Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)
1911-01-11 / 2. szám
Szatmár, 1911. január 11. 3 S nekünk, főleg nekünk van szükségünk tartalmas, életbölcseséget lehellő gondolatokra, akik — valljuk meg, — lépten- nyomon botlunk olyan jelenségekbe, amelyek egy cseppet sem férnek össze az igazi ember fogalmával. Nekünk, kiknek lelkét mert, az eszmék nem töltik be teljesen, vagy kicsiségek foglalkoztatják, vagy a mások fogyatékosságainak felderítésével járó éppen nem tiszteletreméltó vizsgálódások. Nekünk, hogy lerombolhassuk társadalmi életünknek amúgy is beteges, ingadozó, pos- hadozó építményét s helyébe a kor szellemének megfelelő oszlopcsarnokot építhessünk, egy modern Panteont a szelídség, megbocsátás, jóság, részvét és önfeláldozás virágainak. Természetesen a bázist nem teremthetjük elő semmiből. Kell hozzá valami. Bölcse- ségnek nevezem ezt. Igen bölcseségl Bölcseség, amely embertársában Isten teremtményét látja, kit az erényvirágok valamelyikéért küldtek le a földre. Bölcseség, mely fürkésző szemmel keresi, kutatja és felebarátjában feltalálja’a nemes tulajdonságokat, vagy ezek csiráját s minden tehetségével azon munkálkodik, hogy a csirából életképes növény fejlődjék. Bölcseség, mely örvend az államférfiu, a városatya, a tanító, a művész munkája sikerének, mert a győzelemben mindenütt és mindenkor az eszme diadalát látja és köszönti. Az élet egy szövevényes összetételű mechanizmus, mely abban a pillanatban, a melyben a mozgató erő, — a szeretet — elfogy, megáll, elpusztul. A test életének fő feltétele : az éleny, a léleké : a szeretet. Amint a lágy szellő és a tavaszi nap sugár virágot fakaszt, hogy élet uralkodjék a halálon, úgy támadnak a lélek virágai a szeretet nyomán. A szeretet az a magasztos érzés, mely feledtetve gyarlóságunkat, a velünk született hibáink légióját, megkedveltet! velünk az életet. Mert felemel egy tisztult világba s megmutatva a tökéletest aranyköntösében az eszGyorsan múltak a napok. Alig vettem észre, már elérkezett a karácsony. E napok voltak a legvidámabbak. Milyen szép is volt a karácsony a zárdában. A színdarab, amelyben angyaloknak- voltunk öltözve, aztán a templom, ahol kis istálóban feküdt Jézuska, olyan nagy volt, mint igaziba lehetett, mi is 'kezet csókolhattunk neki. Kaptunk nagy karácsonyfát is, a jó Jézuska mindent elhozott, amit levélben kértünk tőle. Nem feledkezett meg az én prágai Jézuska szobrocskámról és fehér gyöngyház rózsafüzéremről sem. Alig vártam, hogy aludni menjünk s imádkozhassam az uj rózsafüzéremen. Az lett azután a legféltettebb kincsem. Azon imádkoztam el esténként a szűz Máriának fogadott imádságot is. Egyik este, szombat volt épen, Mária napja, nem voltam álmos, szinte sajnáltam, hogy el kell aludnom. A szűz Mária szobrocskát néztem a falon, az alig pislogó mécs vibráló fénye mellett mintha mozdulni láttam volna. Mindenki aludt már, csak Klo- tild soror kabinetjéből hallatszott némi nesz, amint halkan beszélgetett egy másik nővérrel. Nem sok idő múlva távozni készült a látogató soror, de mielőtt kiment volna, „HETI SZEMLE“ mék kultuszára sarkal. Innen van, hogy makacs szívóssággal ragaszkodói a röghöz, a melyen születtél, — legyen az olyan, mint az eszkimók földje, fagyos göröngy, melyre a napnak csak reflexsugarai esnek, mert jól tudod, hogy ez első foka azon lépcsőnek, a mely fölvezet oda, ahova a nemes lelkek üdülni, életkedvet, lelkesedést meríteni járnak. Nem a tökéleteshez akarlak elvezetni kedves olvasó, nem is a szeretet fogalmát meghatározni, hiszen szeretni tudni, szeretni igazán, szívvel lélekkel a legnagyobb tudomány. Csak gyöngéden figyelmeztetlek, megkezdettél megint egy uj esztendőt, a számadás kötelezettség és ez újra alkalom felülemelkedni a sok apró-cseprő bántalmon, tisztult szemszögből nézni az életet és kutatni a jövő munkásság eszméjét. Mert eszmény nélkül nincs haladás, nincs emberi czél. Merke,- Miirton dr. Keleten nőtt törzsöké .. . Tűrhetetlen az a pöffeszkedő gőg, amelylyel ma a zsidóság kíván kisajátítani magának minden mentelmi jogot. Nebántsvirág minden kérdés, amely a legtávolabbról is összefügg a zsidósággal. Ez az államban külön élő állam ma az igazi hatalom, amely keresztülgázolhat ősi jogokon, nekünk szent klenódiumokon, legyalázhatja a szent koronát, kulturbestiáknak nevezheti történelmünk herosait, gúnyolhat kereszténységet, erkölcsöt, megronthatja nyelvünket, mosdatlan pökhendiséggel összesároz- hatja a mi némzeti imádságunkat, kisajátíthatja a maga számára „a legnagyobb magyart,“ kiszipolyozhat falvakat, országrészeket, — ám ne merje szóvá tenni ezeket senki. Vagy oly országos fölháborodást ébresztenek, arai Wittmann János képviselőházi beszédére tört ki. Hát az országgyűlés tagjai kit képviselnek ? Micsoda szellemnek és gondolkozásnak visszaadói? Talán mégis csak az ezeréves magyar kereszténység képviselete az országház ? Es ime a parányi, betolakodott zsidóság pártrobbantással fenyegetőzik, a sajtó — mint egy ember — tajtékzik a dühtől, guillotin alá akarják hurczolni Wittmannt, egy ősi magyar mágnás-család történelmi széttekintett az alvó növendékeken. Közeledtek az én ágyam felé. Klotild soror ‘megsimogatta a fejemet — ez az én legkedvesebb gyermekem — hallottam, amint mondta. Reszkettem a takaró alatt, jó, hogy félhomály volt a szobában. Mondott egyebet is Klotild soror, de én csak annyit hallottam még, hogy a kedves testvér főnök nő — ő volt a másik soror — azt felelte szavaira — pedig református szülők gyermeke. — Végre eltávozott. Sokáig nem tudtam még elaludni, nyugtalanított az a gondolat, hogy kihallgattam a beszélgetésüket. Újabb bűnt szereztem ismét. Eszembe jutott Klotild soror mondása, hogy aki leskelődik és hallgntózik, örömet szerez az ördögnek, mert a fekete könyvét súlyosítja, amibe az őrangyalka szomorúan Írja be neve mellé az újabb bűnt. Vájjon lehet-e már az én fekete könyvem olyan súlyos, hogy lehúzza az Ítélet napján a fényes könyv mellett a mérleget? Eltűnődtem rajta, mig elnyomott az álom. Nemsokára azzal az örömhírrel lepett meg bennünket Klotild testvér, hogy akik jól viselik magukat, azok fölvehetik a szent skapulárét. Csodálatos dolgokat beszélt Klotild soror a skapuláré erejéről. Többek könevü sarjának, az ország legfőbb közjogi méltóságának : a miniszterelnöknek kell megalázkodnia az elhatalmasodott idegen faj brüszk gőgje előtt. Megdöbbentően arczpiritó ez a helyzet. íme, a libérálizmus csak arra való, hogy egy hazátlan, megvetett faj kisajátítson magának minden jogot és föltolakodott par- venü módjára parancsoló űrként viselkedjék azokkal szemben, akik neki a jogot adták. Ez a szerencsétlen nemzet már sok megalázkodáson ment keresztül, de ilyen caudiumi iga alá még soha nem kényszeritették. Föl kell már ébredni annak az elaltatott nemzeti önérzetnek, hogy vihara elsöpörje a nyakára tolakodottakat, akik megrontották vagyonában, sajtójukkal megmételyezik testében- lelkében, vezetőivé váltak kereskedelmében, irodalmában, — ami pornographia —, arczpiritó malaczságok kloakájává tették színpadát, ellepték iskoláit, egyetemeit, elfoglalták a vezető helyeket társadalmában, zsurnalisztikájában és ma már parancsokat osztanak országházában is. — A fölébredésre, a reak- czióra jó különben az ilyen eszeveszett viselkedés ! Városi közgyűlés. Törvényhatóságunk f. hó 9-én két közgyűlést tartott Ciaba Adorján főispán elnöklésével, a bizottsági tagok szokatlan érdeklődése mellett. Mindenesetre elismerés illetné ezért a városi képviselőket, ha a közügy iránt való köteles buzgólkodás miatt jelentek volna, meg oly nagy számban. Ám szomorú tünet, hogy nem a közügy, de személyi kérdés magyarázza e ritka érdeklődést. Eleve is kijelentjük, hogy mi sem Heves, sem Bállá mellett nem vagyunk, de egyedül színházunk kultur- miszióját tartjuk szem előtt, s ha erről volt volna szó a tárgyalás menetén, — mint kellett volna, — úgy nem egy még jobban el- mérgesitett helyzet éleződött volna ki, de lecsillapodott volna a mesterségesen előidézett zött elmondta azt is, hogy egy égő ház megszűnt égni, mikor a szentelt skapulárét lángjai közé dobták. S hogy aki hivő lélekkel viseli, azt megőrzi az ördög csábításaitól. Oh milyen hivő lélekkel viselném én, de vájjon kapok-e én is. Ha nekem nem adnának, ha engem nem őrizne semmire az ördög ellen... S ha kérdeznék tőlem a leányok, mit mondanék, miért nem hordhatok ? Azt, hogy rossz voltam s ezzel büntet Klotild testvér? De hátha ő elárulja a titkomat ? el nem bírom azt a szégyent. A fölvétel napján hangosan dobogott a szivem, mikor Klotild soror párba állított bennünket, hogy a templomba menjünk. Minden pillanatban vártam, most-most fog kiszólitani a sorból. Zavartan sütöttem le a szememet, nem mertem arczára tekinteni, talán majd elfeledkezik rólam. Végre elindultunk. A templomban egyre Klotild soror felé tekingettem s mikor kint térdeltem is az oltár előtt, Klotild sororra gondoltam, nem kiáltja oda — neki ne adjanak! — Nem kiáltott. Visszatértem a helyemre, alig hihettem szemeimnek, ott piroslott az én nyakamban is a szent skapuláré. Édes nyugalom szállt szivembe. Fölhangzott az apáPártoljuk a hazai ipart! Minden magyar ember szent kötelessége a hazai ipar pártolása. t csakis hazai termékeket dolgoznak fel. A legkifogástalanabb kivitelben készíti a legkülönbözőbb alakú pyramisokat, obeliszeket, kereszteket, emléktáblákat, sirfedeleket, mezei kereszteket, kápolnákat, mauzóleumokat stb. MODERN BERENDEZÉSŰ GÉPTEREM A CSISZOLÁS RÉSZÉRE. Fiók-Üzlet: Szatmár, Attila-u. 4..
