Heti Szemle, 1909. (18. évfolyam, 1-53. szám)
1909-02-04 / 6. szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egy évre — — — — — — ti korona — fillér Félévre — — — — — — — 3 „ — Negyedévre — — — — — 1 „ 50 „ Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona E yes szám ára 20 'fillér. Felelős szerkesztő B Á T H O H \ E N D K E, Főműnk a társ MARÓSÁN JÁNOS. A lap kiidőja: A „PÁZMÁNY-SAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó“ ezimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vételnek fel. Nyllttér sora -40 fillér. A. lap inegjelenilt tnindeu szerdán. Főigazgató látogatás. Két középiskolánkat látogatta a kir. tankerületi főigazgató az elmúlt héten. A főigazgatók nem szoktak külön nyilatkozatokat kiadni a heti lapok számára látogatásuk eredményéről. Inkább arra törekszenek, hogy tapasztalataikat, megfigyeléseiket ott, ahol kell, ahol szavuknak súlya van, a nemzeti középiskolai oktatás kiépítésére érvényesítsék. Mazy tankerületi főigazgató tekintélyes, tudományos, tevékeny tanférfiu, akit középiskoláink, sőt egyetemi életünkben is magasabb figyelemre méltat a közoktatási kormányzat. És ennek csak örülni lehet. Mert főigazgatónk nemcsak tanult fő, tapasztalt tanférfiu, aki eddigi működésében is megmutatta, hogy helyes irányt szolgál. Éppen azt az irányt, melytől s egyedül várhatjuk a folytonos hányatások Közt vergődő középiskoláink annyira szükséges és állandósággal felruházott működését. A határozott keresztényszeUemii, nemzeti irányt és az életre való nevelést. A középiskolák a nemzet szeme-fénye. Itt készül a nemzeti intelligenczia. A nép vezetőt, a nemzet ideális és reális czéljainak összhangzó tudatában kell itt az ifjúság színét javát nemzeti társadalmunk számára kiképezni. Farsangi levél. Tisztelt Újságíró ecsém, Uram ! Ugyan a jó Isten szerelméért! Mit kíván tőlem ? Hogy az újságuk restaurácziójában én is kivegyem arató részemet. Hogy én a régi jó világból Írjak valami „levél“ félét? Hozzá legyen mérve, még a folyó farsang alatt la. No’ iszen megadja nekem ecsém uram. Én írjak a farsangról. A szerelemről. A házasságról. Aki Isten-jó voltából immáron azért imádkozom naponkint hűséges oldalbordámmal, szeretett Náncsimmal egyetemlegesen, hogy a jövő esztendő ilyen táján megölhetjük aranylakadalnmnkat. Bizony, hogy úgy /Arany lakadalmu lkat. Ugy-e, hogy fele se’ tréfa, uram ecsém. Álég végig gondolni is sok ezt az ötvenesz- tendőket. Hát még körösztül-kasul élni? Ecsém uramnak azonban megsúgom, hogy szívesen megujráznám. Kezdeném legelőről megen. Mert Isten tudja, hogy sem- minémü okom sem vala megbánni. Már t. i. Sajnos, bár a nemzet el van, telve ennek tudatával, középiskoláink mégis az ötletszerű, a fel-felmerülő divatos eszmék áldozatai. Áldozatai a fiaink js áldozatai azok a jeles tanerők, kik az időszaki próbálgatások vaskapcsai, a változó időtervek és módszer rek, szűk korlátainak kényszermunkásai. Ála a herbartizmus vezet, holnap a katonai szellem dominál, holnap után megint divatos eszme. Amint a tanügyi vezetés változik. Ma újra a művészi nevelést hirdetik egyedüli mentővárnak és szabaditónak. Sőt egyesek odáig mennek, hogy a művészeti nevelést akarják hely éhe léptetni a vallási-erkölcsi értékeknek. Örvendünk, hogy a jeles magyar középiskolai tanári karban erősen kifejezést nyer az a határozott keresztény, nemzeti szellemű és az életrevaló, praktikus nevelésű irány, mely iránynak nem csaj dások és megdöbbentő jelenségek után mégis csak győznie kell. Mi nem becsüljük le a művészet értékét. De valamint veszélyesnek tartjuk Herbart- nak azt a nevelési irányát, mely a vallást csak esztétikai érzés egyik folyamányának tekinti, úgy megvagyunk győződve, hogy a művészi nevelés is a hitében meggyengült, önmagával vívódó ifjút, férfiút nem lessz képes megnyugtatni és fentartani az élet hullámai közt. Élet czélját sem megjelölni. A művészet erőtlen, gyenge a valláson azt hogy életemet az én — sírig hű Náncsimmal kötöztem össze. Hej ! Pedig mikoron ennek előtte ötven- esztendőkkel körülötte-mögötte settenkedtem! Még a pokol is megmozdult, hogy valamikép egymásé ne lehessünk. Az egyiknek nem tetszett a körösztölő neve. — Már hogy is vehetsz el olyan leányt, akinek a neve Náncsi. Aki mindenre kiváncsi. — Csak ez a baj ? — mondok. No akkor biztosan egymáséi leszünk. Hm. Csakhogy ez még csak Kis Áiiska volt. A kezdetek-kezdete. Most, következett csak a létánia. — Szegény, mint a templom egere. — De gazdag a szive, vágtam oda nekik. — Senkinek sem szép, csak neked. — No, akkor meg éppeg jól vagyon. A’ kéne csak, hogy másnak legyen szép és nem nekem. Idő folytán még az én Náncsim sánta is lett. A komaasszonyunk fogta rá. Pedig, alapuló etikai alap nélkül. Ezt mutatták meg legközelebb azok a fővárosi gimnázisták, kik a legpiszkosabb képek birtokában azzal védekeztek, hogy a művészet nem ellensége — a meztelenségnek. íme az üres, a hit és erkölcsi alap nélkül való ifjúságnak a művészet is csak testi gyönyör, mely a senzuálitásba, mint lelkűk egész vágyának törekvésébe fül bele. Társadalomnak, szülőknek, vezető tan- férfiaknak segíteni kell azon józan, tapasztalt középiskolai tanári kart, mely a keresztény, nemzeti erkölcsi alapot és uz életre való nevelést tartják a magyar középiskolák egyedüli biztos irányának. Mely nélkül egységes középiskola — fából vaskarika. ' • bg. Ami szerencsétlenségünk. A magyar nemzet szerencsétlensége, hogy sehol a világon nincs annyi politikus mint Magyarországon. Ebből aztán az következik, hogy — a hivatalnoki állásokat kivéve, semmiről sincs annyi pályázó, mint — a politikai vezéres- kedésre. Minden tuczat ember a képviselőségből, a ház elnökségéből, a helyzet ügyes, számitó kiaknázásától várja — karierjét. Ezért Van, hogy itt a politika megakaszt minden becsületes munkát. Megemészt minden egészséges eszmét, kátyúba juttat minden haladást. Az ország pedig napról-napra tengődik irány olyan lendületesen lépegetett az én Náncsim, mint egy katonatiszt. Hallga’ csak. Még arról . is suttogtak, hogy belső nyavalyája van. Egy-két tavasz és eljön a Kaszás — érte. A jó Isten tudja csak, mi mindennemü- séget kotyvasztottak még össze — város mozgópostásai. A komaasszonyok. Ilyenkor az én anyám, Isten áldja meg még haló porában is, csak mosolygott. Jóságos, gömbölyű, piros arcza nemhogy befelle- gesedett vón, de kiderült, mint a nap. — Fiam, mondotta az édes. Ha százan, és százan mondják neked, hogy ezt, vagy azt vedd el és a szived nem mondja: ne vedd el. És ha ezren és ezren ostromolnak, hogy ezt, vagy azt ne vedd el és szived pediglen azt súgja, hogy vedd el, mert ez a - tied . . . hát vedd el. A nyakába borultam ilyenkor az édes anyámnak, osztég összecsókoltam, akár gyermekkoromban. És éreztem, hogy Náucsit nekem rendelte a jó léten. Az ő szive csakugyan telve Két szentkép díszes aranyozott kerettel ingyen, ki 25 forinton felül bevásárol Helyben készült legjobb minőségű ebédlő és hálószoba berendezések olcsón kaphatók. PST Lelkészek és tanitók részére 10% árkedvezményt nyújtok. “H
