Heti Szemle, 1909. (18. évfolyam, 1-53. szám)
1909-01-07 / 2. szám
o „HETI SZEMLE“ Szatmár, 1909. január 7. Mi hisszük és valljuk, hogy ha mód adatnék első sorban az állam alkalmazottainak a vasárnap és ünnepnapok megszentelésére, az állam anyagi rövidséget sem szenvedne, mivel ha volna, ki hisz az Istennek segítségében, el kell hinnie azt is, hogy több kedvet nyújtana az elmaradt munka elvégzésére. Ha az államhatalom ezt megtenné, mindjárt sorba jönnének utána az iparos vállalatok. Ez által nagyobb érdeklődés keletkeznék a vallásosság iránt ama szegényebb sorsú nagyobb városi családokban, ahol az istennel való foglalkozásra minden perczben legnagyobb szükség van. Talán alulról kellett volna kezdenem. Úgy látszik azonban — és tényleg úgy is van — hogy alulról az intenzivebb vallásos felfogás fejlesztése megindult, csak ne veszélyeztetnék gyenge plántáinkat a felsőbb régiók, melyeket, hogy át kell változtatni s visszavezetni a régi vallásos útra és az örök Igazság megismerésére — bizonyos. Az önnálló magyar bank. Ez a kérdés dominálja most homlokterét a politikai életnek. A pártok megoszlanak, sőt magában a koaliozióban sincs meg az egyetértés, mert a néppárt és az alkotmánypárt ellene vannak. Az önálló jegybank mégis meglesz és pedig 1911-ben. A külpolitikai helyzet hatása alatt az osztrák engedni lesz kénytelen, mig nálunk a nagy többségben levő függetlenségi párt moráliter van reá kényszerítve, hogy ne engedjen egy hajszálat sem. Kossuth Ferencz az önálló magyar bankot feltétlenül szükségesnek tartja az ország gazdasági felvirágoztatásához. Midőn kormányra lépett, kimondta a jelszót, hogy Magyarországot gazdaggá akarja tenni: E czélból szükséges talpraállítani az ipart és kereskedelmet. Ennek sine qua non-ja az önnálló vámterület, az önálló vámterületnek pedig az önnálló magyar bank. A képviselőház által kiküldött bankbizottság 19 szakértőt hallgatott ki. Ezek közül csak kettő nyilatkozott az önálló bank ellen mig 17 azt mondta, hogy semmi akadálya sincs sem pénzügyi, sem technikai tekintetben az önálló bank felállításának. Czélszerü volna ezt a kérdést a törvényhatósági bizotságnak minél behatóbban tanulmányozni, mert rövid idő alatt fel lesznek him nyilatkozattételre, azután pedig, hogy részvényeket jegyezzenek. Kívánatos volna, hogy Szatmáron is megszólaljanak a pénzügyi szakemberek, nemcsak majd a törvényhatósági bizottságban, de jó előre a sajtóban is. Jakabék tömegsztrájka. Jakabok Budapesten decz. 31-re tömegsztrájkot mondottak ki. Meg akarták mutatni, hogy milyen hatalmasak ők. A sztrájk azonban a legnagyobb felsüléssel végződött. A főváros mintegy 160 ezer munkása közül alig egy pár ezer szüntette be a munkát, sőt délután azok is dolgoztak, látva, hogy minden üzejnben vigan folyik a munka. A kijátszott sláger tehát visszaütött a vezetőségre. Úgy látszik, hogy a munkások már tisztában vannak jól fizetetett vezéreikkel, kiknek igy sztrájkok idején bizonyára dupla honorárium jár ki, mig e beugratott munkásnép ugyancsak issza a levét. A tömegsztrájkra különben az szolgáltatott okot, hogy a miniszter a vas és fémmunkások és az asztalosok szakszervezetét feloszlatta. Küldöttségek, tisztelgések, (M—n.) Szatmárvármegye általános tanítóegyesülete által Szatmár-Németiben felépítendő tanítói internátus ügye biztos és gyors lépésekben halad előre. Oka ennek nyilván az, hogy a megpendített eszme úgy a tanítói karban, mint a társadalom körében meleg rokonszenvre talált, de meg az eszme ke-' resztíilvitele oly szakavatott, törhetlen akaratú vezér kezeiben van lerakva, mint Bodnár György, Szatmárvármegye lelkes, űgybuzgó tanfelügyelője, mi már magában véve oly szerencsés helyzet, hogy a tanítói konviktus felállítása biztosnak tekinthető. Különösen az utóbbi napok ez ügyet érintő eseményei erősítették meg lelkűnkben ama hitet, hogy a nemes idea nemsokára testet is ölt. Vármegyénk agilis, ezen eszméért lelkesedő tanfelügyelője egy küldöttséget vezetett a múlt szombaton, január hó 2-án, d. e. 11 órakor dr. Vajay Károly Szatraár-Németi sz. kir. város polgármesteréhez, fél 12 órakor ugyanazon küldöttség dr. Boromisza Tibor szatmári püspök ur O Méltóságánál tisztelgett, majd a délutáni háromnegyed 3 órai személyvonattal a küldöttség Nagykárolyba utazott, hol a főispánnál tisztelgett. A küldöttségben resztvettek : Bodnár György kir. tanfelügyelővel az ólén : Mihály Ferencz kir. s. tanfelügyelő, Kótai Lajos egyesületi elnök, Neubauer Elemér alel- nök, Marosán János és Fábián István egyes, jegyzők, Székely Árpád és Imre Károly nagybányai, Irinyi Sándor szinérváraljai, Marosán Kornél aranyosmegyesi, Paládi Lajos, Papp János, Ányos Miklós, Vladár Ferencz, Spin/JEndre, Székely József szatmári áll., Nagy Sándor nagykárolyi ág. ev. tanítók, illetve igazgatók s egyesületi választmányi tagok. A küldöttség eljárásának eredményéről a következőkben adunk számot: Bodnár György kir. tanfelügyelő hatásos beszéd' kíséretében nyújtotta át az egyesület kérelmét az építendő konviktus számára a város által ingyen engedélyezendő telek tárgyában. Dr. Vajay Károly polgár- mester válaszában kijelentette, hogy a város hálásan veszi a tanítóegyesület amaz inten- czióját, hogy egy ily nagyarányú közművelődési intézmény helyéül Szatmár-Németit jelöli s igy mi sem természetesebb mint az, hogy a város igyekezni fog az egyesület kérelmének helyt adni. Az ingyen telek engedélyezése biztosra vehető, ő minden igyekezetét arra fordítja, hogy hatáskörében az ügy a lehető legkedvezőbb megoldásra találjon. A polgármester kijelentése kellemes benyomást gyakorolt a küldöttség tagjaira, kiket a kir. tanfelügyelő a hivatalos beszédek elhangzása után a polgármesternek bemutatott. A polgármester azután szives beszélgetésbe bocsátkozott a küldöttség egyes tagjaival, mire a tisztelgés itt véget ért. Féltizenkettőre járt az idő, amidőn a küldöttség a püspök ur O Méltóságánál jelent meg. A deputáczió bejelentése után O Méltósága azonnal fogadta a küldöttséget, itt is Bodnár György kir. tanfelügyelő volt az egyesület szószólója s beszéde folyamán kérte O Méltóságának az ügy iránti rokonszen- vét, erkölcsi és anyagi támogatását. Dr. Boromisza Tibor püspök ur Ő Méltósága válaszában igen fontos kijelentéseket tett, mely kijelentések teljes megelégedést keltettek a tanítók között. A tanító munkájáról beszélt, melyet megismerni mint hivatalos iskolalátogató s egyházmegyei főtanfelügyelő, bő alkalma nyiít. Jogosnak tartja, hogy a tanítóság,. midőn mások gyermekeinek oktatásával, nevelésével, tanításával foglalkozik, a maga gyermekeinek neveléséről is gondoskodik. Természetesnek tartja, hogy a tanítói kar ily nagyszabású terv keresztülviteléhez, minő a szatmári konviktus terve, a magyar társadalom erkölcsi és anyagi támogatására számit s igy természetesnek tartja azt is, hogy a küldöttség eléje járul s tőle segítséget kér. Figyelemmel kiséri a megye és a város tanítói munkálkodását. Örömmel tapasztalja, hogy az állami iskolákban az áll. tanítók nagy gondot fordítanak az erkölcsös és vallásos nevelésre, figyelemmel kiséri a tanítói internátus felállítása iránt indított akcziót is. Ő a maga részéről helyesli a tervbe vett akcziót, most azonban anyagi segítséget nem nyújthat s az ő egyszerű magyaros őszinteségével meg is magyarázta, hogy miért. Hanem a kellő időben, mihelyet teheti, örömmel fog hozzájárulni az internátus czéljai eléréséhez egy bizonyos ösz- szeggel. A küldöttség lelkes éljenzéssel vette a nyilatkozatot. A bemutatkozás után Ő Méltóságának minden küldöttségi taghoz volt egy nyájas szava, ezzel a tisztelgés itt is véget ért. Délután 4 órakor fogadta dr. Falussy Árpád vármegyénk főispánja a küldöttséget a vármegyeházában levő fogadótermében. Bodnár György kir. tanfelügyelő az egyesület nevében kérte a főispánt, hogy a tanítói internátus védnökségét fogadja el s az egyesület kérését a kulturadóból engedélyezendő évi hozzájárulás tárgyában támogassa, nemkülönben az egyesület küldöttségét annakidején a kultuszminiszterhez vezesse. A főispán igen kegyesen fogadta a küldöttséget, a tanítói internátus eszméje nagyon áthatotta s megtiszteltetésnek veszi, hogy az ügy védnöke lehet. Az egyesület kérelmét mindkét törvényhatóságnál melegen fogja támogatni, nemkülönben a legszívesebben vezeti a küldöttséget annak idején a minisztériumba. A szokásos bemutatkozás után a főispán a küldöttség tagjaival szívesen elbeszélgetett s a beszélgetés folyamán úgy nyilatkozott, hogy nem tud elképzelni akadályt, mely a nemes czél elérését meggátolná. A szives bucsuzás után a küldöttség tagjai az esti 6 órai vonattal Szatmárra utaztak. CSAPD LAJOS SZATKÁR, Deák-tér 7., (1. emelet). )\ ELSŐRANGÚ PAPI- V ’í!*“"“- V Papi öltönyök, Libériák, Reverendák, SzarvasbőrCzimádák, nadrágok, Palástok, fövegek, Bőrkabátok készítését elvállalom. f\ Tisztelettel CSAPÓ LAJOS, ÉS POLGÁRI SZABÓ Mindennemű öltöny készítésénél a fősulyt az elegáns szabás és finom kivitelre fektetem, a mellett teljes kezességet vállalok szállítmányaim valódi szilié és tartósságáért. Nagy raktár honi és angol szövetekben. s zabó- mester.
