Heti Szemle, 1910. (19. évfolyam, 1-52. szám)
1910-03-30 / 13. szám
9 Szatmár, 1910. márczius 30. A kath. tanítóság1 újabb sérelme. A katholikus tanítóságnak újabb sérelme van ! Es ez a sérelem annál inkább fáj, annál inkább rosszul esik, mert oly oldalról jő, ahonnan legkevésbé vártuk, Zichy János gróf, a nagy katholikus vezérférfiu, a valláserkölcsi nevelés, tehát a kath. iskolák nagy pártfogója ugyanis, a nála mint közoktatási miniszternél tisztelgő állami tanítók küldöttsége előtt a következő kijelentést tette: „ígérem, hogy mihelyt a nyugalom és a törvényes állapot helyre áll, teljes jóakarattal és haladéktalanul előveszem a tanítóság legégetőbb sérelmeinek -oc'-gát és ezek között elsősorban az állami ok lakásbérének méltányos rendezésété' így nyilatkozik Zichy János, az a Zichy János, aki mindig azt mondotta, azt hirdette, amit mi is lelkünk egész hevével és egész meggyőződésével hiszünk és vallunk, hogy a kath. tanítóság munkája, annak eredménye úgy nemzeti szempontból, mint a tanítás érdekét tekintve éppen oly jó, éppen olyan intenzív, mint az állami iskoláké, sőt ameny- nyiben a felekezeti iskolákban a valláserkölcsi alapra, nagyobb súly van nelyezve, tartalmasabb, maradandóbb, az élet forgatagában nyugodtabb életalapot, mélyebb etikai taitalmat, biztosabb és tisztább életirányt nyújtó. A többi elvei között bizonyára ezen elvek hirdetése is hozzájárult ahhoz, hogy Zichy János gróf a kath. közéletben oly kiváló vezető állást foglalhatott el. És most mit látunk ? A fent idézett beszéd azt mondja, hogy a tanítókat ért sérelmek közül legégetőbb az állami tanítók lakbér ügye, mely abban áll, hogy az állami tanítók ne a többi tanítók lakásbérével egyenlő lakbért, hanem az állami tisztviselők lakbérévei egyformát kapjanak és mivel ez a legégetőbb, elsősorban ezt fogja reparálni. Úgy látszik, Zichy János gróf mióta a miniszteri székbejutott, elfelejtette a kath. tanítókat ért súlyos igazságtalanságokat, elfelejtette, amit eddig hirdetett, elfelejtette, hogy egyforma munkáért egyforma bér jár, elfelejtette, hogy a katholikus tanítóság ugyanazon munkáért sokkal kevesebb fizetést kap, mint állami kartársai és semhogy eddig hirdetett elveinek megvalósítása, a kath. tanítóság ezen sérelmének orvoslása, ezen igazságtalanság kiküszöbölése volna első ténykedése, — ezt a sérelmet még mélyebbé, ezt a fizetésbeni különbséget még nagyobbá akarja tenni. Mert mi aluszunk, mi nem mozgolódunk, mert mi türelmes birkák vagyunk, akik azt várjuk, hogy a sült galamb a szánkba röpüljön. Csak ezért és ezért lehetséges az ilyen újabb arczulcsapás ! Szeretném, ha szavam nem volna a pusztán kiállónak szava ! Szeretném a kath. tanítóságot fölrázni tunya álmából ! Ébredjünk, tegyünk valamit, mert a néma gyermeknek anyja sem érti szavát! Gaál Lajos, rk. kántortanitó. _ „HETI SZEMLE“ _____ A fiatalság* mentsvára. Azt hiszem, széles ez országban ismeretes az a mondás,, hogy: „Pest feketére fest.“ Bizonyára akadnak, akik — ezt hallva — kicsinylő mosolyra torzulnak, akadnak olyanok is, akik elavult, ósdi bölcseségnek minősitik ezt a három szót. De azt bizonyosan tudom, hogy a legtöbb intelligens családanyának eljön az az idő, amikor szorongva, sírva, rettegve gondol e gonosz szavakra. És eljő az idő, amikor a szerető apák már nem gúnyolódnak felette! Hány családnak a szive reszket arra a gondolatra, hogy reménységét, az anyagi gonddal, szeretettel, pénzzel, önfeláldozással nevelt gyermekét a fővárosba, á magyar Babylonnak nevezett Budapestre kell küldenie. Nem is olyan rossz ez a város! És aki derék és jó akar maradni, az meg is marad deréknek és jónak még Budapesten is. El- romlani mindenütt lehet. Igaz. De aki csak felületes figyelemmel is kiséri a fővárosi lapok napi hireit, az tudja, mi mindentől féltheti egy anya ott a fiát és aki csak egy vidéki anyának szorongó, aggódó levelét is olvassa pesti egyetemi fiához, az megérti, mit beszélek. De én nemcsak épen a fővárosról akartam szólani, hanem a modern életről is. Ennek rapid múlása, fogcsikorgató küzdelme, kicsinyes érdekei elszürkitik az ifjúi színes lelkeket, eltörpítik az egykori nemes ambi- cziót. A létért vagy az érvényesülésért vívott fáradalmas harcz kimeríti a lelket. A szürke és fáradt lélek elveszíti akaraterejét, kevésbé áll ellen a csábításoknak és a gyöngéd, családias örömöktől és élvezetektől megfosztva, a nagy munka után túlzott, erős élvezetekbe merül. Eldurvul a modern ember lelkivilága és erkölcsi érzékének finom nüánszai sivár homokszint öltenek. Mint a természetnek és az emberi szeretetnek kedves remeke távozott az ifjú szülői otthonából és visszatér úgy, mint egy közönséges hétköznap; oly szürkén, mint a nagy város trachit kövezete vagy a nagy bérpaloták', melyek testétől-lelkétől elfogták az eget. Ezen nem is lehet valami nagyon csodálkozni. Az egyedül álló ifjúnak alig van alkalma kissé felüdülni, alig van módja nemesebb érzésű társaságokba kerülni — egyformák az ő napjai. és előmenetele lappang, hanem a közjó melegítő sugara fényledez . . . Hazájáért égő honszerelme adja ajkaira e szót, hogy üljük meg már valahára az ész, az igazi , érdem s halhatatlan erény. diadalmának ünnepét! Szavai — mint az Ige — kaptak szárnyra s bejárták a négy folyam téréit s rá ragyogó nap támadott a magyar égen Írók, költők sorakoztak Széchenyi körül — eszméit átültetik a szivekbe. Talpra állott a nemzet. Izzó, serény munkában fáradoznak egy szebb nemzeti jövő kialakulásának a reményében. Észben, erkölcsi erőben hatalmas férfiak hallatják nyomában szavukat eszméi érdekében. Férfiak, minőket ezredévek szülnek csak : tele szent lelkesedéssel, odaadással, fáradhatlan munkakedvvel, mélységes hazaszeretettel. Egy Kölcsey a szív elragadó lelkesedésével szónokol az 1832—33. országgyűlésen főkép a nemzeti nyelv, a szólásszabadság, a jobbágyság sorsának javítása érdekében; egy Vörös- marthy a sok szenvedés után egy szebb jövendővel lelkesíti nemzetét. Még jönni kell, még jönni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epédez Százezrek ajakán . . . Zengi hatalmasan a honszerelem nagy eredményeit : S folőbredt tiszta szenvedélyen Nagy fiákban tettek érjenek; És a gyenge és erős serényen Tenni, tiirni egyesüljenek ; És a nemzet, mint egy férfi álljon Errzkarokkal g-yőzni a viszályon. (Széchenyi és Kossuth.) 8 a nemzet nagy fiaiban tettekre ébredett. Széchenyi István és később Kossuth Lajos, a nemzeti lelkesedésnek ez a két lángoszlopa, ragadják magukkal a nemzetet. Országgyűlésen, társadalomban, . irodalomban Széchenyi XII. törvénye a Mózes két kőtáblájára Írott törvénye lön a törekvéseknek. A roskadozó rendi, alkotmány oszlopfáit egymás után döngetik ki. Széchenyi reménye valósulni kezdett: a jólét emelésére irányult törekvései után — gyönyörködhetett már fáradalmainak eredményein, mikor büszke Dunánk hullámait méltó- ságosan szelték, a Balatonon kevélgen ringatóztak a hajók: — társadalmi téren pezsgő életet teremtett; a politikai életben pedig — bár voltak ellenfelei is — eszméi mind tágasabb és tágasabb körben terjedeztek. — A nemzet nem halhatott meg többé; a reform szükségességének gondolata mélyen átjárta a sziveket. A vágy utánok nöttön-nött, aggasztón Széchenyinek . . . Hallatja is aggodalmas szavát; félt, hogy nemzete — a túlságos sietségben — válságba sodródik. S félelme mindinkább nagyobbodott, mentői többen és többen sorakoztak a vérmesebb, de szintén lánglelkü Kossuth Lajos zászlaja alá. „Kelet népébenebben a vallomásokkal teli, bűvös hazaszerelnhi munkájában hiába kiált, int szorongó lélekkel mérsékeltebb haladásra : a lelkeket mágnes erővel vonzotta a nagyszerű eszméknek hamaros megvalósítása. Ellenállhatatlan erővel uralkodott Kossuth Lajos a sziveken; vágyainak, reményeinek bátor szószólóját Kossuthban látta a nemzet. Széchenyi „Politikai programúi töredékeiben'1' még egyszer felemeli óvó, tiltakozó szavát szenvedélyesen: de a reform-áradat átcsapott rajta s ott hagyta magára ... A „Pesti Hírlap“ igéire hallgatott ezentúl a nemzet. Az eseményeken Kossuth Lajos lett az ur. Az idő rohamosan haladt teljesedése felé. Párizsnak. 1848. februári eseményei — a köztársaság kiTEMPLOMFESTÖK, Fostafiók 47. Telefon 15«. IPARMŰVÉSZETI TERVEZŐK, FESTŐMŰVÉSZEI KADAK és NÉMETHY, Máramaro
