Heti Szemle, 1910. (19. évfolyam, 1-52. szám)
1910-04-13 / 15. szám
ó i * XIX. évfolyam. Szatmár, 1910. április 13. 15. szám. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. M ELŐFIZETÉSI ÁKAK: ®87 évre — 6 K — f. j ^Negyedévre — I K 50 f. Félévre — 3 , — „ | Egyes szám ára 20 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 2 dollár. Felelős szerkesztő ti Ä 'X' 11 O K Y JE JN 1) t< E. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY-SAJTO“ i A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány «ajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.l Pályázati hirdetések egyszeri közlése 5 kor. Nylltter sora 40 fillér. A la)> megjelenik íuiuden szerdán. pácsnak, a tolinak és az ekeszarvának is az ad nagyobb értéket, hogy hányán forgatják és kik veszik kezükbe. Az ember teszi becsessé az aranyat, nem megfordítva. Az ökö- ritói rémes katasztrófának iszonyu- sága épen abban rejlik, hogy nem a gazda veszítette el birtokát, hanem a föld veszítette el gazdáját. Iparkodás, munka, takarékosság, okosság minden elvesztett értéket vissza tud szerezni. De a leg- áldottabb föld sem képes az elvesztett gazdát, az elpusztult embert életre kelteni. A kezdetlegesen ösz- szerótt vityilló kastélylyá nő a szorgalmas emberkezében; a legfényesebb vár összeomlik, ha az ember kipusztul belőle. Az utolsó tiz év magyar állam- férfiai e megismerések alapján oly munkát inditottak^ineg, a melylyei Magyarországot a czivilizáczió élére állították. Az ember s főleg a gyermek védelem oly szervezetet nyert hazánkban, melynek szinte mondhatnám csodájára járnak a nyugati társadalmak vezéralakjai. Ki merné tagadni, hogy Magyarország jövőjének a kérdése a magyarság hatalmas ellenállhatatlan kifejlődése. Nincs ennél nemzetibb, nincsen függetlenségibb politika. De sőt nemcsak Magyarország históriai nagyságának helyreállítása fordul meg ezen a kérdésen, hanem Európa keleti részének békéje, művelődése, biztossága és virágzása is. Mert a Duna-Tisza hatalmas völgyében, a Kárpátok gyönyörű koszorújában nincsen egyetlen faj sem, a melyre egy birodalmi szervezet biztosan támaszkodhatnék, kizárólag csak a magyar. Abban a pillanatban, a midőn e fajnak számbeli, műveltségi és vagyoni ereje megtöretnék a sors csapásai alatt oly mértékig, hogy le kellene mondania vezénylő és egységbe kapcsoló hivatásáról: abban a pillanatban a fajok ádáz versengése és visszavonása ütné fel hydrafejét. A bomlást külső hatalom ideig-órái fenntarthatná, de csak a szabadság árán, csak az autokrácia vaskezevel. Minthogy pedig az ily hatalomnak semmi etikai célja nem Az anyákhoz és apákhoz. Irta: Rákosi Jenő. Az újabb kor legnagyobb és legdicsőbb vívmánya az, hogy az értékek benne helyet cseréltek. Régen az arany, ezüst, a drágakő, a selyem és bársony és a pénz minden neme és anyagi érték ezer formája volt emberi felfogás szerint a gazdagság fogalma. Az egyesek ma is ezek után az értékek után íutnak káros versenyben. Az összeség sem hanyagolhatja el az anyagi javak e tömegét. De immár ott trónol a legvilágosabb elmékben a megismerés, hogyha nemzetek legdrágább kincse, legértékesebb vagyona, legfőbb ereje az emberanyag. Minden mozgalomnak tehát, a melyet eddig humanitáriusnak tartottunk, óriási gazdasági jelentősége van. A közoktatás ügye, a közegészségé, és mind az, a mi az embertőke gyarapítását és megjavítását szolgálja, elsősorban közgazdasági szolgálat. Hiszen a vésőnek, a kalaZsaii. Irta : Diószegi Kálmán. Senki sem tudta, hogy tulajdon képen kicsoda, honnan került ide, talán még ő maga sem. Ha kérdezték, hogy hol született, a vállát vonta, de semmi bizonyosat nem válaszolt. Ha valaki tudni akarta, hol lakik, akkor hüvelykjével a vállán keresztül hátra mutatott: Ott hátul! És háta mögött a tenger terült el, végtelen tenger. Élt egyedül társ és barát nélkül, egyedül a tengerrel. A tenger volt mindene: családja, otthona és temploma. Benne találta örömét és hozzá imádkozott. Ha meg-meg állt a meredek fövenyparton és leshette a közeledő dagályt, ha elbámészkodhatott a hullámok nagyszerű játékában, a mint bőszülten korbácsolták a partot, — akkor volt boldog. A hullámok ritmikus mormolása, a hullám- torlódás szilaj csatájának ziir-zavaros hangja volt neki egyetlen zenéje, mely édes-bus álmodozásba ringatta el. Életét a parton játszotta le. Itt lakott rozoga viskójában nyáron és télen, viharok és esők idején. Éjszakánként a száraz tengeri fiivön aludt, nappal pedig halászott. Tápláléka teljesen a tenger termékeire szorítkozott. És a tenger nem is volt hozzája fösvény. De ha mégis Zsán üres kezekkel tért vissza a halászatról; akkor az estén éhesen maradt s nyugodtan, egykedvűen, beletörődve helyzetébe, feküdt le vackába s átengedte magát a pihenésnek. Nem zúgolódott, nem vádolt senkit se helyzetéért. Élt lemondással, mindennel megelégve. Hanemhát mily szórakozásokat is nyújthatott Zsánnak a szabad élet itt a parton ? A munka a kék ég alatt, a nap erős fényénél, a tiszta, sós levegő, tüdejét teljesen megedzette. Meztelen lábakkal járt föl- s alá a fövenyen, vagy csónakjába ült és messze elkalandozott a sziklás parton, miközben sokszor a dagály is meglepte, s ilyenkor ziháló kebellel, izmos karokkal küzdött, hogy kikerülje a sziklákat, melyek csónakját minduntalan összetöréssel fenyegették. Ez izgalommal átélt percek juttatták őt a legbusásabb zsákmányhoz. Ilyenkor mindig megtelt hálója. A fürgén menekülő rákok, a smaragdzöld moszatok, gránátvörös medúzák mind-mind hálójába kerültek. És ő bámulta ezeket hosszan, gyermekes ujjongással. Mindeme kicsiny dolgok boldoggá tették. Családja nem volt, ilyenformán e férfiú, ki a tengerben lelte egyetlen örömét, gondot vagy bánatot sem ismert. A szép nem iránt különben is ellenszenvvel viseltetett. Bamba félénkséggel vonta el magát az asszonynéptől. Valami megfejthetetlen érzet intette őt arra, hogy : kerüld az asszonyt! Számkivetette magát ide, a magányos tengerpartra. Rongyos, piszkos ruhájában félt megjelenni a faluban gazdag halászok és hajósok között. Hisz’ mindenki koldusnak tekintené s vagy éppen nem, vagy csak félvállról beszélnének vele ... * * * ^ ^ 'jlC Tí>!1 ■ Elvállalom bármily bútorok készítését a mai kor igényeinek megfelelően, a legmodernebb kiMŰBUTOR-ASZTALOS §ZATMAR, NátyáK király-u.l§.sz. ( vitelben. Háló, ebédlő, úri szalon, leány, gyér mek-szoba berendezéseket mahagóni vagy bármely különleges faanyagból.
