Heti Szemle, 1909. (18. évfolyam, 1-53. szám)
1909-08-04 / 32. szám
9 Szatmár, iOQ9. augusztus 4. rencz miniszternek altere^ója. Amit ma még Kossuth nem mer kimondani, de kétségkívül vall, megmondotta helyette az államtitkár. Kövezzétek meg, hangzik onnan az ellentáborból, illetve ma még a Kossuth vezérlete alatt álló táborból, azaz hogy annak csak egy törpe frakcziójából, de amely torokkal, hanggal még ma is dominál és viszi a vezérszerepet, sőt döngeti a mellét, hogy ezzel a vezérszereppel a nemzet bizta meg, tehát ő az egyedüli ur élet és halál felett. Pedig a manóba is, dehogy igy van. Igenis a nemzet többséget adott — ha úgy tetszik a függetlenségi törekvések megvalósítására. De ezt kétségkívül nem úgy kontemplálta, hogy törik-szakad, az ország megölésével is keresztül kell vinni, hanem legyen modus in rébus, vagyis el kell találni azt az utat, amely a nemzet önállóságához vezet politikai és gazdasági téren anélkül, hogy tönkretenné még jobban a már különben is tönkretett lakosságot. Holtom után mit használ nekem az aranypalást, ha nem adtak enni sem mig életben voltam. Ha megölik ezt a generácziót, amely már ma is holt koldus, vájjon lesz-e gyönyörűsége abban a jelmondatban, hogy majd késő unokáid a te halálod révén és a te sírod felett nőtt kalászokból dőzsölni fognak a jólétben. Ezért a jelmondatért egy életet feláldozni nem érdemes, mert hogy puszta jelmondat, az kétségtelen. Semmiből nem fognak jólétre vergődni a dédunokáinknak legdédebb unokái sem. Ne hagyjuk tehát kisiklani a lábunk alól a talajt, amig érezzük, hogy ott van. Mert ha egyszer kisiklott, ott lebegünk jelmondatostul, dédunokástul a semmiségben, ahon- nen nincs többé visszatérés. Köszönet a kereskedelmi államtitkárnak, hogy ezt ki merte mondani. Ki merte mondani, hogy az önálló banknak forszirozása 1911-re, tehát egy záros határidőre proble malik ussá teszi összes gazdasági önállóságunkra irányuló törekvéseinket és az e czélból felidézhető kormányválság a nemzet testének elevenébe vág, amely súlyos megpróbáltatásoknak és a kívánt siker legkisebb reménye nélkül olyan koczkázatnak teszi ki a nemzetet, amelynek révén az egész játszmát el fogja veszteni. Mert ő is hive a nemzet gazdasági és politikai önállóságnak, de ha erőnket meddő harczokban és egymás iránt érzett féltékenységből eredő torzsalkodásban emésztjük fel, elvesztettük a csatát arra az időre, mikor a különben is erősebb Ausztriával nehány év múlva a szerződéses tárgyalások megújítására kerül a sor. Szívleljék meg ezeket a szavakat, akiket illet és ne menjenek, mint a gulya a kolomp után.-HETI SZEMLE“ ____ Tö rvényhatósági bizottságainkhoz! Hajduvármegye ismeretes átirata folytán foglalkozni fognak a törvényhatóságok az egyházi javak szekularizátiójának kérdésével. Nálunk is napirendre kerül, úgy a városnál, mint a vármegyénél. Szükségesnek tartjuk tehát, nehogy törvényhatóságaink is téves és tarthatatlan felfogás után induljanak, kimutatni,' hogy az egyházi vagyon elidegeníthetetlen tulajdont képez és aki ezután kinyújtja a kezét, összeütközésbe jön a magyar jogrendszerrel, ősi alkotmányunkkal és jogfejlődésünkkel. Erre a manipuláczióra a rablás az egyedüli szó a nyelv szótárában. Hajduvármegye átirata a német prot. jogirodalomból, az úgynevezett feudális jog elméletéből meríti.jogi felfogását, amely elmélet a germán, jobban mondva pogány római és frank állam egyházi elméletéből veszi eredetét. Ezen jogelmélet megkülönbözteti a főtulajdoni jogot, a hűbéres részére pedig a beneficziumot, a haszonélvezeti tulajdonjogot. Bizonyos, hogy a feudum, a hübér csak haszonélvezeti tulajdont biztosított a hűbéres részére. Ezen theoria szerint az egyház is csak haszonélvezeti tulajdont nyert,.az úgynevezett „ager publicusból“, a közös vagyonból. A feudális jogelmélet alapján tehát lehet vitatni, hogy az egyházi javak az állam tulajdonát képezik, habár feltűnő, hogy Hajdumegye átirata ezen elméletet csak a kath. egyház kezén álló birtokokra alkalmazza és ki nem terjeszti azt a görög keletiek, vagyis a gör. nemegyesültek kir. adományaira, valamint a protestánsoknak nemzeti fejedelmi adományaira sem, úgy Erdélyben, mint az anyaországban. Ez a feudális jogelmélet azonban a magyar vagyonjogi rendszerrel, valamint a magyar alkotmánynyal és a , nemzeti önkormányzattal, amely a nemesi vagyon tulajdoni erősségében kapta meg hatalmas gyökerét, alapjában homlokegyenest ellenkezik. Némely kihatásai a feudalizmusnak mutatkoztak hazánkban is, de lényegében a feudális jogelmélet nálunk soha se lett elfogadva. A magyar ősiség és a magyar adományrendszer •lényegesen különbözik a feudális jogrendszertől. A magyar királynak-jogköre mindig zord idő boruljon is Árpád honára, ezek az oázok megőrizzék a magyar lélek fogékonyságát, költészetét, idealizmusát . . . egy jobb és szebb időre. A Balatont is azért ajándékozta a magyarok Istene nekünk. A szivek üresek. De a Balaton tele van erővel, költészettel. Kegyelettel őrzi a nemzeti lelket. O maradt, aki volt. Változott minden. De ő maradt — magyar tengernek. Ne is nyúljatok hozzá kíméletlen kezekkel. Ne közelítsetek feléje üres, nemzetietlen lélekkel. Ne bántsátok regéit, dalait, mondáit, költészetét. És bűn nélkül ne kicsinyeljétek nevelő, őrködő, virrasztó, erősítő hatását. 0 ringatja a magyar ősi múltját. Duzzadó kebelében hordozza jelenét. Hullámain feszíti a nemzet jövő vitorláit. . . . Isten kiosztotta már a föld egyes részeit a népek közt. Csak még a szittya nép hazája hiányzott. A népek geniusa szomorú ábrázattal lép az Ur elé és majdnem könyezve esdekel . . . földért, hazáért . . . Az Ur atyai jóságának egész teljével megmutatja az eget: — Nézdd — szól az Ur — ez a föld az. Föld, melyet e nép rajongásig szeretni fog. Keserű, fanyar szavak ezek ugy-e bár? De igazak. íme, mikor itt merengek a hullámzó Balaton vizén ; vetem fel a kérdést: hányán és hányán nem látták e tündér tavat, melynél szebbet, csudásabbat egész Európában nem találhatnak. A maga sajátosságával, csudás színváltozásaival, titkaival, legendáival, mondáival, selymes hullámaival, bársonyos fövényeivel, villogó hullámveréseivel. Nem én, nem mi a javithatlan soviniszták mondjuk ezt. Elragadtatással kiálltják az idegenek ! Az angol, a német, a franczia. Akiknek nyilatkozataival bármikor szívesen szolgálok. ... A magyar leányka zongorájánál ül. Ésj játszódja a Balaton háborgását. A zongora húrjai dörömbölnek, zajt csapnak. A finom kis kezek mekanikusan futnak. De szive nem érez. Nincs benne élet, nincs költészet, nincs valóság. Mert sose látta a magyar tengert. Tündérszép Balatont. Nem látta nyugodt, nagy, - hatalmas csendességét. És-nem ámult- bámult lélegzetvétel nélkül, mikor ez a szelíd, csendes tó egyszerre észbontó módon viharzani kezd. Tánczol, tombol, mint egy forradalmár. Mert nagy, hatalmas szive van ennek a tömeg víznek. Alkalmas arra, hogy érezze a futó idők tőrszurását. Van szerelme, van hűsége, van barátkozása. Van áldása és van átka. Akár az emberi hős-szivnek. ... És a leányka eljutott a tündér tó partjára. Hófehér testét megsimogatták a lágy, majd aczélos hullámverések. Látta a csendes tó tükrében önlelkének szép csendességét. Majd egyszerre szelíd szemei csillogva nézik, mint haragszik, háborog, zug- bug a nagy víztömeg. És elfáradva csendesül újra. Hallja a dalt, a szép balatoni dalt; hallja a regét, a mondát, látja Tátikát, Cso- bánczot ... És haza megy. Zongorájához ül. Most hallgassátok őt! A magyar leányt, a magyar leány játékát. Aki megtelt, aranyos lelkének egész érzését önti a hurokba. Ez az igazi Balaton háborgása. Ez az igazi balatoni dal. Ez a tőről fakadt magyar virág ... az igazi magyar leány. Jöjjetek hát, ifjú nemzedék jöjjetek ide. hullámzó szép Balaton tavára. A magyar tenger telketeket, testeteket igaz, erős magyarrá neveli. * * * Az erős realizmus korszakát éljük. Talán Isten azért adta a magyarnak ezt a sok csudás természeti szépséget, hogy bármily EJ RUHA-ÜZLET I KORAI ARMINNE Augusztus lén nyílt meg Szatmáron, Deák-téren, (a Fehér-ház mellett) kész térti-, női UJ RUHA-ÜZLET! es gyermekruha-üzlete, ahol r. legolcsóbb árak mellett nagy vá* lasztékban kaphatók tavaszi ruhák, férfi-öltönyök, felöltők, különféle gyermekruhák, valamint dús választékban a legelegánsabb női kabátczikkok.
