Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)
1911-03-29 / 13. szám
Szatmár, 1911. márczius 29. „HETI SZEMLE“ Ü jdonságok úri divat-czikkekböl T Valódi teveszőr felsőkabátok, giimmi eső-köpenyegek, fe- hérnemüek. Selyem- és czérna - zsebkendő - különlegességek. — Antilop- és gazela-kesztyük, angol nyakkendő, kalap, mellény, sétabat- és kézelő-gombujdonságok, fran- czia illatszerek, finom bőráruk, zsebkések, stb. Sportáruk 33 __ Ra gályinál, Szatmár, Deák-tér 8, (Gillyén-ház). Telefon-sz. 296. összeroppantó hatalommal föllépő és dolgozó szervezeteket teremtett. A zsidó-liberalis-szabadkőmives sajtó nem elégedett meg a hangos panaszszal, hogy »Magyarország rohamosan elklerikálisodik“, de ez a romboló, destruktiv, haza- és keresztény-ellenes szellem összefogva tudatos előretöréssel érvényesítette egységesített befolyását minden téren. Fanatikus kitartással nem ellensúlyozta, de ezerszeresen felülmúlta a mi újonnan teremtett intézményeinket az övéivel, a melyek a főrendező intésére mindannyian egyszerre táborba tudnak szállani. A törvényhozó testület, a társadalom, az intelligens és munkás osztály a helyett, bogy a katholikus szervezkedés hatását mutatná, még nyíltabb ellensége a keresztény felfogásnak, mint volt szervezkedésünk előtt. Annyi szennyes, erkölcsi érzékünket fölháboritó és szent ideáljainkat arczátlan vakmerőséggel kigunyoló könyv soha nem jelent meg ellenünk, mint most. A színpad napról-napra szemérmetlenebb elbizakodottsággal támadja a mi világrendünket és döntögeti már alapjaiban. Az egyetemek, akadémiák, középiskolák kathedriáiról tervszerű ostrom folyik bástyáink ellen, a melyek omlanak. A tanítóság jelentős része is már az „Uj Korszak“ zászlajára esküszik. Iskoláink száma Látta arczomon szavainak hatását, szelíden megfogta kezemet, melegen arczomba nézett és szólt: — Megtanitlak a cziprusok beszédére, mert hiszen van a földön mindennek szava, hanem mert nem a lelkűnkkel figyelünk rájuk, azért nem értjük. Kisérj át, fiam, az erdőn, meglátogatom mennyei Atyánk legkedvesebb gyermekeit: a szegény földmive- lőket. A hegy aljában laknak. — Megindultunk. Még mindig remegtem, de egész figyelemmel a szent férfiúra halgattam. — Amikor Isten, a jóság mindent megteremtett, reánk gondolt, akiknek szivet ad majd! Érettünk alkotta az árnyékos cziprus- erdőt, a tarka virágokat azért ültette útjainkra, hogy együtt mosolyogjanak velünk. A fűszálat és madarat, az éltető levegőt a mi gyönyörűségünkre, hasznunkra teremtette. A tenger hulláma is többet beszél jóságáról, mint hatalmáról! Minden, minden : porszemtől a csillagig róla beszél és fölemeli szivünket a mi jó mennyei Atyánk lakásához, ahol várva-vár 0 bennünket... (Eerencz atya itt az égre nézett. Oh! milyen volt a szeme!) — Beszélj tovább, jó atyám, könyörögtem ... — Van tehát szava a fényes lepkének is, amelyik a virág fölött lebeg; gondolatokat mond nekünk a páfrány levél az alatta elfutó vizcseppekkel! Istenről beszélaz ébredő évről-évre fogy. Papságunk tekintélye régen oda; az egyházi férfiak neve: csuhás, népárnitó, fekete lovag. A választások a nyíltan keresztény-szellemű néppárt szörnyű letörésével végződtek. A szabadkő- mives páholyok szervezése a vidéken megdöbbentő arányokban terjed. A humánus intézmények: „Fehér kereszt“, gyermekmenedékhely, gyermekvédő-liga, patronage-ok, a munkások socialis szervezése, stb. a nép legalsó rétegét fordítják ellenünk. A szabad-iskolák, lyeeu- mok, népszerű-főiskolák, Galileikor, stb. kiölik mindenütt a keresztény gondolkozást és az öldöklő gúny, a lenéző sajnálkozás, a rágalom, gyűlölködés, megfélemlítés ezer fegyverével ejtenek — majdnem gyógyíthatatlan — sebeket rajtunk. — Vájjon haladtunk ,mi ? Hol az élet, a tevékenység? És hol az eredmény ? . .. Hát a sajtó ! Nem szólunk a fővárosi sajtóról, az uj, hatalmas lapvállalatokról (ezzel szemben a katholikus sajtó két napilapja közül egyik meghalt), ezekről a lebirbatatlan ellenségekről — csak a vidéki sajtó helyzetére hívjuk fel a figyelmet. Hány uj lap keletkezett? És hogy ezek miféle elvek szolgálatában állanak, milyen irányzat zászlóvivői, és tűnő nap... és az egész mindenség! Hogyne értenők! . . . ... És látod, jó fiam, milyen szent örömmel engedelmeskedik minden teremtett dolog az Urnák! Isten szavára borul fölénk a végtelen égbolt, engedelmeskedik, amikor elsötétül és felhőiből megöntözi a szomjas fűszálak és virágok gyökerét. — A napnak azt parancsolta a Teremtő, hogy ömlessze sugarait a földre, adjon szint a virágnak, izt a gyümölcsnek; ese pedig pihenjen le ő is! Isten szavára öltözködnek lombba és virágba a fák tavasszal és álmodnak télen. . . . Csak az ember szive, az ne dobogna a neki szóló parancs boldogságától, — hiszen hozzá igy szólt Isten: szeresd Uradat, Teremtődet ! Hogy is parancsolhattad, édes jó Istenem, hogy szeressünk, miért kellett parancsolnod azt, — hiszen szivet adtál s ez meghal a Te szerelmed nélkül ! Minden teremtett dolog imádkozik ... A nap, mikor ébred és pihenni tér, felragyog az égre: ez imádsága. Az erdő alkonyaikor fohászkodik, a madár dalával, a virág illatával!... Tanuljunk, fiam, a körü- löilünk lévő dolgoktól imádkozni és engedjük lelkűnkbe hatolni az Istenre figyelmeztető gondolatokat, amiket mondanak . . . — Szerettem én, mint játszó gyermek az erdőt, patakot s csillagot, — szóltam tisztelettel és bizalommal, — de arra még nem gondoltam, hogy Istenről mit beszél. Oh! jó milyen felfogás terjesztői — erre nézve elég, ha szerkesztőik nevét felsorolnék. A vidék dechristiani- zálása szintén rendszeresen folyik. Egyöntetű a föllépésük a keresztény szellem ellen; még a melyik nincs is a támadók közt, védelmet, támogatást, pártfogást az sem mer tanúsítani; ha nem is támad, de hallgat. Éz öt vármegye területén csak négy nyíltan bevallott katholikus lap van — ezekkel szemben negyvenen felül — ha nem is mind ellenséges, de a mi felfogásunkat nem ^hangoztató — sajtóorgánum. És e négy katholikus lap is kevés előfizetővel, sokszor színtelen tartalommal, félénk suttogással beszél ama kevés előfizetőnek, akik a papság és tanítóság köréből kerülnek ki. Tartalmuk mindig jobban összezsugorodik, hatásuk kevés, fejlődni nem fejlődnek. A másik tábor lapjai nőnek, napilapokká alakulnak, — a miénk mind a négy hetilap. És e négy lap között sincs semmi összeköttetés, egységes harcz- modor, egy irányban való dolgozás. Egyik a másikról szinte nem is tudva kiáltoz a maga pusztaságába. — Hol van hát a haladás ? Ide egy szervező kéz kell! — A katholikus palota szükségességéhez ez a másik kiinduló pont. Ferencz atya, milyen más szemmel nézed te a világot, mint az emberek! — Igen, fiam, az a teremtett dolgok értéke, amit Istenről mondanak. Vele, Istennel vagyunk körülvéve mindenütt I Oh! minő örök halál sötétlenék a föld ékességein, ha nem reá emlékeztetnének minket, Reá, aki életünk, boldogságunk, jutalmunk !. . . Nézd, búcsúzik a nap, — szólt és ragyogott az arcza, a szeme — látod, hogyan gyűjti össze sugarait mindenünnen: az Alverno tetejéről, az égboltról és a ragyogó felhőkről! Nézd ! összevonja és belezárja tüzes szivébe, önmagába, — a mi lelkünk is az isteni Napnak földre küldött sugara, kell, hogy úgy töltse be hivatását, mint az éltető napsugár, kell, hogy érezze mindig, hová tartozik — és ha eljön a bucsu- percz, boldogan repüljön belé az isteni Nap örök tüzébe!... — Ez a halál. Elhallgatott... Az erdő szélén voltunk már, hosszú vonalban húzódott előttünk a földmivelők alacsony kunyhósora és hangos örömmel rajzott ki belőlük a gyerekraj. A, szent férfiú megölelt és búcsúzva szólt: Áldjon meg a jó Isten, édes fiam, ezután a sziveddel hallgass a földi dolgokra... Az Urnák hozzád külön szava lesz, bátran, örömmel kövesd! — Köszönöm jó atyám, a lelked nagy szeretetét, szóltam remegve és megcsókoltam a kezét... előnyös a FÓGEL-féle pörkölt kávé használata ? M nem füstöli lakását; nem vesződik a pörköléssel; minden perczben friss pörkölést vehet. Mindamellett 25%-ot megtakaríthatnak mindazon vevők, kik pörkölt kávét vesznek mert annyi bepörkölődik a házi pörkölésnél. Kérem nróbavételét. melyből meraüdhet 1 91
