Heti Szemle, 1909. (18. évfolyam, 1-53. szám)
1909-02-04 / 6. szám
Szalmái', 1909. fob ni Ar 4. ,HETI SZEMLE“ 1?, nek le és akkora porfelhőt csapnak, hogy a napsugarak is csak nehezen törhetnek át rajta. Ki nem tapasztalta a Mátyás király-, Honvéd-, Wesselényi-, Árpád- és annyi sok más utcán, hogy a késő tavaszi, a kora őszi, s az egész nyári időben a csorda és nyáj hazajöttekor szinte harapni kell a port? A városi tanács szakértőinek azt a czélt kell tehát legelőször kitűzniük, hogy a meglevő utczák mindegyikét teljesen bevonassák kőpánczéllal, hogy igy a sár- és porképződés megakadályoztatván, a lakosok állandóan tiszta levegőt kapjanak. A második szintén fontos érdek az utczák öntözése. Ez a tisztántartáshoz és igy a jó levegőhöz szintén valóban szükséges kellék, ennélfogva igazi közérdek. E pontnál természetesen arra kell törekedni, hogy ne csak a Deák-térnek, meg egy pár utczá- nak, hanem mindegyiknek jusson öntözés. Ez az igazi utczarendezés, nem pedig az, hogy uj utczákat nyissanak. Hogy azonban viz minden ut- czának jusson, ehhez vízvezeték kell. A vízvezeték meg kapcsolatos a csatornázás kérdésével. Az utczarendezés lényege tehát e három pontba foglalható össze : l.-ször, az utolsó talpalatnyi földnek is kövezése, 2.-szor, minden utczának öntözése és 3.-szor a csatornarendszer. Es. ezeket mind meg lehet csinálni a Tankócz3^-telek kisajátítása és a zárdakert átvágása nélkül. Csatornákat is, vízvezetéki csöveket is lehet bármely irányban lerakni, még ha ezen irány magántelkeken megy is keresztül. Hogy a telek földjének mélyében cső, vagy csatorna rejlik, az a magántulajdonnak jellegét le nem rontja, az a magántulajdonnak nem árt, aminthogy a magántelek sem árt a csöveknek és csatornáknak. Lehet a Verbőczy-utczától az István-térhez csöveket, csatornákat a zárdakerten át akkor is vezetni, ha ez a maga egészében megmarad a zárda tulajdona. Az még világosabb, hogy a zárdakertnek egységes hossza soha egy pillanatig sem akadályozta a városi illetékes tényezőket abban, hogy a Zárda- utczának a Kinizsi-köz és a Ka- zinczy-utcza között elterülő részét az utolsó talpalatnyi földig kikövezzék. Ha meg kikövezik,ami rég^. óta és nagyon kívánatos, akkor íme az István-iér keleti felének és a Zárda-utczának a zárdakerthez közel eső összes lakói gyalog is, fogaton is kényelmesen és szépen eljutnak részben a Kinizsi-közön, részben a Kazinczy-utczán át a nagypiaczra. Ha a vidéki forgalom valamelyes ágát a Kazinczy-utczáról más utón át akarják a piaczra terelni, ami csak rendőri, vagy csendőri beavatkozással avagv más rendeleti utón történhetik meg, akkor ott lesz a kövezett Zárda-utcza és a Kinizsiköz. Ezeken át a Kini-zsi-utczába, innét a Tankóczy-telekig kiszélesített Verbőczy-utczán át a nagypiaczra vagy a fapiaczra juthat a szekér. De a vidéki forgalom lebonyolításának már a németi református templomnál, nem pedig az István-téren kellene kezdődnie s ekkor a zárdakert átvágása teljességgel czólszerütlen. Ezen esetben a Wesselényi-utczát a Kinizsi-utcza azon részével kell összekötni, melybe a Szivárvány-köz torkollik. A vidéki forgalomnak a törvényszéki palota elé s a Hám János-utczába terelése határozottan vétség a józan előrelátás ellen. Különben is utóvégre a zárda és kertje csak fontosabb érdek a városra, mint az, hogy a vidéki ember merre jut fel a piaczra. Íme Uraim! Nagyon szépen meg lehet oldani a forgalom lebonyolításának és az utczarendezés- nek kérdését a zárdakert átvágása nélkül is, csak higgadtan, tárgyilagosan kell e kérdések lényegét meggondolni és megítélni. Ily higgadt, tárgyilagos mérlegelés azt is megállapítja, hogy a zárdakertbeli utcza inkább szemnek kívánsága, inkább csak nehány ember keblében régtől melengetett ambíciós, spekulácziós vágy, mintsem közérdek, vagy éppen elodázhatatlan közszükség, avagy esztétikai követelmény. Ugyan micsoda esztétikai érdek volna egy háromszor tört Werbőczy-utcza? A fent kifejtettek alapján az összes irgalmas nővérek nevében alázattal kérem a város tekintetes Tanácsát és Közgyűlését, hogy a zárdakerfre tervezett utcza maradjon meg Szatmár vármegye monográfiája első kiadásának városi térképen, de a valóságban azt ne tessék keresztülerőszakolni. Törvényes alapon nem is gondolom kereszti! I- vilietőnek. Igaz, hogy egykor, 12 évvel ezelőtt a városi Tanács és Közgyűlés az átvágás szándékában egyetértett és egyetértéséhez belügymi niszteri helyeslést is kapott, de a sapientis est consilium mutare elve szerint bölcs emberek feladják előbbi nézetüket, ha őket erre alapos okok sürgetik. Azt a közhangulatot, melyet az utóbbi hetekben néhányan mesterkélt buzgólkodással ébresz- tettek a szegény zárdakert ellen, higgadtan, okosan módosítja a fentebbi fejtegetés, melynek czélja a kérdésnek lehetőleg sokoldalú megvilágítása. Mélyen tisztelt Tanácstagok és városi Képviselő Urak! Nem kell attól félniük, hogy szégyenletes meghátrálás a zárdakert átvágásáról való végleges lemondás, mert meggyőződésünknek alapos okoknál fogva történő változtatása önmagunknak tökéletesedése, nemesülése. Attól sem kell félniük, hogy a város régi tanácsával és képviselőtestületével ellenkezésbe jönnek, mert a zárdát illető igazán nemes, lovagias, jogos városi álláspontot Hám püspöknek igy irta meg a város a 40-es években: „Mindazt, ami az intézetnek fennállását, tartósságát és gyarapodását elősegítené, minden időben haladéktalanul teljesíteni fogjukEz az igazi mesterkéletlen tanács-hangulat és közgyűlési gondolkozásmód. — Ettől 12 év előtt a Tanács és Közgyűlés elpártolt. Most ahhoz térjen vissza! Ez az igazi következetesség, ez a valódi ősiség, ez a kötelező tradiczió. Remélem, hogy a mélyen tisztelt Tanács és Közgyűlés tagjai becses figyelmükre méltatják fejtegetésemet. Sőt azt is remélem, hogy akad szónoki tehetség, amelyik szükség esetén az élőszó varázsával és meggyőző erejével is megvédi a zárdakert épségét. Ez az ügy méltányos és igazságos. Győzelmében egy sokoldalú közérdeknek jogos és törvényes diadalát óhajtom, várom és mintegy látom. Szatmár-Németiben, 1909. február 2.-án. Kováts Gyula dr., igazgató Fogorvosi műterme széki palotával szemben). Kiváló és lakóisom a Lévay-palota emeletén, Hám János-utcza 12-ik számi alatt van (a kir. törvény- tisztelettel BAKCSY, foyorvos
