Heti Szemle, 1909. (18. évfolyam, 1-53. szám)
1909-01-07 / 2. szám
XVIII. évfolyam. Szatmár, 1909. január 7. 2. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre-----— — — — — 3 . — Ne gyedévre — — ” 50 „ Tanítóknak és kézmfiiparosoknak égy évre 4 korona ßjyes szára ára 20 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDUE. Főmunkatárs MAROSÁN JÁNOS. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY-SAJTÓ* A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó“ ozimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vételnek fel. Nyllttér sora 40 fillér. A lap megjelenik minden szerdán. Térjünk vissza ősi hagyományainkhoz. Az újabb időben nap nap után érezhetjük hatásait annak, hogy már évtizedekkel ezelőtt eltértünk őseink útjáról, a vallásos életről s különösen szabadjára bocsátottuk jövőn fenek legfőbb biztosítékát, a vallásos erkölcsi nevelést. A sza- badelvüség, a lelkiismereti szabadság és legújabban a szabad gondolkozás leple alatt, oly tanítások kelnek szárnyra, melyek teljesen híjával vannak az erkölcsnek s igy egyéb czéljuk sem lehet, mint a további hitbeli rombolás. Ha jól szemügyre vesszük a dolgot, nem csodálkozunk, ha minden napra akad egy-egy szánandó, vélt zseni, aki hivatva érzi magát a világot és annak erkölcseit megmásítani. Ezek. soha sem részesültek az ősi hagyományokban. Soha sem volt részük a hitbeli életben. Miután felnőttek, miután felszerelték magukat bizonyos látókörrel, nem lévén az igazi hitben és annak igazságaiban semmi jártasságuk, hitet kellett maguknak teremteni, mely hit erkölcseinek eredménye, hogy csak egy pár példát hozzak fela „párisi jogászbálok“, „a bűnös Budapest“ és sok más nagyobb vidéki város éjjeli élete, — tivornyái stb. A hitbeli élet megfogyatkozása különösen a nagyobb városokban mutatkozik még ez idő szerint. Ott is első sorban azon tömegeket fosztja meg az erkölcsök sze- liditő és nemesitő hatásától, melyek leginkább rá lennének utalva a sorsban való megnyugvásba és önbizalomba. Az egyházon kívüli erkölcs-tanitások tudnak valamit a reményről? Nem tudnak, mivel ehez hit is kell. Tudnak sürgősen követelni, tudnának erőszakoskodni s minden társadalmi hibát más embertársukban fedezni fel. Az anyagiasság korát éljük, mely minden ellen küzd, ami becses, ami nemes és ami tradiczio- nális. Szeretik fitogtatni a modernt, az újat és legújabbak Pedig az emberek lelki világában, mely kormányozza az egyént, nincs és nem lehet modern, uj és legújabb. Ott csak állandó eszményinek lehet helye. Hiába próbálunk keresztény valláserkölcsök helyett p. o. meztelen humanizmust állítani szemeink elé, mert igazi megnyugvást soha sem fogunk találni. Mindig törekedni fogunk valami után, mely tőlünk távol van, mely körülöttünk kísért, de mégsem ismerhetjük, mert — sajnos — nem tanítottak meg ismerni. Nem nőttünk fel az ősök keresztény hagyományai között. De azután csak egy kis gyenge szél s úgy elterülünk az élet viharában, mintha nem is lettünk volna. A mi keresztény ősi hagyományunknak, nehéz megpróbáltatások idején fegyvere a türelem és remény. A szabadgondolkodásnak végső eszköze a fegyvercső. Mily óriási iir választja el az embereket a két irány között? Hogy a kettő között melyik felel meg az ember hivatásának, megmondja a lelkiis- meret. Jól megmondottaiiemrég egy társadalmi irányú beszédében Dr. Boro- misza Tibor szatmári püspök, hogy „az emberek emberek által lesznek emberekké“, csak az a sajnos, hogy ebben a sietős világban a hivatottak keveset törődnek másokkal. Nem csak a társadalmi élet intézőinek van, vagy volt ennél sürgősebb dolguk, hanem maguk a családfők is megfeledkeznek a múltról s annak szép és éltető erényeiről. így történhetett meg, hogy a sarjak tovább és tovább sodortatlak az örökigazságtól, fejlődött ki egy számban nem megvetendő társadalom, melynek nincs nyugta, mivel egy jobb jövőben nincs reménye sem. Az idők járása mindenképen megállást parancsol és visszatérést a bizonytalan sötétségbe vivő utakról. Azonban bármily kívánatos ez, kézzel fogható sikert nem fogunk tapasztalhatni mindaddig, mig az emberiség nevelésére szánt intézmények nem térnek vissza a keresztény vallási alapokra. Ez a társadalom, — a magyar társadalom kezdettől fogva keresztény jellegű volt. És most már meguntuk, vagy a modernizmus korszakában van okunk magunkat szégyelleni miatta? Szégyeljük magunkat az örök igazságok miatt, melyek voltak és a világ végéig lenni fognak? Nem! Nem ez a mi bajunk. A mi bajunk az, hogy figyelmünk bizonyos irányokban túlságosan le volt kötve. Soha sem számítottunk előre, hanem többnyire a más bajaival törődtünk. így siklott ki azután a szilárd talaj az emberiség egy nagy részének lába alól. Ahelyett, hogy a régi idők hagyományait követnők, vagy legalább előkészületeket tennénk az ide való visszatérésre, inkább egymás ügyeivel bíbelődünk. Egyik keresztény birálgatja a másiknak dolgait s mig ezt teszi, megfeledkezik a maga sajátos ügyeiről, a hol pedig igen nagy az a terület, a hol a tövisek és dudvás gazok már is tanyát ütöttek s melyeket ki kellene irtani. Mig mi egymás között czivó- dunk, egymás ügyeit sokszor kihívóan és igazságtalanul birálgat- juk, közénk lép észrevétlenül egy harmadik, ki mindkét fél javából ki veszi a maga részét. A múltban maga az államhatalom is nagy hibát követett azzal, hogy intézményeiben — tekintettel a magyar társadalom felekezeti tagoltságára — felekezetnélküli álláspontot foglalt el. A magyarnemzet keresztény nemzet volt s annak is kell maradnia. Azért az államhatalomnak is keresztényfelekezet- közi, nem pedig felekezeten kívüli álláspontot kellene elfoglalni, vagy kelletett volna elfoglalni. Két szentkép díszes aranyozott kerettel ingyen, ki 25 forinton felül bevásárol ---® j 0 g SZillMZZäl Mterkereskeiésébai rí Helyben készült legjobb minőségű ebédlő és hálószoba berendezések olcsón kaphatók. Lelkészek és tanítók részére 10% árkedvezményt nyújtok. T
