Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)
1911-01-11 / 2. szám
o dett szabadkőmivesség szövőszékein. Mennyi uj irányitó hatalom, a mi ismeretlen volt Pázmány századában ! 0 hát a jövőnek ezért épített csak iskolákat, nevelőintézeteket. Ma az életben mozgóknak kell már iskola. A felnőtteknek, nemcsak az életre készülőknek. Uj társadalmi rétegek is születtek azóta. Tehát uj társadalmi kérdések és szükségletek is merültek föl. Ezerrel több kérdés ma, a mi megoldásra vár. Ezerrel több vágy, a mi kielégülni akar. A régi formákból kinőtt társadalom uj kereteket kiván. E kiszélesített, uj keretekbe kell beépítenünk Pázmány módjára, Pázmány genialitásával a jövendők erős várait. Nem a mi föladatunk, hogy az országos szervezés módozatait megadjuk. A mi horizontunk szükebb: ez az öt vármegye Szatmár, Ugocsa, Máramaros, Bereg és Ung. Jelentős része az országnak. Szomorú része az országnak. Mi csupán ez országrész szempontjából nézzük a nagy kérdést: mit kell tennünk Pázmányként., A jövőre való gondolással. Óriási terület ez is. Egymillió keresztény él ez öt vármegyében és másfélszázezer zsidó. Nyolcz- százezer katholikus a millió keresztényből : másfélszázezer latin szer- tartásu, hetedfélszázezer görög ri- tusu. A jövendőkre gondolva szinte semmiség, a mi e nagy területen történt. Szervezettebb módon csak „HETI SZEMLE“ négy helyen ad sajtójával életjelt magáról a katholicismus: Szatmá- ron, Ungváron, Nagykárolyban és Máramarosszigeten (sőt e két utóbbi helyen talán csak ideiglenesen.) Másutt csak katholikus körökbe, egyesületekbe s újabban népszövetségi szervezetekbe tömörül a helyi katholikusság. Ám egységes vezetés híján csak ötletszerűen dolgoz- hatik.'Sőt még helyenkint is széttagozódik a különböző egyesületekbe: katholikus körökbe, legényegyesületekbe, congregatiókba, nép- szövetségi frakcziókba, patronage- okba, oltáregyesületekbe, fogyasztási szövetkezetekbe és vallásos társulatokba. Mindegyiknek — szükségszerűen — más a vezetése. És magára hagyatott minden vezető. Talpra tud állítani mindegyik talán százat. De a milliót megmozdítani, egyszerre csatasorba állítani lehetetlen. Ez nem erő. Nem hadállás. Itt még harczról sem lehet szó. Annál kevésbbé győzelemről. A jelen sem a miénk. Hát még a jövő! — Pázmány mit csinált? Várakat épített. Ezt kell tennünk. Két várat — kettő kell — szükséges megépíteni. Egyik álljon a latin szertartásunk középpontjában: Szatmáron. A másik a görög szertartásnak székhelyén : Ungváron. E két várból kell a közetlen vidék hadállásait irányítani. — Katholikus palotát Szatmárra és Ungvárra! Együtt kell megépíteni ezeket a két szertartásu katho- licismusnak. A hol egységesítve legyen a most külön külön működő sok katholikus intézmény és társulat. Nem üres beszéd és megvalósíthatatlan ábránd ez. Jövő czik- künk a módozatokról szól. — Kell. Hát legyen! ______________Szatmár, 1911, január 11. Ko rbács csattogott egy nagy Írónak kikiáltott ügyes szójátékcsináló hátán. „Az ördöginek, „A testőrinek helikoni magas latokon uralkodó csodaembere ez az úgynevezett genie. A Lipótváros genieje. Az „uj magyar faj“ magyar Írója. Aki oly távol áll a magyarság gondolat- és éraésvilágától, mint a zsidó-kultura az igazi kultúrától. Nem is kell most már tagadni Molnár Ferencz fölfujt nagyságát. Az igazi nagysággal ilyen, perverz bukás nem fér össze. Csak hitvány emberek, értéktelen ürességek pukkannak igy szét, mint a csillogó szappanbuborék. Ezt a korbácsot már rég megérdemelte a „lipótvárosi klasszikus“ és megérdemelték társai, az erkölcstipró, sexualis gondolkgzásu, mételyes irósereg, a kikkel szemben azonban még mindig nem zudult fel a becsületes magyar Közvélemény, hogy csattogó korbácscsal kergesse ki őket a művészet, az irodalom szent templomából. írjanak ők csak meghibbant erkölcsű hitsorsosainak — a mi sajtónk, a mi irodalmunk, a mi művészetünk keresztény és magyar. Semmi közössége nincs e posványt kedvelőkkel. Rszmény nélkül nincs haladás, nincs emberi czél! Valahányszor az egyenetlenkedés, perlekedés hangjai eljutnak hozzám, mindig eszembe jut az a mély értelmű mondat: „Szeressétek egymást!“ Oh, csak egyszer vedd ajkadra ezt a rövidke két szót, mondd el gondolkodva, lassan, hogy a szived meghallja s nem fogod elfelejteni — soha. Mert a szív olyan sajátságosán megkonstruált szerve, kincsesháza az embernek, amely a bele elhelyezett eszméket, nemes gondolatokat disponibilis alakban híven megőrzi, hogy alkalomadtán szolgálatára lehessen gazdájának. rűl, a kezéből is aranysugarak törnek elő. Szerettünk volna még ott maradni egy kicsit, de fölhangzott a kertből Klotild soror hangja, amint nevünket kiáltotta. Alig volt annyi időm, hogy halkan köszönetét mondjak szűz Máriának, amiért előttem is megjelent, Jolán siettetett vissza. Lemenet titoktartást fogadtunk. Boldogan ismételgettük, hogy szűz Mária szeret bennünket, jónak tarthat, mert különben nem jelent volna meg előttünk. Valami sajnálkozás félét is éreztem Klotild testvér és a többi leányok iránt, akik nem láthatták az égi jelenetet. Hát Klotild soror sem volna elég jó ? Azt hallottam tőle egyszer, hogy csak a szentek előtt jelent meg szűz Mária, akik nagyon jók voltak és sokat imádkoztak. A következő napokon is szerettünk volna bemenni a hálószobába, de mindig zárva találtuk. Igen elkeserített ez bennünket. Néhány nap múlva a kedves testvér főnöknő névnapját ünnepeltük. A nagyterembe gyűltünk össze, amely igen szépen fel volt díszítve levélfüzérekkel és virágcsokrokkal erre az alkalomra. De a legszebb mégis az uj szűz Mária szobor volt. Ott állt a terem kiszögellő részében virágok között. Mosolyogni látszott, tánczoltak ruháján a napsugarak. Bámulva néztem egy darabig, amig meg nem villant agyamban egy gondolat. Akkor behunytam a szememet és forogni éreztem magam körül mindent, a szobrot a leányokat és a virágokat. Ez a szobor volt szűz Mária, akit a nagy terem ablakán át a hálószobából láttunk. Csillagok vannak a feje körül, a kezéből aranysugarak ágaznak épen úgy mint annak. Nem jelent hát meg • szűz Mária előttünk, talán nem is szeret és jó sem lehetek. Kicsordult a könny a szememből. Sápadt lehettem, mert a jó Klotild testvér odajött hozzám s kivezetett a friss levegőre. Az ünnepély végeztével közöltem észrevételemet Jolánnal és Rizával. Annyit mondtak rá — jaj de kár — aztán nem is beszéltek róla többet, de annál inkább emlegették a pompás tortát, meg a csokoládé kávét, amit ma a kedves testvér főnöknő nevenapján kapni fogunk. Egész nap levert voltam, ha nem vették észre, halkan fohászkodtam s erősen feltettem magamban, hogy iparkodom jobb lenni s hogy esteli ima után még az ágyban is elimádkozom szűz Mária tiszteletére egy rózsatüzért. Egyik hittan órán olyanfélét hallottam az iskolában a plébános bácsitól, hogy aki nem tartozik a katholikus egyház kebelébe, az eretnek és el fog kárhozni. Hiába imádkozom hát bármennyi rózsafüzért — gondoltam — el fogok kárhozni mégis, hiszen én sem vagyok katholikus. Irtózva gondoltam a pokolra, ahol olyan hőség van s úgy csapkodnak a lángok. Szerettem volna legalább gyónni és áldozni, azt hallottam a nagy leányoktól, hogy utána megkönnyebbülve érzik magukat. És igazuk is lehet, igaza van a plébános bácsinak is, hogy nagy bűn az eretnekség, különben nem nyomná úgy a lel- kemet. Mindig fojtogattak a könnyek, mikor a leányokat gyónáshoz láttam készülődni, de összeszoritottam a fogamat, és nem sírtam nehogy a leányok megtudják, hogy én eretnek vagyok. Talán szóba sem állnának velem többet. Hogy irigyeltem Jolánt és Rizát áldozás után. Este sokáig elsirdogáltam ... Senkire sem haragszik már a jó Isten ke, csak én rám, csak egyedül én vagyok már bűnös. Kézimunkák és divatczikkek mélyen leszállított árban Központi Áruházban 8í"ehm4b‘,í í lié j előnyös a FÓGEL-féle TIÍT PT pörkölt kávé ilj 1 « használata? AlX’ 1 nem füstöli lakását ; Mindamellett 25%-ot megtakarít- T ... 1. „ , , hatnak mindazon vevők, kik pör- 1 Ilii nem vesződik & pörköléssel; költ kávét vesznek mert annyi 1 j 1 1. minden perczben friss pör- bepörköiödik a házi pörkölésnél. “ kölést vehet. Kérem próbavételét, melyből meggyőződhet. 1
