Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)
1911-03-29 / 13. szám
XX. évfolyam Szatmáp, 1911. márezius 29 HETI SZEMLE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — G K — f. 1 Negyedévre — 1 K 50 f. Félévre — 3 „ — „ j Egyes szám ára 10 fillér. Tanítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 4 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 2 dollár. Felelős szerkesztő : VARJAS ENDRE. Laptulajdonos A SZATMÁR-EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a Pázmány-sajtó ozimére (Szatmár, Iskola-köz 3. sz.) küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri közlése 5 korona.------------- Nyilttér sora 40 fillér. ------------A lap megjelenik minden szerdán. Katholikus palotát Szatmárra, TJng várra! És ezt nem azért hangoztatjuk, mert a nálunk megalkotott katholikus egyesületek szinte kivétel nélkül csak cziinükben hordják a jelzőt: „katholikus“, de tagjaikat nem ii. Szatmár, 1911. márezius 28. (+) Az elmúlt esztendők észrevették azt a nagy veszedelmet, a mi a jövőben várhat a katholicis- musra, ha ez nem próbálja meg uj eszközökkel ismét magához fűzni a tőle eltávolodni kezdő lelkeket. A széttagozódott társadalom igen jelentékeny tömege már oly messze tájakra jutott el, a melyek a ka- tholicismus megmivelt peripheriáján kivül estek. Ide már nem vezettek el a azok a régi csatornák, a melyek a keresztényi élet és világnézet talaját öntözik. Uj hálózat, uj vezető csatornák kiépitése vált okvetetle- nül szükségessé. Olyan csatornahálózaté, a mely a fejlett technika tökéletes alkotása legyen. Eljuttassa mindenhová, el egész az egyes telkekig a kereszténység isteni tártálmát: a dogmai világnézetet és a tetteket szabályozó kereszténv moralist. A különböző társadalmi rétegek számára ezért alakultak nagy számban a különböző katholikus egyesületek. Minden nem és életkor, minden fokozatú iniveltség számba jött e szervezésben, nem maradt ki egy érdekkör sem. S igy az írás szavai szerint: a gyermek tejet s a felnőtt bort kaphat táplálékul. Az egységnek azonban meg kell lenni e sokféle tagozódási! katholikus szervezésben. Máskép nem lehet eredmény. Egy intéző kéznek kell a kormányt tartani. Egy világos, képzett elmének a szervezetek életműködését szabályozni. Az eredményhez szükséges egységet csak igy lehet egy nagy egyházmegye területén elérni. tudják öntudatos, határozott katlio- likusokká tenni. Nem azért hangoztatjuk, mert czéltalannak és fölöslegesnek tartjuk a „katholikus“ jelzőt bálok és tánczmulatságok elé tenni, és igy ezt a fönséges tartalmú szót lealacsonyitani, mintha lehető volna „katholikus táncz“, vagy „katholikus csárdás“. (Hiszen a katholikus erkölcsi rend álláspontjáról egyenesen tiltakozni kellene ama léha fényűzés és egyenesen erkölcstelennek, bűnösnek nevezhető megjelenés miatt, a mely a báli ruhákon megmutatkozik. Czégérül hogy lehet odaadni a bűnnek a szent szót: katholikus?) Hanem hangoztatjuk azért, mert a mig mi katholikus egyesületeink mai lehetetlen és élettelen állapotát is haladásnak tartjuk a közel múlthoz képest, a mikor még ilyen szervezeteink sem voltak: addig az ellenfél ugyanezen idő alatt bámulatos erővel, „Aki haragszik, jöjjön el, béküljön /“ . . . S Uram! a bátyám — jaj — halált ígér. Uram! a világ — jaj — halált ígér. Ma pedig Te is ellenem sietsz. — Tán, hogy megismerj — reám emeled Szivemen érzett súlyos fegyvered. Idegen férfiú alakjába jösz, És elveszed a magam-bizalmát. Már este óta küzdőm ellened Hogy erős vagyok, látni akarod. 0 Nagyhatalmú! erős a karod. Tudom, az éltem forog ma szóba’ . . . A Jákob harczát fölveszem veled Es győznöm kell, Uram, virradóra. Mint akit álmok űznek és rohan, Olyan vagyok már, de ne bánd, Uram, Liheg a lelkem, zsibbad a kezem, De nem pihenek: meg kell közdenem A Jákob-harczot, Uram, ellened. A tiéd, ugy-e, csak úgy lehetek!? Uram! ma győzni fogok ellened! Tudom, ez a harcz, a szent küzdelem Amit — hiába fonnyad az erőm — Az Isten ellen meg kell küzdenem. Ijéhullok, Uram, nagyságod előtt. Tetöled kérek ellened erőt, Imádni foglak, gyermeked vagyok, De győzni, Uram, győzni akarok!... * * * Már int az oltár, már közel a hely, Ahol legyőztem az Urat csatában : 0 az a város — a szent Fanuel. N orbert naplój ából. — Emlékezés az assisii szentre. — 1236. május 4. ... Az Alverno oldalán az a cziprusei'dő olyan, mint egy élő, illatos, zöldelő emlék ! Mintha hajladozó lombjaira a fölébredő kikelet fölirná hivatásom történetét! ... A mai napnak estéje pedig olyan emlékeztetőn, édesen varázsos, — ma tiz éves a lelkem titka! Az idő, amely ama drága órák emléke óta elrepült, most mintha elveszítette volna fátyolozó, homályosáé erejét, a lelkem jelennek érzi, látja a múltakat. . . . Ma tiz éve ! Hevülő ifjú voltam. Szerettem a napsugarat, virágot és a sötét czipruslombok titkos meséit. Május, az erdők életének hajnala nevetett a vidék fölött mindenütt és engem vonzott, vitt magával ez a pompázó kikelet az Alverno-hegy oldalához simuló cziprusok közé, — oda a hangtalan mélységbe, hol félve suhantak messze a patak csobogó hullámai. Mindig beljebb mentem, amig a nekibátorodott habok morajlása meg nem állított. ... A lombok is zúgtak ... — A cziprusok beszédét hallgatod ? — kérdezte mögöttem egy szelíd hang — és Ferencz atya, a kolostor-elöljáró közeledett hozzám. Megremegtem a szavára. Nem beszéltem még soha vele, nem is láttam közelről. Féltem tőle. Hallottam: szent ember. A kérdése megzavart. — A cziprusok beszédét? — ismételtem öntudatlanul, — a szél zugatja a lombokat, ezt a beszédet érted, atyám ! ■ TÁRCZA H Küzdelem az TJrrall — Magyar Bálint. — Már este óta tart a küzdelem. Mint akit álmok űznek e,s rohan : Liheg a lelkem, zsibbad a kezem . . . A Jákob harczát küzdőm ma veled. Uram! szabad-e győznöm ellened ? * * * Uram ígérted: béke jár velem És utamba’ — bármerre fordulok — Szegény fiad’ segíteni fogod. Es jártam. Csak Te ismered a bajt, Mi, fényes nappal szememre szakadt. (Álomban elkerült, ami fájna, Es láttam csendes angyalmilliót, Akik a létrán föl a mennybe jártak, Es elneveztem a helyet Bélelnek : Az Isten háza s a menny kapujának.. .) És hittem, hogy szavaid betelnek, És mentem a napkeleti földre, Ahova küldtél: a rokonokhoz, S amit ígértél, hittem erősen, Hogy a jövő valami nagyot hoz, 8 hogy ime keletről visszatérek, Hir jön: a bátyám, Ézsau haragszik, Fenyegetnek rokonok, testvérek. És küldök neki ajándékokat: Halkszavu, zengő aranydalokat, Szolgáimat mind elibük küldöm: Lapunk mai száma 12 oldal.
