Heti Szemle, 1910. (19. évfolyam, 1-52. szám)
1910-03-30 / 13. szám
Szatmár, 1910. márczius 30. HETI SZEMLE 8 Ezért kell, hogy minden magyar ember vágyó óhajtással várjon minden oly intézményt, mely a nemzet jövőjét, ifjúságát van hivatva támogatni, a jó utón megtartani. Társadalmunk fejlődését és életrevalóságát mi sem mutatja jobban mint az, hogy társadalmi utón fejlődnek ki leginkább azok az intézmények, melyek e nemes czélt kultiválják. Ezek közül valóban nem tudnánk egyet sem említeni, ami nagyobb hatást gyakorolt volna ifjúságunk lelkületére, a jóban való megszilárdítására, mint a kongregácziók. Egy- egy ülés napja az egyetemi kongregáczióban valóságos ünnepnap, mely a számos hétköznap közül családias melegével kiemelkedik, melyen máskor sohasem hallott eszmékről társaloghat, másutt seholsem tápasztalt szeretettel találkozik és amelyről fenkölt érzésekkel, magát jobbnak, nemesebbnek tudva távozhat el. Mert nem az anyagiakban van a segítés, hanem abban, mit a kongregáczió nyújt — a lelkiekben, a hazulról hozott jó erkölcsök megszilárdításában. Százakra megy azon ifjak száma, akik üdülni, a nehéz tanulmányok a keserves életküzdelem fáradalmait és lelki sebeit itt meggyógyítani, munkájukra az ég áldását kérni, a hétköznapok közben meleg ünnepet ülni ide járnak. Százakra megy a számuk, hogy régi intim helyiségeikben el nem férnek. Ekkor gondoltak arra, hogy uj, nagyobb otthont építenek, hogy még sokan csatlakozhassanak hozzájuk. Mai számunkban kérik a magyar művelt közönséget, hogy mozgalmukat figyelmébe és szeretetébe vegye. És ha sokan vannak, akiknek szivén fekszik a magyar ifjúság erkölcsi épsége, üdve, akik szerető gonddal kisérik a nemzet ifjúságának, azaz nemzetünk jövőjének ügyét, ha sokan vannak ilyenek, akkor sokan lesznek azok is, akik ama „Felhívást“ szivvel- lélekkel fel fogják karolni. És ha sokan lesznek a mi társadalmunkban, akik magyar szívvel és vallásos érzéssel tesznek és áldoznak ifjúságunkért, akkor meg fog rövidülni a fővárosi lapok szenzáczió rovata és nem fogják a magyar anyák sírva küldeni Pestre fiaikat. Színház. Folyó hó 23-án szerdán folyt le színházunkban Sipos Zoltán jutalomjátéka a meleg szeretet és zajos óváczió jegyében, amely a jutalmazott iránt a tapsokban és óvácziókban megnyilvánult. Sipos Abonyi Árpád darabját „A gyermeket“ választotta jutalomjátékául és György kadét szerepét játszotta benne nagy bensőséggel és közvetlenséggel. Síposon kiviil a bájos és természetes Wirth Sárinak és a vigszinházi nyugalommal és biztonsággal játszó Herczegnek volt nagyobb sikere, de igen jók voltak Gömöry Vilma, Aitner Ilka, Szilágyi és hike is. Csütörtökön Blumenthal és Kadelburg vígjátékénak „A sötét pontnak“ volt bemutató előadása. A tipikusan germánizü vígjáték, a német Írók kedvencz témáját, az előítéletektől agylágyult arisztokratának felsülését és megtérését tárja elénk elég mulatságos és fordulatos jelenetekben. Az előadás egy kis észrevehető döczögéstől eltekintve, jónak mondható. Aitner Ilka, Gömöry Vilma, Czakó Miczi, Herczeg, Pónay, Szilágyi Sipos, Ínke és Molnár buzgólkodtak a siker érdekében. Pénteken és szombaton nem volt előadás. Vasárnap délután a „Próbaházasságot,“ este „Luxemburg grófjáthétfőn délután „A kedélyes parasztot“ játszották, hétfőn este pedig Lengyel Menyhértnek rövid idő alatt hírnevessé vált darabját a „Taifunt“ mutatták be színházunkban. A Taifun kétségtelenül érdekes irói alkotás, amely méltán tett szert a gyorsan elért nagy népszerűségre. A kelet hódításra szétrebbenő, csodálatos, hősies sárga emberkéit, a japánokat mutatja be, amint Berlinben a németek nagy metropolisában magukba szedik az európai czivilizátiót s ha poénül megöli is a kicsike, hősies Tokeramo doktorban a fajért való rajongást a kulturember szerelmi őrülete, az egész darab talán a szerző akarata ellenére is mégis óda a keleti, kicsinységükben is nagy sárga embereknek hősiességéről, összetartozóságáról, okosságáról és jövendőjéről. De bármennyire keletinek készült is ez a darab és bármennyire érdekesek is a japán alakjai, maradandó becset mégis az európai embereknek megrajzolása ad neki. A részeges és mélyérzésü, durva és poétikus Lindner Írónak alakja épen olyan ritka, jellegzetes fórfitipus, mint, amily sajátságos Ai- pusa az örök asszonynak a szeszélyes, kiszámíthatatlan és jószivii Kerner Ilona. A darabról sokat Írhatnánk még, de jelen rovat szűk kerete ezt nem engedi. Ajánljuk mindenkinek a megnézésre. Egy csodálatosan megjátszott jelenetet láttunk a „Taifun“-ban. A Kerner Ilona nagy jelenetét a második felvonásban Markovies Margit klasszikusan játszotta. A közönséget lebilincselte és elragadta: — ezt a jelenetet jobban megjátszani, mint ahogyan Markovics játszotta, nem lehet. Egyébként az előadás középszerű volt. A főszerépet Baghy játszotta érdekes felfogással és lelkiismeretes igyekezettel. A Lindner iró pompás szerepére ifjú Baghy Gyulának még érnie kell: bár ilyen jól átgondolt alakítást sem várhattunk a fiatal korától. Jó színész lesz belőle, de a mozdulatai szertelensége még erős kifogás alá esik. Gömöry Vilma, mint rendesen, ezúttal is kedvesen és természetesen játszotta a Teréz szerepét. A többiek közül Rónai jóizii Bruckját. kell még kiemelnünk. Gomolygott is a magyar nép örömtől ittasan Budára! Budára ... És hömpölygőit az ár ős Budavára felé. Amit kértek, teljesedéit . . . A szellem, a magyar lélek szabad lett! Mily méltó üdvözlése igazán e nagy eseménynek Petőfi emlékezete e napról \ ... A révbe ért nemzeti géniusznak apotheozisa 1 . . . Így lön márczius 15-ike nemzeti megváltásunknak örök időkre határnapja. Gyorsan követték egymást az események: a felelős minisztérium megerősítése, a törvény- alkotások. Majd beteljesülése Széchenyi jóslatának, Petőfi álmának ... S hekövetkeztek, mikre elbámult a világ: a magyar fegyvertények dicsőséges napjai . . . melyek soha el nem enyésző érdemet szereztek a hősöknek s a legdirsöségesebb temetőt. Nem azt a helyet, ahol feküsznek, hanem azt, ahol dicsőségük, midőn szép tetteket említenek és szemlélnek, minduntalan felelevenítve tovább él . . . Dicsőségük nem korlátozódik a hazai földön levő siroszlopok magasztaló felirataira, hanem túl még a haza határain is, anélkül, hogy lelketlen kő vagy érez hirdetné siriratra nem kiáltása — s a birodalmi bomladozások intő- jelül szolgáltak, hogy a nemzeti szabadság megvalósuljon. S 1848. márezius 4 én a pozsonyi országgyűlés alsó-táblája elfogadja Kossuth Lajos márczius 3-iki felirati javaslatát; többek közt: az ország alkotmányának valódi képviseleti irányban való kifejtését, a közteherviselést, a szellemi érdekek ápolását a szabadság alapján, a magyar független felelős minisztériumot. A lelkesedés szenvedélyesen tört ki: követelte elemi erővel a javaslat pontjainak mentői előbbi megvalósítását. Pesten, az ellenzéki körben gyűlés gyűlést ért. A magyar nép zajongoit és szabadságol követelt. — 1S48. márczius 15-én amit követelt, epedve várt: beteljesedett. Az egyetemes és nemzeti szabadság láng- lelkü éneklője, szivünk-lelkünk dobbanásának igaz kifejezője: Petőfi Sándor, lélekszakadva siet Budapestre, hogy ott legyen a nagy események között, amelyekről rajongva álmodott. Elkészül: mit kíván a magyar nemzet? Fölhangzik a Nemzeti dal, a szabadságszeretők imádsága. Szakadt az eső, mintha örömköny- nyeket hullatott volna az ég is az immár beteljesülő szép ünnepnapon! Fanatikus lelkesedés ragadja magával a nemzetet . . . Volt is ok reá mélyentisztelt közönség 1 Egyetlen birtokunk van édes, drága jóságul, az Istentől: szellemünk. Fíegtévedhet olykor-olykor, de törvényeiben örök : szabadnak alkotta az Ég . . . És akkor szabadult meg békóitól. Szabadnak lennie, repülnie a szellemnek az ő igaz utain az örök igazság felé: Oh ennél dicsőségesebb győzelem nem lehet! Micsoda bűvös erő kaphat pedig meg egy nagy társadalmat, mikor érzi, hogy örök, megmásíthatatlan jussainak jutott birtokába. Hozzá birtokába — a szellemin felül mindannak, ami jövendőjének volt biztos záloga. Az egyén, az egyes lemondhat mindenről, mi a szívnek mindörökre becses: de nemzetnek, mely rajongni tud minden nagy, nemes után, vétek nélkül tennie nem szabad. Kiesnék egy szem az emberiség lánczolatából, mit pótolni emberi erőnek nem adatott. Pártoljuk a hazai ipart! Hlinden magyar ember szent kötelessége a hazai ipar pártolása. KEPES SÁNDOR Első Magyar Anteil Mőipáta SZINÉRYÁRAIJÁN csakis hazai termékeket dolgoznak fel. A legkifogástalanabb kivitelben készíti a legkülönbözőbb alakú Piramisokat, Obeliszkeket, kereszteket, emléktáblákat, sirfedeleket, mezei kereszteket, kápolnákat, mauzóleumokat stb. MODERN BERENDEZÉSŰ GÉPTEREM A CSISZOLÁS RÉSZÉRE. Fiók-Üzlet: Szatmár, Attila - u. 4b.
