Heti Szemle, 1910. (19. évfolyam, 1-52. szám)
1910-12-21 / 51. szám
o “HETI SZEMLE. Szál már, 1910 deezember 21. 100.000. Gyönyörű egy szám. Török A. és Társánál koronát jelent. A napokban gyakran olvashattunk e numerusról Nem Török a kibocsátója, sem forgatója, sőt nem is nálunk látott napvilágot. Galicziából röppent át. Remény helyett veszedelmet, a jobb jövő helyébe nyomort, anyagi pusztulást, nemzethalált igér. 100.000 telivér kazár akar boldog újévet köszönteni a magyarnak. Faképnél hagyja Galicziát és átköltözik hozzánk, hogy kultúrát adjon. Produktiv munkára vágyik s Ga- lieziában már kevés a tér. De meg mit ér az ott, ahol snapszot. nem mérhetünk. Galieziá- ban meg éppen ettől tiltották el őket. Miért? A lengyel-ruthén paraszt talán jobban érti, vagy ők nem tudnak hozzá ? Dehogy is. Sok kai szomorúbb tapasztalatok kény szeri tették erre a hatóságot. Hogy minő okok? Aki nem tudná, csak a felvidékre menjen s tekintetét vesse az elrongyolódott, javukból kifosztott ruthénokra. Ezekre a nyomorult alakokra, a kik kazár járszalagon vezetve, végelpusztulásban vannak. És ide jönnek a galicziai dohos butikok csaposai, hogy az agyon nyomorított népnek még a bőrét is lehúzzák. Mire vezet a kaftános pióczák rajzása, ha nem áll meg útjában, északról délre vonul, az elpusztult vidékről termőföldre, hogy éhvágyát kielégítse. Hazánk északi részét már tönkretették. Rákóczi hős kuruczai, a hazafias ruthének uzsorásoknál szolgálnak. Ekszisztencziájukból kiűzve, hontalanul bolyonganak. A nyomor uj hazába kergeti őket. Helyüket pedig kaján mosolylyal foglalja el az uzsorás. De ez nem elég, mert újabb százezerre van kilátás. — Százezer kazár, százezer polypkar! Micsoda ehhez mégannyi orosz kozák. Mi volt a 48 előtti jobbágyság a mai állapotok mellett ? Kinek dolgozott többet a ruthén, a földesurHogy átvezesd a nemzetek Fogoly királyait. Kemény nyakú alantasod Halálra vétkezett, Ha urnák el nem ismer és Kínozta népedet. Libanon éke, ezédrusa Virulva jön feléd, Hogy ékesítse templomom’ És lábaim helyét! . . . És görnyedön a földet érve, Hajolva hozza kódolását, Kinek szülője tiporta, rúgta Sión fiát, Sión leányát. Ki üldözött, az megtörötten A porba’ közelit, Remegve szól és áldja szent Sión hegyének völgyeit!. . . Te árva és magánmaradt, Gyűlölt valál és megvetett, De én, az Ur, megáldalak, Magasra hívom népedéi. És asztalodnak ételét Királyi emlő ontja majd, Te is, miként Jákob atyád nak, avagy mostani urának, a kaftános kazárnak ? És mit látunk ? A hazafias zsidó sajtó milyen viselkedést tanúsít a kazárbeözönlés- sel szemben ? Hallgatag. De hiszen micsoda is az a százezer egy — szerzeteshez képest! És a dolognak ez is egy érdekes része. Mert ha egy külföldi szerzetes vendéglátóban megjelenik, akkor felzudul, hogy veszve Magyar- ország. Invázió ! A papok, apáczák özönlenek. Védekezzünk ! Hol a kormány ? stb. És most ? Néppárti heezcz. Felekezetieskedés az egész. Sőt azzal akarja a figyelmet elterelni, elütni, hogy a papivagyonnal bíbelődik. Ez az oka a nyomornak, ennek felosztása menti meg az elpusztulástól a ruthént. S rnig így imák, főúri birtokban 30-40 ezer hold kerül havonta zsidókézre és még hol vannak a kis parczellák ? Buxbaum Iczig 150 árverést kér havonta a szegény lakosságra. Persze, ez nekik semmi. Főúri, nemesi, kisbirtok pusztulóban. Grófi kastélyok, nemesi kúria, zsellérház gazdát cserélnék s a bevándorolt kazár, mint uj földesur parancsol ott, hol ezelőtt harezosok laktak és ahonnan a hit és haza védelmére lobogó alatt vonultak ki A harczias lelke- siiltséget kazár számítás váltotta fel. Ősi, fen- költ birtokok nincsenek, a felvidék derék népe pusztulásának tizenkettedik órájában van. A magyar nemzet gerincze recseg-rop- pan. Mit szólna ehhez Egán és Bartha Miklós? Mit szólnának „Az Est“ czimü újság czikkére, melyben Írja, hogy „a zsidóság a magyar polgárságnak legértékesebb eleme“ ? Ennyire vagyunk. S mint a galicziai lapok írják, újévkor 100.000 ilyen értéket kapnánk. Hol vannak a mentő eszközök és módok ? A gyáva tehetetlenséget mikor váltja már fel a hatóságok radikális eljárása a beözönlő és más nemzetektől kiseprüzölt bolyongó népség ellen. Sok ellenséggel harczolt már a magyar. Az én szivem kegyeltje vagy. Aranyra vál a durva réz, A barna vas ezüstöt ad, A fák helyén rezet találsz, A kő helyén kemény vasat. És megszűnik a hire is Erőszakosnak itt Nem éri el a rombolás Sión határait. A vár falának uj neve „Szabadságom“ leszen, Kapud neve: „Az én kapum, Az én dicséretem.“ A nap világa nem lehet Sión felett a mécs. Ha alkonyat, vakéj borul: A holdsugár kevés. Ragyogva én: az Ur maga Világitok neked ! . . . Sión ! Felékesit az Ur : Fönsége lesz veled. És nap világa nem tűn el, A hold se kisebbül, Mert Jaave az, ki ott ragyog Hol égi fény derül. Betelnek annyi szenvedés Nyakunkon volt török-tatár járma, de a nemzet testének üterét egy sem vágta fel annyi czinizmussal, pedig harczoltunk ellene. A kazár ellenállás nélkül lépi át a határt, mikor máshol üldözőbe veszik és ha majd felfordul a társadalmi rend, a magyarság elveszti a szupremácziát, rombadőlnek évezredes tradi- czíók, nemzeti vágyak és álmok, akkor majd annak a népségnek köszönhetjük koldlusta- risznyánkát, melynek minden bűnét és gatád- ságát ismertük és mégis kalácscsal fogadtuk bot helyett. Avagy már lélegzeni sem merünk, ha kazárról van szó ? Szolomajer József. Egy derék férfi halála. Csausz István személyében egy rendkívül derék férfiú halt el Felsőbányán a múlt hé ten. Olyan, amilyen nem sok van akár a mély vallásoságot akár lángoló hazaszeretetei, akár a közügyek terén kifejtett munkásságot, akár a huminiismus érdekében folytatott tevékenységét tekmtj ük Egész élete nemes munkában telt el; a közügyek terén ép oly odaadással fáradozott, mint amilyen szeretettel családjának élt. Évtizedeken át vezető embere volt minden társadalmi mozgalomnak, ott ált a legjobb polgárok helyén, hol az ész és szív összefog a közjó elörevitelére. Jó hazafi és jó katholikus ember volt, erős tiszta jellemű nemes szivü, jó kedélyű, buzgó és lelkes mindenben. Csausz István 1836-ban született Nagybányán. Ott végezte iskoláit honnan a gyógyszerészi pályára ment s oklevelét 1861-ben szerezte meg a budapesti tudomány egyetemen. Azután több helyen igy Szatmáron, Gyulán is gyakornokoskodott és 1863-ban ment Felsőbányára, hol a gyógyszertárt először bérelte, azután megvette. Ugyanezen évben kötött házasságot Duba Máriával Sza- mosujvárról, kivel példás ‘családi életet élt, Övezte nappalok: E föld ölén szerelmesim, Örökre álljatok ! Siót) az én gyümölcsösöm Kezem nevelte fel: Hadd éljen ő s imá ban Az én dicséretem. Ha gyönge volt, erőre kap, Kevés, de nagyra nő, Mert én, az Ur, kívánom igy, Ha megtel az idő. . . Fordította : Magyar Bálint. Fohász. Ki ma öreg, ifjú szivek olajágát Csillogó fonállal bearanyozod, Kinek kegyelméből ünneped estéjén Egy világot oszt el minden angyalod, Aki ma sietve nyújtasz önkezeddel Erősnek jutalmat, gyöngének erőt : A boldog-erősek hajnalig is várnak Oh a betegekhez menj be legelőbb ! Magyar Bálint. A j ó gyermekek Jézuskája! A képzelet csoda. Gyermekjátékok megérkeztek, u. m.: valódi francia babák, társas- és Fröbel-játékok, gőz- és óraműves vasutak, gőzgépek, motorok, laterna- és kinematograf, kocsik, hintaló és sok más szebbnél-szebb újdonságok. Karácsonyi ajándéktárgyakból a diszműipar mindennemű remekei Ragályinál, Szatmár-Németi Deák-tér 8. szám (Grillyén-ház.)
