Heti Szemle, 1910. (19. évfolyam, 1-52. szám)

1910-10-26 / 43. szám

XIX. évfolyam. HETI SZEMLE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Szatmáp, 1910. október 26. 43. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — fi K — f. Negyedévre — 1 K 50 f. Félévre — 3 „ — „ Egyes szám ára 20 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 2 dollár. Első országos kongregációi nagygyűlés. Ami régóta számosak szivének epedő vágya volt, aminek szüksé­gét egyre szélesebb körökben s egyre sürgetőbben éreztük, amire a salzburgi nemzetközi Máriakong- resszus magyar szakosztálya oly lelkesedéssel felkérte a hangadó budapesti kongregáoziókat, végre ténynyé vált: az első országos kongre- gácziói nagygyűlést megtartjuk, mégpe­dig a közel jövőben. A k atho 1 i k us n agygy ü l é s ny uj tj a a legjobb külső alkalmat. Két ilyen gyülekezés nem lehet egymás ár­talmára, ellenkezőleg egymásnak előnyére van. A gyűlések különben sehogysem keresztezik, sehogysem akadályozzák egymást. A nagy­gyűlés első napjának egy üresen hagyott időpontján — november 13-án, vasárnap — összegyűlünk zártkörű jellegű egy kis kongregácziói értekezletre, zártkörű, de szélesmé- retü kongregácziói hadiszemlére, ta­nácskozásra. Egymás megismerése, esz­méink kristályosodása, közös lelkesedés kongregácziói eszményeinkért, közös okulás Felelős szerkesztő 1* A T H <> H Y ENDRE. A lap kiadója : A „PÁZMÁNY-SAJTÓ“ és buzdulás, legfőképp pedig az egyöntetű egyetértő kongregácziói működés lesz ez összejövetel czélja és eredménye. Eddig a külföldnek hagytuk át a kongregácziói nagygyűlések szer­vezését s akik közülünk voltak oly szerencsések, hogy azokon részt vehettek, bizony fájó szívvel vetet­ték fel ismételten a kérdést: Hát csak minálunk, csak a Mária-or- szágában, a kongregácziói mozga­lom egyik legfogékonyabb talaján nem volna lehetséges ilyen lélek­emelő demonstráczió, ily életképes és életrekeltő, ily lelkesítő s gya­korlati impulzusokat adó kezdemé­nyezés? Prézesgyüléseink még csak voltak, de — ami ettől természet­szerűleg teljesen elütő és független dolog — voltaképeni kongreganista- közgyűlésünk még nem volt, olt hú­zódott meg szerényen, csendesen a jámbor óhajok és_ tervek homályá­ban. Pedig, hogy ezzel sem késhe­tünk már soká, ugyancsak meglát­szik ellenségeink viselkedésén s térfoglalásán is ! Hej, hogy szevez- kednek ők ! hogy tartanak ők kong­resszust kongresszusra, mint akik jól tudják, hogy közös megbeszélés, vállvetett erőkifejtés nélkül ma A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.l Pályázati hirdetések egyszeri közlése 5 kor. Nyiltter sora -40 ti Hér. j\. l*xg> megjelenik miiideii szerdöis. már nem lehet eredményre számí­tani ! A budapesti urak Mária-kong- regácziója végre elérkezettnek tar­totta a pillanatot, hogy bárha egye­lőre szerényebb keretben, végre mégis megvalósítsa az egyetemes, az országos kongreganista értekez­let gondolatát. A salzburgi nemzetközi Mária- kongresszus magyar szakosztátya f. óv júliusában közlelkesedéssel tette magáévá a kérő felszólítást, hogy a vezető budapesti kongregá- cziók minél előbb hívják össze az első országos kongregácziói köz­gyűlést. Az urak budapesti Mária- kongregácziója ez óhaj teljesítése elől nem akar kitérni; tiltja ezt társadalmi és központi helyzete, tiltja főleg országos szervezete s a különböző vidéki városokban is működő kolóniái. A budapesti urak Mária-kong- regácziója tehát, mint előkészítő bizottság tisztelettel s kongrega­nista szeretettel felszólítja az or­szágban létező összes Mária-kongre- gáeziókat, hogy a nov. 13-án (a Katholikus Nagygyűlés első napján, azonban a nagygyűléstől teljesen Az élet allegóriája. Mesés világ! Tündérszárnyu madár! Költő lelke feléd ábránd’va száll. Te szivárvány az élet ködében, Mely után úgy szaladnak szüntelen, Mért integetsz csalfán, mért hitegetsz, S mórt hagysz mégis árván annyi szivet? Nézd csak miként nyomulnak előre, Szárnyaidat megfogják erővel, Nem kell itt már sem vallás, sem erény, Nem kell itt már csak pompa, meg fény, Csak utánad, mind utánad néznek, Álmezében az árva erénynek . . . Fény és pompa ! . . Ezért élnek-halnak, Akik rangra szert tenni akarnak, „Fény és pompa" a jelszó mindenütt, Amerre csak a nap melege süt. És lenézik, ki ezt nem vadássza, Nem veszik az erényt sehol számba. Oh nézd miként zug, kavarg az örvény, Annyi fényes népet eltörölvén, Kik előre törekedni vágytak, Habjain a vészthozó hullámnak, S vissszatérni onnan lehetetlen, Elsodorta őket a korszellem. ____ B. J. R. Né vnapi ajándék. Egy öreg magánzó keservei. — Irta: Richter Mihály. — Sir a lelkem, ha rá gondolok . . . Akkor még arany éveket éltem. Nagy­váradon laktunk. Én voltam 25 éves, a fele­ségem tizennyolcz. Drága jó lélek volt. Aranyos eleven te­remtés. A szeretet és jóság megtestesült an­gyala. Mondhatom, hogy nagyon boldogan éltünk. Nem érdekelt minket a világ, pedig na­gyon is körül voltunk véve emberekkel. Egy igen népes udvarban laktunk. Az emeleten volt a lakásunk. Lent az udvarban műhelyek voltak, s azoknak mes­terei nagy famíliákkal mind ott laktak. Azon kívül egy geizlerájos, egy rőfös" kereskedő, egy korcsmáros, kofa asszony, tojásos zsidó mind ott hemzsegtek. Mindnek ott volt fészkük, s olyan nem törődve vi­selkedtek egymással, mintha legalább is ti­zenöt kilóméternyi távolságra volna egyik lakás a másiktól, magas kő kerítéssel körül falazva. Fent nagyobb személyiségek laktak. Egy ügyvéd, egy mérnök, állatorvos és én még akkor hivatalnok, és közöttük a legkis- sebb pont. Minden lakás el volt foglalva. Csak tő­lön k négy lépésnyire volt egy szoba, ott nem lakott egy ideig senki. De nem sokáig volt az üres. Amint egyszer felébredtünk, már volt szomszéd. Lujza kisasszoy nyitogatta ott az abla­kot. Piros, rojtos függönykéjét szét húzta a táblákon. • r előnyös a FÓGEL-féle pörkölt kávé íürt nem füstöli lakását; nem vesződik a pörköléssel; minden perczben friss pör­Mindamellett 25%-ot megtakarít­hatnak mindazon vevők, kik pör­költ kávét vesznek mert annyi bepörkölödik a házi pörkölésnél.

Next

/
Thumbnails
Contents