Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)
1911-03-15 / 11. szám
4 fl-''TI SZEMLE“ Szntmár 1911. márczius 15. tudatja, hogy szeretett kartársa méltóságos és főtisztelendő borosjenői dr. Kádár Ambrus pápai prelátus, püspöki helynök, olvasó kanonok, a bold. Szűzről, nevezett bényi ez. prépost, a zsinathelyettesi és a középiskolai hittanárokat vizsgáló bizottság elnöke, a szt. István-társulat irodalmi osztályának és az aquinói szent Tamás-társaságnak tagja, a hittudományok bekebelezett doktora áldásos életének 67., áldozópapságának 39. évében, hosszú, kinos, de szent türelemmel viselt betegség s a szentségeknek többszöri buzgó felvétele után folyó hó 9-én hajnali 1 órakor az Urban elhunyt. A megboldogultnak temetése f. hó 11-én reggel 1/i9 órakor lesz a Rákóczi-utczai háznál, és a székesegyházban megtartandó ünnepélyes requiem után a hidontuli temetőben fog a boldogult örök nyugalomra tétetni. Szatmár-Németi 1911. márcz. 9-én. Requieseat in sancta pace! * Sacerdos erat piissimus virque vere misericors, animo mitis et candidissimus, cui laudes Ecclesiae aedificatae, acerbissima pauperum suspiria, omnium nostrum grati sensus dicunt. Obitum talis viri merito deplangimus. Qui sanus unice Dei cultum anhelebat lectoque per acerbissimos dolores defixus hoc unum desideravit et professus, ut videre Jesum Christum in regno Eius mereretur, sit illi Jesus Christus merces magna nimis. Have pia anima ! Az ellenzék leszerelése. Január elején nagy készülődéssel indult meg a bankvita, és folyt szakszerűen, magas szinvona- lon. A vita közössége, s a politikai czélok azonossága egyre közelebb hozta a két függetlenségi pártot. De jött a nevezetes Lukács-affaire, mely nemcsak eltávolította őket egymástól, hanem alaposan megtépdeste mindkét függetlenségi párt nymbusát. A Kossuth-pártról azt kezdték hiresztelni, amit most Sándor Pál nyíltan ki is mondott, hogy a választások alkalmából legalább is hallgatólag paktumot kötött a kormánynyal. A Justh-pártról pedig kitűnt, hogy Justh Gyulát kijátszottál saját párthívei. Justh el is veszítette kedvét, sőt elment délvidékre. Kossuth beteg, Ápponyi nincs itthon, And- rássy elutazott, Rakovszky csak most jött haza. Az ellenzéknek nincsenek vezérei. Tagjai meg sem jelennek az üléseken. Polónyi magára maradt. Megszavazták az 5-ik szakaszt és az egész bankjavaslatot. Az ország még hat évig nyugodtan szolgálhatja az osztrákok érdekeit. — A kormány élén egy mindenre kapható, cynikus és erőszakos miniszterelnök áll, a kinek politikája a mindenről lemondás, a föltétien, teljes behódolás. Tisza, aki nemzeti, sőt ellenzéki allűrökkel lépett fel, az osztrákokat is megszégyenítő készséggel szavazza meg a delegáczióban az ujonczlétszámnak, és a hadügyi költségeknek horribilis felemelését anélkül, hogy a a kilenczes bizottság programmjának legalább a töredékét követelte volna. Valóban ezek az urak semmit sem tanultak. Az ellenzéknek könnyű fegyvert adnak a kezébe. A nemzet felfog ocsúdni álmából s ismét az ellenzék mellé fog állani. Az általános vállasztói jog. A nemzeti munkapárt, a volt szabadelvű párt uj köntössel, csakhogy ismét a hatalom árnyékába és konyhájába juthasson, könnyelmű, hazug ígéreteket tett a nemzetnek. Tisza Hieronymival együtt minden kétséget kizáróan megígérte a készfizetések felvételét, de ezt az Ígéretet Lukács László az 5-ik szakaszban pozdorjává törte. A katonai reformokban szó sem lesz a kilenczes bizottság programmjának végrehajtásáról, a katonai bűnvádi perrendtartásban sem fog a magyar nyelv joga érvényesülni. De legnevezetesebb a választói joggal való szédelgésük. A munkapárti képviselők kilencz-tizedrésze megígérte választóinak az általános, egyenlő, titkos választói jogot. De mikor Tisza István az általános választói jogot ostobaságnak, vészes törekvésnek, romboló jelszónak, a nemzetiségi veszedelmek reánkzuditójának, nemzeti öngyilkosságnak, rövidlátó emberek hóbortjának deklarálta, akkorSándor Pált, aki ördögi malicziával a pártot választóinak tett ígéretére emlékeztette, kilökéssel fenyegették. Azok fenyegették, akik kilencz tizedrészben az általános választói jogot megígérték, de a kik közül Just Gyula állítása szerint ma már alig húszán vallják ezt az elvet. Ha valami, ez igazi politikai szédelgés. — A munkapárt fogzási betegsége nekünk nem fáj. A dolog lényege nem is az, hogy kell-e, helyes-e az általános választói jogot követelni, hanem az a perfidia, melylyel a munkapártiak, miu tán a szavazatokat megkapták, Ígéretüket Tiszával hóbortnak, hazafiatlan törekvésnek bélyegzik. Hamis játékot űznek, megcsalják a koronát és a nemzetet --Az általános választói jog, mint doktrína, lehet igen helyes és jó, de nálunk ma se nem czél- szerü, se nem időszerű. Mert a magyar parasztot minden jó és éles felfogása mellett a charlatánok könnyen megcsalják. A nemzetiségek izgatok befolyása alatt állnak. Mint mindenütt, úgy nálunk is olyan helyzeteket fog teremteni, melyek középszerű, sőt egyenesen groteszk egyéniségeknek juttatnak vezérszerepet. Másrészt a magyar nép ma még az általános választói jogra nem érett meg. Ha Bécs mégis keresztül fogja hajszolni, ezt is felírhatjuk a munkapárt számlájára, ami különben jól megérdemelt bukását is megfogja pecsételni. A szatmári Alliance. Maholnap -oda jutunk, hogy egy újságíró nem meri kiírni ezt a szót: zsidó ; nem mer megírni egy eseményt, a melyben például egy Kohn, vagy egy Rosenbliih nem szerepelnek olyan gentleman-módon, mint az angol király; nem mer számot adni egy közérdekű hírről, ha annak személyei zsidók és valamely cselekedetük kifogás alá esik. Viszont korlátlanul szabad ütni, vágni, szúrni, vagdalni jobbra, balra, előre, hátra, támadni mindent, ami keresztény, tehát „reakcziós“ és igy szabad préda minden „szabadelvű“ toliforgatónak. De nemcsak a zsurnalisztikában ilyen az állapot, hanem a társadalmi életben is. Itt is a keresztény embernek ugyancsak vigyáznia kell minden szavára és cselekedetére, nehogy antiszemita hírbe kerüljön, vagyis tartózkodnia kell minden véleménytől, amely egyik zsidó felebarátjára nem hízelgő, ellenben tűrnie kell, hogy egyházát folyton bántsák, mert ha ez ellen szól, már ujjal mutatnak rá. Hasztalan tiltakozik bárki, hogy ő nem antiszemita, hasztalan hozza fel, hogy legjobb barátai közt a zsidók szép számmal foglalnak helyet: ez a dolgon nem változtat. Itt volt a szatmári ujságiró-szinész konfliktus, amely mindkét részről elsimult már, de van egy harmadik rész, amely nem tud belenyugodni az elintézésbe és nem is az igazságot kutatja, hanem zsidóüldözést emleget. Mikor a lapok Heves Bélát pártolták, ez tetszett a zsidóknak, mikor azonban a színpadról a kritika szabadsága ellen kirohanás történt és e miatt az újságírók sarkukra álltak, egyszerre arról kezdtek jajgatni, hogy az újságírók, akik nem zsidók, ütni akartak a zsidón. Másik eset: szóvá lett téve a ga- licziai mértéktelen zsidó-beözönlés a magyar északkeleti felvidékre: e miatt valóságos forradalom támadt a Pannónia kávéházban, s ki lett adva a jelszó, hogy az újságírót, aki ilyet mer írni, ki kell üldözni Szatmárról. Ez nem más, mint türelmetlenség, a tudatlanság türelmetlensége. A mi álláspontunk az, hogy méltányosnak kell lenni mindkét részről. Ha kritika hangzik el az ellen, a kit véletlenül Kohnnak hívnak, nem kell mindjárt félreverni az antiszemitizmus harangját; viszont a szabadel- vüség nem abban áll, hogy ennek örve alatt keresztül lehessen gázolni mindenen, ami a kereszténységnek évszázadok óta tisztelt, megszokott, kedvelt állami berendezéséhez tartozik. Ha hazát és polgárjogot kapott nálunk még az ezredéves hagyományait féltékenyen őrző és a magánügyein kívül mással valóban nem törődő galieziai bevándorlók serege is, akkor a keresztény magyarság évezredes hagyományait se tessék megbolygatni és lerombolni igyekezni. Szóval: nem szabad minden lehetséges és lehetetlen alkalommal minden affért felekezeti térre terelni, nyilvánvalóan azzal a czélzattal, hogy az antiszemitizmus vádjától megijedve a keresztény ember hátráljon meg. Mert szép dolog az egyetértés, de ez az egyetértés nem értelmezhető úgy, hogy: nekik velünk szemben minden szabad, nekünk azonban velük szemben semmise szabad. Az egyetértésnek ez az értelmezése az, amely reánk nézve nyomasztó s a melyet sokan tényleg az antiszemitizmus élesztősére használnak fel. Nagyon jól tudjuk, hogy a szemita türelmetlenség, amely Szatmáron napról-napra nyilvánvalóbb, miből táplálkozik : a csöppet sem örvendetes tényből, hogy városunk népességében egyre több a galieziai zsidó. Bármennyire nem ismer hazát, nemzetet ez a faj, bármennyire képviseli is az elmaradottságot és exkluzivitást, azt mégis tudja és érzi, hogy az Alliance Izraelite védőszárnyai alatt áll, amely az ő érdekében mindenkor kész akár az államhatalomra is nyomást gyakorolni. A müveit magyar zsidók a jövevényekben nem a haszontalan, mindnyájunkra káros elemet látják, hanem csupán a hitsor- sost, a kit támogatni kötelesség az Alliance parancsa értelmében. Így történik, hogy a jöttmentek nálunk is, mint mindenütt, az őslakosság nyakára nőnek, ezt lassankint mindenből kitúrják s a tetejében még ők forronganak, ők állanak össze az ellen, aki ezt a veszedelmet észrevenni és szóvá tenni elég vakmerő. Ha már most ilyenek az állapotok Szatmáron, hogyan fogunk kinézni újabb tiz év múlva ? Hisz addigra fél Galiczia ide fog költözni. Egy katholikus papról. Ily czim alatt a Nagykárolyban megjelenő „Északkeleti Újság“ a következőket Írja egy nagykárolyi zuglap esetlen támadására, a mely Csókás Vidor- nak a „Szamosában megjelent czikkével foglalkozik : „Az egész világon ismert és lépten nyomon található typus az a katholikus pap, kit a liberális sajtó magasztal. Természetesen nem a katholicismus érdekében kifejtett tevékenységéért. Ilyen igazságot és önzetlenséget hiba volna a liberális sajtóról feltételezni. Éppen ellenkezőleg a magasztalás akkor kezdődik, mikor az illető saját egyháza ellen kezdi tevékenységét irányítani. Ha egy katholikus pap megtagadja engedelmességét fellebvalójának, ha Pártoljuk a hazai ipart! Minden magyar ember szent kötelessége a hazai ipar pártolása. KEPES SÁNDOR csakis hazai termékeket dolgoznak fel. A legkifogástalanabb kivitelben készíti a legkülönbözőbb alakú pyramisokat, obeliszeket, kereszteket, emléktáblákat, sirfedelekct, mezei kereszteket, kápolnákat, mauzóleumokat stb. n MODERN BERENDEZÉSŰ GÉPTEREM A CSISZOLÁS RÉSZÉRE. Fiók-Üzlet: Szatmár, Attila-u. 4..
