Heti Szemle, 1909. (18. évfolyam, 1-53. szám)
1909-01-07 / 2. szám
Szatmár, 1909. január 7. HETI SZEMLE 3 Tehát a tanítói internátus eszméje nap- ról-napra tért hódit és pedig gyors és biztos lépésekben; azonban még csak a kezdet kezdetén van de ha a társadalmi élet ily eminensei, mint a szatmári püspök ur 0 Méltósága, továbbá dr. Falussy Árpád főispán, dr. Vajay Károly polgármester, a legmelegebb támogatásban részesíti a megyei tanítók eszméjét, annál inkább elvárható, hogy a megyei, különösen a vidéki tanítók, kiknek érdekében épül az internátus, lelkes támogatói legyenek az ügynek. Csanálosi ügyek a vármegyénél Nr. 2. Csak nemrég, e lapok 1908. október 14-i számában tettük szóvá azt a hallhat- lan erőszakosságot, amelylyel Szabó Dezső Csanálosnak szomorú hírre vergődött jegyzője, a község ügyeit kezeli, s amelyben neki hűségesen akkompanirozik a tisztelt vármegye — úgy látszik — abból az elvből indulva ki, hogy katholikus községnek kálvinista jegyzővel szemben igaza nem lehet. — Akkor a katholikus község által a katholikus temető részére vásárolt földterületnek ily értelemben való áttelekkönyvezéséről volt szó, melyet a községi képviselőtestület a Sz. D. jegyző által elkövetett hiba kikorrigálása- képen egyhangúlag elhatározott — amely azonban a jegyző fellebbezése folytán a megyénél a jegyző által megcselekedett alaki hibákra való utalással (nemde szép dolog ?) jóváhagyást nem nyert. , A csúnya manőver sikerült. — Nem csuda, ha ennek a gyönyörűséges győzelem- | nek mámorától megittasulva újabb hasonló I babérokra pályázott a község konok ellensége. Még 1908. január 21 én Csanálos község képviselőtestülete egyhangúlag elhatározta, hogy — az esetleges pereskedés elkerülése végett — a templomkerités és plébánia-javításoknál Jakabfy építész által készített költségvetés és rajzért neki 100 korona fizettessék a községi pénztárból. Kapóra jött ez is a jegyzőnek, s a község határozatát az erről felvett jegyzőkönyben a maga szája ize szerint szépen kiczirkalmazván, fellebbezési mániájának vesszőparipáján a vármegyére vágtatott. — 1908. decz. 29-én tárgyaltatott ez a fellebbezés a vármegyén, mely régi hagyományához híven magáévá téve azt — a községi határozatot elutasította. — Éhez a brüszk módon a jogi érvek slendriánságával támogatott s a komoly felvilágosítások elől elzárkózó vármegyei határozathoz a közérdek — de főként a községek letiporni szándékolt autonómiájának érdekében van egy pár szavunk. — Az a vád, hogy Szabó Dezső jegyző a képviselőtestület határozatait meghamisítja, ha nem is prejudikálhatott a vármegyei határozatnak, de talán mégis csak egy kis óvatosságra inthette volna az állandó választmányt s ennek a jegyzővel rokon előadóját. — Mert ime — megtörtént, hogy mig a képviselőtestületi jegyzőkönyv szerint a templom és plébánia szóban forgó ügye „községi érdeket képviselt“ addig az állandó választmánynak. a jegyző beterjesztésére alapított indokolása szerint „képviselőtestület határozata elutasítandó volt, mert az egyház érdekében . . . felmerült kiadás a községi pénztárt nem terhelheti.“ Nem-e? Hát kérem az enemü kiadást mindig azt terhelte. Mást nem is terhelhetett, mert más pénztárunk nem is létezik. Állandóan azt terhelik az összes egyházat illető kiadások költségvetésileg. S ezen hiába akart az akkor is úgy — tiz éve -- mindenáron ravaszkodó jegyző, sőt maga a vármegye is változtatni, mert a belügyminiszter 117247/901 szám alatt végérvényesen az eddigi gyakorlat fentartása mellett döntött, elrendelvén, hogy „az egyházi kiadások nevezetesen az abban nehézményezett templom tatarozására felvett összeg a községi költségvetésbe felvétessék, mert mondja a belügyminiszter — beigazolt.iák tekintendő, hogy nemcsak Canonica Visitatio rója a kérdésben leró terheket a politikai községre, hanem a tényleges gyakorlat is szentesitette kötelezettségének ily módon való hordozását, miről a vármegye közönségét további megfelelő eljárás mellett értesítem“ . . . stb. S ezt mind nem tudná a jegyző, s nem tudná a vármegyei intéző- ség ? Dehogy nem ! csak nem akarja, mert ez az eljárás pászol bele az ő kicsinyes politikájába. Ahelyett, hogy az immár 14 év óta zavarkodó jegyzőt leintené s kákán is csomót kereső okvetetlenkedéseit — mint Hrabovszky István mérki plébános és vm.-biz.-tag mondotta, elutasítaná vagy más az ő törekvéseinek megfelelő helyre disponálná, felül neki s a Csanálos község megrontására irányuló csúf játékának akaratlanul is eszközévé lessz. Azt mondhatnák még, aminthogy mondották is — sajnos, hogy Cholnoky Imre katholikus voltára való hivatkozással argumentált ilyetén formán, hogy hiszen nem nem lehetett a 100 koronát a községi pénztár terhére kiutaltatni, mert az nem volt a költségvetésbe felvéve. Hát kérem, Csanálos község pénztára az előre nem látható kiadások tétele czimén minden esztendőben nagyobb összeggel van megterhelve, eltekintve attól hogy pótköltségvetéssel is lehet segíteni az ilyen momentán felmerülő költségek elszámolási nehézségén. De meg Sz. D. jegyző lakásán a község megkérdezése nélkül a szobák kifestésére s a luxus üveges gang lakatos költsége czimén is jóval több adatott ki 100 koronánál, mely összget a jegyzővel egy húron pendülő darabant biró, Czimmermann Mihály sietve becsátott rendelkezésére a község ellenségének. S amikor ilyen ügyek az elnöklő szolgabirák előtt a községi gyűlésen szóvá tétettek, a szolgabiró a jogos kifaka- dásokat még csak szóra sem méltatta ! A most lefolyt vármegyei gyűlésen is Csanálos község 1904. évi zárszámadásának a jegyző által jogtalanul használt fuvarra vonatkozó egyes tételei N. Szabó Albert által megfellebbeztetvén, az mint nem érdekelt részről beadott fellebbezés hivatalból vissza- utasittatott.“ íme, a megyének tudomására jut a visszaélés s azt a helyett, hogy szigorú vizsgálat tárgyává tétetné, mindenképen eltussolja. A kálvinista jegyző haszonlesésre, Vagy kényelmi szempontra alapított önkényes eljárása a jog és törvény ellenére hallgatással sankcionáltatik, mig templom és plébánia ügye, mint „nem községi“ ügy, hercze-hurczát és huza-vonát köretei a kálvinizmusnak nagyobb dicsőségére. „Nem községi!“ holott a templom és a plébánia annyira a községhez van nőve hogy ezek nélkül Csanálos el sem képzelhető. Holott az egész község annyira katholikus, hogy ezen jellegén még csak a gyűlölködő jegyző kálvinistasága sem változtathat! Vagy talán éppen ez a baj! Emiatt kell sanyargatni egy olyan községet, amelyre bármely vármegye büszke lehetne! Csak legalább ne ilyen feltűnően seké- lyes politika nyerne kifejezést a vármegyénél. Olyan politika t. i., amely amig a vármegye egyik legszebb községét indokolatlanul zaklatja, addig másrészről az egyoldalúságnak oly aklatáns bizonyítékát szolgáltatja, mely általánosságban sem lehet megnyugtató. Ha valamire, erre lehet mondani a svéd gubernátor hires mondását, hogy „parva sapientia regitur mundus.,, Ám, az igazságot, az alakiságok nyomorúságos útvesztőibe sűlyeszteni avagy felekezeti egyoldalúságnak áldozatává tenni nem lehet. Az ilyen eljárás méltán kelt visszatetszést s hagy sötét nyomokat a lelkek mélyén. És sem a község ügyének, sem a vármegye tekintélyének, sem — ami fő — a haza érdekeinek nem használ. Sőt mindezeknek a leghatározottabban árt ! Pedig sajnálatos széttagoltságunkban újabb bomlasztó elemeknek a közéletbe való bevitele egyenesen pemzeti szerencsétlenség. Ettől s ennek súlyos következményeitől óvja meg az Isten ami magyar hazánkat! A vármegye eme jogsértő határozata ellen különben Rónai István plébános, vm. biz. tag fellebbezést jelentett be. Vederemo! Katholikus tevékenység feléledése egy kisvárosban. Élénk katholikus társadalmi köztevékenység indult meg egész váratlanul a legutóbbi hónapok alatt Felsőbányán egy derék fiatal papnak buzgólkodása nyomán. Az ottani katholikus Legényegyletnek, mely működését az utóbbi néhány év óta úgyszólván beszüntette, s melynek létezése csak lassú haldoklás volt már, az ősz végével kinevezte megyés püspök ur Ő Méltósága elnökévé Ettinger János segédlelkészt, kinek sikerült az üdvös rendeltetéssel biró egyesületet az enyészet utján megállítani, sőt abba rövid időn erőtől duzzadó életműködést önteni. A Legényegyletnek, mely Felsőbányán mindenben egy „Katholikus Kör“ feladatát tölti be, nem volt már évek óta elnöke, egyleti működést teljességgel nem fejtett ki, ügyei szabályszerűen vezetve nem voltak, helyiségei gondozatlanul állottak, tagjainak száma 14-re volt leolvadva s létezését más nem igen bizonyította, mint csupán az épület homlokán függő czimtábla; most az új elnök erélylyel és vasszorgalommal mindenek előtt rendbe hozta az egylet szétkallódott vagyoni ügyeit, a tagokat az egylethez visz- szaédesgette és odaszoktatta, folytonos és kitartó agitáczióval uj tagokat toborzott a hívek soraiból s ezek számát felvitte 68-ig, a l rí RUHA-ÜZLET!1 ? Augusztus 1 én nyílt meg Szatmáron, V j|| OITEIA fiyg pifi fi Deák-téren, (a Fehér-ház mellett) 1 UJ «una-Uiiiiíi 1 I ] m. ni iái Ül ITtWWíF kész ,érth n8i' * rSäÄtsÄUsWÄas: 'JiJLJLl JULlj JLj/ overmPkruha-ÜZlete bundak> különféle gyermekruhák, valamint dús &3 1 ““ valasztékhan a legelfigánsahh tifii kahátezikkak
