Heti Szemle, 1909. (18. évfolyam, 1-53. szám)
1909-06-03 / 23. szám
XVIII. évfolyam 23. szám Szatmár, 1909. junius 3. HETI SZEMLE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Kgy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre — — — — — — — 3 , — Negyedévre — — —— I „ 50 » Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona Egyes szám ára 20 fillér. A lármázok és gondolkodók. A politikai világban ma valójában e két osztályba lehet sorozni az embereket. A lármázok, az elenyésző kisebbség csoportjára, mely a nemzet vágyaihoz forradt törekvések jelszava alatt agitálva, minden gondolkodó embertől esztelen, könnyelmű politikusoknak tekintethetők. E kisebbség vezérei lehetnek merész politikusok, de semmi esetre sem higgadt, bölcs állómférfiak. Pedig a nemzetnek soha nem volt nagyobb szüksége a gondolkodó, higgadt, temperamentumu államférfiakra, mint épen most. A másik, bizonyára nagyobb része a nemzetnek, még nem vesztette el lélekjelenlétét. S ha csendesek, ha lármájukat nem vegyitik is bele az agitáló népgyülésekbej törvényhatósági jelenetekbe és felesleges frázisokba gondolkoznak; még mindig reménynyel vannak kiváló államférfiaink erőkifejtése iránt. Mert nem felejthetik el, hogy a nehéz napok alatt is, — csak pár éve — nem a lármázok vezették ki a nemzetet a ránk szakadt nehéz válságból. Hanem épen azok, kik érett belátással, a politikai exigencziák figyelembe vételével titánokként állottak és őrködtek a nemzet lélekjelenlétén. A lármázok csak kétségbeejtést fakasztottak és félre állottak, mikor a döntésre került a sor. Ugyan ki az a magyar ember, aki lelFelelős szerkesztő BÁTHORY E N D K E. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY-SAJTÓ“ kéből ne óhajtaná a legkövérebb, nemesebb gazdasági programm megteremtését. Ha ily irányban teszik fel a [kérdést, bizonyára hivatkozhatnak arra a lármázok is, hogy ennek a vágyakozásnak óriási többsége van. Tagadásba kell azonban vennünk azt a merész állitást, hogy a nemzet többsége a lármázok politikai belátását, taktikáját osztaná és szeplőtlen, kristálytiszta szándékukat is vallaná. A nemzet többsége még igenis —- gondolkodik. Tudja, tisztában van vele, hogy a lármázok vezérei jóravaló magyar emberek ugyan, politikusok is a maguk helyén, de sem államférfim tulajdonuk, sem belátásuk, még kuruczságuk sem jogosíthatják fel őket arra, hogy a nemzetet — egyszerre, mintegy csudát várva és követelve — mint hivatott vezérek oly erőpróbába kergessék bele, ami a jövendő jogos küzdelmeknek és reményeknek kiszámithatlan időre utján vághatja. S meg vagyunk győződve, hogy ha még vau módja a békés megoldásnak — akkor e megoldást nem epigonok fogják elvégezni, hanem azok a hallgatag, de gondolkodó vezérek és katonák, kik ha baj lesz, ha az alkotmány megvédése újra a nemzeti ellenállást követeli: akkor előjönnek hallgatag álláspontjukból és felgyürt érckarokkal állanak a gátra. Dolgoznak majd és akkor sem lármáznak. A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyilttér sora 40 fillér. A lap megjelenik minden szerdím. Hova megyünk? Ez a nagy, igazán viharralteljes kérdés függ nemzetünk felett. A fejlemények ma kiszámithatlanok. A sajtó, a hírlapok annyi hamis, kombinált és sokszor roszakaratu anyagot hordanak össze napról- napra, hogy ember legyen a talpán, — aki abból csak egy tenyérnyi tiszta nyesést láthat. Nem csuda, ha temérdek ember már szinte csömört érez, mikor a hírlapok politikai rovatait látja és hallgatagon veti fel az aggódó kérdést : — Hova megyünk ? Erre a kérdésre aztán felelnek a bécsi lapok szokott fenyegetésekkel és lekicsinyléssel, felelnek az itthoniak is. Itthon általános a hit, hogy engedmények nélkül a 67-sek sem vállalkozhatnak a kibontakozás keresztülvitelére. S ha megfelelő engedményeket nyer a nemzet: akkor nincs benne kétség, hogy a függetlenségi párt nagy része befogja látni, hogy Magyarországon kevesebb politikai szenvedély, bensőbb együttérzés és egymásnak meggyőződése iránt való türelem — sokkal nagyobb erőt biztosit, mint a nemzeti meghasonlás. De mi történnék, ha mégis Bécsben megkísértenék az összes 67-es elemek egyesítését — minden komolynak nevezhető engedmények nélkül. (Már ezzel fenyegetnek is Mikor jobban szerették a virágot,.. Irta : Bodnár Gáspár. Virágos kis kertjében ül az öreg nagy- anyó. Mert most is olyan szép, tarka, változatos ez a kert, mint egykor, régen. Mikor még ő is tavaszi virág volt. A város legszebb virága. Nem hiába, hogy úgy szerettte a virágot. Őt is a legszebb virágnak tartották a mi városunkban. — Hej — sóhajtott az öreg nagyanyó — mi jobban szerettük ám a virágot, mint ahogyan most szeretik — a magyar leányok. — Persze, akkor más világ is volt — kotyogott közbe az egyik unoka, egy kedves leányka. — Bizony más, leányom. Milyen világ is volt az! Nagyot sóhajtott az öreg, tisztes asszony, mintha elő akarná hívni azokat az időket. Mikor még ő is virág volt. A város legszebb virága. Mikor még jobban szerették a virágot a — magyar leányok. ... A nap lemenőben. Már jönnek, szokás szerint e szomszéd leányai is. A nagyanyó virágos kertjébe. Segítenek neki az öntözésben. Mert tudják, hogy ezért munkabért is kapnak. A tisztes ősz asszony, nagyanyó — igy szólítják mindnyájan — még most is olyan szépen, olyan kedvesen tud beszélni. Akár Tompa Mihály, a virág egék költője. Beszél; mond regét a múltról. Az ifjúságról. A fiatalság ártatlan bolondságairól. Az élet gyönyörűséges tavaszáról. Ez a leányok munkabére. Aztán hogy körülveszik — ülik ezt az ősz öreg asszonyt. Hogy hallgatják, akár a világ legékesebb szónokát. Az a kis virágos kert temlommá leszen ... Az öreg úgy meg tudja szólaltatni benne a templom kedves beszédű szónokait . . , a virágokat. — Mert jányaim — kezdi már az öreg — a virágok nem némák. Azok beszélni tudnak. De még milyen érthetően, mélységesen. Titkon epedő lelkűknek mennyi mondanivalójuk van. — Ismerjük mi is a virágnyelvet — veti közbe a gyógyszertáros czifraruhás leánya. — Ismerik ? De csak a könyvből. Abból a könyvből, melyet azért Írtak, hogy megfizessék, Ugy-e, csak a könyvből? — Úgy van, nagyanyó. Megvettük mi is azt a könyvet. A virágnyelv könyvét. — Pedig lelkem. A virágokat nem lehet igazán a könyvből megismerni. Olvass csak nekem is abból a könyvből. Milyen cikornyás nyelve van. Milyen émelygős, milyen csinált beszéd az. Ki érti azt igazán ? A természetet nem lehet megcsalni. Nem lehet arra csinált virágokat aggatni. Csak az értheti a természet beszédét, aki szereti és ismeti is őt. A virágok beszédét is csak az érti meg, aki ismeri, szereti, becsüli. A virágokat. Két szentkép díszes aranyozott kerettel ingyen, ki 25 forinton felül bevásárol ---'• zatmár1 ““ rámer Jeremiá Helyben készült legjobb minőségű ebédlő és hálószoba berendezések olcsón kaphatók. PS“ Lelkészek és tanítók részére 10% árkedvezményt nyújtok. “SOI
