Heti Szemle, 1909. (18. évfolyam, 1-53. szám)
1909-02-24 / 9. szám
9 „HETI SZEMLE Szatmár, 1909, február 24. ban a hosszumezeiek. Kezemben volt nagy ákom-bákom betűkkel megirt folyamodványuk, melyet dédapáik ezeíőtt száz esztendővel, 1808- ban Klobusiczky Péter szatmári püspökhöz intéztek s tőle templomot kérnek. Eldiesekesznek vele, hogy az ő hitközségük már tekintélyes lélekszámra emelkedett. De rögtön hozzáteszik, hogy mivel szegények, főpásztoruktól várják a templom építését. Azóta már számtalanszor megismételték minden püspök előtt kérelmüket, de mivel az egyházmegyének mindig akadtak sürgősebb és égetőbb szükségletei, mindannyiszor lemaradtak. Ha azonban a sok kérvényezés helyett a „Segíts magadon, s az Isten is megsegít“ elvét vallották volna s önmagukat bármily enyhe mértékben megadóztatják, azóta már az Istent saját díszes templomukban dicsérhetnék, melyre büszkeséggel tekinthetne a hitközség minden egyes tagja. Ott vannak a visóiak, vállajiak. Ötven-hatvan ember számára épült templomban szoronganak, holott a hívek száma a paroehia keletkezése óta megtízszereződött. Amazok a kincstár, emezek a kegyur mentül nagyobb hozzájárulását várják, természetesen a püspököt sem felejtve ki számításukból. S mig igy az égi mannát lesik, saját buzgóságuk megfeneklett. Hol várunk itt közös nagy érdekeink előmozdítására irányuló tevékeny igyekezetei, ha a hívek vallásuk legelemibb követelményei iránt sem fogékonyak? —n. Annak, akit illet. A „Szatmár“ nevű hetilap ez évi február 21-én megjelent 8-ik számában „Magyar messinaiak“ czim alatt ez olvasható : „A messinaiakat első sorban a pápai kincstárnak kell támogatni, ami az ott levő milliókból bőségesen kitelik Minden elfogulatlanul gondolkozótól megkérdezzük: 1. Ezt a kijelentést a Krisztus lelke sugalmazta-e, vagy a Béli álé ?... 2. Az effajta kiszólások a felekezetek között való békesség erősítésére szolgálnak-e? Ha ilyen kurjantás valamelyik — mondjuk — börvelyi kurtakocsmában nagy ivás közben hangzik el, hagyján. De egy függetlenségi és 48-as hetilapba talán még sem illő. Válasz a „Szatmár és Vidéke“ ez. lapnak. A nevezett lapnak február 16-i száma Utcza'rendezés czimmel vezető czikkét hozott, írójának kimondott czélja az, hogy a zárdákért épsége mellett irt védőiratom érvei fölött eszmecserét folytasson. Mikor a czikket elolvastam, rágondoltam : mit irt mostanában Demert nevű német tudós Haeckelről. Miután több helyen látta, hogy Haeckel komoly cáfolás helyett ellenfeleire gyakran egyszerűen rásüti a tudatlanság, a szellemi végelgyengülés bélyegét, meg- sokalta a dolgot s hozzálátott a felfuvalkodott tudós bizonyító erejének jellemzéséhez. így jellemzi: „Az embernek, ha törik, ha szakad, alsóbb formákból kellett fejlődnie . . . Igazán sajátságos szerénység: Haeckel nézete nem szorul bizonyitéKra s ellenfeleié nem szorul cáfolatra.“ A czikkiró is körülbelül úgy gondolkozik: az ellenfél nézete nem szorul cáfolatra, az ő nézete pedig nem szorul bizonyítékra. Másnemű sok és fontos tennivalóm miatt nem szívesen vitatkozom, de ily elbánás miatt kénytelon vagyok válaszolni. Nem szatmárvárosi olvasóinktól bocsánatot és türelmet kérek. Katholikus fontos érdekekről van szó, tehát hallgatnom uem szabad s az az ügynek mindnyájunkat érdekelnie kell. A helybelieket a kérdés már természetszerűleg érdekli. Midőn védőiratom készült, tudásom szerint úgy állott a dolog, hogy a városi tanács a zárdakert kellő közepéből egyszerűen ki akar vágni egy 8 öl széles és 43 öl hosszú darabot utczának, ennek illő árát kifizeti, a megmaradó elkülönített két részt pedig úgy hagyja, amint ezek jelenleg vannak, tudniillik kétharmad részben úgyszólván viz alatt és a zárda felé esőt meg hozzá tóval a végén. Mivel a barbárok és vandalok kora rég letűnt s ezt vissza nem kívánjuk, a fentit tudván csak, szükségét láttam a védőirat megszerkesztésének. A czikkiró valótlant állít azzal, hogy e védőirattal a tanácsnak és közgyűlésnek 12 év előtti határozatát akartam megdönteni. Mind tudjuk, hogy megtörténtet meg nem történtté nem csak városház, de Isten se tehet. A tény mindörökre tény marad. Az irgalmas nővérek nevében tett és sokoldalulag indokolt kérésem csak az volt, hogy az átvágási határozat ne hajtassák végre. A végre nem hajtás azonban más, mint a megdöntés. Világos fogalmakkal és szabatos nyelvezettel Írjunk! A czikkiró szerint az átvágási határozat meghozásakor egyetlen bizottsági tag sem gondolt arra, hogy a határozat az apáczák- nak kellemetlenséget szerez, hanem mindannyian csak arra gondoltak, hogy Szatmár és Németi között rövid és kényelmes összeköttetést teremtsenek. Ezen állítás tartalma nemcsak valótlan, hanem lehetetlen is. Szatmár akkori püspöke és a zárda akkori supenépfaj. A forrás vizéből mindenki szabadon meríthet. A fürdőket is teljesen díjtalanul használhatja bárki. Az egészségesek számára külön fürdőszobák állanak mindig rendelkezésre. A városon meglátszik a rohamos fejlődés. Szűk utczáin folyton járnak a villamosok ; 3—4 emeletes házaik meglehetősen össze vannak zsúfolva. Közepén emelkedik ősrégi vára, hajdan katonai fegyház; közelben a Pyreneiek égbenyuló ormai. Az egész jó benyomást tesz. — A lakosság, mely pusztán a zarándokok ellátásából s az emléktárgyak kereskedéséből él — komoly, istenfélő. Sehol a zarándokok egyetlen gúny szóval, vagy megvető mosollyal nem találkoznak. A kegyhely egészen kivid a város zaján, a Gave túlpartján emelkedik. Kora reggeltől késő estig telve ájtatoskodó sokasággal. Már reggeli 4 órakor telve vannak a templomok miséző papokkal, buzgó hívekkel. Bár a 3 templomban (a hegytetőn a bazilika, alatta a kryptatemplom s földszinen a hatalmas ku- poláju rózsafiizértemplom) egyszerre 2(H) pap is misézhetik, mégis igyekszik mindenki, hogy korán oltárhoz jusson. Kivételes kedvezéskép érhetett az a szerencse', hogy egy napon a bazilika főoltára előtt misézhettem. — Reggeltől a déli órákig folyton folyik a hívek áldoztatása. A zarándokok legnagyobb része, 30—40 ezer ember áldozik mindennap. Ezt szép rendben elvégezni nem könnyű feladat. A lourdesi ájtatosságok fénypontja a délutáni szentsóges körmenet. Ha csak rendkívüli idő nincs, ezt mindennap megtartják valamelyik jelenlevő érsek vagy püspök vezetésével, Kiindul a menet a barlangtól; a Szentség előtt halad a papság, azután az óriási népsokaság, mindenkinek kezében égő gyertya. Amerre a menet halad, két oldalt tömött sorokban térdelő kivek ; éneklik sz. lelkesedéssel az Oltáriszentség himnusait: Range lingua, Lauda Sion. Elérkezik a menet a rózsafiizértemplom előtti nagy térre, amely 80—100 ezer embert is befogadhat. Itt már nagy félkörben el vannak helyezve tolóko- csiaikon a betegek. A Szentséget vivő pap odalép mindeoikhez s mégáldja őket a Szentséggel egyenkint. Közben a sok ezernyi nép egy hangon, egy szívvel kitárt karokkal kiált az egekbe: Jézus Dávid fia, könyörülj rajtam! Uram szabadíts meg, mert elveszünk! Uram, ha akarod, meggyógyíthatsz engem! Betegek gyógyítója, szomorúak ('vigasztalója, lourdi Sziizanya, könyörögj értünk ! E megható fohászok közt időnként felhangzik az ének: Parce. Domine, paroe populo tno ! . . Majd ismét: Monstra te esso Matrem, Sumat per te preces, Qui pro nobis natus, Túlit e se tuus ! Az evangéliumi napokat látjuk itt fel- ujulni. Úgy érezzük, akik részt veszünk ez ájtatosságban, hogy ennek a könyörgésnek át kell hatnia a fellegeket, meg kell hallgattatnia. Es meg is hallgattatik. Alig múlik el körmenet csodás gyógyulás nélkül. Két esetnek voltam magam tanúja a 3 nap alatt. 1908. februártól szeptember végéig 20 csodás gyógyulás lett az orvosi teremben hivatalosan CSAPÓ LAJOS ÉS POLGÁRI SZABÓ SZATMÁR, Deák-tér 7., (I. emelet). ELSŐRANGÚ PAPI- V Magyar díszruhák, Polgári ruhák, y Papi öltönyök, Libériák, Reverendák, SzamsbörCzimádák, nadrágok, Palástok, fövegek, Bőrkabátok készítését »lvállalom. /\ Tisztelettel CSAPÓ LAJOS, Mindennemű öltöny készítésénél a fősulyt az elegáns szabás és finom kivitelre fektetem, a mellett teljes kezességet vállalok szállítmányaim valódi színe és tartósságáért. Nagy raktár honi és angol szövetekben. s zabó- mestar.