Heti Szemle, 1909. (18. évfolyam, 1-53. szám)
1909-07-21 / 30. szám
BOD POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre — — — — — — — 3 „ — Negyedévre — — — — — 1 „ 50, Tanítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 4 korona Egyes szám ára 20 fillér. Rágódnak a kutyák. A tollas zsidók falánk hada*) rémitő krákogással vonul fel az egyik vonalon, mint a karvalyok csattogtatják prédára éhes karmaikat, ebek módjára készülnek a lakmározásboz. Pompás falat kínálkozik nekik, illetve csiklandozza étvágyukat és azt hiszik hogy bele is fognak harapni. Nem kevesebbről van szó, minthogy Apponyit kell felfalni és a kath. egyházi vagyont. Egész kórusban üvöltik a klerikális, ultramontán, jezsuita, feketelel kü Apponyi felé az abczu- got, szeretnék rángatni lefele a miniszteri székből és valami kóser lovagot telepíteni be a helyére, a magyar Jerichó nagyobb örömére és dicsőségére. Nii és miért? . . . Mert úgy látják, hogy Apponyi nem kajianuG köz.a.v kíu<jóÍl,í1i i, ka.h. egyházi vagyont. Különben az ágit ennek a prédára leső hadnak a debreczeni jó lókupecz és disznókereskedő kupaktanács volt szives megadni és *) Kinek nem inge, ne vegye magára. Szerk. Felelős s: erkesztő I* A T H O 1«, Y END I< E. A lap k adója : A „PÁZMÁf-1 Y-SAJTÓ“------a ' -i>-j-------- - - - i ......... fe lhívni becses figyelmüket, hogy itt egy kis elosztani való konezra lehet kilátás. Ugylátszik, hogy Debrecen bogár után jár. Legalább is pompásul hajtatják vele az ószabadelviiek malmára a vizet. Es a derék hajdúk ugranak czudarul, észre í^-wszik, hogy akarva, nem akarva beállottak az osztrák szekeret tolni. Pedig régi a systéma, Istenben boldogult egykori főgondnokuk, a derék Tisza Kálmán alaposan kioktatta róla az országot. Az osztrák követel, nem tágít a magyar, nesze nektek egy zsíros felekezeti koucz, mig ezen rágódtok, a jó német sógor összepakolhat kénye-kédve szerint és viheti, ami szemének-szájának jól esik. Gondolni sem lehet, hogy ezt a rablást Magyarországon végre lehetni hajtani, a i üh. egyházi vagyon elrablását. Az idő még odáig nem érett meg. A gazemberek még nincsenek nálunk olyan túlnyomó számban, hogy ez sikerülhessen. Sőt elsősorban az sem hiszi, aki Debreczen városát beugratta abba a határozathozatalba, hogy felírjon A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány áajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vételnek fel. Nyllttér sora 40 fillér. A lap megjelenik iniadea szerdán. ebben a tárgyban a képviselőházhoz és megkeresse a többi törvény- hatóságokat is. Az az ur egy jól megfizetett közönséges bérencz, aki az országos politikai kérdésekről el akarná terelni a figyelmet, kitünően számítva, hogy ha ezen összekapnak a csülökre magyarok és. nem magyarok, akkor aztán eljutott a tárgyhoz, amely szemének-szájának jól esik, de legjobban a bugyellá- risának. Hála Istennek, talán még enynyire nem lehet minden törvényhatóságot becsapni Magyarországon. Mi nálunk még nem halt ki egészen a jogérzék, itt még ugyancsak megtudják különböztetni az enyém, tied, övé fogalmát. A kath. egyházi vagyon épen úgy tulajdona az egyháznak, mint a zsidó szatócsnak az ő portékája, ha ugyan nem lopni. A 'iuválybk adományozták, károgják a karvalyok. Ez ugyan csak részben igaz, mert nagyon sok ott a másnemű szerzemény is. Ám tegyük föl, hogy igaz! . . . Akkor is elidegeníthetetlen tulajdon és épen olyan jogviszony alá esik, A koldusbot virága. A Tsutkalomyak kúriája előtt megverték a nagydobot. Nem maradt ott meg semmisem. Potom áron kelt el a szép darab föld, a ház, a lábas jószág, meg a bútorok. Tsutkalomy Alfréd, a család utolsó sarja, bevárta mig az utolsó tárgy is elkelt s meg győződött arról, hogy nem maradt egy garasa sem. Hetykén félrevágott kalappal távozott azzal a szándékkal, hogy főbe lövi magát. Nagybátyja, a ki a családi képek kedvéért jelent meg az árverésen, hogy ezeket szállíttassa magához, utána kiáltott, egy erős botot tartva kezében: — Alfréd, ezt itt felejtetted, ez nem volt lefoglalva. Alfréd visszafordult s elvette a botot nagybátyja kezéből s csak ennyit mondott: „Köszönöm.“ Ezzel egy nótát fütyülve, mint a ki bálból hazatérőben van, ott hagyta ősei lakását. . . Nem gondolt egyelőre másra, csak a szabaditó golyóra. Kitől búcsúzzon el ? Kinek Írjon? Hol legyen öngyilkos? Az ismerős vidék, hegyek, halmok tartóztatták valamennyire, de ez még nem volt elég erő. A menyasszonya ? az csak volt, de nincsen. Mikor megtudta, hogy tönkrement, visszaküldötte jegygyűrűjét, pedig ő igazán szerette. Mennyi éjjeli zenén huzattá el kedves nótáit. Most már oda a menyasszony, oda a nóta. Milyen nagyszerű lenne, ha az ő lábainál végezné ki magát; örökre ott lenne a szemei előtt lefestve ez a jelenet a maga véres borzalmával. Rátámaszkodott a botra. Jó erős, vastag somfa, igazi koldusbot. Erről elmondhatja, hogy az övé. Övé a koldusbot s a nagy világ, melyet bejárhatna ezzel. Bejárni a nagy rengeteget, ugyan kiért? Fáradni neki, a ki csak mulatságban fáradt el, ugyan miért ? Inkább ez a hatásos végjelenet mint tovább vonszolni az életet. Tsutkalomy Alfréd önbirálatot tartott maga felett. Mit tud? Mihez ért? A pazarláson kívül semmihez. Az igaz,, hogy ha a pazarlást olyan érdemnek tartanák, mint aminőnek ezt Balzac nyilatkoztatta, ki a pazarlót az emberiség legnagyobb jóltevői közé sorozta, neki szobrot állítanának. Hirtelen, könnyelműen, teli marokkal szórta a pénzt. A pénz s a napok hihetetlen gyorsasággal repülnek. Egyik sem tér vissza, nincsen típusokban a hazajáró lélek természetéből semmi. Nézte a homokot s az abban nyüzsgő rovaréletet. Hogy száguldanak ezek a maguk ereje szerint, pedig életüknek az időben egjr milliárd másodpercz értéke sincsen. A rovarok esánkjanyomai mellett apró női czipő nyomait is észlelte. Csak egynek lehettek ilyen piskóta-nagyságú lábai. Nem lehetett másé, csak’ Erzsóké, a Két szentkép díszes aranyozott kerettel ingyen, ki 25 forinton felül bevásárol Helyben készült legjobb minőségű ebédlő és hálószoba berendezések olcsón kaphatók. WB- Lelkészek és tanítók részére 10% árkedvezményt nyújtok.
