Heti Szemle, 1909. (18. évfolyam, 1-53. szám)
1909-12-01 / 49. szám
o „HETI SZEMLE“ Szatmár, 1909, deczember 1. tettekben is kifejezést nyert. Már korán (szent László király törvényeinek értelmében) ünnepeket szenteltek a bol- dogságos Szűz születésének, isten- anyaságának és mennybevitelének emlékére. Hogy azonban mikor ünnepelték meg külön az Ö szeplőtelen fogantatását is, erre nézve az időpontot biztosan tudni nem lehet. Ily irányú legrégibb bizonyitékot az 1182-ik évi magyarországi naptár szolgáltat, amelyben a szeplőtelen fogantatás ünnepe már deczember hő 8-ára van beosztva, s amely naptár mint misekönyvhöz csatolt melléklet, jelenleg a Batthyány-könyvtárnak egyik legértékesebb műkincsét képezi. A következő század már történeti érvet is nyújt, amely szerint II. Endre magyar királynak sógora, Bertholcl meráni herczeg és kalocsai érsek 1205 ben fogadalmat tesz e titoknak megünneplésére. Ettől az időtől számítva aztán mind tágabb és„tágabb teret hódított magának az Ősi Pannónia termékeny talaján. Nemcsak a népet, a társadalomnak ezt az egyszerű elemét hatotta át Máriának eredeti bűntől való mentessége, hanem egyházunk legkiválóbb férfiai is hősiesen síkra szálltak annak védelmezése végett. Mint bátor terjesztőjét e tannak legelső hely illeti meg halhatatlan emlékű Pázmány Péterünket. Kenetteljes beszédeiben többször lángbuzgalommal hangoztatta annak igazságát. Egyebek közt igy bölcseike- dett halígatói előtt: „Kétféleképpen szabadíthat meg engemet valaki a rabságtól: vagy megoltalmaz, hogy rabságba ne essem, vagy kivált rabságomból. Nagyasszonyunkat Krisztus váltsága megoltalmazta, hogy rabságba ne essék : egyebeket esés után szabadított meg !“ S e szavakat magyar népének sziban és megnyugvást a jövőben. Soha szebb kép méltóbb keretben! S ez a fenséges gyászoló, ez a fejedelmi mélázó Magyarország koronás királynője, kinek egész kedélyvilágát, lebilincselő megjelenését oly hűen adja vissza Jókai jellemezése; „Mosolygó fájdalom.“ Mély értelmű szavak ! Egy másik művészet birodalmát varázsolják szemeink elé : a képzőművészetét. Ennek alakjai közt is találkozik képzeletünk ezzela magasztos nőalakkal. A nemtők, a nőalaknak képzelt géniusok lehetnek ilyenek. De nem az antik mithologia nemtői: Ezek derűsek, pajzánok. A magyar géniusz szomorú, halovány. A magyar géniusz a haza jótevő nemtője: Erzsébet. A törvény- hozás nevezte igy s egy magyar főpap, az ország történetírója,, az oltár előtt, a legszentebb helyen nyilatkoztatta ki, hogy a nemzet s az uralkodóház kibékitése az ő műve, az ő halhatatlan érdeme. Az évszázados gyűlölet felolvadt egy glóriás nő szeretetének melegén. Mint ifjú, szépséges menyasszony tanulta nemzetünk történetét és szive részvéttel telt véből, ősi hitéből merhette. Sőt pré- dikáoziókat is adott ki ily czimmel: „Mária tiszta Fogantatásától szóló prexli- kácziók. “ Jelzett müvének utolsó előtti beszéde javarészben „a boldog- ságos Asszony tiszta fogantatásáról“ szól. „En is — úgymond egyik helyén — négy bizonysággal erősítem mindenképen illendőnek és méltónak, hogy az Isten anyja eredendő bűn nélkül, szentül és tisztán fogathatnék.“ Első érvét az Isten Anyjának felséges állapotából, a másodikat az Isten Fiának tisztességéből, a harmadikat Krisztus Urunk fűi kötelességéből és a negyediket Nagyasszonyunk fogantatásának megünnepléséből következtetés alakjában, ok és okozati összefüggésként állította föl. Ez a prédi- káczió tehát már egymaga is fontos történeti bizonyíték a szeplőtelen fogantatás hitczikkeP/ének régibb eredete mellett. Mivel pedig őseink sokat jelentő elv gyanánt hangoztatták, hogy egész ember csak „jó katholikus és jó magyar“ lehet, azért az egyházi szellemóriások mellett ott küzdöttek a világi tábornak legkimagaslóbb alakjai is ■— a szeplőtelen fogantatás zászlója alatt. Igen, az ő érzés és gondolkozásmódjuk fennen hirdeti az utókornak, hogy nz ős-magyar kebelnek egyik legszebb drágagyöngyét alkotta a szeplőtelen fogantatásról örökölt régi hit. Ebben a hitben őrizték legféltettebb kincsüket; ez volt királyi és fejedelmi adományleveleiknek nagy horderejű és keltező napja; ezzel a szokásos keltezéssel nyomták rá okmányaikra belső meggyőződésüknek elévülhetetlen bélyegét, egyéni jellegét. Ekkor volt csakugyan boldog a magyar; ekkor, amidőn a szél hadi zászlóin a szeplőtelen fogantatás képeit csókolgatta, s a meg a magyar nemzet iránt. Bűbájos sejtése az asszonyi szívnek! Tán egy titkos érzés súgta neki, hogy élete oly sötét, véres tragédiákkal lesz szomorú, mint nemzetünk élete volt és szive megsúgta neki, hogy vigaszrészvét tőlünk fakadhat, kiknek minden emlékünk egy sajgó fájdalom! Magyarul kezd tanulni, megismerkedik irodalmunkkal: köny- nyet ejt báró Eötvös József érzelmes dalain ; elmélázik Jókai bűbájos regényein; idézi Vörösmarty költeményeit; Aranyon csudálja nyelvünk szűztisztaságát; Petőfiből érzi ki a magyar faj lobogó honszerelmét. A magyarnak történelme, nyelve, irodalma ott élt Erzsébet lelkében; ö földünkkel, a drága hazai földdel is rokon akart lenni. Fölkeresi felséges férje oldalán, magyarjaival együtt üli meg az ezredév leteltét a templomban, a munka idején, az országgyűlés hódolásakor. „Az érzelmeknek milyen zivatarja volt az — Írja Mikszáth Kálmán — mely ellenállhatatlan erővel tört ki a törvényhozók szivéből, midőn a szónok a királyné honfiak k rdjának markolatát a szent olvasó díszítette. S hogy a dicsőség koronája nemzetünk fejéről le ne essék, a szeplőtelenül fogathatott hatalmas mennyei Királyné egyizben kézzel foghalólag keresztülvitte. Történt ugyanis, hogy a svéd hadak győzelmeik mámorában a legmerészebb hadi vállalatokba bocsátkoztak és igy 1647-ben III. Ferdinánd magyar király ellen is háborút indítottak. A király látván az ellenség túlnyomó erejét, a szeplőte- len szűz hathatós pártfogásában keresett menedéket. Hogy pedig erre méltó lehessen, Bécs városának főterén egv magas márvány-oszlopot emeltetett; Szűz Mária szeplőtelen fogantatásának felirataival és jeleivel ékesítette ; azután a nagyon is gyönyörködtető oszlop tetejébe a szeptőtelen Szűz szobrát állíttatta, aki fején 12 csillagu koronával volt díszítve, lábaival a kígyó fejét tapossa, kezeit pedig imára kulcsolja. A felavatási ünnepélyen a király szent áldozása után leoldván kardját, a főoltár előtt térdre borult, s hangosan, az egész gyülekezet hallatára önmagát, családját és népét a Szeplőtelennek különös oltalmába ajánlotta fel. Ugyancsak az ő uralkodása alatt lett általánossá az az egyes helyen meghonosodott szép szokás, hogy hittudományi doktorokká csak azokat avalták fel, akik esküt tettek arra és erősen megígérték, hogy Máriának ezt a nagy kiváltságát mindenkor meg fogják védelmezni. Mielőtt azonban egyetemre ke- riilne a magyar ifjú, gondos kezek máris odatüzték keblére a boldog- ságos Szűz iránt való kegyeletteljes szeretetnek fakadó piros rózsáját. Ezek a gondos kezek pedig a magyar katholikus papságnak, különösen nevét említette. És ez a hófehér arcz egyszer csak elkezd pirosodni. Mindig jobban és jobban. Egy perczig tartott az egész. A szemekből, melyek úgy tudtak valaha mozogni, hogy egy szomorú országot vidítottak föl, egy könnycsepp buggyant ki, a király mellett újra ott ült a gyászbaborult királyné, a Mater Dolorosa.“ S az irók, az ötszáz velszi bárd, akik a múltban nem siettek hozsannával adózni a föld hatalmának, parancsszóra, most a legendák dicskörével kezdték övezni felséges alakját. Már Kemény Zsigmond a föld egyik legnemesebb lényének nevezi; az a Kemény, kinek nőalakjain a végzet árnya borong, s Aranynak, a velszi bárdok Írójának sírjára fohászát küldi Erzsébet királyné. A legendakor nem oszlik: kobzosai, hegedősei száma sereggé nő. Nem a királynéról szólnak a költemények, hiszen nem tartott zászlós urakat, bandériumokat, mint az Árpád királynék: Gyöngyvér és Ildikó époszi alak, Gertrud MŰBUTOR - ASZTALOS SZATMiR, «Jósika-utca 7. szám. Elvállalom bármily bútorok készítését a mai kor igényeinek megfelelően, a legmodernebb kivitelben. Háló, ebédlő, úri szalon, leány, gyermek-szoba berendezéseket mahagóni vagy bármely különleges faanyagból.
