Heti Szemle, 1910. (19. évfolyam, 1-52. szám)

1910-02-23 / 8. szám

Szatmár, 1910. február 23. 3 vezetik az ígéret földére, a felnőttekben pe­dig állandó lelkigyakorlat által ébren tartják az Anyaszentegyházhoz és az isteni törvé­nyekhez való hü ragaszkodást. Ezen Otthon megépítését elősegíthetjük mindannyian, hacsak egyetlenegy sorsjegyet vásárolunk a budapesti Mária-Kongregáczió Otthona javára rendezendő tárgysorsjátékra. [Egy sorsjegy ára egy korona.) Csekély áldozattal, amelynek talán már a közel jövőben is egy szép nyeremény tárgy lesz a jutalma, igy mindenki a nagy katho- likus ügynek számottevő harczosává szegőd­hetik és nagy érdemeket szerezhet magának. Siessünk tehát mindannyian és illesz- szíink bele legalább egy követ a nagy tár­sadalmi restauráczió fundamentumába. Serkentésül szolgáljon az is, hogy a felette értékes főnyereményen kívül még szá­mos kizárólagosan mübeccsel biró nyeremény­tárgy van a kegyesczélu játéktervbe fölvéve! A főnyeremény 10,000 korona 14 személyre szolgáló masszív ezüst asztali felszerelésből áll. A nyereménytárgyak közt első helyen áll a Pápa Őszentsége által küldött ajándék­tárgy: egy rendkívül becses ezüst tea készlet, amelybe bele van vésve Őszentsége mono- grammja is. Nagy érdemeket szerezhet magának az is, aki sorsjegyeket terjesztés végett elvállal. És a sorsjegy terjesztő bizottság ezt nem is kívánja ingyen, hanem 100 drb sorsjegy ter­jesztése után 30°/8,101—500 drb után 35°/o, és végül 501—1000 drb. után 40% jutalékot fizet, megjegyezvén, hogy a sorsjegyeket a terjesz­tőnek bizományba adja úgy, hogy a vételárt előzetesen nem kell lefizetnie, hanem csak számadási kötelezettséggel tartozik a válla­lattal szemben. Felvilágosításokat ad és sorsjegyeket küld a sorsjegy terjesztő bizottság (Budapest, VIII. Horánszky-ut 22.) Húzás 1910. junius 13-án lesz! Terjesszük gyorsan a sorsjegyeket, hogy az Otthon felépítése halasztást ne szenvedjen! Színház. Szerdán, február 16-án a „A testőr“ ez. vígjáték harmadik előadása folyt le a közön­ség csekély érdeklődésétől kisérve. Csütörtökön Shakespeare klasszikus víg­játékét, a „Makranczos hölgy“-et játszották a közepesnél valamivel gyöngébb előadásban. Baghy a Petrucchio szerepében egy kicsit da­rabos, a Markovics Margit művészete is job­ban érvényesül a modern drámákban. Ki­emeljük Czakó Miczit, aki bájos és közvetlen Bianka volt, a szereplők különben többnyire messzejártak Shakespeare géniuszától. Pénteken zónaelőadásban „Sári biró“-t játszották. Szombaton Albini hires operettjét „Trenk báró“-t mutatták be színházunkban. A dara­bot az a hir előzte meg, hogy az idei operett- újdonságok között méltó versenytársa lesz a „Luxemburg grófjáénak. A magunk részéről ezt a hirt nem láttuk beigazolva. Néhány pompás kardal és pár szerencsésen megkom­ponált duett van ugyan a darabban, de fül­bemászó zeneszámmal alig találkozunk, ügy a darab beállítása, mint az erőteljes zene em­lékeztet egy kicsit a néhány évvel ezelőtt népszerű magyar operettre, a „Hajdúk had­nagyáéra. Ez az uj operett nem jó, de nem is rossz, egyszeri megnézésre feltétlenül érdemes. Az előadásról is olyanforma melegség­gel írhatunk, mint a darabról. Senki sem rontott az összjátékon, de valami fenomenális dolgot sem produkált ez estén senki. A fő­szerepeket H. Bállá Mariska, Lugossy Irén, Szelényi Emilia, hike, Rónai és Somogyi ját­szották. „HETI SZEMLE“ HÍREK. Az uj főispán. Erősen tartja magát az a hir, hogy vármegyénk és városunk uj fő­ispánja Csaba Adorján szatmárkeriileti fő­szolgabíró lesz, kinek kinevezése már a na­pokban várható. Tekintettel Csaba Adorján egyéniségére és a közigazgatás terén évek hosszú során keresztül kifejtett működésére, csak örvendenünk lehetne, ha egy ilyen ki­váló és szakavatott férfiú kezébe kerül vár­megyénk és városunk ügyeinek intézése. De az örömet lohasztja az a körülmény, hogy a mostani zilált politikai viszonyok közt lép a főispáni székbe, mert előreláthatólag rövid időn belül el fogjuk veszíteni. Egyúttal cso­dálkozunk elhatározásán és sajnáljuk őt, hogy annak a sok kellemetlenségnek kiteszi ma­gát, melyekkel a mostani regime alatt a fő­ispáni állások össze lesznek kötve. A kormánypárt jelöltje. Az a hir van elterjedve a városban, hogy kormány- párti programmal dr. Yajay Károly polgár- mester lép fel képviselőjelöltnek. Illetve az ő szándékát nem ismerjük, csak annyit tudunk, hogy az ő nevét hangoztatják. Ő mindenesetre csinálna konkurreneziát Kelemennek, mert mel­lette lesz az egész tisztikar, emellett népszerű ember és a városban nagy családi összeköt­tetései vannak. Főispáni kinevezés. A király Doma- iiidy Elemér volt főispánt Hajduvármegye és Debreczen szab. kir. város főispánjának ne­vezte ki. Domahidy ugyanott volt Tisza István idejében főispán. Dandárparancsnok változás. A ki­rály Nemes Edét, a 78. honvéd gyalogezred dandárparancsnokát azonos minőségben Nyitra székhelylyel a 74. honvéd dandárhoz helyezte át. Utódjául Brabe'cz Gyulát, a szabadkai 6. honvéd gyalogezred parancsnokát nevezte ki 0 Felsége, ezredénél létszám felett való ve­Társai ha jönni látták, tréfásan szóltak : Fiuk, itt jön a hét szűk esztendő! Apját már akkor elvesztette s rá volt utalva, hogy abból a 16 koronából tengesse életét, melyet segélyképen az intézettől kapott. Biz az sok volt az éhen- haláshoz, de kevés a megélhetéshez. Azért hát olyan helyet keresett, ahol ebédet és la­kást tudott pénzéért kapni. így került többed macával egy külvárosi házba, egy özvegy asszonyhoz. Az asszonynak megesett a szive a szegény beteges kinézésű fiun és ilyenkor különféle ürügy alatt behívta szobájába, — hogy a többiek ne lássák, — ahol jó meleg étel várt az elköltésre. De a lelkére kötötte, hogy ne szóljon a többieknek, akik jóval többet fizettek az ellátásért. Gárdonyi azzal hálálta meg ezeket a lopva adott jókat, hogy a hosszú téli estéken felolvasott háziasszo­nyának. Akkor még — azt hiszem, ma is, — nem volt az intézetnek használatra való könyv­tára és igy csak aféle limlomot, értéktelen ócska naptárakat szerezhetett az irodalmat kedvelő ifjúság. Mert elég, sőt talán sok is volt, ha az irodalomból annyit tudott valaki, hogy a „Regekunyhót“ Tatár Péter és nem más irta. Szülik, Répássy verseiből pedig ha idézett valaki, többet tudott a kelleténél . . . Szóval eleget törte Gárdonyi a fejét, honnan gyalogjáró az Ízléses kis kerten át az iró lakása elé. — Magam vezetem, — mondá a jó néni, — mert van a fiamnak egy kutyája, melyet a „Napszámosok“ írójától kapott cserébe egy tajtékpipáért, nem szeretném, ha goromba lenne a vendéggel szemben. Egy szép, bo­zontos szőrű kutya ott heverészett a bokrok árnyékában és meglátva közeledésünket, el- vakkantotta magát. Czáró! szólt valaki áfák mögül. Gárdonyi volt, aki megértvén a jel­adásból, hogy idegen jár a portán, sietett védelmet nyújtani. — Mi már jó egynéhány év előtt talál­koztunk Budapesten, — mondá nyájas han gon, miközben kezetnyujtva tessékelt befelé. — Talán itt, — mondja az édesanyja, egy kerti padra mutatva. — Jobb lesz a hűvösön, — felelt Gár­donyi, maga kalauzolván irószobája felé. Ké­sőbb tudtam meg, hogy a neki kedves ven­déget csak a saját szobájában szereti szíve­sen látni. Kedves, kényelmes szoba Gárdonyi irószobája. Szép könyvtára az üveges szekré­nyek polezain s a falon Feszty Árpád remek akvarelljei Göre alakokkal. Talán emlékéül a „Kengyesen“ eltöltött napoknak, mely kirán­dulást csak a Gárdonyi tolla Írhatta meg olyan szépen. Gárdonyi kevés szavú, de me­legszívű ember. Csakhamar saját termésű bo­rával kínált meg, mert a szegény magyar Írónak már arra is telik, hogy maga szüre­teljen. Üvegen, poharakon hiven megfestve Göre Gábor és a hozzá tartozó alakok. Ido- gáltunk. De micsoda figyelem ! Azt hiszem, Gárdonyi utasítására, — bár egy árva szót sem hallottam, — jött a mama hamvas sző­lővel, — könnyű neki, az udvar végén van a szőlőskert, — meg lágy kenyérrel a fiam ré­szére. Én egy illatos havannára, Gárdonyi pedig magatervezte, nagy, öblös pipájára gyújtva, beszélgettünk. A beszélgetések során bizalmasabb természetű kérdések is merültek fel, mire Gárdonyi az ő megszokott flegmá­jával felelte: — Hát bizony igy éldegélek én anyám­mal s a két gyerekkel. Gyerek van, még pe­dig kettő . . . Fiatalság bolondság . . . Lutri, mely kinek sikerül, kinek nem . . . Hej! Mert a fene ismeri ki magát ezzel a fránya asz- szonynéppel, — mondotta kesernyésen. Gárdonyi vacsorája. Gárdonyi mikor az egri képzőbe került, sovány, nyurga, szőke fiú volt, akin ugyan meglátszott, hogy szűkös viszonyok közt él. Tisztelettel hozom a n. érd. közön­ség szives tudomására, hogy a volt teljesen újonnan beren­dezve, a következő ezég alatt, ismert szolid alapon------------- úri- és nöi­di vatáru - üzletét és tovább fogom vezetni. SCHWARTZ TESTVÉREK Kész szolgálattal

Next

/
Thumbnails
Contents