Heti Szemle, 1910. (19. évfolyam, 1-52. szám)
1910-11-23 / 47. szám
2 HETI SZEMLE Szatmár, 1910. november 23. lók leikébe. Szinte rémes elgon- golni, hogy micsoda jövőnek néz elébe ez a szegény ország, amidőn ilyen nemzedék vállaira fog nehezedni a nemzet jövő fentartása.“ A Világ, úgy látszik, hogy vizet prédikál, de ő maga bort iszik. Kikel a gyűlölet ellen, amelyet a katholiczizmusra fog, de ő maga minden sorában hirdeti a gyűlöletet. Méltó párja ennek egy másik czikk. Czime: „A fekete sereg.“ (Világ, nov. 16.) Ebben a seregben „feudális mágnások fohászkodtak a latifundiumos magyarok istenéhez.“ E czikk szerint „A másik gróf szegényes és depleszirt vicceket mondott, amelyekért külvárosi kabarékban a látogatók visszakövetelik a belépődíjat.“ Ez a gróf pedig, (aligha találná ki az olvasó,) . . . Apponyi Albert volt. Mig az országnak egyik világszerte ismert nagy szónokáról igy ir, addig egy épületes hasonlata szerint „. . Prohászka Ottokár és Gieswein Sándor a magas iskolát lovagolták a fekete czir- kuszban.“ De nem folytatjuk tovább e szemelvényeket. Az eddigiek is nyilván megmutatják a czélt, elárulják a legelkeseredettebb harczot s leplezetlenül tárják fel a silány harczi módot: Csak még egy következetlenségre mutatunk rá! A Világ e czikke szerint a magyar katholikus főpapság „az egész magyar történelmen keresztül lázitott a dinasztia ellen.“ Ejnye, ejnye! Mintha vagy itt nem mondana igazat a szabadkőműves sajtó orgánum, vagy másutt. Máskor mintha állandóan azt hangoztatná, hogy a malatoskodik. Van másik zsidó is, de ez idegen, nem egészen a miénk, csak egy-két hétben látjuk egyszer, mikor eljön hozzánk, hogy apró üzleteit megcsinálja s ilyenkor kis sjpon furulyázva megy végig a falun. S amint a végén a falunak, vályogvetők tanyáznak, munkaközben megelégedóssel|vetve egy pillantást egy-egy kis mezitelen apróságra, aki nyers vályogpaloták árnyékában legelső kísérleteit teszi a hegedűn, ."akként gólyamadár fészkel, mint illik, bent a faluban egyik-másik háznak a kéménye tetején. És miként az, hogy melyik megyében van ez a falu, Ungban e vagy másutt, mellékes ; úgy az is mindegy, hogy tótul beszélnek-e az emberek, vagy magyarul. Mert tótul beszélnek (az idősebbek, akik még nem tudnak jól magyarul), de azért nem gondolja magát az ember Tótországban, sőt nagyon is érezzük ebben a tót faluban lépten-nyomon, hogy Magyarországon vagyunk. Ami pedig a fő, ők se szeretnék, ha nem úgy volna. Amúgy becsületből ragaszkodást mutatnak a tót nyelv iránt, de épp oly szívesen beszélnek magyarul is és talán még mintha ez volna nekik inkább a — rendes. Már tiz évvel ezelőtt is, a népszámlálás alkalmával magyagyar katholikus klérus mindig a dinasztia mellé állott s inkább a nemzet ellensége volt, csak őt is támogassa aztán a hatalom . . . Ezek után az állítások igazságával is végeztünk. Mit akar Szatmár? Merénylet Nagykároly ellen. Polgárok talpra ,.. Nagykárolyban meg vannak ijedve. Erre vall a Közérdek czimü nagykárolyi lapnak a fenti nagy ezimek alatt közölt czikke, melyet érdekes voltánál fogva az alábbiakban szószerint közlünk : Addig, mig Debreezeni István városunk polgármestere nagy kényelmesen elterpeszkedve karosszékében, nyugodtan pipázik, nem törődik a város bajaival, Dr. Vajay Károly kir. tanácsos, Szatmár város polgár- mestere gondolt egy merészet és egy nagyot ... és újabb támadást eszelt ki ez ellen a szerencsétlen Nagykároly város ellen. Látva azt a bűnös indolentiát, a mely- lyel a pénzügyigazgatóság épülete iránt viseltetnek a város vezető férfiai, egy javaslatot dolgozott ki, melyet a nov. 14-én tartott törvényhatósági közgyűlés elé terjesztett. Ebben a javaslatban nem foglaltatott egyéb, mint az, hogy Szatmár város törvényhatósága felír a pénzügyminiszterhez, amelyben kérni fogja azt, „hogy tekintettel arra, hogy Nagykárolyban a pénzügyigazgatóság részére alkalmas helyiség nincsen, a pénzügyminiszter tegye át a pénzügyigazgatóságot Szatmárra és a város teljesen ingyen telket ad, felépít kényelmes helyiséget igen csekély évi bér mellett és minden kedvezményt megad az államkincstárnak.“ A javaslat nagy lelkesedéssel elfogadtatott. Igazán azt sem tudjuk hírünk megírásánál, sirjunk-e, vagy kacagjunk ? Alig roknak mondották magukat. A fiatalság pedig kizárólag „Dicsértessék“-kel köszön. Szóval bárha tót falu Vinna s noha Ungmegyében van, nem igen van itt se másképp, mint Szentes, vagy Orosháza tájékán. Ha szép idő van, perzseli a napsugár itt is az avart s olyankor „tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta“ itt is, csak annyi a különbség, hogy délibábot nem láthatunk. Valami igen messzire se láthatunk, aztán nem látunk kutágasokat sem, szélmalmokat sem, se pedig rozzant csárdát. De különben úgy van itt is minden. Virág nyílik itt is a réten s mikor rajta végig nyargal egy kóbor szellő, érintésétől olyan szépen bókol, hajladozik a fűszál, a kóró, a bokor. A luezernában pillangó száll- repdes végig, szöcske ugrándoz keresztül a taposott utón, katiczabogár kúszik az elhul- lajtott sarjucsomó között, aranyos-zöld szinü legyecskék szállnak a szép őszi napsugárban, apró rovarkák, tücskök zümmögnek, cziripel- nek jobbra-balra. A szőllő árka mellett kecskerágó piroslik, mint ahogy Petőfi is zengte olyan kedvesen és a patak partján szomorú- fűznek ága hajlik a vizbe itt is. Benn a faluban minden amit látunk — egy hete, egy hir alakjában figyelmeztettük a polgármestert, hogy csináltassa meg a pénzügyigazgatósághoz vezető járdát, mert ellenségeink ezt a körülményt is felhasználják ellenünk. Kérésünk siket fülekre talált, hiába volt a sirás. S most amidőn a kés nyakunkon van, kaczagnuuk kell a város polgárságának együgyüsége felett, amely hallgatagon tűri a bűnös indolentiát, a mely a városnál uralkodik. Hát már mindentől meglehet fosztani ezt a szerencsétlen várost? Hát már csakugyan nincs senki, aki bennünket védelembe vegyen ? Vihetnek tőlünk vasúti üzletvezetőséget, pénzügyigazgatóságot, hisz nincs, aki meggátolja! Képviselőnk Erdélybe vadászik, polgármesterünk pipázik, a képviselőtestület alszik, hátra van még a polgárság, az adófizető polgárság! Ezekhez intézzük kérő szavunkat. Ne hagyjátok, hogy elvigyék városunkból a pénzügyigazgatóságot! Gyűljünk össze, követeljük, hogy a város tanácsa és képviselőtestülete haladék nélkül tegye meg a lépéseket a pénzűgyigaz- gatósági épület kérdésének megoldása iránt s tiltakozzék Szatmár város merénylete ellen. Polgárok, talpra ! . . . mig nem késő ... Kelemen Samu barátunk készül rozsdás fringiájával Budapestre. Eddig a czikk. Hiszen helyén van, ha mindenik város a maga módja és ereje szerint védi a saját érdekeit. Csak az a furcsa a dologban, hogy ha Szatmár cselekszik valamit a saját érdekében, a nagykárolyiak úgy veszik, hogy ő ellenük irányul. Pedig nem! . . . Bánjuk is mi, ha Nagykárolynak lesz megyeszékhelye, pénzügyigazgatósága és lesznek egyéb hivatalai, csak nekünk is legyenek. Ezt Szatmár annyival inkább megérdemli, mert úgy népességre, mint terjedelemre, úgy kultúrájára és a város fejlettségére való tekintettel jóval előtte áll Nagykárolynak. Aztán a pénzügyigazgatóság valaha falu. A község közepe táján, ahol rendesebbek a házak, a zsalúkáteres ablakok alatt orgonafa illatoz, az ablakokban muskátli. Faragásos a kapu, de néhol kapu sincs. Minek az? Nem czifrázzák. Könnyebben fordul be a hazatérő jószág, alkonyaikor a zörgős szekér, amikor már az eperfa lombja feketén bólingat. De meg ott lustálkodik úgy is a kapu tájékán egy bozontos nagy házőrző. Persze, a falu közepén a templom van. Szép, nagy templom és régi, sok százéves építmény. Kormosak kívül a falai, szinte feketék. És milyen sötét van a belsejében. A gótstilű keskeny hosszú ablakok lila, kék, bordó sárga üvegkarikái csak gyéren bocsátják be a világosságot. Itt miséznek a papok s itt énekel minden vasárnap a vinnai nép, az egész falu, szép bus, ártatlan, szent énekeket harsogva, mint hogyha fizetnék őket. Mert a templomból nem hiányzik soha senki se. A templom alatt kripta van, ahol temérdek gróf és grófné nyugszik. Nincs is itt szegény ember, vagy ha van. nem sok. Koldus más falnból jár. Isten áldotta jó föld a határuk. Vinnának határa a egyik oldalon búzatermő síkság, másik oldalán a falunak hatalmas hegységek emel Újdonságok Ragályinál, Deák-tér 8. sz.) Grilly én-ház.) Teveszőr vadászmellények, szárak, harisnyák, keztyük, sapkák, angol hymalaja és selyem plüseh kocsitakarók, Aürág-állványok és cseréptartók, fáskosarak. Zseb villany-lámpák, öngyújtók és kovák. A világhírű Thermespalaczk. TJj! A legtökéletesebb czéllövő fegyver: Bay er-karabiner. Uri divatkülönlegességek.
