Heti Szemle, 1909. (18. évfolyam, 1-53. szám)
1909-08-04 / 32. szám
Szatmár, 1909. augusztus 4. HETI SZEMLE 3 és elvileg alkotmányosan korlátolt volt, amely a germán, illetőleg frank uralkodói hatalommal össze nem hasonlítható. Miként a magyar nemzet mint keleti faj, legnagyobb bámulatra a vérszerződés értelmében kezdettől fogva alkotmányos államformát alkotott, miként továbbá példás és bámulatraméltó olyan családjogot is megállapított, amelynek az összes európai művelt nemzetek között nincsen párja, hasonlókép önálló vagyonjogi rendszert is létesített, amely a tulajdonjog erősségén és sértetlenségén nyugszik, amely kizárja a fő- és haszonélvezeti tulajdon közti megkülönböztetést az európai nemzetek példája szerint. Midőn a XVIII. században Kollár nevű iró, a Febronismus hive, a magy. kir. adományok jogi természetére nézve a feudális jogelméletet kísérletté meg alkalmazni, az 1764. évi országgyűlés ezen kísérletet a magyar nemzeti alkotmány, a köztörvények, a király, az ország rendjei és birtokosai ellen intézett merényletnek minősítette. Tudvalevő, hogy a magyar vagyonjogi rendszer az úgynevezett descensus, — szállásbirtokokban veszi eredetét, midőn a honfoglaló vezérek a vérszerződés értelmében az elfoglalt területeket maguk között, törzsek és nemzetségek szerint felosztották a tulajdonjognak oly erejével, hogy a szállásbirtok eredetileg még hűtlenség, vagy kiköltözés esetén sem hárult az államra, vagy ennek képviseletében az uralkodóra, hanem a törzs kötelékében maradt. Ezen ősi vagyonjogunk az államot mint vagyonjogi alanyt nem ismerte. Az „ager pubíicushoz“ hasonló közös vagyon akkor még nem létezett. Árpádházi első királyaink idejében a valódi kir. adományok a szállásbirtok tulajdonának erejével bírtak, ilyenek voltak a kath. egyháznak a Szent István által tett adományok. Első királyunk a törzs és nemzetségi tulajdont családi és egyéni tulajdonná változtatta át II. törvénykönyvének 5. fejeAz lesz élete, öröme, szerelme, költészete édes mindene. Szólt az Ur. És szavának nyomában egy sugara az atyai édes, biztató mosolynak kél. És e pillanatban hullámzani kezd a földön a tündédBalaton. Tükrében visszaragyog a királyi nap. És azóta a tündér Balaton az. Ur tekintetének is visszaadója. Mául csendes, szelíd, majd haragos, mely int, figyelmeztet. Zug, fenyeget és sújt. * * * Tihany felől száll a szellő. Lágy harangszót hoz felénk. Mi erő rejlik e hangokban? Ez is beszél. Sir, örül. Hiv és búcsúztat. Ott a magas bércztetőn nagy tanulságokat hirdet. Ládd-e, a Balaton is elfárad a szakadatlan morgásba. De egyszerre csak elpihen. Számára megérkezik a nyugalom órája. Siető, csatázó hullámai csendes áhítatba borulnak. Oh ember! Csak te vagy örökösen nyugtalankodó. Oh szív ! Csak te vagy folyton nyugtalan. Jer, pihenj meg, nyugodj meg ... az Istenben. Én a tündér Balatonban is — az Istent látom. Balatonföldvár. zetében kijelentvén: „Királyi hatalmunknál fogva elhatároztuk, hogy mindenkinek szabad legyen a maga javait elosztani, átadni feleségének, fiainak, leányainak és rokonainak vagy az egyháznak és halála után ne merészelje valaki megsemmisíteni.“ Szent István idejében a királyi javakat az u. n. várföldek képezték, de ezek az Árpádházi első királyok idejében nem voltak elidegenithetők, nem voltak el adományozhatok, azok csak a várrendszer megdőltével képezték az adományozás tárgyát. Közjogi és történeti Íróink szerint, valamint Günther Antal mostani igazságügyminiszter „A katholikus Vallási Tanulmányi és Egyetemi Alapok“ czimü igen alapos munkájában nyilvánított véleménye szerint Szent István nem a nemzet közös vagyonából, hanem a honfoglaláskor Árpádnak és utódainak osztályrészül jutott javakból dotálta az általa alapított püspökségeket, apátságokat stb. Szalay László történetiró szerint Szent István részint a magáéból, részint Koppány, Gyula, Keán. Othum legyőzetése után a hadizsákmányból és a legyőzöttek vagyonából látta el adományokkal a kath. egyházat. Alaptalan tehát az a nézet, hogy Szent István idejében a kath. egyház az állam birtokából nyerte dotá ez iáját-* * mert akkor az államnak, mint olyannak, eladományozható közös birtoka nem volt. De ha királyaink a nemzet közös vagyonából dotálták volna is a kath. egyházat, mint idők folyamán a kir. várföldekből, valamint a királyra, később a koronára hárult javakból kétségkívül adtak donáczióket, eldöntő és kétségbevonhatlan tény, hogy a magyar kir. adomány nem visszavonható be- neficiumot vagy haszonélvezeti jogot, hanem örök és visszavonhatlan tulajdont biztosított az adományosnak, amint ezt a Fejér György „Codex diplomaticusában“, Venczel Gusztáv „Árpádkori Okmánytárában“ és Bartal György „Commentáriumában“ olvasható kir. adománylevelek minden kétely kizárásával igazolják. Bartal György szerint „a Szent István által az egyházak számára adományozott javak nem csak névleg, de jogilag is az első, valódi és természetes nemesek szállásbirtokával azonosok. Tehát ezeket örök időkre adta az egyháznak.“ Az egyházi javak adományozására vonatkozó királyi levelekben legtöbbnyire azon záradék fordul elő, hogy „semmi jogot fenn nem tartván magunknak és utódainknak.“ A világi nemesek kir. adományleveleiben pedig gyakran oly záradék találtatik, hogy adjuk, adományozzuk ... ha az Isten országához nem tartozik.“ íme az egyházi tulajdon oly erős volt, hogy a világi nemesek gyengébb donácionális birtok joga az egyházi tulajdon erőssége által nyerte meg azt a szilárdságot, amelyet élvezett és amely alapját képezte a magyar birtokrendszernek. Idővel az egyházi és kir. adományok közti különbség a tulajdonjog szilárdsága tekintetében elenyészett és teljes jogegység jött létre, amely jogegység a nemzeti önkormányzatnak egyik legbiztosabb támaszául bizonyult. Yerbőczy Hármas Könyvében már a következőket irta: „És habár a lelkiekkel foglalkozó személyeket, akiket Urunk és Megváltónk az emberi üdvösség kiszolgáltatására rendelt, méltóbbaknak tartják a világi személyeknél, mindazonáltal e Magyarországnak minden főpap, egyházfő és báró urai és többi mágnásai, nemesei és előkelői nemességükre és világi javaikra nézve, a szabadság, kivételesség és adómentesség egy és ugyanazon előjogát élvezik, nincs is valamely urnák nagyobb és valamely nemesnek kisebb szabadsága.“ Az egyházi és nemesi javak közti különbség Verbőczy Hármas Könyve szerint (I. R. 10. ez. 3. szakasz) abban állott, hogy „Fejedelmünk valamennyi főpap urnák és egyházi férfiúnak is hasonlóképen igazi törvényes utóda, nem abban az értelemben, mintha a fekvő jószágokat és birtokjogokat az egyháztól elvehetné vagy elszakíthatná, hanem abban, hogy ezeket (megürülvén a főpapi és egyházfői székek) az egyházzal együtt kormányzás czéljából eladományozza“, továbbá a Hármas Könyv (II. R. 51. ez. 1. szakasz) szerint „az egyházak fekvő jószágait és birtokjogait a főpapok vagy apátok, prépostok avagy más egyházi személyek közül senki a maga kihágása miatt el nem vesztheti és az egyháztól öl nem idegenítheti.“ Számos törvényünk van a legrégibb időktől kezdve, melyek az egyházi javak tulajdonjogának, sérthetlenségét, a világiak által elfoglalt javaknak visszaadását rendelik. Szent István Dekrétumainak II. K. 1. fejezete igy szól: Aki gőgös kevélységében fen- héjázva, Isten házát semmibe sem veszi és az Istennek szentelt és Istennek tiszteletére, a király oltalmának szárnyai alá helyeztetett javakat becstelenül illeti vagy azokból elvenni merészkedik, akárki legyen, mint Isten házának megtámadóját és rontóját rekeszszék ki a gyülekezetből, mert illik, hogy érezze haragját, aki a király urnák valaha az akaratát megveti és rendelését áthágja.“ A veszprémi püspökség alapítására vonatkozó adománylevelében Szent István 8000 finom arany birsággal sújtja azokat, akik szent Mihály jámbor püspökét és utódait az adományozott javakban háborgatni merészkednének. Hasonlókép birság van kiszabva pannonhalmi alapítólevelében, valamint más Árpádházi királyok alapítóleveleiben is. Róbert királynak 1335-ik évi diplomájában szószerint a következők foglaltatnak: „Királyi oltalomba kell részesíteni mindazt, ami igaz utón az egyházak jogaiba esett, tehát azt, amiről tudvalevő, hogy az egyházé, nem hogy megkiseb- biteni, sőt inkább mindörökre oltalmazni kell, mert a királyi bőkezűség úgy akarta, hogy azok a sérthetlenség biztosítékaival láttassanak el.“ Az egyházi vagyon sérthetetlenségét biztosítják továbbá Zsigmond király VI. Dec- retumának 21. czikke, Mátyás VI. Decret. 11. czikke, az 1548. évi VIII. és XII. az 1550. évi XVII. t.-cz., ujahb időkből pedig az 1791. évi XIII. t.-cz., valamint az 1791. évi XXVI. t.-cz. hires 12. pontja, végre úgy a régibb, mint az ujabbkori koronázási eskü. Mindezekhez járul a sokszoros elbírtokILYÍS DÁNIEL' MŰBUTOR-ASZTALOS S2S ATM Alt, .1 ősik» -11 (<’:> 7. szám. , 1 Elvállalalom bármily bútorok készítését a mai kor igényeinek megfelelően, a legmodernebb kivitelben. Háló, ebédlő, úri szalon, leány, gyermek-szoba berendezéseket mahagóni vagy bármely , különleges faanyagból.
