Heti Szemle, 1909. (18. évfolyam, 1-53. szám)
1909-02-24 / 9. szám
XVIII. évfolyam Szatmár, 1909. február 24. 9. szám POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető josÉpees küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „ sajtó“ színiére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hit delések jutányos árban vételnek fel. Nyilttér sora 40 Altér. A lap megjelenik iniiuteu szerdán. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egy évre — — — — — — tí korona — fillér Féiévre — — — — — — — 3 „ — Negyedévre — — — — — 1 „ 50 „ Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona Eiiyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő B Á T H O K Y E .Ol ORE Fömuckatáps MÁKOSÁN J Á N O í A lap kiadója: A „PÁZMANY-SAJTÓ“' Élhetetlenség*. Mikor az életre ébredő katho- lioizmus bajnokai közöttünk forgolódnak s bennünket szent hitünk érdekében tevékenységre sarkallnak, mintha csak megelevenednék a bibliai kép Szent Péterről és az inaszakadtról s újból hallanék: — Kelj föl és járj! Meg volt a nagy lomha lest, talán erő is szunnyadozott benne; de nem voltak járt utak az idegek, az agy és a külső életműszerek között sem egyik, sem másik irányban; ennélfogva hiányzott a tetterő. Mit mondok: Hiányzott? ügy van az még ma is jó részben. Hiszen még mindig azon stádiumban vagyunk, melyben az álmából fölriasztott ember, ki szemeit dörzsöl get ve nem tudja, hogy fölkeljen-e, avagy ismét visszadőljön párnáira. Agitálunk, gyülésezünk, szervezkedünk, bankettezünk, dikció- zunk; katholikus körökben iszunk, kártyázunk és táncolunk: de hol maradt a tett ? A hang ugyan a Jákobé, de a kezek még mindig az Ezsau kezei. Vallják meg, hogy mig a buz- ditó szónoklatokat hallgatva rekedtté kiáltozzuk torkunkat s vörösre tapsoljuk tenyereinket, mindannyiszor jámborul fölsanditunk főpapjainkra ; szinte várjuk, hogy mikor szedik elő szeredás nagyságúnak képzelt erszényüket s öntik ki abból mindenféle közcélra, a te- méntelen sok arafyat, hogy csakúgy káprázik belé a szemünk. Úgy tesznek a katholikus hívek, mint a szatmári kispapok ezelőtt vagy húsz esztendővel. Ha hosszú sorban végig, sétálták a várost s szembe került egy kolduló czigány- gyerek, valamennyitől azt a választ kapta: „Eredj hátra dádé, ott van a nagyságos ur, annál tartjuk a pénzünket.“ Pedig az az idő, amikor főpapjainktól mesés áldozatokat várhatunk, mihamarabb lejár. A folyton forrongóbbá váló közélet hatványozódó szükségletei az ő jótékonyságukat is ezerfelé foglalkoztatják. Ezenkívül köztudomású, hogy jövedelmeiket megnyirbálta a kongnia rendezése, erre következik a párbér megváltás és azután, a jó Isten tudja, hogy még micsoda. Mint bármi téren, épp úgy a katholikus közéletben is megújhodás csak úgy lehetséges, ha az alulról kezdődik. Máskép egészséges közszellem el sem képzelhető. A máramarosi őserdők szálfáit döntögető favágót, a bányák sápadt munkásait, a földművelő parasztot, a műhelyében izzadó kisiparost ugyanazon eszméknek kuli eltöltendők s anyagi erejükhöz képest ugyanazon áldozatkészséget kell tanusitaniok, mint aminőt azoktól látunk, kikre a világ ma szinte követelőleg tekint, hogy adakozzanak, még pedig ezreket. Többre mennénk a szegények százezreinek siirii filléreivel, mint kis számú nagyj ink ritka ezreivel. Lám, protestáns atyánkfiái — dicséretükre legyen mondva — adó- filléreikből egyik közintézményt a másik után létesítik: mi pedig egyebet sem tudunk mondani, mint azt, hogy adjanak a papok. Ha nem a mi saját ügyünkről volna szó, szinte azt kellene mondanom, hogy ezen gondolkozásmódnak csupa mulatságos állapotok a következményei. Ott vannak például MáramarosIiourdes. — Zarándokutam emlékeiből. — Irta: Pásztor Ferencz. Jubiláris évet fejeztünk be e hó 11-én, a lourdesi jelentések félszázados emlékünnepét s ez évben Isten nagy jóvoltából megértem lelkem régtől ápolt forró óhajáL Meglátogattam a Szüzanya szentélyét, csókoltam lábainak nyomát, tanúja voltam az Ur csodatetteinek. Örökre felejthetetlen, kedves ut! féléve már s lelkem még mindig tele van e zarándokút mély benyomásaival, drága emlékeivel, melyek — úgy érzem — nem is fognak soha eltörlődni. Nem azért mentem, hogy csodát lássak, Lourdesbe, erre — hála Istennek — nincs is szükségem; nem is kíváncsiságból, hanem, hálás kegyeletből a Szüzanya iránt. És mondhatom, mindazok lelke, kik velem egyidejűleg Lourdesben jártak, valami sajátságos, természetfölötti erőtől volt áthatva; a tulvilági hit és imádság szelleme sugárzik mindenkinek szeméből, arcáról. Nem lehet szóval kifejezni azt az elragadó érzést, mely ott a szent helyen betölti a lelkeket. Itt éreznie kell még a hitetlennek is, hogy szent a hely, amelyen jár. Nem zárkózhatik el senki attól a tulvilági hangulattól, mely a félszázad előtt megnyílt patak csörgedezéséből, az imádkozó ajkakról, sőt magából a levegőből érzi a lelket. Ez a természetfölöttiség fuvalma, mely onnan a Massabiella sziklák ormától, a kígyót taposó Immaculata lábanyomaitól kerekedik, hogy szembeszálljon a XX. századnak lelketölő, sivár, materiális szellemével. Lourdes az egész világ közös bucsujáró helye. Odajár évenkint (a nagy francia nemzeti zarándoklatkor) nemcsak a hűtelen „pri- mogenita“, — hanem a föld minden nemzetsége vezekelni, megújulni, testi, lelki nyavalyáiból gyógyulni. Most is, augusztus 30-án, 50 ezer zarándok tölti be a kegyhelyet — s ez igy van kora tavasztól késő őszig — a világ minden részéből, minden nemzetségből, mindennemű és rangú, legnagyobbrészt előkelőek. De ezek mind egy szív, egy lélek, egy hangon imádkoznak és énekelnek. Kezükben a rózsafüzér, arezukon mennyei lelkesedéssel végzik áj tatosságaikat a barlang előtt, a fürdőknél, a templomokban, a nagyszerű kálvária-utou példás rendben, elragadó buzgósággal. Eszembe jutottak a mi itthoni bucsujáró helyeink s szomorúság fogott el. Országos vásárnak, nem búcsúnak nevezhető az a lárma, zűrzavar, tolongás, mely a mi közeli kegyhelyeinket betölti. Pedig talán máskép is lehetne! Itt Lourdesban a vásárlás üzérkedésnek semmi nyoma. Az emléktárgyakat a kegyhelytől külön, benn a városban árulják méltányos áron. Itt még nein foglalta le az ájta- tossági, tárgyakkal való kereskedést a keleti Két szentkéj) díszes aranyozott kerettel ingyen, ki 25 forinton felül bevásárol ® 0 tr\\ rrtr'ii « j CV Helyben készült legjobb minőségű ebédlő és hálószoba berendezések olcsón kaphatók* Lelkészek és tanitók részére 10% árkedvezményt nyújtok.
