Heti Szemle, 1910. (19. évfolyam, 1-52. szám)
1910-12-21 / 51. szám
3 mig nejét el nem ragadta a halál. 1877-ben postamesterséget is vállalt s mint ilyen 1899-ig működött, mikor saját kérelmére nyugdíjazták. Még ez évben megválasztották a felsőbányái részvénytakarék pénztárnokává, mely hivatalát haláláig viselte. Évtizedeken át tagja volt a városi képviselő testületnek s 23 éven át világi elnöke a rom. kath. egyháztanács és iskolaszéknek. — A 75-ik évében járó férfi ez év elején is olyan erőteljes és tevékeny volt, hogy mindenki még hosszú életet jósolt neki. Tavaszon mutatkozott rajta némi lankadtság, de azért erejének tudatában elment Rómába azzal a zarándok társasággal, mely a szent korona utánzatát a pápának hódolatul átnyújtotta. Utjából már kimerülve jött haza, a sok fáradság, utazás, nyugtalan élet megviselték; azóta gyengült, majd a betegség ágyhoz szegezte s övéinek leggondosabb ápolása daczára négy heti szenvedés után befejezte földi pályafutását. Halála előtt négy nappal meggyónt, megáldozott s az utolsó kenet szentségében is ré- szerült. Halálának hire 11-én reggel futó tüz- ként terjedt el, általános mély részvétet keltve az egész városban. A templomra, plébániára, városházára, takarékpénztárra, kaszinóra és kath. legényegyletre kitették a a gyászlobgoót. Temetése f. hó 18-án délután volt. Megjelent ott a város apraja-nagyja, a róm. kath. iskolák zászlók alatt vonultak a gyászházhoz. A társadalom minden rétege nagy tömegben gyűlt össze, hogy kegyeletét lerójja az elhunyt iránt. A rövid, megható egyházi szertartás után megindult a gyászmenet a temetőbe. A sok szép koszorút bányászok vitték, a kororsót a város huszárja, díszbe öltözött rendőrök kivont karddal s a templomi fáklyások égő fáklyákkal vették körül. A temetőben rövid ima után átadták hült tetemeit az anyaföldnek. Elköltözésével nagy Szatmár, 1910. deczember 21. űrt hagyott maga után nemcsak családja körében, hanem a társadalomban is. Az a nagy tisztelet, becsülés és szeretet, mely életében körülvette, kedves emlékét meg fogja őrizni nagyon sokáig. Olyan élete volt, hogy például szolgálhat minden igaz embernek! = ________„HETI SZEMLE* HÍ REK. Boldog ünnepeket kívánunk előfizetőinknek, olvasóinknak és munkatársainknak. Lapunk legközelebbi száma az ün- nepek közbejötté miatt a rendes időnél egy nappal későbben, csütörtökön fog megj elenni. Az egyházmegyei Oltár- egyesület magasztos czéljaira kegyesen adakoztak: Szabó István praelátus, egyházmegyei irodaigazgató egy kézimunka szekrényt, 1 kazulára selymet, értékes arany hímzést és arany sujtást és mise- ruhákat, báró Yécsey család egy arany kelyhet és egy arany czibo- riumot. Bodnár Györgyné, Foga- rassy Józsefné egy-egy, Varjú Sán- dorné pedig négy oltárteritőt, (gyönyörűen hímezve mind a hat), ózv. Péehy Antalné két albára horgolt- csipkét, Csécsey Ferenczné két ol- tárahroszt, Farkas Imréné (a majorból) nyolcz antipendiumra való anyagot, özv. Ruprecht Józsefné egy varrógépet, Din kgreve Károly né, Marosán Józsefné, Molnár Mihályné és egy névtelen egy-egy vég vásznat, Tuba Erzsébet (cselédleány) egy oltárterilőhöz szükséges anyagot, feldolgozták : Ranlinszky Paula és Wagner Annuska polgári isk. növendék. Továbbá készült sok-sok csipke, az egyházi ruhák díszítésére. Az egyesület hálás köszönetét mond a jóságosán adakozóknak és további pártfogást kér. A kézimunkák részben otthon készülnek, de jobbára a keddi munkadélutánokon, a zárdában, ahol a tartományi Főnöknő kegyes jóvoltából összegyűltek a tagok egy teremben. A szorgos női kezek feldolgozzák a kapott és beszerzett anyagot élükön az egyesület kiváló elnökével Vé- csey Eszter bárónővel, aki páratlan ügyszeretettel és jóságos munkássággal jár elől, követendő példaképen. Karácsonyfa ünnep. A nőegyleti árvák karácsonyi ünnepélye az Árvaház Vörös- marty-utczai helyiségében decz. hó 23-án d. u. 4 órakor lesz, amelyre a Nőegylet érdeklődő tagjait és a nagyközönséget egyaránt szívesen látja és megjelenését kéri az elnökség. Ajándékokat hálás köszönettel fogad, Jékey Károlyné alelnőknő. Kitüntetett tisztviselő. Medvey Lajos vármegyei iktatót 40 éves hü és mintaszerűen pontos szolgálatáért a király arany érdemkereszttel tűntette ki. Hymen. Megyeri László csongovai körjegyző vasárnap, e hó 11-én tarrtotta eljegyzését a biharmegyei Érkeseriiben Buday Ignác földbirtokos leányával Ilonkával. — Király Sárikát, Király Géza máramaroszigeti róm. kath. kántortanitó leányát eljegyezte Forgács Ferencz, a máramaroszigeti kir. kath főgimnázium tanára. — Márton Morocz Sándor főgimnáziumi tanár f. hó 8-án tartotta eljegyzését Berey József nagyecsedi ref. esperes leányával Mariskával. — Németh József csengeri nagybirtokos, Németh Ignác fia, vasárnap esküdött örök hűséget Szoboszlay Katiczának, Szoboszlay Sándor nagybirtokos leányának Tiszabereken. A kuruczok karácsonya. Irta: Szerdahelyi László. Hideg tél volt. Egy kopasz erdő mellett táborozott a kurucz csapat. A puszta térséget hó borította, melyből a fel-fel csillanó tábor tüzek, mint kigyult csillagok látszottak. Est van. Karácsony szent estéje. Csend honol a szivekben. Az emlékezet dlcbbenő fátyla mögött, ott a lelkekben van a vágy, ott van az óhaj reménydus szárnyakkal: vajha otthon tölthetnék, a szentestét. Nyugszik a tábor, csak az éber őrök ropogó léptei zavarják a szent esti csendet, békét. A háború, az éhség szinte elgyötörte e kis magyar csapatot. A dermesztő nyugalom még jobban elcsigázta a testet, el, de a lélek száll szabadon, átszeli ez egyhangú mezőt, e kopár erdőt, elszáll az aggódó szülők szerető karjaiba, a busongó kedves ölébe s csókot lehel a kis testvérek örömtől sugárzó homlokára. Harczra, háborúra nem gondolt senki? Hej dehogy nem. A vezér sátrából sápadt arezu ifjú lépett ki. Sugár termetén elfeszült a dilmány, deli termetét királyivá tette a cifra attilla. Tüzes szemeivel végig futotta a csend e nyugvó birodalmát. Majd a legelső tábori tűz mellé lépett. A szabályos lépésekben haladó őr harsány „Ki vagy? Állj 1“ kiáltása hangyabolyá tette a nyugvó tábort. De csak egy perezre. Azután ismét csend lett, a béke, nyugalom visszaszállt a szivekbe. A dermesztő pihenés átvette ismét birodalmát. — Derék ember vagy Jóska szólt a deli ifjú, látom, nem tudna a labancz álló helyedben feldönteni. — Hej Csajághy hadnagy uram nekünk kellene a labanezot feldönteni, kikergetni, szólt busán az őr. Az ifjú hadnagy vigasztalni kezdte, az őrt:-— Ne busulj Jóska, Isten megsegít újév napján a miénk lesz Nyaláb. A fiatal hadnagy szavára mélyet sóhajtott Csöbör Jóska, mert igy hívták az őrt. Majd révedező szemmel nézett a távolba. Bágyadt szemeivel, mintha keresztül akarta volna nézni e hó világot. Majd megnyugodott. Megtalálta amit keresett. Nyaláb vára volt az, mely a színes rónából, az esti ködből büszkén emelkedett ki. Szeme nem sokára felcsillant és lelkesen kiáltott a már távozni készülő hadnagy után : — Hadnagy uram ! jobb volna most ott ülni meg a szent estét. Nem fáznánk, nem éheznénk s még az Isten is megsegitne, ha kifüstölnők, azt a vén hazaárulót. Én hadnagy uram után a poklon is keresztül mennék, csakhogy a menyországba jussak. Ej Józsi, Józsi, hát kifüstölnéd Masli- kot, ha istentelen is, bocsáss meg neki e szent estén. — Megbocsátanék én csak engedne be, ha megkötözném, hozzá se nyúlnék. — Józsi úgy látom nemcsak a pihenés, de más valami is húz téged a várba. — Hogyne mennék, szólt elpirulva Csöbör Józsi üszen Nagyságos urunkat egygyel több vár uralná. — Ügyes fiú vagy te Józsi, mondá tréPártoljuk a hazai ipart! Minden magyar ember szent kötelessége a hazai ipar pártolása. KEPES SÁNDOR csakis hazai termékeket dolgoznak fel. A legkifogástalanabb kivitelben készíti a legkülönbözőbb alakú Pyramisokat, Obeliszeket, kereszteket, emléktáblákat, sirfedeleket, mezei kereszteket, kápolnákat, mauzóleumokat stb. MODERN BERENDEZÉSŰ GÉPTEREM A CSISZOLÁS RÉSZÉRE. Fiók-Üzlet: Szatmár, Attila-u 4..
