Heti Szemle, 1909. (18. évfolyam, 1-53. szám)
1909-06-09 / 24. szám
Szatmár, 1909. juntas 9. „HETI SZEMLE 3 A bűnös provincia ? Nincs benne többé kétség, hogy a fővárosi irók egyes csoportjai, melyek különösen a bulevard újságok számára dolgoznak szövetségben vannak a provincia gyalázására, kissebbítésére és teljes leverésére. Ha nem is alapszabályszerü szövetségben, de mindenesetre czéhbeliek ők abban, hogy tudatosan, kisimítva együttesen ontsák a provincia, a vidék ellen való — szennyanyagot. Tipikus alakjai e gárdának: Bródi, Lengyel Menyhért és sok más fiatal iró. De ugylátszik most már az írónők is mozgósítva vaenak. így Lux Terka, a kétségtelenül tehetséges, de elbizakodott és most már szertelenségeket hajhászó írónő is szegődött tagja a céhnek. Legközelebb egyik pikáns lapban tárcát irt „fi. bűnös provincia“-ról. Úgy látszik, hogy elviselhetetlen nevezett céhnek a minősítés, amellyel az ország és külföld közvéleménye ami tündér szép óvárosunkat illetni merészelte. — A bűnös Budapest! Hát most aztán ugyancsak rajta van a a céh, hogy a provincia vonja le a következményeket a maga számára. És vissza akarja fordítani, rá akarja borítani a minősitést egész szélsőségiben, — fi bűnös provinciára. * * * Lux Terkának kiindulási pontjául szolgál a szerencsétlen Heverda Mária típusa. Szinte lázas mohósággal kap ennek „a féktelen szenvedélyű, az érzéki gyönyörökért élő, bukott nő természetrajzához.“ íme a bűnös provincia alakja, neveltje. Aki csak négy polgárit végzett. Akinek bölcsője mellé a gondviselés elfelejtett olyan apát és olyan anyát állítani, kik a magok életével szerető, okos nevelésükkel példát nyújtottak volna, hanem csak alkalmat adtak a beteg szenvedély kifejlődésére; akinek apja, anyja... de ne kívánja az olvasó, hogy leírjam — minő életükkel . . . Lux Terka úgy is megkérdezi olvasójától, hogy ismeri-e ezeket a Heverda-családo- kat lenn vagy fenn a provinciában ? — Abban a provinciában, hol a városi vagy falusi ember nagyobb részének látóköre szükebb, mint a nagyvárosi emberé. Műveltsége hiányosabb, kezdetlegesebb, a lólekről, a maga ősemberi, tehát még állati mivoltában, hiányzik a kultúra átformáló, puhitó viaszglaturája ... A vidéki embernek minden vágya ... a biztos fedél, bő koszt és mint élvezet: a szerelem ... A provincia embere a kultur- állami ősember; a vad brutális ösztönének élő ember; a másik, a fővárosi talán perverz, komplikált, de finomabb és fegyelemérettebb : a kultur-ember ... Nem a provinciái családok nagyobbik felében találjuk meg inkább a szülők felelősségi tudatait sem a gyermekekkel szemben, hanem a fővárosban, vagy nagyobb városokban . . . No de elég legyen ez a kis szecessiós mutatvány a bőséges anyagból ai'ra, hogy itt fanatikus céhbeli taggal állunk szemben, akinek a vidéki életről úgyszólván csak abba csúcsosodik ki fogalma, ismerete, hogy a bonokét keresi, látja, a vad indulatokra vadászik és hivalkodik abban, hogy ha Budapest bűnös is, perverz is, de finomabb és fegyelmezettebb : kultur ember. Szép logika. Csattanós bizonyítéka annak, hogy a nők minden fényes irói készségük birtokában is — a gondolkodással, a logikával hadi lábon állanak. Tojás táncot“ járnak. Mert Terka urhölgy a maga kénye-kedve szerint önti papirosra a paradox mondásokat. Okoskodásai gyenge alapon nyugszanak, csak a szavak hosszú sora, de melyekről ő komolyan hiszi hogy a provinciába tisztán belelát velük. Pedig csak úgy rácson keresztül kukkan oda, mikor egy-egy Hevarda családot mutognatnak. De arról hallgat, mint vizi liliom, hogy az a családapa Budapesten szerezte meg összes családapai érdemeit. Nem keresi, nem kutatja, hogy az a Mariska leány minő irodalomnak anyagával táplálgatta lelkét. Az az ügyvéd kisasszony, kurta, fehérnyaku, korán fejlett, hosszú szoknyát viselő kis-nagy- asszony — honnan veszi vágyát és mintáit az öltözködésre és többire? Nem ir arról, hogy a főváros a vidéken neveli maga-magának irodalmával, színdarabjaival a legfinomabb és fegyelmezettebb kultur embereket, kik csak úgy özönlenek aztán a fővárosba; ott telepszenek meg, mert a provinciában nincs kellő talaj, nincsen megfelő medium^ hogy úgy élhessenek amint nekik tetszik. S hogy végre; nem a bűnös provincia porának asszonya már Heverda Mária akkor, mikor igazi fővárosi bravourral készíti elő . . . a maga és társai akasztófáját. 0 már akkor igazán „oltott“ kultur-asszony! Tipikus pesti nő. * * * Nagy tévedés tehát azt hinni, hogy a provincia elemei csak arra valók, hogy a bűnös provincia porába — porladjanak el. Nem, ezerszer nem ! Lux Terka bizonyosan ismeri a magyar nemzet történetét. Irodalom történetét is. És lehetetlen, hogy fővárosi önteltségének tul- tengése annyira terjedne, hogy be ne látná lázmentes perceiben . . . Mégis csak a provincia menti meg azt a büszke fővárost a teljes elposványosodástól, mint a tengert a só, mint tavat a bele hömpölygő folyam, a folyton oda ömlő provincia élővize. A nemzeti irodalom üstökösei legnagyobb részt a provincia emberei valának. abban, melyszerint ellenségeinket távol tarthassuk üdvünk biztosítására. Visszatérve azon helyre, hol a vizet szentelte, elkezdette a felszentelés azon alázatos könyörgéseit, melyeket a mindenható Istenhez intéz, hogy „ezen hajlékot . . . megáldani, védeni móltóztassék Jézus Krisztus által. Hogy miként a só, (a hit ereje) a hamu, (bünbánat) viz (szivtisztaság), a bor (szeretet) itt egyesülnek; úgy mi is egy szívvel, egy lélekkel, Krisztus kegyelmével, amit e templomban osztani fogunk — egyesüljünk őbenne Krisztusban. Éppen ennek kijelentésére kenik aztán meg ezen keverékkel az oltárt, mely Krisztust jelképezi és a templom falait, melyek a keresztény népeket képviselik. Az oltár megszentelése után a püspök elindult és megkerülte háromszor a templom belsejét és meghintette először a falakat és aztán a templom talaját is keresztalakban. A templomszentelés ezen első részének végeztével az oltár előtt a szentelt vízzel vakolatot készítettek, a püspök megáldotta. Most következett a templomszentelés második része. A püspök azon helyre, sátorba indult, ahol a múlt éjjel az ereklyét őrizték. Az ereklyéket ünnepélyesen felszentelte és a templom körűi hordozták. Mielőtt a körmenet a templomba vonult volna, a püspök beszédet tartott híveihez. * A templomszentelés ily felemelő ünnepségének egyik kiemelkedő része, feled- hetlen jelenete volt püspökünk apostoli szellemmel teljes beszéde. Künn az éjjeli bő isten áldásától, a rég óhajtott esőtől megfrissült és újra ébredt természetben, a Kálvária templom kis oázisában, az uj templom előtti magaslaton áll ornátu- sában az apostolok utóda. Lent az árnyas völgyeeskében, fent körötte-mögötte a hívek sokadalma. — Mikor — ez a püspök beszédének rövid eszmemenete — úgymond uj templom épül: mindig feléled lelkemben egy fönséges jelenet. A szent hajdannak jelenete. Templomba viszi a bold, szűz Mária szent fiát, hogy ott bemutassa Istennek. S mikor látná ezt az agg Simion, ajkai e szavakra, a jövendőnek szóló szavakra nyílnak: — Tétetik ő jelnek, mondotta, amelynek ellenmondanak. És valóban, Krisztus Urunknak, ki önmagáról mondja, hogy élet, ut és igazság — ellenmondanak. Ellenmondanak és harcolnak azok, kik benne nem hisznek, akik őt megtagadják és tanítása szerint erényesen élni — nem akarnak. Nem csak ellenmondanak, de harczol- nak ellene és templomaink ellen. Mert hiszen tudják, hogy ott él Krisztus Urunk, ott van letéve, ott hirdetik a mi igazságunkat. Harczot kell lehát nekünk is harczolni. De ne féljünk ! Kétségbe ne essünk ! Krisztus Urunk és az ő apostolai is szenvedtek, a harcztól nem ijedtek meg, sőt szembeszállottak vele. És miként Krisztus Urunk és az ő apostolai legyőzték ellenségeiket, [igazságuk diadalt aratott a hamisságon: úgy mi is győzedelmeskedhetünk az ő igazságukkal. Beszédét gyönyörű áldó szavaival fejezte be a főpásztor . . . — Megáldom — szólott messzire hallható, tiszta csengő hangján — megáldom az országot, a nemzetet. Áldást kérek Istentől az egyház összes híveire s benne különösen az Egyházmegye és Szatmár híveire. Áldás szálljon a nemes város elülj áróságára és mindazokra, kik filléreikkel e templom épiCSAPÓ LAJOS utcád AMIT PAPI Magyar díszruhák, Polgári ruhák, \/ Mindennemű öltöny készítésénél a fősulyt az fiLuUuftlluU i Air n . .mi.. ..1 p.lfiífáns szahás ps finom kivitfilrfi ffiktfitfim. ÉS POLGÁRI SZABÓ Papi öltönyök, Libériák, Reverendák, SzarvasbőrCzimádák, nadrágok, Palástok, fövegek, Bőrkabátok SZATMAE, Deák-tér 7., (I. emelet) ■ készítését elvállalom. elegáns szabás és finom kivitelre fektetem, a mellett teljes kezességet vállalok szállítmányaim valódi színe és tartósságáért. Nagy raktár honi és angol szövetekben. A Tisztelettel CSAPÓ LAJOS, mester.
