Heti Szemle, 1909. (18. évfolyam, 1-53. szám)
1909-08-18 / 34. szám
XVIII. évfolyam. Szatmáp, 1909. augusztus 18 34. szám HETI SZEMLE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy érre — 6 K — f. I Negyedévre — 1 K 50 f. Félévre — 3 „ — „ | E yes szára ára 20 fillér. ranitól<nak és kézinííiparoaoknak egy évre 4. korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 2 dollár. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE, A lap ki:dója: A „PÁZMÁNY-SAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó“ ozimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyilttér sora 40 fillér. A. lap megjelenik min<len szerdán. Szent István szelleme. Irta : Bodnár Gáspár. Jaj a nemzetnek, mely nem tiszteli többé múltjának nagy szellemeit. Századoknak sokadalma hirdeti, hogy a nagy ősöket inkább élőknek tekintheti a nemzet, mint elporhadt csontoknak. Hogy az ősök szelleme mélyebb hatast tud gyakorolni, az agónia utolsó pillanataiban is életre kelteni nemzeteket és országokat mint száz és száz élő nagyság együttvéve. Ezt a igazságot legjobban, leg- hatalinasabban hirdeti a magyar történelem. A magyar nép legendás tisztelettel övezte mindenha szent István apostoli első királyunknak hatalmas alakját. Minden időben. Ott lebegett az ő koronás feje a nemzet előtt örömben és bubán. Különösen pedig balsorsában. Mikor csordultak a nemzet könnyei. Mikor búval harma- tozlak szomorú mezei. Szent István szelleme őrt állott a nemzet jogain minden század ha.j- nalán-al konyán. Az ő koronájának kell vala érinteni a királyaink fejét. E szent koronának abroncsai tartották szilárdul egybe alkotmányunk ősi biztosítékait. Az ő csudálatosán fennmaradt szent Jobbja hordozza ma is magában összes jogainkat, alkotmányunkat és nemzeti létünk jogosultságát, hivatását. a Es bizonnyal bizonyos, hogy valahányszor szent István világitó, vezető, virrasztó szellemét ezer esztendős létünk ormán eltakarják, elfedik a benső meghasonlás, a sorvasztó testvérharezok: Magyarország egére viharos, nemzetet gyengítő és pusztító fellegek gyülemlenek. Pedig e fellegeket hajtogatják. Ádáz kezek tépik a magyar nemzet egységéi. Nemcsak politikai, de nemzeti egységét is. Sőt testvéri egységét szaggatják meg. Mily kimondhatatlan, égető fájdalom gyötri a hazafias sziveket annak tudatában, hogy szent István szellemét ma már nem ünnepeljük egységes érzésben. Hogy legalább e napon nem áll hatjuk körül azt az oltárt, melynek alapzata — a keresztény evangélium szelleme. Tehát egyszersmind szent István szelleme is. Am, mi áll útjában? Azt mondják : szent István ünnepe felekezeti jellegű. Nem igaz! Aki ilyet állít, megtagadja a magyar történelmet. . . Megtépi szent István érdemeit. Legyen szabad megkérdeznem szeretettel, hazafias érzésemnek testvéri gyöngédségével: — Hát felekezethez van-e kötve a nagy múltnak dicsősége? Vájjon elhomályosodhatik annak szelleme, aki az emberiség történelménekegyik legjelentőségesebb eseményét, a magyar nemzet létalapjának megteremtését vitte végbe? Meri ki tagadhatja, hogy Keiet- európa népviszonyai konszolidálódtak ... az a magyar nemzet érdeme, gyökerében tehát szent Istváné, aki megjelölte nemzetünknek szilárd, hullámtörő nagy szerepét. A múltban épugy, mint a jelenben. És meg kell tagadni Istvánnak nagyságát, emlékezetét, emlékezeAmikor Pali bácsi először és utólszor Pesten volt. Régen volt az bizony, mikor Pali bácsi először és ntólszor Pesten volt. De még ma is szívesen emlékszik reája, ami kis városunk huszadik századbeli nemzedéke. Mert Pesthez bizony messzebb esett a mi városunk, mint Makó Jeruzsálemhez. Mert még mindig nevezetes, világlátott ember volt nálunk, aki vasúton utazott. Pláne Pestre. Hiszen mikor az uraság Pestre indult négyesével, úgy búcsúzott el uradalmától, mindenes gazdájától, már mint Pali bácsitól, meg a libasorban álló cselédségtől, akár az óperencziás tengeren túlra, a más világra utazott volna. Ahol bizony könnyen otthagyhatja az ember a fogát. Hanemhát a mi városunkba is elérkezett a „vaklu“. Csaptak is olyan üdnepélyes megnyitást, aminőt még az öreg biró se pipált. Pedig hát ő már csak pipált ám negyven esztendős bíróságának göröngyös ösvényén. Ezen az ünnepélyes, megyére, sőt országra szóló áldomáson, persze virágzó jó kedvében Ígérte meg hites tanuk előtt Pali bácsi, hogy jövő szent Istvánra, ha a Isten ő szent felsége életünknek kedvez, Pestre utazik. A vasúton, améken még sohase ült. A feneketlen tengerhullámu fővárosba, amelyről eddig csak olvasott. Olvasgatás után sok szépet, de borzalmas dolgokat is álmodott. Mert úgy vegyük fel a dolgot, hogy Pali bácsi az ő városát, határát, hegyét, völgyeit, mezőit, fáit, virágait, madarait, terményeit, állatait, bogarait, filokszeráit, fúró és nem fúró férgeit, a népet, a cselédséget, a gyerekeket, az időjárást úgy ismerte, mint senki emberfia. De azontúl reá nézve minden idegen volt. Negyven esztendő lánczolta őt ehhez az uradalomhoz. Éppeg a biró úrral egyszerre fogta szálon hivatalát. Ezen szép időn át nem is volt reá nézve élet sehol. * * * Közeledett szent István napja. A Pali káplány ur kipirult arcczal rohan Pali bácsi portájára és már messziről lobogtatja az uj- ságlapot. Amékben csalhatlanul meg vagyon írva, hogy hát: fél jegy.-- Igen Pali bácsi, szent Istvánra féljegyen utazunk Pestre. — Hát csakugyan utaznom kell? — Magyar ember szavát tartja . .. — ’Iszen arról ne beszéljünk. Adott szavam kontrektus. De, de más itt a baj . . . — Mi baj lenne ? — Az anyjok azt mondja, hogy csizmába nem mehetek. Se magyar ruhába. — Persze, persze. Se baj! Legalább magyar embert is látnak Pesten. MUBUTOR - ASZTALOS SZATMAR, Jósika-utca 7. szám. Elvállalalom bármily bútorok készítését a mai kor igényeinek megfelelően, a legmodernebb kivitelben. Háló, ebédlő, úri szalon, leimy, gyermek-szoba berendezéseket mahagóni vagy bármely különleges faanyagból.
