Heti Szemle, 1910. (19. évfolyam, 1-52. szám)

1910-05-04 / 18. szám

XIX. évfolyam. Szatmáp, 1910. május 4. 18. szám HETI SZEMLE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ARÁK : Kgy évro — 6 K — f. I Vegye-cíévre — 1 K 50 f. Félévre — 3 „ — „ | Egyes szám ára 2U fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak agy évre 4 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 2 dollár. Országos politika és helyi érdek. Országos politika? . . . Vájjon lehet-e erről minálunk beszélni?... Körülbelül ott tartunk, hogy nem. Megmutatták a négy évszázados múlt, de legfényesebben megmutatták a közelmúlt eseményei. Xo hát kérjük szeretettel, ha azzal az erővel, a nemzetnek azzal a lelkesedésével és a nemzet legjobbjainak kormányra emelésével ide jutottunk, ahol most vagyunk, akkor azt kell mondani, hogy az az országos politika, alkot­mányos választási és cselekvési rendszerünk puszta komédia, — de nem két krajczáros, sőt nagyon is drága, milliókba kerül és pedig ke­rül az ország népének, mert jó nagy részben bizony ő rajta szedik azt be, amit igy választások idején el- esznek-isznak és kiadnak az orszá­gos bugyellárisból a vótumokért. A mi viszonyaink között leg­okosabb az a választókerület, amely azt mérlegeli, hogy saját lakossá­gának érdekéből melyik jelöltet hasz­nosabb megválasztani. Az országos Örök csalás. Irta: Zala Lilly. Luciano Griseni azon az estén a szokott­nál kelemetlenebb hangulatban volt. Nem tu­dott irni. A képek összezavarodtak agyában. A rim, mely különben annyira engedelmes­kedni szokott parancsszavának, most fegyel­mezetlenül, lázadóan menekült előle. Mig gondolatai makacsul forgolódtak egy kedves és illanékony ötlet körül, amely­nek zavarosan érezte megkapó alakját, ő maga tétlenül, megbénultan ült székén; az ötlet nem vált ki világosan és tisztán elméjéből, nem ébredt, mint ahogy szerette volna, resz­kető alkotásban életre. Úgy tetszett neki, mintha közéje és a teremtő eszme közé siirü fátyol ereszkedett volna, amelyet nem tud föllebbenteni, vagy mintha az eszme sokkalta magasabban volna, semhogy elérhetné; sokkal finomabb, sem­hogy igába foghatná. A hasztalan igyekezéstől fáradtan letette Felelős szerkesztő It V I' H O li V EN D lí E. A lap kiadója : A „PÁZMÁNY-SAJTÓ“ politika mellett sok város, sok ke­rület ezzel a szükebbkörü politiká­val nagyon sokai tudott elérni. Ná­lunk is voltak egyes képviselők, kiknek emléke iránt ma is hálával tartozik ennek a városnak a kö­zönsége. Hogy többet ne említsünk, olt van Boross Bálint. 0 nem vágta zsebre azt a mandátumot, hanem megmutatta, hogy érdemes is reá. Megmutatta fent is, alant is egyaránt. Ott volt a minisztériumokban és pedig annyiszor, ahányszor a város érdeke megkívánta azt. És ha tudta, hogy igaz ügyet szolgál, nem is tá­gított, ameddig dűlőre nem vitte. Itt volt idehaza is, kezdeményezés­sel, tanácsosai, irányítással. Való­ságos orvos volt a nép ügyes-ba­jos dolgainak kezelésében. És min­denki bizalommal fordult hozzá, .ti mert tudta, hogyha Boross Bálint nem segít, nem , segít senki sem ezen a világon. És ő segitett, ahol csak lehetőség volt reá és igaz volt az ügy. Nála a választások után sem talált zárt ajtókra az egyszerű polgár, hanem meghallgatta pana­a tollat és kiment az erkélyre. Hiivösödött, a nap lejjebb, lejjebb ereszkedett a végtelen sik ég elmosódott szemhatára felé. A rézsutas sugarak a fák törzsére verődtek, s az egész fasoron végig árnyékban hagyták a fák ko­ronáit. Helyenként azonban megszakadt a fasor folytonossága, elétárult a síkság s a fák szellőmozgatta lombkoronája és a néhány ház meleg, élénk fényességbe borult. Márczius volt az idő. Lucziano szerette ezt az évszakot, azt, a halovány, de Ígére­tekben oly bőkezű tájképet. Egész gyengéd köl­tészetét, kiérezte. Szerette volna leírni és élő, plasztikus alakban jeleníteni meg a gondola­tokat és érzéseket, melyeket a táj ébresztett benne. Se közönségesek, se szónokiasak nem voltak azok az érzések, s ha sikerült volna belevinni verssoraiba idegeinek remegését és a könnyeket, amelyek szive fenekén össze­futottak, se meddő, se hitvány munka nem lett volna az. Lenn, a fasortól jobbkézfelől egy platánfa csoport közelében egy időbarnitotta vén ház A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3 s Pályázati hirdetések egyszeri közlése Nyiltter sora 40 fillér. A lap megjelenik minden szí,. ,ian. // szát és el is járt benne. 0 nem né­zett keresztül nagy úri gőggel a választók fején, midőn már zsebé­ben volt a mandátum, hanem ha ta­lálkozott egyikkel-másikkal az ut- czán, kezet fogott és szóba állott vele. Szóval képviselője volt a vá­rosnak a szó legvalódibb értelmé­ben, aki áldást osztogatott mindakét kezével. Éllenben voltak képviselőink nagynevűek, kikről azt hihette az ember megválasztásuk idején, hogy kvinternót ütött velők a város. Pe­dig dehogy! . . . Ide se hederitették felénk, sőt egyiknek-másiknak a választás után sziliét sem láttuk. Nem is értünk el vele és általa semmit. Az országos komódiázás vásári zajába tehát nagyon ezélszerü bele­vonni azt a momentumot, amelyet helyi érdek néven szoktak emle­getni. Sokan ezt lekicsinylik. Mit- sem kell törődni vele. Akik nagy­zási hóbortban szenvednek, hadd menjenek a magok utján, az okos embernek maga felé kell, hogy huz­állott. Szép motívum volt, de Lucziano nem mert közelébe kerülni, mivel attól tartott, hogy valami közönséges részlet tönkre találja tenni az egész hatását. Az a facsoport, hát­terében az opálszinü égbolttal s az ellentét­tel, melyet a vén falak alkottak, mintha de­rült magafeledésre csábította volna mindig. És a dús levélbokréták, amelyek a zöld szin leggyöngédebb árnyalataival hajlottak ki ta­vasszal a kecses gályákon, hogy hova-tovább a legbizarabb őszi alakulásokon menjenek át, mindig felvidították, mint egy tréfás énekkar, amelyet kristályos hangú vig ka- czagás szakit olykor félbe és ragyog be. Azon az estén ellenkezően volt: az el- kényszeredett gályák és a feketés törzsek tra­gikusoknak tetszettek. Ab! ő benne a tragédia; és lelkének elhomályosult tükrében mélabus képet vágott minden. Ez a keserű gondolatsor hirtelen várat­lanul önmagára téritette figyelmét. A szel­lemi tehetetlenség és erőfogyatottság ilyen TEMPLOMFESTŐK, IPÁIM#fÉSllTI TENTE- ZŐK, FESTŐMŰVÉSZEK Postafiók 47. Telefon KÁDAK és 9 AI ívniMi’owszitt uKMi,

Next

/
Thumbnails
Contents