Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)

1911-03-15 / 11. szám

Szatmár, 1911. márczius 15. ..HETI SZEMLE“ erkölcsi kihágást követ el, ha egyháza po­litikai ellenfeleinek szolgálatába áll, vagy küzdő hitsorsosai ellen fordul, szóval Írás­ban, vagy tettel, akkor válik kedvenczévé és protegáltjává a liberális sajtónak. A szatmári egyházmegyének is akadt egy ilyen papja dr. Csókás Vidor szemé­lyében. Szó sincs róla, hogy Rudnay vagy Richterhez viszonyítva jelentéktelen alak és talán nem is kellene vele foglalkozni, de mivel egyházmegyénk papja, szereplése közvetlenebbül érint bennünket. A „Heti Szemle“ a felekezeti elfogultságtól menten közölt dr. Nagy Elek protestáns budapesti ügyvédtől egy czikket a szabadkőművesek ellen. Ezen akadt fel a tisztelt egyházi férfi és a „Szamosában nyilatkozott pá- pábbul a pápánál. A „Heti Szemle“ Varjas Endre tollából egy tárczában maró guny- nyal tárgyalta le Csókás urat, kinek fájó sebeire Rósenfeld Zsigmond kent liberális gyógyirt a „Nagykároly“ hasábjain. Legyen oly büszke Csókás ur liberális barátaira, mint a mily kevéssé vagyunk mi büszkék ő reá.“ Városi közgyűlés. Hétfőn délután Csaba Adorján főispán elnöklete alatt rendes, ezt megelezőleg rend­kívüli városi közgyűlés volt. A rendkívüli közgyűlésen a Halmi Já- nos-féle Arpád-utczai ház megvételéhez hoz- járultak. Jóváhagyták a Koós Gábor és ne­jétől a lőtér kiszélesítéséhez vásárolt ingatlan megvétele tárgyában kötött szerződést, és a néhai Hermán István örököseitől vásárolt in­gatlanok megvétele tárgyában kötött szerző­dést, elfogadták a fertőtlenítő telep czéljaira Klein Vilmostól megvásárolt föld szerződését. A rendes közgyűlésen a polgármester havi jelentésének tudomásulvétele után, a melyben főkép a népszámlálás eredményével és a városi tisztviselők fizetésrendezésével foglalkozott, dr. Kelemen Samu indítványára elhatározta a közgyűlés, hogy felír a keres­kedelmi miniszterhez, az iránt, hogy váro­sunkban az éjjeli táviró- és telefonszolgálat behozassák. Mivel a belügyminiszter a városi tisztviselők fizetésrendezésével éppen a kis emberek fizetésemelésére vonatkozó javasla­tot nem hagyta jóvá, a közgyűlés másodszor js kérelmezni fogja ezeknek fizetésjavitását. Megválasztották a II. oszt. irnoki állásra Kovács Gusztávot ps az igy megüresedett II. oszt. végrehajtói állásra Majáik Árpádot. Helyeslőleg tudomásul vették az István- téren öt egymásmelletti telek megvételét 150,000 korona vételárban. Itt fogják elhe­lyezni a polgári fiú- és a kereskedelmi isko­lát. A jelenlegi kereskedelmi iskola helyén, a Halmi-házban pedig iparos-tanoncziskola lesz, mely külön iskolának felállítását szük­ségessé teszi azon körülmény, hogy az isko­lának ez évben már 1016 tanulója van. Több kisebb tárgy elintézése után, a milyenek a Nyil-utcza meghosszabbítása, a Reiter Mór és Tóth Jánossal a téglaszini föl­dekre (az építendő közkórház helye) kötött szerződés jóváhagyása, — elutasították a szatmárhegyi gör. kath. és ref. lelkészeknek személyes pótlékuk felemelése iránti kérel­müket. Elhatározták négy nyilvános illemhely felállítását. A Deák-téren, a Szamos-hidnál, az Arpád-utczán és az István-téren. Dr. Ke- resztszeghy Lajos kifogást tesz az ellen, hogy a Deák-téri illemhely éppen a régi postaépü­let előtt helyeztessék el, mivel itt van a szat­mári közönség déli sétahelye és a templom­ból jövő és menő közönség is erre jár. Mivel azonban a vállalkozó czég e helyhez ragasz­kodik, a közgyűlés azt elfogadja, a polgár­mester azonban fel fogja hívni _a vállalkozót más terv bemutatására. Az iparos-tanoncziskolánál egyAij rajz- tanitói és egy uj közismereti tanítói állás rendszeresítését határozták el. Rendészeti szakbizottsági előterjesztések, hatósági átiratok és magánkérelmek elinté­zése után a közgyűlés véget ért. H = NAPI TÉMÁK, = ÖRÖK PROBLÉMÁK írja: HARSÁNYI KÁLMÁN. KEGYELET. — Minden hagyomány szent ? A múlthoz való ragaszkodás mindenkor nemes dolog? — Ejh, kötelességünk, hogy a csonkig égett fáklyát eldobjuk és rátiporjunk! De becsüljük meg örökkön égő fáklyáinkat! SIR, TETEM NÉLKÜL. — Sokszor álmo­doztam már egy nagy halottunk emlékjeléről a Kerepesi-temető valamelyik fő-fő keresztútján. Egy nagy halottéról, a kinek csontjait sem oszt­ráktól, sem orosztól nem kérhetjük többé szá­mon, de a kinek mégis csak tartoznánk azzal a kegyeletes emlékkel, nagy halottainknak ama faragott emlékjeles, mauzoleumos múzeumában. Miért maradjon el a nagy halottak múzeumából egyedül ő, a legnagyobb? Pusztán azért, mert egyetlen szilánkot sem juttathatnánk tetemeiből a néki szentelt hantok alá? A „temető“ szóhoz betűszerint való ragaszkodásunk gátlana meg a segesvári kifürkészhetetlen csontok kegyeletes megjelelölésében ? — Ne véssük a kőre, hogy „itt nyugszik“ ; vagy véssük rá, de értsük alatta, hogy itt, igen, itt, ebben a földben, ennek a hazának a földjében, de nem tudjuk merre, hol. És mivel nem tudjuk megjelölni azt a talp­alatnyi földet, a hol az ő valóságos csontjai porlanak, megjelöltük itt, az ország szivében, nagy halottaink gyűjtő múzeumában, a mi sze­rény, szomorú,' keresztutas Pantheonunkban. Dante hamvai sincsenek Firenzében, nem is voltak soha, — és fölségesen szép márvány emlékmű hirdeti mégis a Santa Croce gyönyörű templomában, hogy a Ravennában porló cson­tokat Firenzében is lehet dicsőíteni, s a nagy olasznak Itália bármely városa állíthat síremlé­ket a legszebb temetkező helyén. A magyar kegyelet azt mondja, hogy csak Ravenna tartozott volna vele, mert hiszen ott nyugszik valóságosan. És Petőfinek is csak a segesvári csatatér kórói tartoznak vele, vagy senki, ha még ők sem tudják, hová lettek, merre vetődtek azok a dicső tetemek. MAGYAR REPUBLIKÁNUSOK. — A re­publikánus szellem még forradalmi időkben sem tudott magának utat törni a magyar elmékben. A „Köztársasági Lapok“-bó! tizenkettő, a „Fu­tárából egy, a „Respublicá“-ból tizenhét szám jelenhetett meg mindössze negyvenkilencben, a forradalom tetőpontján. A dolog velejére nézve mindegy, hogy a republikánus lapok e kudarcában a közönséget, vagy a szerkesztőket okolják-e a történetírók. AZ ELGÖRBÜLT KERESZT. - Serdülő korában minden nép babonás tisztelettel néz a koronára. Érett észszel már csak a zománcos- drágaköves ötvösmunkát, a nemzeti kincset, vagy a történelmi ereklyét látja benne. A mi szent koronánk jóval túlélte nemzetünk serdülő korát, s bár része van ebben hajdani fényének és föl­jegyzett viszontagságainak is, nem azok döntöt­ték el a sorsát, hanem a keresztje. Az a sokat­mondó sejtelmességgel elgörbült kereszt, mely annyiunk szemében minden más koronánál kü- lömbbé, mindenek fölött pedig szimbolikusabbá teszi. A csillogó sisak díszt jelent csupán. A behorpadt sisak: elszenvedett csapásokat. Európa 5 koronái megannyi holt ötvösmű, a miénk ellen­ben személy és eleven. Eleven, mert szenvedé­sek olvashatók le róla. Személy, mert nem az anyagát, nem a formáit, nem is az alkotóját, ajándékozóját, vagy viselőjét hirdeti az ábrázata, hanem a maga küzdelmeit. Megsebezték és gló- riás arcot öltött, de senki sem tudja, mikor. És egyéni múltjának, személyes küzdelmeinek ez a kifürkészhetetlen pontja, meg a misztikus ho­mály, párosulva azzal a sokatmondó sejtelmes­séggel, hogy a hit és az istenség büszkén vi­selt jelvénye valamikor vértánui megadással meg­hajolt, vagy baljóslatúan oldalt billent rajta: — beláthatatlan időkig biztosítani fogja számára azt a babonás tiszteletet, a melyben korona többé már egyebütt talán nem is részesülhet. Szent mindenek szemében, mert glóriát visel. Elgörbült keresztje a glóriája. És a királyság eszméjének többet használt már és többet is fog még használni nálunk ez az elgörbült ke­reszt, mint a törvénykönyvek egész áradata és legnagyobb királyaink emléke. Az aranybulla királyfenyegető pontjával is nem egyszer birkó­zott már meg ez a görbe kereszt. Századokig viaskodott vele, de legyűrte. Az éles pallossá fent harmincegyedik pont sohasem mert ahhoz a krisztusi alázatossággal meghajolt eleven ke­reszthez sújtani. * Hogyan sejthette volna az a bőrkötényes kis ötvöslegény, a kire a csavarok megerősíté­sét bízták, hogy az ő hanyagsága és egy köny- nyebben vásó csavar korai meglazulása egy egész nemzet szivébe kiirthatatlanul fogja bele- edzeni a királyság eszméjéhez való ragaszkodást! A LEGSZŰKEBB SZAVÚ KRÓNIKÁK. — Van-e olyan szűkszavú krónika, mely tömöreb­ben tudná kifejezni az országos elszegényedést, mint néhány magyar város negyvenkilencben kiadott egykrajcáros papírpénzeinek szövege ? METAMORPHOSIS. — Nem valószínű, de nem is elképzelhetetlen, hogy kellő vándor- úttal királyi palást a papírmalomba kerüljön, s ívekké alakulva: forradalmi kátévá legyen vala­mikor. De sokkal könnyebben elképzelhető és valószínűbb is, hogy a papírmalomba tömérdek kolduscondra kerül, s ívekké alakulva rendjel- és méltóság-osztogató kiváltságlevelekké lesz. A CSŐCSELÉK. — A csőcseléknek nincs miből okulnia, mert nem tudja mit tett, vagy mit tettek vele a múltban. HÓHÉR-HUMOR. — A hóhérnak is sza­bad humorizálnia, de csak olyankor érdemes, mikor nagy embert fojt meg. FEJEDELMI CSÖRGŐSIPKÁK. — A nagy gaztettek fejedelmi elkövetőinek fején nem igen látták meg az emberek a csörgősipkát. Mert a korona éppen úgy elföldte a piros bojtokat, mint a hogy a jajkiáltások is magukba fojtották a bojtok végén megcserdülő apró rézgömbök szavát. A fejedelmi csörgősipkák ilyetén megcser- dülése nagyon veszedelmes zeneszó volt min­denkor. Veszedelmesebb a szirénák énekénél. A mindennél fontosabb azonban természetesen az volt, hogy a koronás főre nézve ne lett lé­gyen veszedelmes. Ezért gondoskodni kellett jóeleve olyan esetekre is, a mikor ezeket a halk csörrenéseket nem fojtja magába semmiféle halálordítás. A ravasz Odysseusok ilyenkor sietve kö- töztették le fejedelmi kegyekkel a lelkiismeretü­ket, nehogy megfeledkezve zsebükről és gomb­lyukaikról : a kardjuk, a törvénykönyv, vagy éppen bilincs meg kényszerzubbony után kap­janak. És az ő bölcs tanácsaikra nagy kelete volt ilyenkor a füleket betömő viasznak, mely esetről esetre a legkülönfélébb módon változ­tatta megnyilatkozási formáit. Volt cirkuszi já­Aki ig azán finom, kényel­mes, elegáns és tartós honi gyártmányú lábbelit akap vásárolni, 9 az forduljon bizalommal YujaJánosüü Szatmár, Deák-tér ■ (Keresztes András-féle ház), m aki dúsan felszerelt czipő-raktárában csakis valódi finom bőrből a már is vi­lághírű hazai gyárakban készült ezipö- ket és csizmákat nagyon is verseny- képes árakban hozza forgalomba és üzletéből minden olcsóbbrendü készít­ményt, a szokásos bőr- és talputánzato­kat teljesen kiküszöbölte, s akinek árui csinosság dolgában is párját ritkítják. Kívánatra mérték után bármilyen ki­vitelű ezipők és csizmák is készülnek.

Next

/
Thumbnails
Contents