Heti Szemle, 1909. (18. évfolyam, 1-53. szám)
1909-01-20 / 4. szám
o „HETI SZEMLE S^atmár, 1DQ9. január dO. sik cselédleányzó ügye felett, akit szintén gyürülopással vádoltak. Akit el is zártak. S akiről két hónap után sült ki, — hogy teljesen ártatlan. Mert az uj cselód meglelte a zálogczédulát, melynek alapján a vizsgálat kiderítette, hogy áz előkelő család modern urfija zálogba csapta az ékszert, hogy egy jót mulathasson. (bg.) Merénylet Szatmárora! E hónap 11-én Szatmár-Németiben, a városháza nagytermében merénylet történt. Ki követte el? Egy, a doktori oklevelet nem a régmúlt, hanem az utóbbi években, tehát a modern időkben nyert jogász. Elkövette egy ügyvéd és még hozzá tudtun'k- kal katholikusnak anyakönyvelt ügyvéd, kinek — mint intelligens embernek — okvetlenül józan érzékkel is, de meg az újkori lapok, folyóiratok és könyvek olvasása folytán pozitiv ismerettel is kell bírnia arról: mi a higiénia és pedagógiai áramlat a XX. században az iskolákkal és internátusokkal szemben. Mindkettőnek jó és bő levegő kell, mindkettőnek tér kell. Levegő kell a tüdőnek, mert ez manapság sokféle betegségtől veszélyeztetett orgánum. Tér kell az izmoknak, a vérnek, hogy a test, a léleknek emez élő műszere teret kapván a mozgásra, a járás-kelésre, az izmok edződjenek, a vér megújulva élénken és kellő frisseséggel keringjen. Csak igy működhetik jól az egész szervezet. A merénylő ügyvéd úrról okvetlenül föl kell tételeznünk, hogy ismeri a tanügyi kormánynak, de különben is az iskolákat és internátusokat felállító bármely okos tényezőnek jelszavait: bőséges jó levegő és lehetőleg minél nagyobb szabad tér! Tehát ilyen szellemi felszereléssel attentált az ügyvéd ur. Mivel követte el a merényletet? Azon nézet fejtegetésével és ajánlásával, hogy a szatmári apáczák kertjét át kell vágni, ennek mintegy a közepén utczát kell nyitni és a kertnek a tanítóképző felé eső részébe kell az uj kath. gimnáziumot építeni. Igaz, hogy ezen eszme egyik része már legalább is 12 éves és a másik sem eredeti; de az ügyvéd ur - volt az, ki a két részt egybekapcsolván, nyilvános gyűlésen eksz- ponálta és ajánlotta. Emez eljárás merénylet a higiénia, merénylet a pedagógia ellen. Merénylet a zárda telkének állandó lakói, mintegy 360 élet ellen; merénylet a zárdában fennálló négy internátus, kétféle óvoda, osztott és osztatlan elemi iskola, polgári iskola és három kii lönféle képző intézetnek 1000 növendéke és tanulója ellen. Merénylet a katholikus gimnázium ellen is, melyben hetedfélszáz tanuló, számos kitünően képzett és példás buz- góságu tanár vezet, oktat és nevel. Miért merénylet a zárda ellen ? Mert ennek jelenlegi kerthelyiségéből nemcsak hogy 6—8 öles utczát kihasítani és 1458 négyszögölnyi területet elvágni nem szabad, hanem vétek őt egyetlen talpalatnyi földtől is megfosztani. Önnek ügyvéd ur, mint tudásunk szerint egykori zárda-utezai lakosnak, nagyon jól kell ismernie a zárdakert helyi viszonyait. A kert területe mindösz- sze is mintegy 3900 négyszög öl. Mi ez annyi iskolának, annyi in- ternátusnak, mi ez 360 bentlakó embernek? Mily aránytalanul kevés volna ez még akkor is, ha az egész kert magasan feküdnék? De az egészből több mint 3000 négyszög öl a régi Számos-mederben van és oly mély fekvésű, hogy a legszárazablD nyáron is 3 méterre ásva felbugygyan, esős tavasszal pedig még májusban is egyesen rajta áll a viz. Október elejétől május végéig ez a rész úgy is hasznavehetetlen. Marad tehát állandó biztos használatra 1900 négyszög öl. Ha az uj gimnázium részére, a melynek telkén pedig internátus nem lesz, 3000 négyszög ölnyi területet követel a minisztérium, akkor tekintve, hogy a zárdának majdnem kétszer annyi tanulója és négyféle internálasa van, ' legalább is 12000 négyszög ölnyi, tehát négyszer akkora területtel kellene bírnia. Ezek alapján annak, ki a modern kornak egészségügyi • jogos követelményét ismeri és méltányolja, a zárdakertnek nem megcsonkítását, összezsugoritását, hanem inkább kibővítését kellene sürgetnie. Vagy talán remélhet a zárda területi teljes kárpótlást? De hol? Az Oh be’ szép is volt az az idő, mikor a város mesterifjai egyesülve — igazi otthonban éltek, szórakoztak, tanultak. Mikor zászló alatt, hatalmas csapatban vonult a templomba ! (Ma is él ám a zászlótartó. Előkelő iparosa városunknak.) Mikor egy-egy derék ifjút önálló műhelyébe kisértünk! Mi minden változott azóta! Mi mindent megfordított az idő és — fájdalmas körülmények. * * * Hogy elbanzsalodik az ember, ha emlékeinek paripájára ül. Pedig én a Vissza a műhelybe! czimü szállóigének történetét akarom leírni. Hát igen! Á legényegyletben színdarabokat is játszottak az ifjak. De még mekkora készséggel, hogy ne mondjam művészettel. Nem tetszettek azonban nekem azok a fordított német színdarabok. VA magyar ifju nem találta magát abban a szentimentális miljőben. Mit tehettem mást, minthogy — nem lóvén még akkor legényegyleteknek való eredeti magyar darab — hát irtani magam. Megírtam: Vissza a műhelyébe czimen a másodikat. (Az első egy életkép volt. Éliás mester.) Vettem pedig tárgyamat a magyar társadalom, kiválókig a magyar iparos-életből. Mert hiába — csak az a színdarab tetszik a közönségnek, az „tartja magát“, amelyik szoros kapcsolatban van a publikummal. Még ha történeti darab is. Amelyik egy darab tükör az ő életéből. Amelyikre ráismer. Ránevet, rásir. Tárgyam egy iparos volt, akit nagy- zoló felesége rávesz, hogy diurnistává legyen. Az is lett. A régi iparos és a mostani élet sikerült ellentétbe állítva alkotja a darab forduló pontját. A család egyetlen leányának ideálisan szép alakja, komoly gondolkozása, a műhelynek szeretete, az iparos ifjak megbecsülése, apja iránt érzett szánalom stb. stb., ha nem is világot rá?ó, de hatásos drámai jelenetet hoz létre. Aztán a mesterinas alakja, annak a mesterinasnak, aki születik a czipész-inasságra, akár a költő az ihletségre . . . még Komócsi Józsi bátyánkat is örökös derültségben tartotta. (Le- csaltam az előadásra a jeles költőt.) S ő volt a legilletékesebb kritikus, mint aki szintén ette az inasi kenyeret. Itt Frankó bátyánknál, a mostani Kossuth-utczában. Innen tologatta a csizmás-ládát a — nagy piaczra. Az előadás tehát nagyon sikerült. Óriási publikum, úri és polgári egyaránt és hihetetlen jövedelem. Nagy, mérhetetlen öröm borult volna tehát lelkemre. . . De az én szegény fejem! Alig szaladt le a kortina az utolsó felvonás végeztével, alig szippantottam egyet a mórhetlen boldogságomból, mikor elébem áll egy ember. Igen egy ember. Mesterembernek néztem a pillanat első pillanatában. A mellette álló asszonyt — feleségét — meg mesterasszonynak. Az ember szeme vérben úszott. Szikrákat láttam benne. Fényes, villogó szikrákat. A kezét meg ökölbe szoritptta. — A Poncziusát az urnák! — Kérem, mi baja van velem? — A Poncziusát az urnák, majd leszámolunk. . . — Mi a baja az urnák? — Csúffá tett. Csúffá tette a családomat ! , — Én? — Igen az ur. Az én családomat játszották el a színpadon. — Uram, hiszen nem is ismerem a családját, az urat is most látom életemben először. — Úgy is van, szólott közbe engesztelőig az asszony. Hiszen az ország másik CSAPD LAJOS SZATMáE, Deák-tér 7., (I. emelet). / ELSŐRANGÚ PAPI- V Papi öltönyök, Libériák, Reverendák, SzarvasbőrCziraádák, nadrágok, Palástok, fövegek, Bőrkabátok készítését elvállalom. ES POLGÁRISZÁBO Mindennemű öltöny készítésénél a fösulyt az elegáns szabás és finom kivitelre fektetem, a mellett teljes kezességet vállalok szállítmányaim valódi szine és tartósságáért. Nagy raktár honi és angol szövetekben. /\ Tisztelettel CSAPÓ LAJOS, s z a bő- mester.
