Heti Szemle, 1909. (18. évfolyam, 1-53. szám)
1909-04-28 / 18. szám
2 HETI SZEMLE Szatmár, 1909, április 28. ilyen nagyzási hóbortot nem fog szankczionálni. Követeli, hogy a megoldás az összes pártok megnyugtatására történjék. Ha pedig nem, követeli, hogy a döntést az ő itélőszóke elé bocsássák. A török forradalom. Végzetessé vált Abdul Hamid szultánra az ifjú-török csapatok lázadása. A szaloniki hadtestek mind fenyegetőbben nyomultak a török főváros felé. Időközben a hajóhad és a vidéki többi csapatok is hozzájok csatlakoztak. Körülzárták Konstantinápolyi és megadásra szólították fel a helyőrséget. Midőn ez megtörtént, éjjel benyomultak a városba és azt elfoglalták. Már csak a császári palota helyőrsége maradt hű a szultánhoz, s miután ez nem akarta lerakni a fegyvert, a lázadók bombázni kezdették a császári palotát. Délfelé azonban megjelentek a fehér lobogók a palota ormain, jeléül annak, hogy a helyőrség kész lerakni a fegyvert. így a szultán az ifju-törökök foglyául esett. A városok kongresszusa. Magyar- ország városai a jövő hónapban kongresszust tartanak. Az első eset ez, hogy a vidéki városok egyöntetűen tanácskozásra gyűlnek össze, hogy megbeszéljék azokat a reformokat, amelyek a városok életében ma-holnap létkérdést fognak jelenteni. Tagadhatatlan, hogy nagyon súlyos, sőt nehéz ma a városok sorsa. A legközvetlenebb baj az, hogy a városi tisztviselőknek, akik a megyeiekkel teljesen azonos funkcziót teljesítenek, fizetésük még mindig nincs rendezve. Minthogy pedig nemcsak maguknak a tisztviselőknek, hanem a városoknak is eminens érdeke, hogy a városok ügyeinek adminisztrálását jól dotált, sorsukkal és helyzetükkel teljesen megelégedett tisztviselők végezzék: legfőbb ideje, hogy a kérdés mielőbb napirendre kerüljön a parlamentben is. A tisztviselők fizetésrendezésén kívül égető bajok a városoknak az, hogy anyagi ügyeik rendezéséhez, istápolásához az eddigi kormányok soha hozzá nem járultak, hanem még folytonosan újabb funkcziók teljesítésére köteleztettek. Ez az állapot tovább már nem tarthat s az állam segítő akcziójának mielőbb közbe kell lépnie. A városok kongresszusán több kiváló közigazgatási kapaczitás fog foglalkozni a városok háztartásának, hitelügyének nagyfontosságu kérdésével. Nagyon ajánlatos volna, ha a kongresszus a városi törvény megalkotását is napirendjére tűzné. Az eddigi 1886. évi t.-cz. a vármegyék kaptafájára huzza a városokat is, daczára annak, hogy a városok ipari, technikai, gazdasági, higiénikus és szocziális szükséglete, úgyszintén történeti múltja és fejlődése is teljesen másirányu, mint a vármegyéké. Ha a kormány tudatában van a városok nagy jelentőségének : nemzeti szempontból keresnie kell módot és alkalmat a városok fejlődésének előmozdítására. Ennek pedig két módja van: az anyagi segélyezés és a városi törvény rendezése. Óhajtjuk, hogy a városok kongresszusa emelkedjék ki a sablonos kongresszusok sorából s e két irányban ne csak határozatokat hozzon, hanem lehetőleg eredményeket is érjen el. Irodalom. — Művészet, SZÍNHÁZ. A színi szezon vége felé járván a múlt héten egymást érték a színtársulat jelesebb tagjainak jutalomjátékai. A közönség mindegyik jutalomjátékra nagy számmal jelent meg a színházban's ajándékokkal és tapsokkal tüntette ki kedvenczeit. Somogyi Károlynak, a társulat a fiatal kora daczára is már teljesen kiforrott tehetségű, mindig disztingvált humorral alakitó komikusának jutalomjátéka „Berger Zsiga“ e hó 20-án volt. A népszerű színművészt a közönség meleg ünneplésben részesítette. 21-én, szerdán folyt le az egész színi idény legzajosabb sikerű előadása. Ez estén volt a társiüat ünnepelt primadonnájának Bállá Mariskának a jutalomjá.téka. A bájos művésznő ez estén legkedvesebb szerepét az „Erdészleány“ czimszerepét játszotta el. A lelkesedés szűnni nem akaró tapsai és rengeteg szebbnél-szebb ajándék voltak tanujelei annak, hogy Bállá Mariskát mennyire megszerette a szatmári közönség az elmúlt színházi szezon alatt. Csütörtökön Kendi Boriska jutalomjátékául a „Dolovai nábob leánya“ került szilire. A nagytehetségii drámai színésznő szép ajándékokat és sok tapsot kapott s gondos alakításával rá is szolgált az e ismerésre. Nem hállgathaljuk azonban el, hogy az előadás egyébként rendkívül gyenge volt s a jutal- mazotton kívül egyedül Qömövi Vilma (Szentir- mayné) alakítása volt méltó Herczeg színművéhez. Rónai Imre jutalomjátéka vasárnap este folyt le. Ezúttal Guthi Soma bohózata „Smó- len Tóni“ került színre. Ha a csekély értékű darab nem is, de a jelesen alakitó jutalmazott minden esetre megérdemelte azt a sok tapsot, amely ez estén elhangzott. Hétfőn a karszemélyzet jutalomjátékául a „Falu rossza“ került színre fordított szereposztással ; t. i. a női szerepeket a férfiak, a férfi szerepeket a nők játszották. Hogy épen Tóth Ede remekművéből űztek ily módon komédiát, azt legfeljebb azért bocsáthatjuk meg, mert a társulat névtelen hősei valóban megérdemelték, hogy telt ház legyen- és telt házat aligha biztosíthattak volna maguknak valamivel jobban, mint egy ilyen bizarr ötlettel, amelyet mindenki elitéi, de amelyre mindenki kiváncsi. Az utolsó előadások. Ma este Lendvay Miczi kisasszony veudégfelléptével Strauss opeNe mondja tehát senki, hogy ’iszen nálunk nincsenek ábrándozó feministák, tehát előadásom tárgytalan. Bizony, talán már vannak: nők és férfiak közt egyaránt. Vagy észre se vesszük — már társaságot is alkotnak. Ne mondja továbbá senki, hogy e kérdés nem édes mindnyájunk kérdése. Nőké, férfiaké, családapáké, anyáké, népnevelőké, — az egész emberiségé, benne különösen a nemzeté. Isten a nőkre, az anyákra bízta az emberiség bölcsőjét. És e bölcsővel úgyszólván mindent. Itt egy nagy családról van szó. Arról, hogy ez a nagy család, a társadalom árván, anya nélkül maradjon-e, vagy nem ? A nő, az anyák kérdése azért közérdeke a vallásnak, az államnak és kutforrása a nemzeti individuumnak, jellegnek, egyéni vonásának. E kérdés eldőlése, eldőlése a jövő nemzedék élettörvényének, tehát magának a nemzet életének. * * * Modern nőről már réges-régen tudunk. Az a törekvés, hogy a nőnek is megnyissuk a tudomány csarnokait bár ellenzésre talált, de egyes kiváló jelenségekben természetelleneségre, a női nem méltóságának, egyediségének megtagadására okot általában nem találtak. Maga Apponyi Albert igy szólott egyszer a nő tudományos műveltségéről: „Mindaddig, mig a nő tudományos kiképzésében tulradikálisak nem leszünk, veszedelem nincs. Az igazán művelt nő áldás lesz a családban is, a családon kivűl pedig támasz. De a nőnevelésnek mindig gyakorlatinak és családiasnak kell lenni.“ Ám, nem kellett sok időnek elmúlnia és ime részint a nő tudományos nevelésének éppen a családból való kiszakító természete, de különösebben a gazdasági szocziálizmus térfoglalása ... a nő öntudatra ébredését tultengésbe, sőt veszélyes szélsőségbe hajtja. íme a modern nőknek ma már külön programjuk is van. A modern feminizmus pro- grammja. Ez a programm, melyből én csak a leg- szembeszökőbbeket választom ki a rendelkezésemre álló idő és tér keretébe, minden defni- ciónál, meghatározásnál világosabban fogja elé- bünk állítani az úgynevezett feminista törekvéseket. A modern feminizmus programja röviden és általánosan: az egyenlőség kivívása politikai és gazdasági téren és ennek következménye: a háztartás, a család és a gyermeknevelés reformja, magyarán szólva: teljes kiforgatása. Legfőbb tételük, összes törekvéseik kiinduló pontja úgyszólván: az egyenlőség. Tehát hízelgő varázsszó. Édes hang, mely ma már sok ábrándozónak a jövő zenéje. Igen, a nemek különbözősége töröltessék el, romboltassák le. És az a legcsudálatraméltóbb, hogy e törekvés hívei a természetre hivatkoznak. Pedig a természet hű önmagához. Az nem hazudik. Az nem csal. Visszacsavarni sem engedi magát keserves csalódások nélkül. „Az evolúció nagy elve: a fejlődő fajok differenciálódása, a nemek különbözőségében is érvényesül s érvényesülni fog mindig. Az egyenlőséghez való visszatérés tehát merő retrogád irányzat. Abszurdum.“ Még Rousseau, a nagy és vak természetimádó is meghajlik ez elv mellett. Ő, aki anyELSŐRANGÚ PAPI- V “iák, PoigAri ruhifc, Papi öltönyök, Libériák, Reverendák, SzarvasbőrCzimádák, nadrágok, _ Palástok, fövegek, Bőrkabátok SZATMAR, Deák-tér 7., (I. emelet). /\ készítését elvállalom. CSAP« LAJOS ÉS POLGÁRI SZABÓ Mindennemű öltöny készítésénél a íősulyt az elegáns szabás és finom kivitelre fektetem, a mellett teljes kezességet vállalok szállítmányaim valódi szine és tartósságáért. Nagy raktár honi és angol szövetekben. /S Tisztelettel CSAPÓ LAJOS, s zabó- mester.
