Heti Szemle, 1910. (19. évfolyam, 1-52. szám)
1910-02-23 / 8. szám
2 Szatmár, 1910, február 23. az ilyen intézményt el kell törölni. Amint látszik, a mi népünk nem érett meg reá. Nem kell itt más államok példájára hivatkozni, ahol a nép jobb érzésénél, helyesebb Ítélőképességénél fogva talán beválik, csak itt helyben, a mi portánkon belül kell a megfigyeléseket megtenni. Ilyen baklövések hallatára kénytelen kimondani az ember, hogy el kell törölni az esküdtszékeket. Majd ha odafejlődik közönségünk erkölcsi érzéke, hogy az ilyen felmentő Ítéletek hallatára nem ujjong, nem bankettezik, hanem szomorúság tölti el lelkét, undorral fordul el a bűnösöktől, ha majd ilyen közönségünk lesz Szegeden is, másutt is, akkor talán lehet lesz majd esküdtszékekről beszélni. De mig maga a közönség a szegedihez hasonló Ízléstelenségre képes, addig nem kell neki befolyást engedni, hogy az igazságszolgáltatás mérlegébe vethesse „becsületét és lelki- ismeretét.“ Kissé jóleső érzés fogja el az embert, hogy Budapesten megadták a választ mind a szegedi esküdtek „becsületes és lelkiismeretes“ verdiktjére, mind az ott elkövetett otromba hejjehujjákra. Tudvalevőleg Haverdáékat a védőügyvédeikkel együtt csak a rendőrség közbelépése mentette meg a feldühödt nép haragjától. A tettlegességet ugyan még ez esetben sem tudnók helyeselni, de hogy elégedetlenségének, megbotránkozásának, undorának kifejezést adott a publikum, nagyon okosan cselekedte, mert ezzel legalább a külföld előtt dokumentálta, hogy nem mindenütt áll Magyarországon olyan alacsony fokon a kultúra, az erkölcsi érzék, mint Szegeden. A Haverda-pör aktái lezárultak ugyan, de mégis nyitott könyv gyanánt maradnak azok, hogy figyelmeztessék azokat, akiket illet, akik hivatva lesznek a jövőben is esküdtszéki verdikteket kimondani. Elfogyott a szegedi pezsgős vacsora, elhervadnak a virágbukótok is, de aligha lesz Magyarországon még egy ehez hasonló eset, olyan általános felháborodása követte a tisztességes sajtónak és a jobbérzésü közönségnek egyaránt. „HETI SZEMLE“ _====_^= A kormánypárt megalakulása. Szombaton alakították meg Budapesten formálisan a kormánypártot, mely „Nemzeti Munkapárt“ nevet vett fel. Méltán meg lehet Goethével kérdezni, vájjon mi benne a nemzeti és mi benne a munka. Programmja ez idő szerint nincs. Hogy a nemzeti tartalom hiányozni fog a még ezután publikálandó programúiból, kétségtelen a vezérek eddigi nyilatkozataiból. A munka pedig az ellenkező irányban nagyon kétes becsű. De mindhiába, megalakult a kormánypárt. Születésénél ott voltak az ország minden részéből a felrendelt küldöttek. Hatalmas tömeg gyűlt össze, úgy, hogy a miniszterelnök várakozását bizonyosan túlhaladta a csődület. Tisza jelenléte és beszéde roppant hatást gyakorolt a jelenvolt rokonlelkekre. A magyar szent korona ünnepe Rómában. Mint értesülünk, nagyban folynak az előkészületek és előjegyzések arra a széles arányú nemzeti zarándoklatra, melyet az Orsz. Kath. Szövetség elnöksége gróf Széchenyi Miklós győri püspök vezetése mellett Radnai Farkas, Balás Lajos, Zichy Gyula gróf, Boromisza Tibor és Fischer-Colbrie Ágost püspökök részvételével folyó évi április 11 -22-ré Rómában tervez. Mint ismeretes, akkor fogják leleplezni azt a kiváló becsii márvány dombormű emléket, melyet a római magyar művészeti ház megbízása alapján Dankó szobrász művész készített a magyar szent koronát adó II. Szilveszter pápa emlékének. Az emlékmű leleplezése alkalmából nemcsak 0 Felsége a király, hanem a kormány és az országgyűlés mindkét háza, az összes magasabb állami és közigazgatási hatóságok, kulturális és vallásos egyesületek is képviselve lesznek. Mind a Vatikánban, mind pedig a nagykövetségen az előkészületek már élénken folynak az igen impozánsnak Ígérkező ünnepségre, a rendezőséghez pedig már eddig is számosán küldték be jelentkezésüket a nemzeti zarándoklatban való részvételre, melynek részletes tervrajzát és a római ünnepségek programmját minden érdeklődőnek készségesen megküldi az Orsz. Kaih. Szövetség (IV. Ferencziek-tere 7.) Kongregáczió Otthon. A mai társadalom újjáépítésének alapját csakis úgy vethetjük meg, ha a keresztény hitelveket beleneveljük az Istentől és annak szent törvényeitől elszakadó emberiségbe. Omnia renovare in Christo! Mindent újjáépíteni Krisztus szent nevében ! De hogyan érjük ezt el? Csak úgy, ha az ország fővárosában egy Otthont építünk, amelyben a Krisztusi tanoktól áthatott apostolok fiatalságunkat, a a jövő reményét, buzgó példaadásukkal be— No jó, jó, majd visszaadhatod, ha valamikor állásod lesz. Gárdonyi és a darabja. Vendég kopogtat a Gárdonyi kapuján s mivel Gárdonyi édes anyja felismeri a már többször is ott megfordult vidéki tanítót, be ereszti. — Itthon van Géza barátom ? — kérdi bizalommal. — Itthon, — feleli a jó néni s lassan beszélgetve lépegetnek a kert kavicsos porondján az iró szobája felé. Az anyókának megered a nyelve s bizalmasan suttogja hogy Géza most nagyon haragszik. A vendég elkép- ped és szinte hihetetlennek tűnik fel előtte, hogy a flegmatikus jó barát haragudni is tudjon. Azért mégis megkérdi: — Aztán hát miért haragszik ? — Jaj lelkem, hát azért, mert megbukott egy uj darabja. Úgy bizony, — tóditotta sajnálkozással az iró anyja. Hasztalan mondtam neki, hogy édes fiam csak nagyon vigyázz arra a darabra! De csak nem hallgatott rám. Csak irta, irta lázas szorgalommal, s most ? . . . No de nem is csodálom, higyje el, nem csodálom, hogy ilyen kudarczot vallott, — mondogatja rezignálva, — hiszen abba a darabba minden valamirevaló alakját halomra öleti . . . Látogatás Gárdonyinál. Néhány évvel ezelőtt Egerben járván, összekóboroltam a fiam kedvéért az egész várost, mutogatva neki annak nevezetességeit, így jutottunk fel a várba is. A várból remek panoráma tárult elénk. Amint igy gyönyörködünk a táj szépségében, egyszer csak szemű tűibe ötlik a vár mögötti alacsony sorsú házak során egy kedves úri lak, mely — bár minden külső cziczomát nélkülöz, — békés csendességben vonul meg fáktól környezve, egy terebélyes vén diófa árnyékában. Ez a Gárdonyi háza lesz, — gondoltam, — mivel olvastam róla, hogy fent a sánczban ütötte fel csendes otthonát, egészen elvonulva a város lármájától. Arra tartottunk. Egy künn üldögélő parasztasszonytól mégis jónak láttam megkérdezni: — Ugyan kié itt ez az úri lakás? — Ez itt? Ez kérem valami űré, aki szép meséket szokott Írni, mint mondják, az újságokba. Ugyan hogy is hijják no? — töprengett az asszony s bár szomszédok, mégse találta el a nevét. — Nem a Gárdonyi háza? — Azé kérem, azé. Mert különös ember az kérem. — Ugyan ? — Úgy él az kérem, mint a szentkúti remete. Gárdonyi háza vasrácscsal van körülvéve. Elől, a bejárónál egy különálló házacska zsalus ablakokkal az édesanyjáé. Epen künn álldogál. Kicsi, törékeny a Gárdonyi édesanyja, jóságos sovány arczával olyan mint a régi világ nemzetes asszonyai, kit első pillanatra megszeretünk. Talán sejtette, hogy oda szándékozunk, mert jött s kinyitotta a mesebeli vár vasajtaját. — Gárdonyi urat óhajtottam meglátogatni, — mondám a bemutatkozás után. Itthon van? Az anyóka kissé zavarba jött a kérdés miatt, mert tudvalevő dolog, hogy a háziúr nem igen szereti magát zavartatni, főképen akkor, ha íróasztala mellett ülve, szövi egyszerű, szép meséit. — Iskolatárs voltam, — mondám mintegy magyarázatul. Ez hatott. Akkor tessék! Keskeny ke Pártoljuk a hazai ipart! Minden magyar ember szent kötelessége KEPES SÁNDOR A legkifogástalanabb kivitelben készíti a legkülönbözőbb alakú Piramisokat, Obeliszkeket, kereszteket, emléktáblákat, sirfedeleket, mezei kereszteket, kápolnákat, mauzóleumokat stb. Első Magyar Aidesit Mőprában SZINÉRYÁRALJÁN "0Í™ berendezésű oépterem a csiszolás részére. a hazai ipar pártolása, csakis hazai termékeket dolgoznak fel. FiÓbiiZlfit I Szatmár, Attila - U. 4.
