat, amelyben a dolgozó nép s vele együtt a tanítóság is részesül: a keresztény szocziálizmus harezos (fogója alá állott és hasznos építő munkával igyekszik azon az állapoton változtatni, amelyet az események fejlődése előidézett. A keresztény szoczialista tanítók szervezkednek. Márcz. 15-én, — a szabadság napjához fűződik a tanítóság életében e fontos esemény is — megalakult a keresztény szoczialista tanítók szakosztálya a Kath. Tanügyi Tanács keretében. Ez lesz a keresztény tanítóságnak az a harezos szervezete, amely mig egyrészt elsősorban igyekszik a szervezettség erejével kivívni a tanítóságnak becsületes anyagi ellátását, küzd mindazon vívmányokért, amelyek a tanítóságot megilletik. Másrészt a hitvallásos iskolák védelmét, fön- tartását, fejlesztését, keresztény népkultura terjesztését tűzte ki feladatául. A keresztény szocziális szakosztály felöleli programmjába a keresztény tanítóság összes jogos kívánságait és azokat a terveket, amelyeket a keresztény Magyarország kiépítésénél, vissza- hóditásánál a kér. tanítóságnak kell megoldani. Ezek mellett felveszi a harezot a romboló dühtől tajtékzó szájú szabadkőmives tanítói és pedagógiai törekvések ellen is. A közélet, a sajtó egyre hangosabb a romboló szellem üvöltéseitől. Azok a keresztény iskolák megszentelt csarnokaiba akarnak betörni. De hisszük, hogy a magyar keresztény tanítóság nem fogja a szabadkőmivesek táborában keresni az igazságait. Ami elfojtott keserűség a szivünkben eddig lappangott: most csak ki vele. Siessen a katholikus tanítóság hatalmas tömegeivel a keresztény szocziális szakosztály kebelébe. Ott bátran kifejezhetjük kívánságainkat. Tudjuk, hogy azok teljesítése elől az illetékes faktorok nem fognak elzárkózni. A keresztény szocziálista tanítók törekvéseit szimpátiával kell, hogy fogadja minden igazságszerető lélek. A tanítók e szervezetben nemcsak önmagukért fognak küzdeni, dolgozni, hanem elsősorban a társadalom legelhagyatottabb munkásnépeért, amelynek milliói szervezetlenül állanak, egy része meg a szocziáldemokráták fojtogató karjai között tengődik. Így tehát a keresztény szocziálista tanítók átfogó, nagyszabású munkával állanak be hazánk keresztény megújításának munkájába. Ebből pedig egy tanító sem vonhatja ki magát. Kacsán Károly. Kitiltott atlasz. Az osztrák császárság által bekebelezett, Magyarországot ábrázoló Kogutovicz Manó-féle, az elemi iskolák számára tervezett földrajzi atlasznak azonnal való bevonását rendelte el a vallás- és köz- oktatásügyi miniszter és pedig az egész országban az összes elemi iskolákból. Ezek az atlaszok 10 napon belül a kir. tanfelügyelőségekhez küldendők be, honnan az összegyü- lemlett anyag a minisztériumba fog továb- bittatni. Kinevezés. A kultuszminiszter Dézsi Jenő okleveles tanítót a magyarberkeszi állami elemi népiskolához rendes tanítóvá. — Wimerth Jolánt klacsanói tanítónővé nevezte ki. A két órás tanítás. Az „Ung-Bereg- vármegyei Tanári Kör“-nek Beregszászban tartott gyűlésén e tárgyról Komán József munkácsi állami főgimnáziumi tanár tartott felolvasást. A minisztériumnak avval a körrendeletével foglalkozott, mely egyes tárgyaknál megengedi a másfél, vagy két órás lecz- kékkel való kísérletezést s amely kísérletezésnek az volna a czélja, hogy a túlterhelést enyhítse, amennyiben elkerülhetetlen következménye, hogy a tanuló kevesebb tárgyból készül egy-egy délelőttre, mint a tanítás mai rendszere mellett. Előadó a túlterhelésnek ilyen módon való megszűnésében nem hisz, mert viszont igy a tanulónak minden tárgyból sokkal több a leckéje, hogy a kettős órának elégséges anyaga legyen. A tanár munkáját a két órás tanítás egyenesen idegölővé teszi. Tiszteletreméltó az anyag redukálásának szándéka a kettős órákkal, de élő idegen nyelv tanításában oly bő anyagot kell felölelni, amilyent csak elbír a tanuló. A rátermett pedagógus eddig is kiemelte a fontosat, mellőzte a lényegtelent, ellenben ha akadni olyan tanár, akinek ehhez érzéke nincs, az a kettős órákkal oly terheket rak a tanuló vállaira, melyek alatt az kidől. Az anyag redukálásának egyenesebb útja is van : a tanterv kiigazítása s megfelelő tankönyvek szerkesztése. Iskolaorvosok az ipariskolában. A debreczeni kerületi kereskedelmi és iparkamara egy hozzá benyújtott indítvány alapján egy nagyjelentőségű eszme megvalósítására törekszik. Arról van szó, hogy az egészségtannak az iparos tanoncziskolákban való oktatását meghonosittassa. A kamara a jelentős érvekkel támogatott indítványt meleg ajánlással a kereskedelmi miniszterhez fogja felterjeszteni. Szatmárvármegye iskolaügye már- cziusban. Bodnár György kir. tanfelügyelő a vármegyei bizottsági gyűlésen beterjesztette jelentését, amelynek bevezető részében a múlt hónapban teljesített iskolalátogatásokról számol be. — A vallás- és közoktatásügyi miniszter ifjúsági egyesületek szervezését rendelte el. Jelenti, hogy eddig csak 28 községben és kizárólag állami tanítók tettek eleget e rendelkezésnek. A felekezeti iskolák tanítói még nem állottak be a liarczvonalba. Az egyesületek czélja, hogy az ifjúságot a magyar nemzeti ügy szolgálatában álló minden egyes népiskolával a tanköteles kor után is kapcsolatban tartsa 20—21 éves korig. Személyi pótlékra a jövőben csak olyan tanítók tarthatnak számot, akik az iskolák elvégzése után nem bocsájtják azonnal szárnyra tanítványaikat, hanem az ifjúsági egyesület utján tovább is foglalkoznak velük s igy nemcsak gyermeknevelők, hanem népnevelőkké is válnak. — Erős, egységes magyar nemzeti nép- kulturát, öntudatos és jellemes ifjúságot akarok találni azon községekben, ahol a tanító