Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)
1911-03-15 / 11. szám
Szatmár 1911. márczius 15. HETI SZEMÉ E jdonságok úri divat-czikkekböl 33 T Valódi teveszőr felsőkabátok, gummi eső-köpenyegek, fe- hérnemüek. Selyem- és czérna-zsebkendő - különlegességek. — Antilop- és gazela-kesztyük, angol nyakkendő, I kalap, mellény, sétabat- és kézelő-gombujdonságok, fran- czia illatszerek, finom bőráruk, zsebkések, stb. Sportáruk Ragályinál, Szatmár, Deák-tér 8, (Gillyén-ház). Telefon-sz. 296. nos a kath. autonómia ügyében hozzá intézett kérdésben adott. Hiszen az autonómiát már háromszoros trónbeszéd is megígérte. A második autonómiai kongreszus elaborátuma közel tiz év óta készen van. Hogy az autonómiai törvényjavaslatot csak akkor fogják benyújtani, ha a költségvetést letárgyalták, és ha a politikai és parlamenti helyzet ezt meg fogják engedni, ez nem egyéb, mint a kérdésnek a végtelenségig való halogatása. Ilyen hangokat már régen hallunk. A magyar parlamenti helyzet már esztendők óta olyan, hogy ilyen ürügyekkel talán örökre el lehet halasztani a kérdés megoldását, és a katholikusokat továbbra is megtartani mélyen megalázó helyzetükben. — A Khuen- Héderváry kormány még egy Ígéretét sem tartotta meg. El vagyunk rá készülve, hogy a kath. autonómia megvalósításáról tett Ígéretét is meg fogja szegni. Úgy látszik, csak kortesfogás volt a kormány részéről, mely eddig minden kérdésben rutul visszaélt a korona és nemzet bizalmával. Kádár* Ambrus dr. 1845—1911. Csak most temettünk. Még el sem ült bennünk a megdöbbenés és a fájdalom keserűsége, a mikor újra egy áldott és áldásos élet hunyt ki, hogy gyászunk még mélyebbre váljék. Egy szelíd szemű öreg, a kiből áradt a szent élet illata, egy hófehér hajú és hófehér lelkű aszkéta, egy, a szentek mélységes alázatosságát élő, mindenét áldozatul hozó, csodás jótékonyságu szív ment el tőlünk az igazi hazába. Meghalt Kádár Ambrus. Szentül, a mint élt. Annyira a szentek módjára, hogy a harmóniás élet végére Isten legnagyobb ajándéka szállt reá. A kereszt. A nagy, az igen gyötrelmes szenvedések súlyos keresztje. Az utolsó tiz hónapban „vir dolorum“ volt, A fájdalmak embere. Lelke égett, izzott a szenvedések tüzében, s ha talán volt egy porszem ezen a szenteknek utján repülő leiken, leégett róla a nagy martyriumban, a melyet az Urat magasztalva és örvendezőn viselt. A mikor uj életre bontogatja rügyeit a tavasz, akkor szállt föl lelke — mint a virágok illata az oltárról — Istenhez. Szemünk sokáig lesz könnyes, szivünk sóhaj os, hogy elveszítettük őt, a ki előtt gyermeki, tiszta érzés szállt lelkűnkbe mind- annyiunknak. Egy ember, a kire hódoló tisztelettel gondolt és tekintett mindenki. A ki talentumát nem ásta el. Megnövelte abban a szentekre emlékeztető, csodált életben, a mely példakép világoskodott mindannyiunk előtt, hangos énekként zengve, a mit a zsoltáros szóval dalol: Beati immaeulati in via, qui ambulant in lege Domini. Megnövelte abban a mindvégig munkás életben, a mely még az aggság tiszteletreméltó erőtlenségén is győzedelmeskedett. Megnövelte azzal a kiapadhatatlan bőkezűséggel, a melylyel mindenét a templomnak, iskolának, társadalomnak adta, - magának semmit nem tartott. Mindene az egyházé és a szegényeké volt. Bőséges alamizsnát. — nem, adományt — nyújtott szerető szivvel és kézzel mindenkinek, a ki hozzáfordult. S mily sokan fordultak hozzá! Hiszen mindenkit vonzott az ő, a gyermeki lelkek érintetlenségéhez hasonlatos ártatlansága, az a megejtő szelídség, az a megszégyenítő alázatosság és az ő Isten nagy szeretetébe elmerült szivének melegsége, a mely minden mozdulatában, minden szavában megvillant. Nem tudjuk elmondani, mit vesztettünk benne! A lelkűnkhöz nőtt, mert nagy elméje bölcseséget, nagy szive szeretetet, példája alázatosságot, élete szentséget lehelt. Sirathatjuk. Mert nincs senki közöttünk, a ki olyan volna, mint. ő volt. Az ő mélységes hitével, megható jámborságával, hamvas lelkének gyermeki tisztaságával beírta magát örökre az „élet könyvébe“ és a mi szivünkbe. Most felsír bennünk a fájdalom, emlékezvén reá, a ki csak testében volt elagott, de lelkében örök ifjú maradt. A szeretet if- jitotta meg. Mert ő a nagy, az egyetlen parancs igazi teljesítője és apostola volt. Erőt és ihletet ehhez az imádságból és elmélkedésből merített; beszélt az Istennel s Ő leikébe szállt, s ez a megtisztult lélek ült ajkára, mikor megszólalt. Társalgásában az a szeretet volt érezhető, a melyről az apostol beszél, a mely sem nem féltékeny, sem nem gőgös, mindig hajlandó elhinni a jót, sohasem hajlandó föltenni a rosszat. A mig el. nem gyöngítette a kór, mindennap az oltár elé lépett szennytelen ártatlansággal, hogy imádságában egyesülve Istennel a földről az égbe szálljon. És most már nem száll többé vissza e földre I Az Ur fogadta be örökkévalóságába ezt a lelket, a ki mindig az örökkévalóság gondolatával foglalkozott. Befogadta szándékaival, kívánságaival, a melyek szentek és isteniek voltak. Befogadta tetteivel, a melyek áldásosak, a szív bőségéből fakadók voltak. És bizonyára elárasztotta már mindezekért az O jutalma teljességével ... * Kádár Ambrus dr. 1845 február 25-én született Aknasugatagon. Fölszenteltetett 1872- ben s ezután a bécsi felső papnevelőintézetben folytatta tovább tanulmányait két éven át, 1874-ben actuarius és püspöki szertartó lett, 1875-ben theologiai doctor, majd 1877- ben Schlauch és később Meszlényi püspök titkára, 1882-ben szentszéki tanácsos, 1.884- ben pápai kamarás, 1887-ben tiszteletbeli kanonok, 1892-ben egyházmegyei irodaigazgató, 1893 ban pedig valóságos kanonok és a papnevelő rektora. Majd 1898-ban bényi préposttá, 1900-ban püspöki vicariussá és 1904-ben praelátussá lett. Ez esztendők folytonos munkában teltek ; fáradhatatlan energiával vezette a nagy egyházmegye szövevényes ügyeit, sokszor féléjszakákon át virrasztva Íróasztala mellett, a hol philosophiai és theologiai kérdésekről is számtalan becses tanulmánya született meg, a melyek a „Religió,,, „Hittudományi Folyóirat“ és különösen a „Bölcseleti Folyóirat“ lapjain jelenték meg. Külön kötetben adta ki „Az egyházi törvényhozás jelentősége“ és „A világi hívek közreműködése az egyházban“ ez. müveit. Egyben kiapadhatatlan jótékonyságával árasztotta el a hozzá fordulókat. Nagyobb alapítványai és adományai a következők: egyházmegyei missiókra 4000 K, Aqu. szt. Tamás napján szentmisére, pályamunkák jutalmazására 2000 K, énekes fiuk javára 4000 K, ministráns ruhákra 2000 K, nyugalmazott papok javára 2000 K, a hosszumezői templomra 20,000 K, a Pázmány-convictus kápolnájára 12,000 K, semminariumnak 1000 K, az Irsik-árvaház templomára 40,000 K, a tanítóképzői Szt János templomra 30,000 K, ezeknek összege 117,000 K. Végrendeletében is a katholikus intézetekről emlékezett meg; ingóságait a semina- riumra és az Irsik-árvaházra, gyönyörű könyvtárát az egyházmegyei bibliothecára hagyta, 24.000 K készpénzének egyharmadát rokonaira, a többit pedig egyházi ezélokra jelölte ki. Folyó hó 9-én hajnali egy órakor adta vissza tisztaságos lelkét az Urnák. Halála mély gyászt, nagy megilletődést keltett városszerte s az egész egyházmegyében. Távollevő püspökünk maga kívánta eltemetni az áldott lelkű, szentéletü főpapot, de betegsége akadályozta ebben. Még 9-én megérkezett telegrammja : „Áldott, nagyrabecsült helyettesem haláláról fájdalommal értesültem. Temetésre, sajnos, kezdődő garatlob miatt orvosom nem enged.“ Várady L. Árpád ez. püspök szintén teglegrammban condoleált a káptalannak: „Nagyérdemű társuk, Kádár Ambrus elhunyta alkalmából fogadja a székes káptalan tiszteletteljes részvétem nyilvánítását.“ A nagykárolyi piarista rendház, a város, magánosok és egyesületek fájdalmas megilletődóssel fejezték ki részvétüket a káptalannak. A temetési szertartást Hehelein Károly praelátus-kanonok végezte a növendékpapság segédletével f. hó 11-én délelőtt. A gyászházban a helybeli papságon, a családtagokon, a városi törvényhatóság, a kir. törvényszék tisztviselői karán, a közösös honvéd-tisztikaron kívül megjelentek a kir. kath. főgimnázium, rkath. tanítónő- és tanitóképző, a rk. elemi iskola növendékei tanáraik vezetése alatt, valamint a Jézus- társaségi atyák, az irgalmasrendiek, az irgal- masnővérek, nagyszámú gyászoló közönség és a vidéki papság közül: Müller Károly és Szalay Sándor főesperesek, Jordán Károly apát, Pály Ede és Láng Ferencz esperesek, Kerekes Mihály, Czier Ferencz, Juhász János, Tamás Jenő, Török M. Lajos, Pásztor Ferencz, Einholcz József, Szőke Béla és Rónai István plébánosok, Hubán Gyula és Gönczy Antal gk. esperesek, Récsei Ede piarista és Brogyáni Kázmér minorita házfőnökök, a hosszumezői egyháztanács, stb. Á beszentelés és a növendékpapság megható gyászéneke után az impozáns menet a székesegyházba kisérte a koporsót, a hol Hehelein Károly praelátus-kanonok libe- rás szentmisét mondott. A szentmise végeztével megindult a menet a temetőbe, a hol a kápolna közelében helyezték örök nyugalomra a megboldogultat. Gyászjelentést adott ki a székeskáptalan, a püspöki papnevelő intézet és a rokonság. A káptalan gyászjelentése a következő: A szatmári székeskáptalan mély fájdalommal, de Isten akaratán megnyugodva Kávét legjobbat és legolcsóbban beszerezhetünk Benkő Sándor kávékereskedőnél Szatmár, Kazinczi-utcza 16. „ MOKKA “ keverék ezégem különlegessége. 1 klgr. 4-40 korona. Villany erővel pörkölve. ii
