Heti Szemle, 1909. (18. évfolyam, 1-53. szám)
1909-08-25 / 35. szám
XVIII. évfolyam Szatmár, 1909. augusztus 25 35. széni. HETI SZEMLE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. 7 27 h AELŐFIZETÉSI ARAK: Egy évre — 6 K — f. v’egyedévre — 1 K 50 f. Félévre — 3 „ — „ Egyes szám ára 20 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 2 dollár. A tisztes ipar ünnepe. Ünnep volt a múlt héten Kalocsán, a Katii, legéuyegyesiilet negyedszázados ünnepe. Egy helyi iparos-egyesiilet ünnepelt csupán, de országos jelentőségűvé vált az ott elhangzott beszédek által, melyekben lefektetett irányitó eszméket méltó, hogy megszívlelje az egész ország közönsége. Kiállítás is volt, melyen a bemutatott munkák arról tanúskodtak, hogy iparosaink törekszenek megérteni, hogy tudás és tisztességes munkálkodás által érik el azt a magasztos czélt, mely által egyrészről hasznos osztályává lesznek nemzetünknek, de saját jólétüknek is biztos alapját teremtik meg. Az elhangzott beszédek közül ideiktatjuk Szterényi József államtitkár beszédét, mely a legényegyletek életrevalóságának, a tisztes iparnak és a becsülettel végzett munkának megérdemlett elismerése és dicsérete. Az államtitkár beszéde a következőképen szól: — Meghatva állunk meg egy negyed- százados munka határkövénél, melynek ünneplésére hívtak meg minket. Örömmel jelentem meg, hogy tolmácsoljam a kormány, különösen a kereskedelmi kormány köszönetét ennek a katholikus legényegyesületnek a Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDUE. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY-SAJTÓ“ kisipar érdekében kifejtett munkásságáért. S midőn itt állunk a buzgó munkában eltöltött 25 év határkövénél, nagyobb munkák küszöbén, lehetetlen vissza nem gondolni a régi időkre, a kisipar megalapítóira, akiknek munkássága csodálatos módon összekapcsolódik a jelenne], amidőn az egyház felkent papjait látom újra a kisipar legb-izgóbb védelmében. Azokat a főpapokat, akiknek az elődei a magyar ipar megalapítói voltak. Nézzük csak, hogy honnan indult ki, nol volt a bölcsője a tisztes iparnak ? A régi monostorok voltak az első asylumai a magyar iparnak. Legrégibb iparművészeti emlékünk, a koronázó palást is innen került ki| Amidőn az egyház elvégezte munkájának ezt az első részét, jött a telepítés, amelylyel megerősítette az ipart. Hiszen az itt Kalocsa vidékén letelepített idegenek is az egyháztól kaptak tápot az ipar fej lesztésére. Az egyház programmj ában ugyanis a lélek ápolása mellett mindig ott volt a munkára való szoktatás, . . Gyakran hangzik el bizonyos oldalról az a vád, hogy az egyes legényegyesületek felekezeti czélokat szolgálnak és a kisipar fejlesztését eltérítik az egységes iránytól. A hány szó, annyi tévedés. A katholikus legényegyesületek a hit erejével vonzzák az iparos- ifjúságot abba a táborba, melynek ereje a munka. Megóvják őket az erkölcsmételyező és társadalombontó kóros befolyásoktól. Gyakran állnak elő azzal a váddal, hogy az állam egyoldalúan támogat. Czéloznak ezzel a katholikus legényesületekre is. Ezek a A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) fürdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyllttép sora 40 fillér. A lup meg-jeleuik íniudeu szerdán. vádak jogosak volnának, ha az állam nem egyenlően támogatná, minden felekezet legény- egyesületét. A felekezetek összesége alkotja az állam összeségét. Ha mindegyik a maga helyén teljesiti a kötelességét, csak az állam ereje szilárdul meg. Az egyesület érdemes egyházi elnöke három czélt tűzött a katholikus legényegyesületek elé. Ezeknek elsője a vallásos érzés megerősítése. Óriási jelentősége van ennek, mert a hit erejével, a vallás etikájával kiragadják a munkást abból az áradatból, mely a nemzetköziség jelszava alatt, vallást és hazát megtagadva ragadja magával a lelkeket. A legényegyesületek harmóniába hozzák a munkásságot a munkaadókkal. A pusztító harcz, a rombolás tana alapján ingatja meg a munka társadalmát. A munkaadó és munkás érdekei nem ellentétesek. Az ellentétek csak mesterségesek. A hit erejével, az erkölcs hatalmával kell lerombolni ezeket az ellentéteket. Ezt szolgálják a katholikus legényesii- letek. Az egyházi elnök ur beszámoló beszédében arról panaszkodott, hogy a legényegyesületekben a takarékpénztárak nagyon sovány eredményeket mutatnak fel. Igaz, szomorú eredmény, akárhol látjuk is, de ez nemzeti sajátosságunk. Ne hasonlítsuk össze a magyar tékozlását a német takarékossággal. A takarékosságra is nevelni kell az iparosifjusá- got. Fel kell tárni szemük előtt jövő szoczi- ális hivatásukat, hogy egykor mesterekké kell lenniük. Ez a mód, amelylyel még eredményt érhetünk el. Útközben. Ketten ültek a vasúti szakaszban. A férfi magas, erős, szőke ember volt, gondosan ápolt körszakállal, amelyet többször megsimogatott beszédközben. Egyik kezében újságot tartott, de nem olvasott belőle. A nő karcsú s barna teremtés volt s Angliában kétségtelenül nagyon fiatalnak tartották volna, mert nem látszott többnek huszonkét évesnél, valójában huszonöt éves volt. A két utas, (szemben ültek egymással) a vasúti kocsiban találkozott először. De ez a találkozás mégsem volt véletlen s nem történhetett volna meg, ha a fiatal nő nem olyan, a milyen. Mert a mikor beszállott, a kalauz udvariasan kérdezte tőle: Női szakasz? —mire a hölgy azt felelte, hogy nem szükséges. Sőt mi több, olyan szakaszba szállott be, amelyben dohányozni is szabad volt. Ennek a hölgynek ugyanis az volt a véleménye, hogy minden kis utazást fel kell használni tapasztalatok szerzésére. Ugyan mi tapasztalatot szerezhetne ő egy női szakaszban, a hol rendesen gyermekek is vannak, visító siránkozó gyermekek, lármás és terjedelmes dajkák, aztán meg gondos anyák, a kik ha összetalálkoznak, rögtön a kis babákról és a cselédekről kezdenek beszélni. Hölgyünket ez már nem érdekelte, hiszen any- nyiszor tanúja volt. Hogy miért nem szállott nem-dohányzók számára való szakaszba? Ennek is megvan a maga magyarázata. A legtöbb nemdohányzó férfi, — úgy okoskodott magában, — azért nem dohányzik, mert orvosa eltiltotta. Nagyon kevesen vannak olyanok, akik jószántukból nem dohányoznak. Betegekkel utazni nem kellemes . . . íme, ezért került hölgyünk a szőke sza- kállu ur társaságába. Megtörtént az ismerkedés úgy, a hogy vasúton leggyakrabban történni szokott. A hölgy ■— talán véletlenül, talán készakarva, — vagy talán félig akarva, félig véletlenül, leejtett valamit, a férfi udvariasan sietett felvenni, átadta és bemutatta magát: — Én Honti Albert, fővárosi ügyvéd vagyok. A nő egy pillanatig nagyon habozott, megmondja-e a nevét s azután csak ennyit mondott: — Nagyon örvendek, uram. Az ügyvéd várta pár pillanatig, hogy utitársnője megmondja tán a nevét, de az elhallgatott, sőt úgy látszott, mintha eltűnődnék valamin. Végre is neki kellett megszólalnia. — Messzire utazik asszonyom, vagy tán kisasszony ? .. . — kérdezte az ügyvéd némi czélzatossággal. — Oh szólítson csak asszonyomnak, — mondotta a fiatal hölgy hirtelen, mintha Ékszer-üzlet és műhely áthelyezés! Tisztelettel értesítem a n. é. közönséget, hogy özv. Stern Sámuelné utóda Grünhut Samu cég alatt eddig a Hungária-szálloda mellett volt üzletemet a Hám János-ntcába, Dr. Vajay polgármester nr házába (az uj butorszövetkezet mellé) helyeztem át. Kérve a n. é. közönség- szives pártfogását, maradtam teljes tisztelettel Nagy választékban raktáron tartok különféle szemüvegeket, «zvikkereket, w melyek orvosi rendelvényre vagy a nélkül is kaphatók. Pecsétnyomók, gumming bélyegzők, czimerek vésése, himzőmunkák készítése, tüziaranyozását és ezüs- ifi tozését bárminemű templomi vagy házi tárgyaknak, arany, ezüst, ékszer, óra, ~ jjf látszer, tajtóktárgyak javítását és minden e szakmába vágó munkák készítését ItT*1|11 11111 NRQ] saját gépekkel gyárilag felszerelt üzletemben olcsón, jól és gyorsan eszközlöm. j£j Tört aranyat, ezüstöt, régiségeket, régipónzeket, valódi gyöngyöket és drága- jjj köveket a legmagasabb árban vásárolok, vagy becserélek nagy mennyiségben is. ékszerész Szatmár, Hám János-u. Dr. Vajay-ház.
