Heti Szemle, 1909. (18. évfolyam, 1-53. szám)
1909-03-10 / 11. szám
„HETI SZEMLE o elhinni is. A kormány bukását követni egy általános felfordulás, melyben az összegabalyodott pártok közt épeh a fészkelődők húznák a legrövidebbet és a nemzeti önállóság eszméje, s minden eddig elért eredmény beláthatatlan időkre el volna temetve. Gondolják meg tehát akiket illet, hogy a nemzeti aspirácziók bukásért őket terhelné a felelősség teljes súlyával. A néppárt becsületesen és hűségesen kitart a kormány mellett, mely az önálló bankot akarja hozni kartellbank alakjában. E nehéz viszonyok között nem akarja még nehezebbé tenni a kormány helyzetét. így kell cselekedni a haza minden jó polgárának és nem az egyenetlenségek szitásában utazni, s akkor nyugodtak lehetünk, hogy nemzeti aspirációinkat siker fogja koronázni. Lesz-e háború. A múlt Hét békés hírei után egyszerre harezi lárma keletkezett. A háború kitörését elkerülhetetlennek tartották. A nagyhatalmak tanácsa ellenére ugyanis a sz'erb minisztertanács azt határozta, hogy nem mond le a területi kárpótlásról és Bosznia autonómiájának követeléséről. Természetesen ez a makacsság azon föltevést ébresztette, hogy Oroszország kéz alatt biztatja Szerbiát, holott szinleg a béke érdekében nyilatkozik. A szerb események pár napig izgalmat keltettek, most már azonban ismét a béke szele fujdogál, mert Szerbia kijelentette Bécsben, hogy fentemlitett követeléseitől eláll, egyebekben a nagyhatalmak igazság- érzetére bízza magát. Országgyűlés. A képviselőház letárgyalta a házadó javaslatot, mely a jövő évben lép életbe. Letárgyalta a tőkekamatadó javaslatot is, melynek értelmében minden 100 korona kamatjövedelemből 10 korona lesz levonandó adóba. A főrendiház is tartojtt ülést, hol gróf Tisza István helyeselte a törökökkel kötött egyezményt, mig Zseléwzlcy Kóbort a kormány ellen intézett támadást. Városi közgyűlés. A városi e havi rendes közgyűlés folyó hó 8-án volt délután - 3 órakor, mélyen a főispán távollétében dr. Vaja;/ Károly polgármester elnökölt. A rendes közgyűlést egy rendkívüli gyűlésnek kellett volna megelőznie, de az ismét elmaradt, mert nem voltak kellő számban jelen a városatyák, igy az utolsó terminus e hó 18-ára tűzetett ki. A rendes közgyűlés tárgysorozata a polgármester havi jelentésével kezdődött, mely fontosabb dolgokat nem tartalmazott, csupán az adminisztrátiós ügyek elintézését hozta a közgyűlés tudomására. A polgármesteri jelentést, tudomásul veszik. A kereskedelemügyi miniszter a vasúti állomás kibővítésére vonatkozó városi javaslatot tudomásul veszi. A budapesti főkonzul köszönetét fejezi ki a városnak az olaszországi szerencsétlenség következtében nyújtott segélyért. A kassai hadtestparancsnok értesíti a várost, hogy a helyőrség ez időszerűit nem szaporítható, hanem a város kérelmét pártoló előterjesztésbe helyezi. Dr. Vajay Imre orvos 1000 koronás alapítványát a közgyűlés köszönettel fogadja és a többi közpénzekkel együtt való kezelését rendeli el. Ezzelm tanácsi előterjesztések fontosabb tárgyai le is tárgyaltalak. A jogügyi és gazdasági ügyek közül fontosabbak a következők : Varga János műszaki dijnok illetményét a közgyűlés 5 koronáról 6'50 koronára emelte. A szinházivillam áram díjtalan fogyasztása fejében a város 500 koronát fizet át a villam- ' világítási alapba. Ezután a nyári legeltetési dijakat állapította meg a közgyűlés, mely határozata szerint a marha legeltetési dijak 25°/o-al felemeltetnek. A rendészeti bizottság javaslatait három magán telek megosztása tárgyában tudomásul vették, mind a három telek megosztását megengedték. Miilián Gyula városi utkaparót a közgyűlés nyugdíjazta, illetve végkielégitetette. 864 koi'onával. A hatósági átiratok közül Pozsony város átiratát a pornografikus detektív regények terjesztése ellen, pártolóing tudomásul vették, de Kolozsvár átiratát a „Ne fernere“ ügyében ad acta tették. Ezzel a közgyűlés 4 órakor véget ért. Irodalom. — Művészet, színház. A múlt hét színházi dolgairól nincs sok mondani valónk. Csupa reprisékkel találkoztunk. Csupán szombaton este mutattak be egy uj eredeti darabot, „A bálványok bolondjáét. A színdarab színműnek van minősítve, pedig igazi erős, mint mondani'szokás „megrázó“ dráma. A dráma cselekménye egy tüzes vérű kaczér hűtlen grófné és egy fiatal kiváló tehetségű színműíró, lapszerkesztő és országgy. képviselő közt létrejött, majd a grófné hűtlensége folytán szétrombolt szerelmi bűnös viszony körül forog. Az iró biztos kézzel nyúl a darab thernájához, ezt elejétől végig hűen rajzolja le s természetesen, minden túlzást kerülve állítja be a szereplőket a darab cselekményébe. Nagyon szépen érvényesül a darabban az erkölcsi igazság, a bűn büntetése; kegyetlen módon ostorozza a hűtlen, bűnös szerelmi viszonyt és életet. A színdarab határozottan szép sikert ért el. A mi közönségünk a múltban tartókodott a komoly irányú darabok nézésétől; örömmel tapasztaljuk most ennek az ellenkezőjét. Szombaton és vasárnap e darab premierjén s rep- risején telt ház volt. Maga az előadás is megérdemelte a meleg pártolást; a drámai __ Szatmár, 1909, márczius 10. a viszonyokat, nem találom elegendőnek, ami e téren a helyi társadalom részéről történik. Nézzünk csak körül Van itt városunkban nagyszámú tisztviselő és egyéb értelmiségi osztály — sokkal több, mint hasonló nagyságú városokban — van tekintélyes iparos, kereskedő és gazdálkodó társadalom; mindezek — a kivétel nem rontja le a szabályt — magyarok, tiszteletreméltó jó honfiak, még él szivükben a hit és vallás tisztelete, s ezzel szemben az érem másik oldala ? Az, kérem, hogy a helybeli köznépet és a munkásság alsóbb rétegét nem mi: papok, tisztviselők, értelmiségiek, kereskedők, iparosok vezetjük, hanem a pálinka és a pálinkamérők; az iparos tanulóifjúságot — a kötelező tanoncz- iskolán kívül — szabad idejében az utcza neveli; a műhelyek munkássága nagyobbrészt szoeziáldemokrata alapon van szervezve; a bányászság pedig, e városnak és vidéknek régi idő óta oly hűséges népe, ha egy-két budapesti szocziálista ficsurnak eszébe jut Nagybányára rándulnia, megtagadja a munkát és sztrájkba lép. Vagyis idegenből 2—3 napra ideszakadt néhány agitátornak több a befolyása iparos és bányász munkásságunkra, mint édes mindnyájunknak. Az innen távolfélreértene. Nem felekezetieskedést, nein felekezeti összekülönbözéseket és elkülönzéseket hirdetek, nincs rá itt Nagybányán se jogunk, se okunk, se szándékunk. A magunk portáján kell maradnunk, van itt tenni, építeni és dolgozni valónk elég. Tudomásom szerint a helybeli katho- likus egyháztanácson (azelőtt: iskolaszék, vajmi kevés hatásköre van) és ezen tiszteletreméltó, de szerény körben mozgó Kath. Legényegyleten kivid nincsen a helyi katholikus társadalomnak semmiféle, se hivatalos, se társadalmi szervezete. Azt mondhatná valaki; nincsen is rá szükségünk. Azt bátorkodom felelni, hogy van és napról-napra sürgetőbben lesz rá szükségünk. 'Remény van rá, hogy rövid idő alatt megvalósul a rég óhajtott kath. autonómia. Ha újra csalódnánk, az egész ország katho- likusainak, mint egy tábornak kell azt sürgetnie és követelnie. Nekünk sem szabad •hiányoznunk abból a táborból. Ha meglesz, abban fog állani, hogy az egyházi ügyek intézésében a világi elemnek is lesz törvényes befolyása az egyházi ügyek bizonyos nemének intézésére, még pedig — úgy tudom — országos, egyházmegyei és községi, vagyis plébániai szervezetekben. De kérdem: hol van ez a katholikus férfitársadalmunk, mely ebbe a mi helyi autonómiánkba életet, lelkesedést, hozzáértést és egységet viszen bele, ha most úgyszólván nem is ismerjük egymást mint katholikunokat ? Már pedig ebben az autonómiai szervezetben nemcsak a magasabb tisztviselőknek és diplomás embereknek, hanem a kereskedő és iparos mellett a katholikus munkás osztálynak is cselekvő és szenvedő választójoggal képviselve kell lennie. S hol keressük ma városunkban ezt a katholikus munkás hit.sorsosunkat? Vagy tovább menve — küszöbön áll az általános választójog életbeléptetése. S ha e kérdésben — hogy világos kijelentéseim ellenére se érjen szemrehányás — nem is szorítkozunk kizárólag katholikus álláspontra, hanem a hazafiság és hazafiatlanság, a hit és hitetlenség, a vallás és vallástalanság szempontjára, vájjon, rendben találjuk-e dolgainkat? Nem kell-e szomorú meglepetésektől, tartanunk, ha minden irni-olvasni tudó ember a szavazó urna elé lép anélkül, hogy szivében a haza szeretet és vallás tiszteletét vinné oda magával? Nem találom nagyon megnyugtatónak CSAPI) LAJOS SZATMAR, Deák-tér 7., (I. emelet). ELSŐRANGÚ PAPI- ^ Magyar díszruhák, Polgári ruhák, Papi öltönyök, Libériák, Reverendák, SzarvasbörCzimádák, nadrágok, Palástok, fövegek, Bőrkabátok készítését elvállalom. ÉS POLGÁRI SZABÓ Mindennemű öltöny készítésénél a fösulyt az elegáns szabás és finom kivitelre fektetem, a mellett teljes kezességet vállalok szállítmányaim valódi színe és tartósságáért. Nagy raktár honi és angol szövetekben. A Tiszteletté I CSAPÓ LAJOS, s za bó- mestop,
