Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)
1911-03-22 / 12. szám
2 Szatmär, 1911. márczius 22. .HETI SZEML1 jdonságok ... úr i divat-czikkekböl 33 1 Valódi teveszőr felsőkabátok, gummi eső-köpenyegek, fe- hérnemüek. Selyem- és czérna-zsebkendő - különlegességek. — Antilop- és gazela-kesztyiik, angol nyakkendő, kalap, mellény, sétabat- és kézelő-gombujdonságok, fran- czia illatszerek, finom bőráruk, zsebkések, stb. Sportáruk Ragályinál, Szatmár, Deák-tér 8, (Gillyén-ház). Telefon-sz. 296. De a tartalma, a lelke az a lényeges. A palota csak teste. Szükséges ruhája. Királyi palást, a miben megjelenhetik. Ilyen értelemben már igen, elengedhetetlenül szükséges az a ka- tholikus palota, mert egy nagyterembe bele nem férne az a nagy lélek, a minek neve: szervezett katholicismus. Elő, tüzeket gyújtó, lelkeket elevenitő, tetteket szülő, alkotó, tavaszos frisseségben duzzadó, érett gyümölcsöket termelő katholicismus. * Első czikkeinkben érintettük azt a fontos momentumot, hogy a modern élet irányítása teljesen kiesik kezünkből, ha nem formálódunk a megváltozott, egészen uj csapásokon járó modern élethez. Nem tanításunkban, elveinkben, a melyek isteniek lévén, változatlanok, de eszközeinkben, A régi, csöndes, kis körűi élet hozzáférhetővé tette a régi eszközökkel is a lelkeket. A katholicismus találkozott a falvakban a szivekkel. A Városokban is, hisz azqk aprók voltak, mint ma a falvak. És milyen egyszövésü volt az élet! De ma a városok nőnek, rohamosan szaporodik lakosságuk, sokféle rétegűi ez, nem az a régi, a mely annyira átlátszóan egyszerű és egyforma volt. Ma már nem két kaszt van: nemes és jobbágy, de szinte megszámlálhatatlan. És mindegyikhez külön ut vezet. A sokszerü élet is bonyolultabbá teszi a lelkeket. A régi eszközök már elkoptak, kiosorbultak, rozsdásak. Újak kellenek. Az elmúlt évtized bőséggel termelte ezeket: megszülettek a katholikus körök és a sokféle irányú katholikus egyesületek. Igen, de azok élére — itt a hiba — szinte esztendőről-esztendőre változó vezetők kerültek. Vezetők, akik el vannak foglalva mással, akiket másféle munkakör köt le, akik csak idejök kevés fölöslegét és az erős. egész embert kívánó munkától már kifáradt, megernyedt, kimerült lelket vihetnek azokba az egyesületekbe, amelyeket uj eszközök gyanánt állított be az egyház a katholicismus életébe. Kisebb helyeken, ahol a plébános a vezetője a különböző katholikus intézményeknek, állandó ugyan a vezér, de ép úgy fáradt, ernyedt és ép oly kevés időt szentelhet egy-egy szervezetnek, mint a városbeli vezetők, mert ő meg egymaga van. Mint tudnának ily körülmények közt a vezetők minden egyesülettel folyton előbbre jutni, egy messze jövőre kiépített utat befutni, az intézmények minden czélzatát megvalósítva dolgozni. Es panganak, haldoklanak is a modern életbe beállított katholikus egyesületek. Ezek élére egy vezér kell, a ki semmi mással lekötve ne legyen, a ki az idők szóljárását ismerje, a kinek kezében összefussanak az összes katholikus egyesületek szálai, a ki programmot, kidolgozott tervet készítsen számukra, a ki folyton friss vért ömleszszen irányításaival ez egyesületekbe. Ez az egyenesen erre kiképzett hadvezér egy egyházmegye összes katholikus intézményeinek kereteit meg tudja tölteni élettel. Nem bálok, tánczmulatságok, meg színdarabok rendezésében merül ki majd ekkor a katholikus egyesületek életműködése. — A katholikus palota szükségességéhez ez az egyik kiinduló pont. Ököritó. Közeledik az ököritói katasztrófa évfordulója. Márczius 27-én már egy esztendeje lesz a nemzeti gyásznapnak, egy virágzó, magyar község rémes pusztulásának. A nyomor enyhítésében az egész ország, sőt a külföld is kivette a maga részét. A sebesülteket ápolták, az árvákat intézetekbe hemár a nagyanyó meg az Eszter néni hangját, bizonyosan imádkoznak már a könyvből itt a lefekvés ideje. Másnap nagyban igyekeztem haza az iskolából, hogy megtudjam a Klári dolgát; elmegy-e? A táskát meg egyebet letéve, szaladtam a konyhába. Kis Klári kisirt szemmel állott ott nagyanyó előtt. Utrakészen volt, mert be volt kötve a feje a kis fehér kendővel, a kis fehér köténye volt előtte, amit csak vasárnap délután szokott viselni, a karján volt a nagy kendője, a kezében egy kis batyu; ott volt benne legfelül a szép aranyosszélü zsoltárja, amit nagyanyótól kapott. — Legyen eszed Klári, ülj meg itt, a- hol vagy — mondta nagyanyó. — Deltát mégis, — ha annyira kívánja látni, — koczkáztatta meg a közbeszólást Eszter néni. Érdemli is az a — aki, — Ne mondassatok rosszat az emberrel ! Ha rajtam állana, én az ilyen. — — Tens asszonyom, ne bántsa! — szakitá őt a kis Klári félbe olyan indulatosan, ahogyan őt még sohasem hallottam beszélni. — Jó, jó, — hát észt nem lehet senkinek adni. De nem néz-e ki még most is a házából az a gőgös vén asszony ? — mondta nagyanyám, miközben észrevett engem. Klári hallgatott, nagyanyó meg hozzátette. — De csak visszajössz tán, ha már bevégezte ? — — Oh, téns asszonyom ! — tört ki szinte sikoltva nagyanyó szavára Klári. De aztán megint elcsendesedett és én el nem tudtam gondolni, hogy lehet nagyanyó olyan kegyetlen ? Azt akarná, hogy megint ott hagyja kis Klári azt, aki olyan régen várja már őt ott az ezüstös nyárfák alatt. Mert bizonyos, hogy ő hozzá megy el most már mégis kis Klári, ha persze sajnál is minket itt hagyni. Aztán el is ment kis Klári. — Vissza jövök, drágám, nem hagyom magát, — mondta, mikor az utczaajtóban megcsókolt, hogy utána mentem. Szomorúan ballagtam vissza a házba és aztán elővettem a könyvem. Nem akartam nagyanyó előtt sírni, a legbelső szobába bújtam a könyvemmel és ott siratgattam a kis Klárit. Pedig hát milyen boldogság, hogy ő a jó, szép kis Klári ott lesz most már nemsokára, ahol olyan régen várja őt a királyfi a szép holdfényes éjszakákon. Azután már korábban kellett feküdni mennem, Azt aki Klári után jött, „a cifra Erzsit“, mint nagyanyó hívta, nem szerettem. Eszter nénivel imádkoztam lefekvéskor, mikor nagyanyó beszólott, hogy most már aludni kell szépen. ‘Eszter néni is kiment és egyedül maradtam. Néha csöndesen sir- dogáltam előbb egy ideig, de aztán mégis elálmosodtam és igy félálomban sokszor láttam a kis Klárit szép, kis, fodros hófehér kötényével, fehér kendőjével, ahogyan elment, és láttam a királyfit is, aki a kis Klárit várta s most eléje sietett. Mindig olyan szépeket álmodtam róluk; de ha aztán nappal eszembe jutott, hogy tán nem is jön már vissza többet, eleiszomorodtam. Nem is jött. Egyszer hallottam, hogy kis Kláriról beszélt valamit nagyanyó Eszter néninek. Nem tudom mit mondott előbb, csak akkor figyeltem oda, mikor a Klári nevét hallottam. Én a kis szobában Írtam a feladatot, ők a másik szobában voltak. — Tudtam, hogy ez lesz a vége! Mi szükség volt rá, hogy megzavarják itt azzal a hirrel — mondta. — Vájjon mit szól most már az a gőgös, nagy gazdaszszony Balogné ? Csak úgy mért az igaz Isten neki is, mint a szegénynek. Nem kellett a lány, csak a becsülete, most már fia sincsen. De hát ők megérdemelték a sorsukat, ő is, a fia is. De Kláriért halálos vétek, hogy utána ment. Mindezeket hallottam és azt is, hogy Eszter néni csöndesen sóhajtgatta, mikor már nagyanyó nem beszélt többet róla: „Szegény, szegény kis Klári 1“ — Nem jön többet, vissza, Eszter néni ? — kérdeztem odamenve Eszter nénihez. Nagyanyó összenézett a húgával és Eszter néni azt mondta : „Nem tudom, kis I lányom.“ De én tudtam és bizonyosra vettem, hogy valami nagy baj érte utján a kis Klárit. — És meg volt az én első nagy szomorúságom. Olyan szokszor el-elálmodoztam azután előnyös a FÓGEL-féle pörkölt kávé használata ? M nem füstöli lakását; nem vesződik a pörköléssel; minden perczben friss pörkölést vehet. Mindamellett 25%-ot megtakarít- V hatnak mindazon vevők, kik pör- I költ kávét vesznek mert annyi I bepörkölődik a házi pörkölésnél. | Kérem próbavételét, melyből meggyőződhet. * 91
