Heti Szemle, 1910. (19. évfolyam, 1-52. szám)

1910-12-21 / 51. szám

Szatmár, 1910. rl'ezpmber 21. Áthelyezett főhadnagy, Negrey Jenő cs. és kir. 5. gyalogezred beli főhadnagy Kisszebenből a szatmári zászlóaljhoz áthe­lyeztetett. Egyházmegyei hir. Minthogy Tahy Ábrahám dobóruszkai lelkész betegsége miatt teendőinek ellátásában akadályozva van, a püspök ur Öméltósága Kromyiczky József szerednyei segédlelkészt kisegitőuek Dobó- ruszkára küldötte. Alapító tagok. Az Egyházmegyei Oltáregyesület kebelében, mint alapitó tagak szerepelnek, 50 koronás tagsági dijjál : Antal Daniel, Antal Kristófné, Boss in Margit, özv. Csécsey Ferenczné, Dinkgreve Károlyné, Földesy Oszkárné, űzv. Günthner Jánosné, özv. Hérmán Mihályné, dr. Keresztszeghy Lajosné, dr. Kölcsey Ferenczné, Kölcsey Lászlóné, dr. Lehotzky Jánosné, özv. Len­gyel Emdréné, özv. Okolicsányi Pálné, dr. Wallon Gyuláné. Gyászhirek. Egyszerű és nemes élet után f. hó 13-án halt meg Nagykárolyban Feifer Edéné Feifer Ede városi számvevő felesége. Ötven évet élt. Egyszerű asszony volt, ki életét családja boldogságának szen­telte. A szegényeknek igazi jól tevője volt, akik sírva állták körül ravatalát, hol egyik istápolójuk hideg, merev teteme feküdt. Mély és igazi részvét nyilvánult meg a bánattól sújtott férj és családdal szemben, hiszen mindenki ismerte e nemes szivü és jólelkü urinőt. Temetése folyó hó 15-én folyt óriási részvét mellett. A ravatalt szebbnél-szebb koszorúk borították, melyből kitűnt a család hatalmas, gyönyörű koszorúja. A temetési szertartást Recseg Ede plébános végezte fényes segédlettel. — Rónay Géza nagy­bányai városi közgyám 17 éves ifjú leánya Teréz e hó 16-án meghalt szüleinek nagy, kimondhatatlan bánatára. Vasárnap temették 4 ___________________________ fá sán a hadnagy, de a szivedet utoljára ha­gyod ? — Arrul mán nem tehetek, ha had­nagy ur kivallatja még a katonát is — szólt Józsi hamiskásan. Majd lassan dörmögte: — Tszen a szivem is húz, de hogyisne, mikor megláthatnám az én egyetlen Pan­námat. A hadnagy kissé elgondolkodott. Ö is kereste átszűrő tekintetével Nyaláb várát. Azután busán szólt az őihöz : — Nem, nem lehet, nincs porunk, nincs elég ágyunk. Szomorúan mondta ezt a hadnagy, de szavára annál lelkesebben felelt az őr : — Hadnagy ur! nem kell nekem se por, sem ágyú, 20-ad magammal beveszem a várat. Ördögöd van neked Jóska — szólt a hadnagy. — Angyalom van, hisz tudja had­nagy uram, benn van a várba az én Pan­nám is. — A reggel kilopódzott abból a kar­valy fészekből és azt mondta, hogy este vár a várba. Ahol magam bemehetek, beférünk ott 20-an vagy harminczan is. Nem úgy van hadnagy uram ? kérdé a furfangos őr. Tűz a tiidővészben elhalt kedves gyermekleányt nagy részvét mellett. — A nagybányai m. kir. bányaigazgatóság mellé rendelt szám­vevőség tisztikara szomorodott szívvel jelenti, hogy szeretett kartársuk Szabó Sándor m. kir. pénzügyi számtiszt életének 26-ik, állami szolgálatának 7-ik évében, rövid szenvedés után Kolozsváron elhunyt. Tanitóválasztás. Malonyai Elemér pa- posi róm. kath. kántortanitót Nagyenyed vá­ros rkaih. egyháztanácsa f. évi deczember hó 18-án tartott gyűlésén egyhangúlag megvá­lasztotta. Kegyes adományok. Az egyházme­gyei Oltáregyesület vezetősége Hálás köszö- eettel nyugtázza a következő adományokat: A kebelbeli papság 200 K, báró Vécsey Au­rél 100 K, báró Vécsny .Józsefné 50 K, özv. Csécsey Ferenczné 20 K. N. N. 20 K. özv. Hajnal Gézáné, N. N., Örményi Sándorné. gróf Sztáray Sándorné, 10—10 K. A székes­káptalantól 9 K, Demkő Jánosné 8 K, özv. Suszter Jánosné 7 K 20 f., Karbadics Antalné 6 K, Berta Károlyné, Jozefin Anna 5—5 K, Daróczy Endre 4 K, Sz. V. 3 K, Biky Ká­rolyné Kupka Józsefná, Stefán Lászlóné, Trencsényi István 2— 2 K, Kiss Pálné 1 K. 50 koronányi ajándékot egy névtelentől. Papnövendékek vizsgálata. A pap­növendékek félévi vizsgálatai a következő sorrendben fognak megtartatni : Január 9-én az egyháztanból, 10 én a szentirási tanulmá­nyokból, 17-én a lelkipásztor kodástanból,18-án az alapvető hittanbél, 24 ón a nevelés- és módszertanból, 25-én a bölcseletből. A má­sodik félévi előadások január 30-án kezdődnek. A kálmándi kath. népszövetség az or­szágos szervezeti vasárnapon, a zsufí'olásig megtelt egyik iskola termében ünnepélyes __________..HETI SZEMLE“ cs illant meg a deli Csajághy szemében. — Mondasz valamit Józsi, de a fejünk­kel játszunk, ha nem sikerül. — Már én csak a mondó vagyok, hogy inkább játszom a fejemmel, mint a szivem­mel — szólt ismét Csöbör Jóska. A susogásból lelkes beszéd lett s már az utolsó szavakat 10 eu, 20-an is hallották. A lobogó tüzből szunnyadó parázs lett, de annál jobban égett a vágy a jó hazafiak szivében elfoglalni Nyalábot. ÍS a körülállók lelkesen zúgták. Megyünk, megyünk mind­nyájan hadnagy uram. Azonban a hadnagy bizalmas susogá- sát parancsoló, uralgó beszéde váltotta fel: — Fiuk! mindnyájan nem mehetünk, Csöbör Jóska jön 36 od magával. Ha jól viselitek magatokat, az éjjeli mi­sén a várba leszünk. A jó fiuk szomorúan ültek el. A 36 kivált a hadnaggyal és Csöbör Jóskával az élén. Majd fölhangzott azörcm kiáltás „Lóra kuruez“. A tábor ismét csendes lett. Az előbb dobogó zaj lassú morajjá változott. A 36 kuruez pedig nyargalva vágta kitartó lovai- vál a fagyos havat. Vigak voltak. Lelkesítő daluk szálló akkordjait mohón szívta magába gyűlést tartott, mely a templomi zenetársulat játék kíséretével, a jelenvoltak által eléne­kelt pápai himnusszal és a Soltész Imre ez. kanonok aranymisés plébános megnyitó lel­kes beszédjével vette kezdetét, előadván az összejövetel nemes czélját egyben a helyi szövetség évi működésének eredményét, mire Morent Mariska „A czelli búcsú“ költemény­nek mély hatást keltett remek szavalata kö­vetkezett, majd ismét a czimzetes kanonok aranymisés plébános a katholikus sajtóról tartott népszerű felolvasást. Pallmann Péter kegyesrendi tanár pedig észt meggyőző, szivet megnyerő ékesszólásával buzdította a jelenvoltakat a minden kath. kereszténynek elengedhetetlen kötelesség teljesítésére, úgy a kath. sajtó pártolására, mint a népszövet­ségbe való belépésre s arra kérte, nehogy a majd minden községben okvetetlenkedő ámí­tok csábításai folytán a népszövetségtől és a kath. sajtó pártolásától eltántorodjanak. A szép, eszmékben gazdag és lelkes beszédjé­vel megnyerte és lekötelezte a jelenvoltakat ngy a népszövetség ügye, mint az igaz tisz­teletre és becsülésre személye iránt. Tetsze­tős volt a programm keretébe illesztett fo­nográfnak egy tréfás szavalata, és egy pár énekdarabja is. Sajnos, hogy Mr. ur némi el­foglaltsága miatt nem tarthatta meg előadá­sát, miért is az olvasókörrel egyesítendő gaz­daszövetkezet megállapítása a legközelebb megtartandó népszövetségi gyűlésnek tárgyát képezendi. Végre az elnöklő aranymisés plé­bános hálásan köszönte meg a maga és a helyi népszövetség nevében Pallmann Péter tanárnak, Movmt Mariskának szives és lelkes fáradságát, valamint a templomi zenetársulat közreműködését, amire a jelenvoltak a zene- kisérettel elénekelt szózat után egy élvezetes ünnepség emlékével oszlottak szét. a csípős esti szél. Nem sokára elcsende­sedtek. A büszke Nyaláb, az esti ködből, mint lefátyolozott hölgy állott előttük, a karcsú ormon. A fagyos csendet a távolban vonitó farkasok vad üvöltése zavarta. Melyre a lo­vak bizalmatlan horkolással feleltek. A vár alján minden csendes, még a csipős szél is nesz nélkül kavarja fel és söpri tova a s- urós havat. Annál vigabban vannak a várban. A kevély labanezok nem imával, elmélkedéssel, de dorbézolással töltik a falak közt a szent estét. Az őrség a vár eldugott őrszobáiban mulatott. Támadásról, védelemről senki sem gondolkozott. Az őrszobák dévaj hangjait tompán verte vissza a csendes vár fal. A vár piaczon támolygó alak megy keresztül, du- dorászva valami cseh nótát. Ezt nem sokára egy burkolt nőalak követte. Kendője elleb- benő szélét pajzánul kapkodta az esti szél. Tova sikamló léptei viszhangot nem adnak, csak a hóra vetett árnyék elJebbenése mu­tatja halk surranását. A várfalhoz érve remegő kézzel engedte le a felvonó hidat. A leszálló hid éles csi­korgása törte meg a félelmes csendet, mig a

Next

/
Thumbnails
Contents