Heti Szemle, 1909. (18. évfolyam, 1-53. szám)
1909-08-04 / 32. szám
XVIII. évfolyam. Szatmár, 1909. augusztus 4 32. szám m t POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egy évre — 6 K — f. I Negyedévre — i K 50 f. Félévre — 3 „ — „ I Egyes szám ára 20 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 2 dollár. Egfy okos szó. A mai handabanda világban, ahol úgyszólván alig lehet kihámozni az igazság, a való tényállás lényegét, mert minden törekvés arra irányul, miképen tudják könnyebb szerrel félrevezetni a közvéleményt és lefoglalni egyes klikkek absurd törekvései számára, szinte „rendkívüli számba megy, ha egy-egy korrekt, a nemzet érdekeinek megfelelő nyilatkozatot hall az ember pláne olyan férfiak, — tehát államférfiak ajkáról, kiknek az ügyek vezetésére és a közvélemény irányítására is döntő befolyással kellene bírniuk. Államférfiakat említettünk —és nem ok nélkül. Igen, mert ma az államférfiak is, a rendkívüli és indokolatlan pressió hatása alatt — hogy Így fejezzük ki magunkat — alig merik a saját önálló véleményüket kifejezésre juttatni. Sajnos, hogy igy van, de igaz, holott épen megfordítva kellene lenni. Ők volnának hivatva irányítani a közvéleményt és kénytelenek meglapulni a fűben, mert ha olyas valamit kocz- káztatnának meg, ami különben a nemzetnek leghelyesebben felfogott Felelős szerkesztő B Á T H O B V E N O H E. A lap kiadója: •A „PÁZMÁNY-SAJTÓ“ és csakis a szerint a mód szerint megoldható érdeke, mindjárt kikiáltott gazemberekké válnak és egy klikk epileptikus törekvéseinek esnek áldozatául, mely azt hiszi, és úgy is experimented, mint az egész ország közvéleményének szószólója. Pedig dehogy is az, szó sem lehet róla. Ebben a rózsás, győzelmi zászlókból vetett ágyban lehet még ideig óráig ringatni a könyenhivő- ket, de hogy az ország közvéleménye megérett már arca, hogy a nesze semmi fogd meg jól nagyhangú frázisokat kellő értékökre redukálja, több mint bizonyos. Nekünk itt a perifériákon, távol az egyéni, a személyes liarczok és gyűlölködés színterétől olyan biztosítékok kellenek, melyekből mindnyájunknak, a nép; <et egyetemének javára törekvő igyekezetei látunk. A liberalizmusnak közel négy évtizedes uralma megtanított és kijózanított bennünket abból a mámorból, hogy nagy hangú szólamok kedvéért ugorjunk taktusra, amint parancsolják. Nem kérünk belőle. Mi nem akarunk látni személyes ellenségeket, mint odafent a honatyák látnak egymás között, sőt A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó“ ezimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vételnek fel. Nyíltter sora 40 fillér. A. lii|> meg'jelenik niimlen szerdán. keserűséggel telik el a lelkünk, ha kénytelenek vagyunk látni, hogy ők ilyeneknek tekintik egymást és úgyszólván puszta animózitásból odadobják koncz gyanánt mindnyájuknak, a nemzet egyetemének érdekéit. Nagy szó ez Uraim, mindenki nem képes kapiskálni. Nem képesek azok, kik úsznak az árral minden komoly megfontolás .-hijján és el vannak ragadtatva a kikiáltott jelszótól: „Feszítsd meg, mert nem a mi emberünk!“ Annál jobban esik és félig-med- dig biztató jelenség arra nézve, hogy a mostani mondva csinált, és felhajszolt közvélemény a kellő irányba tereitessék, lia az aktiv politikusok közül akad egy-egy, jóllehet a Kálvária útját magára vállaló alak, aki meg meri mondani. Uraim, nem jól van ez így, térjenek észre, mert különben ki nem számítható veszedelembe sodorják a nemzetet. Köszönet Szterényi államtitkárnak, hogy ezt meg merte mondani Brassóban e héten tartott beszá- mólója alkalmából. Es az ő szavai annál nagyobb sulylyal esnek a mérlegbe, mert kereskedelmi államtitkár, a kereskedelmi Kossuth FeA magyar tengernek partjáról, — Levél a Balatonról. — Irta: Bodnár Gáspár. Nem fürdöi-levelet akarok Írni. Bár úgy veszem észre, hogy a csak nem rég kivicz- czelt fürdői levelek újra divatba kezdenek jönni. Amin egy cseppet’ sem csudálkozom. ’Iszen lélektani jelenség, hogy mégis csak a levél marad mindig az emberi szívnek, a kedély gyújtópontjának legközvetlenebb alakja, formája. Sokszor még az értelemnek, a gondolatok közlésének is. Jelen sorokkal csak éppen hangulatot akarok kelteni azok lelkében, akik még ideális lelkesedéssel csüggnek ami hazánk gyönyörűséges földjének egy-egy gyémánt pontjain. Az isteni kegyelem egy-egy lehullott csudáján. Ilyen gyémánt kiadása a teremtésnek ami gyönyörűséges magyar tengerünk, tündéi - szép Balatonunk. Itt sétálok partjain. Hallgatom rithmi- kus hullámveréseit. Csendesek azok most, akár a harmonium szimfóniája. Szinte oda simulnak az ember leikéhez, mint egy ideális lény, aki romlatlan és tiszta, akár csak a galamb. És lágyan, szelíden suttogja a tündér szó: — Én szeretlek benneteket. Ti csak kevesen tudjátok ezt. Mert nem ismernek . . . millióan és millióan meghalnak és nem láttak engem. Kár, kár: nagy kár . . . * * * Kölcsey mondotta, hogy idegen nyelvet tudni szép, de a hazait a lehetőségig művelni: kötelesség. Talán e mondáson huzom szálait az én gondolatomnak, mikor igy szökik lelkembe a következtetés: — Idegen országokat látni, bámulni, rovásunkra dicsérni szép; de a hazát ismerni, szépségein lelkesedni, érte munkára és áldozatokra gyűlni: kötelesség. Egy szellemes franczia iró mondotta, hogy ha a történelem a haza lelke, úgy a földrajza, a földje az ő teste. E kettő össze- forradása teszi a hazát. A mi ifjúságunk tanulja a haza történelmét és földrajzát is. A történelem szelleme talán elég mély medret vág a lélekben. Am a haza földjének legnagyobb, legszebb darabjai ott maradnak a holt térképen. Mert mikor az ifjúság szárnyat kap és kirepül az iskola fészkeiből; leikével a külföld felé szárnyal. Ma divat nálunk, hogy fiainkat és leányainkat is külföldre viszik. Mert csak az lehet igazán széles látó-körű, igazán művelt, hogy úgy mondjam európai, aki hazáját egyáltalán — nem ismeri. * * *-K' v---- Két szentkép cliszes aranyozott kerettel ingyen, ki 2» forinton felül bevásárol Helyben készült legjobb minőségű ebédlő és hálószoba berendezések olcsón kaphatók* (g* Lelkészek és tanítók részére 10% árkedvezményt nyújtok. 1Q1
