Heti Szemle, 1909. (18. évfolyam, 1-53. szám)
1909-02-04 / 6. szám
12 „HETI SZEMLE Szatmár, 1909. február 4. tilás utján, ahol magánérdekkel szemben igen fontos és általános városi, vagy állami igazi érdek van. Csak azou esetben lehet a tulajdonjog törvényes czimével szembeszál- lani, természetesen itt is mindenkor a teljes, sőt bőséges kárpótlás mellett, ahol erre elkerülhetetlen közszükség van. Például a Harasztkóné és Szabóne-féle házak között oly szűk utozaszáj nyílik, hogy szembejövő két szekér ott egymásnak kitérni nem tud. Ezért tényleg indokolt a Verbőczy-utczának a Kiuizsi- utczáig való rendezése és e czélnak egyetlen lehető eszköze gyanánt a Harasztkóné, Svadlenáné és Weinberger telkének kisajátítása. Ennyi kell és ennyi elég. A Verbőczy-utczának a Tankóczy-telken és a zárdakerten át tervezett meghosszabbítása sem állami érdeknek, sem városi közszükségnek nem mondható, illetve ilyennek be nem bizonyítható. De ha ilyennek be is bizonyíthatnák, a zárda érdeke azzal szemben szintén közérdek, még pedig magasabb rendű közérdek. A kisajátítási törvény pedig — amint látszik — csak magánbirtok kisajátítására hatalmaz fel. Tehát itt a városnak kisajátításhoz fognia annyi, mint a törvény szellemével ellenkezőleg cselekedni; annyi mint, a polgárok pénzével luxust űzni, ami pedig nem helyes; annyi, mint a városnak saját kisebb érdekét önnön kulturális; pedagógiai igen fontos érdekéért, e valódi nagy közérdekért feláldozni, mert ismétíem, az nem áll, hogy az irgalmas nővérek betegápolási, szegénygondozási, éveken át 800—1000 leányt tanító és nevelő intézményei nem roppant, sőt legeslegfontosabo vkölcsvilági közérdekek. Azon ellenvetés, hogy a zárdának a kertből marad elég az ő céljaira utczakivágás esetén is, alaptalan. Mert nemcsak azt kell nézni, hogy mennyi marad. Maradna ugyan körülbelül 3550 négyszögöl, de e ténynyel szemben három igen lényeges kérdés áll: hány intézmény közt osztanék meg ez a megmaradó kert, továbbá mily körülmények közt maradna meg és végül miféle tulajdonságú ez az első látszatra nagy terület? Szóval ezt a területet viszonyítani kell a személyi, helyzeti és talaj körülményekhez, vagyis nem elvontan kell a számot venni, hanem konkrétül. Akkor szembetűnik, hogy mivé olvad le az az ,,elég“-nek odadobott megmaradó rész. E rész kell a képzőintézeteknek törvény által két holdnyi nagyságban megállapított gazdasági gyakorlat céljaira,- ugyanakkor kell a fogadalmas nővéreknek, kell a négyféle internátusnak egyidejűleg mozgási, üdülési helyül, kell amellett a konyha céljaira zöldséges kertül. Tessék most annyi felé osztani azt a sok négyszögölet! Mennyi jutákkor egy-egy célra? De ez még csak a személyi tekintet. Lássuk a helyzeti körülményt! Ez abban áll, hogy még az a megmaradó terület is széles, nyolcöles utca által kettészakadna. A zárdától indulva ki, utcán innen maradna mintegy 2000, utcán túlra esnék mintegy 1500 négyszögöl. Ki nem látja: mennyit veszítene az utca közbejutása által ez a túlsó kertrész értékéből a zár- • dára nézve? Mert valamely terület becse éppen szerzetesnőknél igen jelentékenyen változik aszerint, amint azt könnyebben vagy nehezebben közelíthetik meg. Az utóbbi rész használati értéke a mostaninak egy- harmadára szállana le. De menjünk a talajkörülményhez! Mintha'az Isten maga is azt mondaná a városnak : a zárdakertet ne bántsd ! Tény, hogy éppen azon részen kezd a zárdákért emelkedni, tehát leghasz- navehetőbb lenni, ahova az uj ut czát szánták. Ami az ufczától a zárda felé esnék, abból kétharmad rész nagyon mély fekvésű. Ez az a hely, amely esős tavasszal csak május végén kezd használhatóvá válni;ez az, amelynek végeben egy mindaddig el nem tüntethető tó van, ameddig a város csatornázása meg nem történik. Átvágás esetén tehát maradna a zárdának a hitvány rész, a jó pedig részben el vétetnék, részben elvágatnék tőle. Marad-e tehát a zárdának a kertből utczanyitás esetére is elég? A gyomorral, meg a tüdővel nem szabad tréfálni, mert megbomlik az egész szervezet. Városi Főorvos Ur! Szíveskedjék hivatalos szavát az átvágás ellen fölemelni ! Ez kötelessége. Az eddigiekből már eléggé érthető : miért ragaszkodik a zárda az utczának szánt s az ezen túl eső kertrésznek zavartalan és osztatlan birtoklásához. Ragaszkodik pedig anélkül, hogy az utczák rendezésének ellensége volna. Hiszen uraim, vájjon magának a Kazinezy-utcának legelső és legszebb dísze ma is nem-e a zárdának arányos beosztású és szépen tagolt kétemeletes épülete, középen az Isten házával és ennek égbetörő keresztes tornyával ? Emlékeznek-e továbbá a tisztelt Városatyák a Kinizsi-utcza elejének régi állapotára ? Az anyaháztól keletre eső rész mennyi apró-cseprő egyenlőtlen házastelekből állott! Ma helyettük ott emelkedik a zárda-iskoláknak impozáns épülete az egész ulcza déli vonalának legszebb díszéül. Fejlesztési vonalul a zárda vezetői a várossal egyetértve nem a Zárdautczát, hanem a Kinizsi-utczát vették két okból. Először, mert ez a zárda-teleknek déli, másodszor, mert ez az emelkedettebb oldala. A Zárda- utcza felőli rész egyrészt északi oldal, másrészt oly mélyen fekszik, hogy 3 méterre ásván le, vizet érünk. A régi Számos-medernek ez a lappangó vize teszi lehetetlenné azt is, hogy a kertnek a Zárda-utczára néző részét 105 öl hosszúságban és 36 öl szélességben befásitsuk. A gazdasági gyakorlatok czéljaira próbáltunk már ezen rész emelkedettebb felében faiskolát növelni. A csemeték 2—3 évig csak megvannak valahogyan, de amint gyökereik mélyebbre verődnek, vadvízhez jutnak s a fiatal fácskák lassan elcsenevé- szednek, kipusztulnak. De ami a zárdától telhetett s amit a város tőle utczarendezési szempontból jogosan követelhetett, azt a Zárda-utcza felől is megtette, mikor nagy költséggel felvonta a harmadfélinéter magas és egész hosszában mintegy 125 öles téglafalat. Hogy a Zárda-utcza még ma is eléggé elhanyagolt, annak okai az utcza déli lakosai, meg főképpen a városi hatóság, amely már aKazinczy- utczába vezető többi összes utczát kiköveztette, csak ezt az egy szegény utczát hagyta mind máig kövezetlenül a Kazinczy-utczától a Kinizsi-közig. Aszfalt gyalogjárója ugyan félig már van, de ez sem a Kazinczy-utcza felől ; de a mellett is, ami van, kirívó ellentét a feneketlenül sáros utcza, amelyben a múlt évben egy városi orvos ur fogata elakadt. Tisztelt Tanács és Közgyűlés! Nem jó gazda az, ki meglevő földjét elhanyagolja és nagy pénzen újakat vásárol össze. Előbb a már megszerzettet kell lehetőleg gyümölcsözővé tenni. A városi hatóságnak is az ulczarendezés kérdésében első és szükséges lépése az, hogy a már meglevőket hozza teljesen jó karba. Ne újakat nyisson, hanem a létezőket rendezze be úgy, hogy az egészségre is, a közlekedésre is teljesen alkalmasak legyenek. E őzéiből az a város sürgős feladata, hogy a kövezetten utczák kivétel nélkül, tehát többek közt például a Pázsit- és Zárda- utczák is kővel egészen kirakassanak. Szándékosan mondom, hogy egészen fedessék be minden utcza földje kőburkolattal, mert csak igy lehet az utczákat sártalanitani és portalanitani. Ez pedig tényleg higiénikus közérdek. Mit ér az, hogy igen sok utczánknak csak a közepén van kövezet, ettől két oldalt pedig ott marad a puszta föld. Mihelyt egy kis száraz idő jön, a szekerek is, az állatok is a kemény kőutról a puha, száraz földre térki igazán finom, kényelmes, elegáns és tartós i gyártmányú lábbelit akar válni, az bizalommal fordulhat Kívánatra mérték után bármilyen kivitelű czipök és csizmák is készülnek.-hoz, SZATMÁR, Deák-tér, (Keresztes András-féle ház) aki dúsan felszerelt ezipö-rakt árában csaais valódi finom bőrből, a már is világhírű hazai gyárakban czipőketls csizmákat nagyon is versenyképes árak meUett hozta forgalomba és üzletéből minden olcsóbb rendű készítményt a szokásos bőr és talp utánzatokat teljesen kiküszö- i bölte, és akinekárui csinosság dolgában is párját ritkítják.
