Heti Szemle, 1909. (18. évfolyam, 1-53. szám)
1909-06-09 / 24. szám
9 HETI SZEMLE Szatmár, 1909. június 9. nak a kalli. öntudatnak folyton élénkülő külső szervezésétől, mint egy kegyelem autonómiától, amivel a katkok szemét végre beköthetik és száját elnémíthatják. És én tisztelettel hajlom meg az ő aggodalmaik és — érveik előtt mindaddig, amig csak arra volna kilátásunk, hogy afféle kegyelem autonómiával, cseberből-vederbe való jutást eszközlő autonómiával akarnák a kat- hok óhaját, jogos követelését — kielégíteni. De ha a kath. autonómiát azon alapelveken építhetjük föl, mely az Egyház szellemével, a megingathatlan isteni jogokkal harmóniában van, amint más alapon kath. autonómia nem is épülhet fel: akkor végre kiszabadulunk abból az áldatlan helyzetből, melyre a magyar ember azt szokta mondani: „Két szék közt a padra estünk.“ Hogy kelljen ezt érteni? Megadja csattanósan a feleletet erre a kassai püspök, Fischer Colbrie Ágost azon előadásában, melyet az autonóm kath. körben r,az autonómia alapélveiről“ tartott. Csak egy ide vágó részletet idézek. — A kath. autonómia hiánya nem volt bántó — úgymond a püspök — inig az állam kormányzata maga is katholikus volt. Mikor az államférfiak proponáltak kath. püspökét, ők maguk is katholikusok voltak. A városok, mint kegyurak választottak plébánosokat, de a városi képviselők vagy mind, vagy majdnemmind katholikusok voltak. Feltűnő legfeljebb annyi volt, hogy protestáns főurak prezentáltak kegyúri jogra kath. plébánosokat. De mivel ez aránylag nem volt gyakori eset s a történet nem is jegyzett fel esetet, hogy a kegyurak ebbeli jogukkal a hívek vallási érdekeinek sérelmére visszaéltek volna: a katholikusok nyugodtan maradhattak az állam gyámsága alatt. Mikor azonban az állam a hitfeléke- zetekkel szemben a paritás terére lépett: előállott annak a szüksége, hogy a kath. egyházzal gyakorolt előjogokat is visszaadja a kath. egyháznak. Visszaadta, visszaadja-e? Erre felelnek időkint csattanós, elszomorító esetek, melyek arczába kergetik a kath. embernek vérét. A városi kegyuraság alatt levő hitfelekezetek, azon egyházak, melyeknek papjait maga a város — a közadók fizetik . . . válaszhatnak magoknak papot. Azt és úgy, ahogyan ők jónak látják. Akiket a hívek óhaja, vágya jelöl ki. Mert nekik autonómiájuk van! És ahhoz és abban az ő jogaikhoz ne merészeljen senki sem nyúlni. A kath. plébános választásába pedig bele szólhat bármely városi képviselő, tekintet nélkül az ő vallására. Sőt döntőleg szólhatnak bele. ügy, hogy gyakran megtörténik: a kath. híveknek a zsidók, vagy protestánsok adnak, választanak papot. Sokszor ellenükre, tiltakozásuk daczára. És ne álljon senki azzal elő, hogy van méltányosság, van az egyházak közt ' stvéri szeretet. Hiszen csak a napokban történt egy választásnál, hogy bár a városi képviselők nagy szótöbbsége úgy határozott, hogy a nem katholikusok tartózkodni fognak a szavazástól : a zsidó képviselők hivatkozva jogukra — valójában szavaztak és döntöttek. No hát mi ez? Az, mint Kassa püspöke mondja: hogy „a katholikusok most sokkal kevesebb szabadsággal rendelkeznek, egyházuk világi vonatkozású ügyeinek intézésében, mint — a felekezetek. “ Valamivel kevesebb joguk —az igaz — mindig lesz, mert a királyi kegyúri jog a kath. autonómiának egy lényeges, de egyszersmind méltányos határa. De az már semmikép nem felel meg a változott helyzetnek, ha a kath. királynak kegyúri jogát nem egy katholikusokból álló bizottság, hanem a felekezetien kormány gyakorolja. Es ezért is 1848. óta a kath. ön- kormányzat a magyarországi kath. Egyház legfőbb vágya. Tehát azért is kell az autonómia, mert mi katholikusok oda jutottunk valóban a két szék közé, a padra. Az állam felekezetien. Már nem ismeri el állam vallásának a kath. Egyházat. Autonómiánk pedig nincs — hát liánynak-vetnek minket, legszentebb ügyeinket, mint a — forgó, változó szél szokta hányni — a rtá- gyakat. Ezt tovább tűrni nem szabad. De nem is lehet. * * Miért szerencsések az orvosok? — Miért? — No igen! — Mert sikereiket a nap világítja meg, hibáikat pedig a föld takarja el. templomban mindent elrendez, abban csak a szerpapot hagyván, a papsággal és néppel a sátorba ment, oda, hol az ereklyék az éjét töltötték. Es itt elmondották a bűnbánati zsoltárt. — Tartsatok bünbánatot, mert közel a mennyek országa — ez tartalma a bünbá- natra való felhívásnak. Most következett a temlomszentelés első része — a megáldás. A püspök segédletével a templom ajtajához ment, egy előimával megkezdi a ténykedést, mire a kar a Mindenszentek letenyéjét énekelte. Következett a só és vizszentelés, a szentelt vízzel való hintés. Majd a pontifi- káló püspök a papsággal és hívekkel háromszor körüljáita a templomot, mialatt szentelt vízzel folytonosan a templom falait hinti be, még pedig kereszt alakban. E meg- bintés arra szolgál, hogy űzessék el minden ellenséges hatalom e szent helyről, tisztittassék meg, Isten áldása szálljon ide, hogy itt a három egy Isten szabadon, háborithatlanul imádtassék és neki hódolatunkat bemutathassuk. Valahányszor a püspök a templomon való körüljárás közben az elzárt főajtóhoz ért, imát mondott és pásztorbotjával megérintette, szinte meglökte az ajtót és a 23 zsoltár 7. felváltva mondotta el a templomban visszamaradt szerpappal. A harmadik kopogtatásra megnyílt a templom ajtaja. Jelezvén ez az aktus a történeti igazságot: — Az emberiség is epedve várta a bezárt mennyország megnyitását. És csak midőn Üdvözítőnk, a békét hozó, lelkeket elfoglaló legfőbb püspök a földre jött, nyílt meg. Az Ur is kopogtat gyakran a mi szivünk ajtaján az ő szent kegyelmével, de mi sokszor halljuk szavát és csak a kereszt ereje nyitja ki, hogyabékesség szelleme szállást vehessen. A püspök már a templom közepéig ért. Itt letérdelt és az oltár felé fordulva intónálta a „Jöjj el Szentlélek Isten“ ez. himnuszt. Mintegy jelezve, hogy e szent helynek Isten templomának kell lennie. A zsoltár éneklése közben egyik asz- szistens a templom kövezetére András-kereszt alakjában hamut hintett. Erre felhangzik a Mindenszentek litániája, majd a püspök kezébe vette pásztorbotját és az említett hamukeresztnek a templom balszegletétől annak jobbszegletéig nyúló vonalára a görög, a jobb szeglettől a balig pedig a latin Abc-t irta le. Jelenti e mozzanat, hogy a kereszt tanát minden nyelven hirdetik, hogy a kereszt megváltó munkájának gyümölcsében minden nép részesülhet. Hogy végre, miként az anyagi templom — a kereszt fölött emelkedik : úgy a hívek is, azok minden egyes tagja csak a kereszt fölött épülhet Isten élő tomplomává. Ki utánam akar jönni . . . vegye magára a keresztet és kövessen engem! * A templom belsejének felszentelése következett. Kezdette a főpásztor a oltáron és kiterjesztette a szentelést a templom minden részére. Megható jelenet ez. A püspök térdeire borul, háromszor, mindig magasabb hangon az Ur segítségéért könyörög. (Deus in adjorium stb. stb.) Aztán megáldja az oltár és templom szenteléséhez rendelt Gergely vizet. A szertartás kezdete előtt a püspök még egyszer a templom főajtajához ment és azon belül az ajtó felső és alsó részén pásztorbotjával a legyöz- hetlen keresztet képezi. Jeléül annak, hogy a kereszt őrködik UJ RUHA-ÜZLET! ? Augusztus l'én nyílt meg Szatmáron, Deák-téren, (a Fehér-ház mellett) UJ RUHA-ÜZLET! ^ kész férfi-, női- és gyermekruha-üzlete, ahol a legolcsóbb árak mellett nagy választékban kaphatók tavaszi ruhák, férfi-öltönyök, felöltők, különféle gyermekrnhák, valamint dús választékban a legelegánsabb női kabátezikkjk.
